Hazabeszéd

Most akkor vajon kinek beszélt Orbán Viktor kormányfő szerdán Brüsszelben az Európai Parlament ülésén? Mert hogy nem az EP-képviselőknek, az biztos, mint ahogyan az is, hogy a magyar választóknak beszélt. Megint.

Az a magyar polgár pedig, aki eddig úgy gondolta, hogy kényelmesen otthon ücsöröghet, miközben majd az európai közösség, vagy éppen Orbán példaképe, Donald Trump amerikai elnök akár egy amerikai intézményért megdönti a magyar kormányzatot, az ismét azt mondhatja: az Unió megint nem csinál semmit. Két újabb, elhúzódó kötelezettségszegési eljárás, semmi több. Az Európai Néppárt óvatos, de már akad nem egy néppárti képviselő is, aki az európai baloldali ellenzékhez hasonlóan torkig van a „példaértékű” magyar illiberalizmussal. Érzékelni, hogy a mai helyzet mind Európában, mind itthon más, mint eddig volt. Az Unióban fogy a kormányfő körül a levegő, itthon pedig az utcáig növekszik az elégedetlenség, miközben a nekilendült menekült- és Soros-ellenes kormánypropagandát a legelvakultabb fideszeseken kívül már senki sem veszi komolyan. A hatalom pitiáner blődsége mind tisztábban látszik. Onnantól, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter azt nézi ki a magyar történelemből, hogy az oroszoktól nem kell félnünk, odáig, hogy forgalmi okokra hivatkozva a főváros nem engedélyezi a május 7-i Európa-napi futást, amely csatlakozásunk 13. évfordulóján 13 uniós forrásból megvalósult budapesti beruházást érintett volna.

Az Unió láthatóan húzza az időt. Nyakunkon a francia elnökválasztás. Ha a franciák megtagadják a szabadság, egyenlőség, testvériség bölcsőjét, és Marine Le Pen ül be az Elysée Palotába, akkor összeomlik a világ. Ha – mint a jelek mutatják - Emmanuel Macron, úgy kézzelfogható közelségbe kerül a kétsebességes, mélyen integrált Európa jövőképe, amely az őszi német választásoktól függetlenül a Párizs-Berlin tengely megerősödését hozza. Egy erős, újjászervezett Európát. Ami Orbán Viktor számára lakhatatlan.

"Nem kérhetik tőlünk, tisztelt képviselő urak és hölgyek, hogy fogjuk be a szánkat, és nem beszélhetnek velünk úgy, mintha önök ajándékot adnának nekünk, és mi az önök megvásárolt lekötelezettjei lennének" – beszélt haza Orbán Brüsszelből. Mi nem értesültünk arról, hogy bárki, valaha is azt kérte vagy követelte volna az Unióban, hogy a magyar vezetés fogja be a száját, vagy számolja fel nemzeti létét. Eddig úgy tudtuk, Magyarország vétójoggal felruházott, egyenjogú tagja a közösségnek, tagságával elfogadta az EU alapszerződését, benne az európai értékeket is. A kormányfő fásult arccal beszél, de mintha kiabálna: mit szólnak bele a dolgunkba, hordják el magukat a nemzetállamom közeléből.

Magyarország az Unió pénzéből él. Még 2022-ig. Hogy utána mi lesz, nem tudni. Ma annyit látni, ha a választás arra szűkül, Európa vagy sem, akkor nemcsak a kormány, de Orbán rendszere is megbukik. A rokon- és ellenszenv Európáé. A harc a magyaroké.