Mire számíthat jövőre a nyugdíjas? - Árulkodó büdzsétervek

Publikálás dátuma
2017.05.04 07:00

Fotó: /
Az idősek szervezetei nincsenek elájulva attól, hogy megkapják, ami törvény szerint jár nekik, de a az Orbán-kormány jövő évi, nyugdíjasokat érintő büdzséterveit is árulkodónak tartják.

A kormány le akarja kenyerezni a nyugdíjasokat - fogalmazott a Népszavának a Nyugdíjasok Országos Szövetségének (NYOSZ) elnöke. Némethné Jankovics Györgyi szerint sajnos az egyoldalú kormányzati tájékoztatás vidéken képes elhitetni az emberekkel, hogy fentről megjutalmazzák őket a várható év végi egyszázalékos nyugdíjemeléssel és a beharangozott prémiummal, bár kérdés, hogy a mindennapjaikat meghatározó nélkülözések húsbavágó tapasztalatai, vagy a kormányzati gesztus lesz erősebb élmény jövőre a választás napján. Az elnök szerint ugyanis egyre nagyobb a tudatos és nem félrevezethető nyugdíjasok tábora is, akik például egy tegnapi tatabányai fórumon is szkeptikusan fogadták, hogy jövőre a tervezett 3 százalékos inflációnak megfelelő nyugdíjemelést ígér a nemzetgazdasági miniszter - évek óta először épp annyit, amennyi jár nekik.

A jövő évi költségvetés benyújtását használta ugyanis fel a nemzetgazdasági miniszter, hogy üzenjen a nyugdíjas társadalomnak, de fő mondandója valójában a 2017-es büdzsét érinti. Idén kell ugyanis kifizetni a kormánynak azt az egy százalékos összeget, ami jár az idős embereknek, hiszen a 2,6 százalékra várt inflációhoz képest januárban csak 1,6 százalékos emelést kaptak. A különbözetet novemberben kapják meg, januárig visszamenőleg kiszámítva, egy összegben, ami az átlagos nyugdíjaknál 25 ezer forint környékén mozoghat. Ugyancsak az idei költségvetésből - a fenti különbözet kifizetésével egyidőben - kapják meg a nyugdíjasok azt a prémiumot, ami tavaly karácsony környékén a vitatható Erzsébet-utalvány osztogatás helyettesített. Idén betarthatja a kormány azt a jogszabályt, amit még a Bajnai-kormány fogadott el, hogy ha a gazdaság teljesítménye 3,5 százaléknál nagyobb mértékben nő és a hiánycél is tartható, akkor év végén egyszeri külön prémiumot utal az idős embereknek az állam. Idén nagyjából 12 ezer forintra számíthatnak. 2018-ban 3 százalékos inflációt tervez a kormány, ami azt feltételezi, hogy ekkora lesz a nyugdíjak emelkedése is januártól, de a büdzsébe már most beépítették a jövő évi nyugdíjprémium kiadását is, bár a választás után már nem biztos, hogy fontos lesz annak kifizetése.

Némethné Jankovics Györgyi szerint az idei várható inflációnál 1 százalékkal kisebbre tervezett 2017-es nyugdíjemelést nem tudják elfogadni, hiszen így év közben az idősek pénzét használja az állam. A NYOSZ-elnök hozzátette, hogy a 3,5 százalékot meghaladó GDP növekedés és a hiánycél teljesítése miatt most először beígért nyugdíjprémium sem ajándék, hanem jogos járandóság, aminek erkölcsi háttere, hogy a gazdaság teljesítményében benne van a nyugdíjas-társadalom egykori és sokszor mai munkája is. Gondnak nevezte viszont, hogy az év végi prémium csak egyszeri kifizetés lesz - ha lesz - és az nem épül be a nyugdíjalapba.

Földényi György: A Fidesznek ennyire kell a 2,7 millió nyugdíjas szavazata

Földényi György: A Fidesznek ennyire kell a 2,7 millió nyugdíjas szavazata

Ugyanígy fogalmazott a Nyugdíjasok Országos Képviseletének (NYOK) elnöke is. Földényi György szerint a választásra minden eszközt bevető kormány akkor is kimutatja majd az év második felében a gazdasági teljesítmény magas növekedését, ha annak csak a közelébe jut az ország. A Fidesznek ennyire kell a 2,7 millió nyugdíjas szavazata. Ő mégis bízik abban, hogy „üveggyöngyökkel” nem lehet betömni az idős emberek száját, hiszen a 28 500 forintos nyugdíjminimumhoz a jövő évi költségvetésben sem nyúltak, az 10 éve változatlan. A NYOK vezetője utalt az 50-60 ezer forintos nyugdíjból tengődők sokaságára, akik a rezsikifizetése után szabályos élet-halál harcot vívnak: vagy a gyógyszereiket veszik meg, vagy az ennivalót. Földényi György szerint a 75 év feletti rákbetegek halálra ítélése erősebb üzenet az Orbán-kormány valódi időspolitikájáról, mint a törvényesen járó pár ezer forint kifizetése. Szervezetük a napokban bírósághoz fordul, mert nem kaptak választ március közepén írt levelükre, amelyben azt kérték a miniszterelnöktől, hogy már májustól fizessék ki a januártól érvényes 1,6 százalékos emelés és a 2,6 százalékos tényleges infláció közti különbözetet. A NYOK felméri az idősek hangulatát, és az év második felében a fővárosban biztosan szerveznek utcai demonstrációkat az infláció mellett a béremelkedések éves ütemét is beszámító svájci indexálás visszaállításáért.

Szegényednek
Egyre szegényednek a magyar nyugdíjasok, legalábbis a nagy többség egyre messzebb kerül az aktív dolgozók átlagbéreitől. Ez a különbség az idei minimálbér és garantált bérminimum emeléssel még nagyobbra nőtt, de az utóbbi évek béremelései sorra meghaladták a nyugdíjak emelésének mértékét, így az idősek egyre távolabb kerültek a dolgozók kifizetéseitől. Míg 2010-ben még csak 2,1 százalék volt az emelés különbsége, addig 2017-ben az 1,6 százalékos nyugdíjemelés mellett már 10,3 százalékos béremelkedés áll. Ha nem akar a kormány nyugdíjas-lázadást, kénytelen lesz hozzányúlni a számításokhoz; akár úgy, hogy teljesíti a nyugdíjas szervezetek követelését a béremelések mértékét legalább felerészben beszámító svájci indexálás visszahozásáról, vagy más módszerrel. Ráadásul a korkedvezményes nyugdíjak új rendszeréről is tart a vita, tehát érik az egész nyugdíjrendszer reformja.



2017.05.04 07:00

A két fő tétel: a Brexit és Orbán Salzburgban

Publikálás dátuma
2018.09.19 07:30

Fotó: Népszava/
A sokadik összhangzattani pótvizsgára gyűlnek össze ma este a válságos időket megélő Európa vezetői Wolfgang Amadeus Mozart festői szülővárosában. A szólamok közötti harmóniát leginkább két fő tételben kellene kialakítaniuk: a Brexit és Orbán ügyében.
Az előbbi kérdés valamivel könnyebben fejezhető ki a számok nyelvén. A londoni városháza megbízásából elvégzett független elemzések szerint ha Nagy-Britannia úgy lép ki az Európai Unióból, hogy nem sikerül megállapodásra jutnia az EU-val a jövőbeni kapcsolatrendszerről, a brit gazdaság egészében 500 ezer, Londonban 87 ezer munkahely szűnne meg, és 50 milliárd fonttal zuhanna a brit gazdaságban végrehajtott új beruházások éves értéke. Ezen számok politikai hátterében pedig egy másik számadat húzódik meg: a brit EU-tagságról 2016 júniusában tartott népszavazáson a kilépést pártolók kerültek szűk, 51,9 százalékos többségbe, miközben az országos átlagon belül a londoniak 60 százaléka a bennmaradásra voksolt. A referendum nyomán nyikorogva és csikorogva megindult „kilépési folyamat” jelenleg ott tart, hogy az Egyesült Királyság tagsági viszonya jövő tavasszal mindenképpen megszűnik az unióban, a kilépés feltételrendszeréről folytatott tárgyalásokon azonban mindmáig nincs áttörés a legsúlyosabb vitás kérdésekben. Immár nem teljesen valószínűtlen az a horrorforgatókönyv, hogy a brit tagság megállapodás nélkül szűnik meg. Ezt nevezik kemény Brexitnek, amelynek esetén a britek valóban keményre esnének, de „a maradék Európára” sem várnának kipárnázott viszonyok, legalábbis a kezdeti időkben. A kontinentális EU és London vitája erősen leegyszerűsítve arról szól, hogy a britek, ha már úgy szavaztak, hogy kilépnek, a lehető legkisebb mértékben szeretnének elesni az uniós tagság előnyeitől, Brüsszelben azonban nem hajlandóak elmosni a határt tagság és nem-tagság, felelősség és élvezet között. Az unió vezetői közül többen úgy vélik, „értük könnyeket illik ejteni”. Meddig mehet el a kontinentális Európai Unió az engedmények terén? – ez az első kérdés a Brexit vonatkozásában, amire a tagállami vezetőknek valamilyen válasz kellene adniuk Salzburgban. De ott van a következő kérdés is: mire lesz majd képes az Egyesült Királyság nélküli unió hosszabb távon, ha a válás viharai már elülnek? Londonnak két olyan fő erőssége van, aminek az elvesztése érzékeny lesz Európa számára: a City és a hadsereg. A bankvilág egyik globális központját nem lehet csak úgy, komolyabb veszteségek nélkül „átültetni” például Frankfurtba, ahogy azt többen Európában szeretnék. A távol-keleti piacközpontok egyébként is feljövőben vannak, Donald Trump Amerikája pedig nem az irgalmas szamaritánusok gyűjtőhelye: a New York-i Wall Street csak dörzsöli majd a markát egy olyan helyzetben, amikor Európának már nincs és még nincs világméretű mágneses erővel bíró pénzügyi centruma. (A City persze még az EU előtt vált naggyá, de akkor még volt brit gyarmatbirodalom.) Európának jelenleg a brit és a francia haderőn kívül nincs igazán erős nemzeti hadserege. Az EU legnagyobb gazdasági hatalma, Németország ezt a területet nem igazán fejlesztette, ami az integráció kezdeti évtizedeiben Európa részéről elvárás is volt, jól megalapozott történelmi okokból. Mára viszont előállt az a helyzet, hogy Európa egyre többet beszél a globális szerepvállalás szükségességéről, amihez tekintélyt parancsoló európai haderő megteremtése illene, de az a britek távozásával csak úgy lenne lehetséges, ha nagyon jelentős mértékben a franciákra támaszkodnak, ami viszont számos európai országnak egyáltalán nem lenne ínyére. Közhelyszerű vélekedés, hogy az eddig is állandóan kötözködő, különcködő britek távozásával lehullhat a béklyó a szorosabb uniós integrációs törekvésekről. Sok függ attól, hogy miben tud megegyezni egymással az új európai összefogásra vonatkozó látomásait többször is megfogalmazó Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és a legnagyobb európai gazdasági-pénzügyi súlyt jelentő Németország kancellárja, Angela Merkel. Sok, de nem minden, mert az integráció először is szolidaritást jelent, és a szolidaritás értelmezése körül megjelent egy újabb hatalmas problémahalmaz az európai vezetők előtt. Ennek csak egy része a migrációs válság, a menedékkérők átvállalása, illetve annak elutasítása. Az euroszkeptikusok térnyerése, a nemzetállami jogkörök visszakövetelése részben arra az eddigi uniós gyakorlatra adott elutasító reakciónak tekinthető, hogy a brüsszeli bürokraták túlzottan csak Berlinnel és Párizzsal beszélték meg, mi hogyan legyen. Az euroszkeptikusok, akiknek a vezetésére most már többé-kevésbé egyértelműen bejelentkezett a magyar miniszterelnök, a fürdővízzel együtt kiöntenék a gyereket, az uniós tagországok egyetértésre törekvését, közös célkitűzéseit, a kompromisszumra, kölcsönös engedményekre való nyitottságot, egész Európa egységként kezelését. Mindezt szétzilálnák, és a nemzeti önzések igencsak szűk közös nevezőjére degradálnák. Velük szemben csak akkor lehet eredményes az európai gondolat, ha Párizs, Berlin és Brüsszel nem akar direktóriumként eljárni. Az európai pártcsaládok közül a legnehezebb helyzetben a jobbközép néppárt van, mert az ő keresztje Orbán Viktor. De a kihívással a szociáldemokratáknak és a liberálisoknak is szembe kell nézniük. Az utóbbiaknak ráadásul kezelniük kell azt a helyzetet, hogy politikai felfogásban hozzájuk áll a legközelebb Macron centrista pártja, amely jövőre méretteti meg magát először európai parlamenti választáson. Valahogy egymásra kell találniuk.    

A Fidesz számonkérése elmarad

Nem szerepel az Európai Néppárt (EPP) és a Fidesz kapcsolatainak megvitatása az EPP-hez tartozó vezetők szerdai salzburgi találkozójának hivatalos napirendjén. Már csak azért sem, mert az eszmecserén nem vesz részt a pártcsalád legbefolyásosabb tagja, Angela Merkel német kancellár. Orbán Viktor kormányfő azonban jelen lesz, így a téma akár spontán felmerülhet. Manfred Weber, az EP néppárti frakcióvezetője például szeretné, ha már Salzburgban párbeszéd kezdődne a Fidesz elnökével. Az EPP-hez tartozó állam- és kormányfők minden uniós csúcs előtt összeülnek, hogy egyeztessék álláspontjukat. Ezúttal a huszonnyolcak nem-hivatalos salzburgi találkozója előtt, amint az előre is jelezték, tárgyalnak a migrációról és a Brexitről, az osztrák városban megrendezett magas szintű tanácskozás két nagy témájáról. Információink szerint a néppárti minicsúcson a vezetés nem készül szóba hozni a múlt heti európai parlamenti döntést, amely 7. cikkelyes eljárást kezdeményezett Magyarországgal szemben. A határozatot a Fidesz pártcsaládjához tartozó EPP-képviselőknek több mint a fele megszavazta, ami súlyosan megosztja a kereszténydemokrata pártcsaládot. Hivatalos álláspont szerint a képviselőtestület véleménye nem befolyásolja a pártszövetség és a magyar tagszervezet viszonyát. Egyelőre belső viták zajlanak arról, hogy a néppárt tegyen-e lépéseket, és ha igen, milyeneket. Megfigyelők túl korainak tartanak bármiféle döntést. Szerintük az a legvalószínűbb, hogy az EPP párbeszédet kezdeményez Orbán Viktorral. Névtelenséghez ragaszkodó magasrangú EU tisztségviselők biztosra veszik, hogy a magyarországi jogállam helyzete nem kerül elő az EU28-ak csúcstalálkozóján sem. “Ezt a kérdést az osztrák elnökségnek kell kezelnie” — hangsúlyozták. A tagállamok képviselőiből álló EU Tanács soros elnökeként tevékenykedő Ausztria egyelőre nem tudja, hogy mikor fogja egy miniszteri ülés napirendjére tűzni, és ezzel elindítani a Magyarországgal szembeni 7. cikkelyes eljárást. Az osztrák kormány először azzal próbálkozott, hogy a Tanács jogi szolgálatától kért véleményt az európai parlamenti szavazással kapcsolatos eljárási aggályokról. De a jogászok elutasították a megkeresést, így már csak politikai akarat kell a folyamat elindításához. Brüsszeli illetékesek tájékoztatása szerint a 28 állam- és kormányfő salzburgi eszmecseréjén nem várható megegyezés a migráció kezelésére vonatkozó javaslatokról. A menedékkérők elosztásáról rendelkező Dublini reformról nem is érdemes beszélni, még mindig annyira távol állnak egymástól a nézetek — hallottuk. Donald Tusk, a csúcsot levezető elnök ugyanakkor vitát vár az EU határ- és parti őrségének felduzzasztását célzó bizottsági elképzelésekről. Ezeket elfogadhatatlannak nevezte Orbán Viktor, de bírálta a cseh és szlovák miniszterelnök is. - Halmai Katalin (Brüsszel)
2018.09.19 07:30
Frissítve: 2018.09.19 11:20

A bolgár, a bosnyák, a macedón és a szlovén

Publikálás dátuma
2018.09.17 13:00

Fotó: Shutterstock/
Az élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban szereplő játékosok harmada külföldi, de a szomszédos országok ligáit vizsgálva arányosan mégsem az NB I-ben szerepel a legtöbb légiós.
Állandó vitatéma: sok vagy éppen elég idegenlégióst foglalkoztatnak az elsőosztályú klubok? 
Több más nemzetiségű mellett jelenleg bosnyák, bolgár, macedón és szlovén válogatott futballista is játszik Magyarországon, a jobbak jellemzően a minden tekintetben előnyösebb lehetőségeket kínáló klubokban, az egyébként a magyar válogatottba is több játékost adó bajnok MOL Vidi FC-ben vagy a Ferencvárosban. Miközben a Vidi és az FTC foglalkoztatja a legjobb magyar játékosoknál magasabb értékűre becsült légiósokat, a Paks egyedüli „lázadóként” kizárólag hazaiakkal szerepel, másik végletként viszont a Kisvárda tíz, többnyire szabadon igazolható idegenlégióssal erősített a nyáron.
„Sajnos nem sok választási lehetőségünk maradt, gazdasági kényszerpályán mozogtunk – indokolt a Népszavának korábban nyilatkozó Révész Attila, az abszolút újonc kisvárdaiak szakmai igazgatója. – A magyar játékosok jobban szeretnek a fővárosban vagy Budapesthez közeli klubban játszani. Amikor magyarokkal tárgyaltunk, harminc százalékkal többet kértek tőlünk a futballisták a nagyobb távolság miatt. A másik gond, hogy a feljutás után is változtak az igények, volt olyan játékosunk, aki azért távozott, mert a többszörösét kérte annak, amit az NB II-ben kapott. A külföldieket nem foglalkoztatja, milyen messze van Budapest, nekik az a fontos, hogy Magyarországon játszhatnak, ahonnan azt remélik, könnyebben tudnak továbblépni erősebb bajnokságokba.”
Persze, korlátlanul a külföldiekkel sem lehet tervezni, a Magyar Labdarúgó-szövetség ugyanis szabályozza a számukat. A szervezet elnöksége márciusban döntött a jelenlegi szezonra érvényes légiós-szabályról, amely szerint egy csapat keretében egyszerre legfeljebb tíz külföldi státuszú játékos lehet. Ez azért fontos kitétel, mert aki már legalább három éve folyamatosan magyar csapat tagja, az „futballmagyar” lesz, tehát külföldi állampolgársága ellenére sem számít légiósnak. Ha egy csapat leigazolja a tizenegyedik külföldi státuszú futballistát, akkor egytől azonnal meg kell válnia, ellenkező esetben az összes légiósnak bevonja a versenyengedélyét a szövetség a 2018/2019-es versenykiírás rendelkezése szerint. 
A szabály ezen kívül különbséget tesz Európai Uniós országból és EU-n kívül érkezett külföldiek között is: az EU-országokból érkező külföldiek szerepeltetésében nincs korlátozás. Az Unión kívüli játékosok közül öt lehet egyszerre a pályán. Többet is be lehet nevezni egy-egy meccsre, de vigyázni kell arra, hogy ebben az esetben jól cseréljen az edző, csak Unión kívüli légiós helyére küldhet be a padról ugyanilyen státuszú futballistát. Van a légiósoknak egy harmadik csoportja is, a nem uniós országból érkező uniós jogokkal rendelkező labdarúgó. Azokra érvényes ez a meghatározás, akik nem EU-tagországból érkeznek, de ugyanúgy vállalhatnak munkát EU-tagországban, mint az uniós állampolgárok. Az ő szerepeltetésükre nem vonatkozik semmilyen korlátozás.
Esetenként eltérő, hogy egy-egy légiós meddig és milyen minőségben marad Magyarországon (a DVTK-t korábban játékosként erősítő Fernando például napjainkban már vezetőedző a klubnál), ám még az utóbbi években is többször volt rá példa, hogy az NB I megfelelő „ugródeszkának” bizonyult. A teljesség igénye nélkül elég, ha csak néhány korábbi FTC-játékos, az angol Evertonhoz szerződő – Bosznia színeiben világbajnokságon is szereplő – Muhamed Besic, az Oroszországba távozó Cristian Ramírez vagy a nyáron a belga KRC Genkhez igazoló Joseph Paintsil nevét emeljük ki.
A tehetősebb klubok által kínált lehetőségek vagy akár nevezettek példája is mind-mind olyan tényezők, melyek vonzó célponttá tehetik a magyar NB I-et a légiósok számára, mindent figyelve véve azonban mégsem valószínű, hogy a közeljövőben ugrásszerűen csökkenni, esetleg növekedni fog a Magyarországon futballozó külföldiek száma.

Nagyon rosszul működik a belső piac

A MOL Vidi FC sportigazgatója, Kovács Zoltán szerint a hazai játékosokért gyakran irreálisan sokat kérnek, a nemzetközi üzletkötéseknél viszont a hazai labdarúgás megítélése lehet hátráltató tényező. Az El-szereplés lehetőségével egyszerűbb az NB I-be csábítani minőségi idegenlégiósokat? Ez nem feltétlenül igaz. A külföldi játékosok ügynökei nagyon megnézik, hogy hova érkeznének az ügyfeleik, megvizsgálják, hogy milyenek a körülmények, a bajnokság színvonala. Nyilván az El-csoportkör emeli a Vidi nimbuszát, de a játékosügynökök azt is látják, hogy magyar csapat hat év után jutott be újra nemzetközi kupasorozat csoportkörébe. A hazai futball megítélése sokszor megnehezíti a dolgunkat a nemzetközi piacon. Hazai riválistól könnyebb igazolni? Általánosságban elmondható, hogy a belső piac nagyon rosszul működik, túlárazottak a játékosok, különösen, amikor a Vidi van a vevői oldalon. Rossz pozícióból indulunk ha eladni, de akkor is, amikor vásárolni szeretnénk. Mi elsősorban a kvalitást nézzük, nem a nemzetiséget, de amikor itthon sokszor túlzó, irreális számok keringenek, kénytelenek vagyunk a külföldiek felé fordulni, miközben a légiósokra vonatkozó szabálynak is meg kell felelnünk. Nem egyszerű tehát egy versenyképes csapat kialakítása. Nem kevés munka van mögötte, hogy az utóbbi hetekben is tudtunk még erősíteni az Európa-ligára. Mostanra eljutottunk oda, hogy nagyon jó magyar játékosaink vannak, ezt mutatja az is, hogy legutóbb hat meghívót kaptunk az A-válogatottba és vannak utánpótlás-válogatottjaink is. Szerintem a Vidinél futballozó külföldiek sem a tucatlégiósok számát gyarapítják. Magasan van az a bizonyos léc, ráadásul látni kell, hogy a legjobb magyar játékosok a legfőbb hazai riválisunknál vagy külföldön vannak, ez is behatárolja a további lehetőségeinket. - H.SZ.

2018.09.17 13:00
Frissítve: 2018.09.17 13:00