hulladék;MTA;Lovász László;CEU;egyetemek;

2017-04-29 07:06:00

Lovász László: nem szólunk bele

A CEU fontos tudományos centrum, jó lenne a többi magyar egyetemet is erre a szintre felhozni Lovász László szerint. Az MTA elnöke újraindul a posztért, a társadalmi problémákra nyitott, a női kutatók és a fiatal tudósok érdekeit szem előtt tartó Akadémiát szeretne.

- Felajánlotta, hogy közvetít a kormány és a CEU között. Megkeresték?

- Beszéltem Palkovics László államtitkár úrral, Balog Zoltán miniszter úrral és Liviu Mateijel, a CEU rektorhelyettesével is. A törvény megalkotása után változott a helyzet, azóta személyesen nem vettem részt az ügyben.

- Hajlandóak voltak az egyeztetésre?

- Nem vagyok nemzetközi jogász, így nem tudok ebbe érdemben beleszólni, de remélem, hogy sikerül megoldást találni.

- Áder Jánosnak is írt levelet a CEU miatt. Mire számított? Vagy egy ilyen helyzetben a véleménynyilvánítás csak szimbolikus?

- Áder Jánostól is azt kértem, hogy közvetítsen, segítsen megoldást találni.

- Erre érkezett reakció?

- Megbeszéltük, hogy találkozunk ez ügyben.

- Hogyan léphet fel az MTA egy, a tudományos életet érintő ügyben, amikor a kormány retorikájából kikövetkeztethető, hogy politikai indítékról van szó? Hogyan lehet elkerülni a politizálást úgy, hogy közben az érdekérvényesítésre is legyen lehetőség?

- A magyar tudomány számára a CEU alkotó közössége és oktatási tevékenysége nagyon fontos. Sok akadémiai intézet együtt dolgozik a CEU-val. Számunkra az a lényeg, hogy ez megmaradjon. De a nemzetközi jogi-politikai vonatkozásokba nem szólunk bele.

- Orbán Viktor azt mondta, érthető, hogy Soros György hálózata tiltakozik. Az nem világos: a magyar akadémikusok, egyetemi professzorok miért nem azért lépnek fel, hogy az ő egyetemeik is megkapják azokat a jogokat, amelyeket a CEU élvez, hanem amellett állnak ki, hogy Soros megtarthassa a privilégiumait. Ön milyen magyarázatot adna erre?

- Nem arról van szó, hogy az adófizető a CEU-nak több pénzt juttat, mint a többi egyetemnek, a CEU nem a magyar adófizetők pénzéből él. A CEU fontos tudományos centrum, amely millió szállal kapcsolódik a magyar tudomány működéséhez. Jó volna a többi magyar egyetemet is felhozni erre a minőségi szintre megfelelő jövedelmekkel, laboratóriumok és ösztöndíjak biztosításával. Azt nem látom, hogy a CEU létezése bármiben akadályozná ezt a törekvést. A CEU hallgatóinak jelentős része külföldi, általuk egy olyan kapcsolati háló is kialakul, ami a jövőben megkönnyítheti például az ország kereskedelmi kapcsolatait.

- A magyar tudomány nemzetközi kapcsolatait beárnyékolhatja Magyarország negatív megítélése? A CEU miatt számos külföldi tudós felszólalt, korábban a Filozófiai Intézet egy konferenciája maradt el, mert a külföldi tudósok nem jöttek el az MMA partnersége miatt, öt külföldi tudós pedig az Orbán-kormány politikája miatt mondott le tiszteletbeli tagságáról.

- Nem gondolom, hogy a magyar tudomány nemzetközi megítélését befolyásolná. Az MMA-ügynek egyáltalán nem örültem. Nem volt etikus lebeszélni a külföldi tudósokat a részvételről. A külső tagjainknak pedig sokat érveltünk, hogy ne minket sújtsanak olyan ügyekért, amelyekbe nem volt beleszólásunk, mint például a Népszabadság megszüntetése. A magyar tudomány nemzetközi kapcsolatrendszere nem egy kormányzati ciklusra szól. Ahol ma a magyar tudomány erős, amögött több generáció nemzetközi elismertsége, eredményei állnak.

- Az MTA alapvetően tudományos kérdésekben szólal meg, tavaly viszont, amikor 28 tudós levelet írt, hogy véleményt nyilvánítson közéleti kérdésekben, értelmiségiként fordultak önhöz. Mi a különbség tudós és értelmiségi szerep között?

- Mint értelmiségi bármely tagunk és munkatársunk kifejtheti véleményét. Az egész Akadémia azonban csak olyan kérdésben nyilváníthat véleményt, amelyben a tagok nagy többsége egyetért. Az MTA nem politikai szervezet, nem várhatjuk el, hogy tagjainknak politikai kérdésekben megegyezzen a véleményük.

- Ez azt is jelenti, hogy az Akadémia mint intézmény véleménynyilvánítása viszonylag lassú folyamat, nehezen tart lépést a gyors politikai döntésekkel.

- Így is lehet mondani. Viszont bele akarunk folyni a közoktatást, felsőoktatást érintő kérdésekbe. De úgy, hogy megfelelő tudományos alapot biztosítunk például vitákon keresztül, ami független attól, hogy a vita résztvevői melyik politikai oldalon állnak.

- Elnökjelölti programjában úgy fogalmaz: „az Akadémia nem politikai szervezet, de nem ülhet elefántcsonttoronyban”, illetve nyitottabbak a társadalmi kérdésekre. Volt az Akadémiának adóssága a társadalommal szemben, vagy már a korábbi elnökök is próbáltak nyitni?

- Az elődöm alatt az Akadémia a válság kitörésekor kezdeményezett társadalmi vitát az összes politikai oldal részvételével. Az akkori feszült politikai helyzetben ez nem vezetett sikerre. Ilyen törekvése az Akadémiának mindig is volt, kihasználva azt, hogy a tudományos életben a célok hosszú távúak, objektívebbek, ezért a viták érveken és nem érzelmeken vagy politikai jelszavakon alapulnak.

- Az MTA migrációs folyamatokkal kapcsolatos elemzésének eredményei nem jelentek meg a kormányzati politikában. Mire számítanak az oktatásügyben, amikor a napi kormányzati döntésekből az látszik, hogy nem az oktatás minősége az elsődleges szempont, az oktatásszervezési és finanszírozási kérdések nagyobb szerepet kapnak?

- A szakmódszertani, tantárgy-pedagógiai kutatásokkal kapcsolatban több évtizedes lemaradást kell behoznunk. Ez nem rövid távú feladat. De rövid távon is van hatása: összehozza azokat a pedagógusokat, akik számára fontos, hogy ne csak megtanítsák az előírt anyagot, hanem tanítványaik érdeklődését is felkeltsék. Elindul egy eszmecsere, létrejön egy közösség, ahol nem politikai, hanem szakmai alapon lehet vitázni. Gyermekeink jövője nem napi politikai kérdés. A PISA-teszt eredményeiből kiderül, hogy nem tanítjuk meg a gyerekeket, hogyan lehet alkalmazni, összekapcsolni különböző ismereteket, hogyan lehet együttműködni egymással. Ezek nélkül a modern világban hátránnyal indulnak.

- Második elnöki ciklusában szeretne javítani a tagság férfi-nő arányain is. A legutóbbi tagválasztáskor például egyetlen nőt sem választottak akadémikussá. Támogatja-e a pozitív diszkriminációt a tudomány területén?

- A szabályozott, pozitív diszkriminációt támogatom a tagválasztáskor is. Ezzel kapcsolatban a Közgyűlés elé kerül majd egy intézkedéscsomag is. De nem ezt tartom megoldásnak. A probléma kezelését fiatalabb korban kell kezdeni, amikor eljön a gyermekvállalás ideje. A kutatás olyan terület, ahol ha kihagy valaki öt évet, nagyon nehezen kapcsolódik be újra. Meg kell oldani, hogy a fiatal nők ne szoruljanak ki a tudományos életből. Például legyen lehetőségük elmenni egy konferenciára és meghallgatni az előadásokat. Támogatni kellene a rugalmas munkaidőt. Az egyetemen előírás, hogy oktatni kell, de elképzelhető olyan megoldás is, hogy a fiatal anyát ez alól mentesítsék, ugyanakkor a kutatást folytathassa. A versenyben is sokszor hátrányba kerülnek. Amikor például egy kutató támogatásra pályázik, a bizottság azt nézi, az utóbbi 5-10 évben hány cikke jelent meg. Még ha formálisan be kell is számítani a gyermeknevelés időszakát, az összteljesítményt nézve előnyben vannak azok a férfiak, akik nem maradtak otthon a gyerekekkel. A Fiatal Kutatók Fórumán gyermekfelügyeletet biztosítunk majd. Szimbolikus dolog, de példamutató hatása lehet. A női kutatók helyzetét sok korosztályban kellene kutatni, és el kell kezdeni vizsgálni azt is, hogy a lányok miért érdeklődnek kevésbé bizonyos tárgyak, például a matematika, fizika, informatika iránt.

- A fiatal kutatók tudományos közéletbe való bevonása is a céljai között szerepel. Mivel győzne meg egy fiatalt, hogy a PhD-fokozat megszerzése után tudományos pályára lépjen Magyarországon?

- Ez nem egyszerű. Sokat jelent a kutatói közösség, ahová szívesen visszajönnek akár külföldről is a fiatal kutatók. Az Akadémia kutatóhálózatában javultak az eszközök, de mivel fejlődik a világ, hiába mondjuk most azt, hogy 50 százalékban modern műszereink vannak, ha nem teszünk semmit, öt év múlva ez 0 százalék lesz. Fontos, hogy a fiatalok emiatt ne kerüljenek hátrányba. Erre vannak európai programok, ösztöndíjak. Összességében a megélhetési lehetőségeken kellene javítani, mert jelenleg a fiatal kutatók, egyetemi oktatók többségének mellékkeresetet kell találnia. El kellene érni, hogy azt mondhassuk a fiataloknak, ha elmennek egyetemre tanítani vagy intézetbe kutatni, akkor olyan tevékenységet folytathatnak, amit szeretnek, és amiből meg is tudnak élni. Ez ma még nincs így.