Újabb országok csatlakoztak az Oroszország elleni szankciókhoz

Ukrajna, Montenegró, Albánia és Norvégia csatlakozott az Európai Tanács azon döntéséhez, amely kiterjeszti az Oroszország elleni megszorító intézkedéseket, jelentette be az EU nevében az Európai Unió külügyi főképviselője, Federica Mogherini. 

A szankciókat az Ukrajna területi épségét, szuverenitását és függetlenségét veszélyeztető orosz fellépés miatt rendelték el. A főképviselő közleménye emlékeztet arra, hogy a Tanács 2017 március 13.-án döntött a szankciók szeptember 15.-ig történő meghosszabbításáról. A megszorító intézkedések utazási tilalmat és vagyon-befagyasztást írnak elő azon személyek és szervezetek tekintetében, akik felelősek az Ukrajna területi épségét, szuverenitását és függetlenségét veszélyeztető cselekményekért.

„Az EU-tagságra pályázó országok, Montenegró és Albánia, az EFTA-tagállam Norvégia és az Európai Gazdasági Övezet tagja, Ukrajna csatlakoztak a Tanács döntéséhez” olvasható a közleményben. A négy ország „gondoskodik arról, hogy nemzeti politikájuk összhangba kerüljön az EU által követett gyakorlattal”.

Az Európai Unió elismeréssel fogadja és üdvözli a négy ország csatlakozását.

Szerző

Nő a fű Bécs közepén

Publikálás dátuma
2017.05.06. 09:39
Bár a cannabis nem legális Ausztriában, a kis mennyiségű, saját célú használatot nem üldözik. FOTÓK: FILEP ISTVÁN

Kapucnis, hátizsákos tinédzserek térnek be leginkább a Bushplanet Headshop nevű boltba Bécs szívében, az Esterhazygassén. Kezük már az ajtón, de többségük még előtte óvatosan körbe pillant, nem figyelik-e valahonnan, nincs-e rendőr a közelben. Aztán odabenn megnyugszanak, üvölt a zene, hozzájuk hasonlóan ifjak és dekoráltak az eladók, megérkeztek. A cannabis-birodalom központjába. Magam is befelé igyekszem, az üzlet dugig van szépen csillogó üvegekkel, bennfentesen angolul mondva, bongokkal, azaz vízipipákkal (a bong szó valószínűleg a thai nyelvből származik - a szerk.). Áruk 10 és 4000 euró közötti, ki milyet szeret, kinek mire futja. A bongból kellemes szippantani a kenderszármazékot. Amiből semennyit sem árul a Headshop, a vevők többsége csalódottan hagyja is el az üzletet. Szakirodalmat persze lehet kapni, feltűnő helyen szerepel például a „Hogyan termesszünk kendert házilag?” alapmű.

Hol lehet fűhöz jutni? - kérdem ártatlanul a megrökönyödött eladót. Néz rám csodálkozva, csak nem provokálni akarom. Amikor sikerül meggyőznöm, hogy nem a rendőrség küldött, jóindulatúan elárulja, hogy utcai árusoktól tudok vásárolni, a legkisebb adagot 10 euróért. Hogy milyen a fű minősége, az attól függ, hogy mekkora a szárított virág THC (tetrahidrokannabinol) tartalma. Ez az a pszichoaktív anyag, amely a kender virágjában található, s teszi az életet könnyűvé és kellemessé.

A jóindulatú alkalmazott elmagyarázza, hogy szürke zónában mozog a legenyhébbnek mondott kábítószer körüli foglalatosság: a Bécsben meglévő pár tucatnyi forgalmazó hely mindegyikén dísznövényként hirdetik a cserepes kenderbokrot, amelyet odahaza mindaddig legálisan lehet termeszteni, amíg nem kerül sor a virág leválasztására a kenderről, mert az már kábítószer előállításának számít. Hogy odahaza, ki mit csinál, az addig magánügy, amíg a szomszéd az áthömpölygő tömény édeskés illattól megrendülve nem hívja a rendőrséget. Állítólag 2000 körül van az éves feljelentések száma az osztrák fővárosban. Kifelé jövet prospektusokat osztanak, az egyik a közvetlenül a bolt mellett lévő Kendermúzeumra hívja fel a figyelmet, a másik a Mariahilferstrassén 10 percnyire lévő „szakboltra”. Ez utóbbi egy parfümüzlet mögött az udvarban található, profi térkép mutatja fellelhetőségét.

A Bushplanet Headshop tulajdonosa a negyvenes évei végén járó, magát Stivinek nevező Stefan Wolyniec, aki már 1998 óta űzi az ipart, mára a cannabis legalizálásáért küzdők pápájává nőtte ki magát. A kezdet kezdetekor még kenderdugványt is árult, de a rendőri zaklatások miatt, s mert időközben kétgyermekes apává szelídült, kivonta a növényt a kínálatból.

Stivi egy egyesülettel közösen tulajdonos a pinceszinten található Kendermúzeumban, amelyet az alapítók szerényen a Kender Nagykövetségének neveznek. Ez egy ingyenesen látogatható bemutatóterem (szponzorok a nagy nemzetközi kendermag bankok), ahol sárga fény alatt, törésbiztos üveg mögött - okulásul - mindig hét különböző nagyra nőtt kenderbokor látható. A bokrok számozottak, tehát azonosíthatók, s addig ékesítik a marihuána illattól tömény „barlangot” (az üvegszekrények felül lyukacsosak, hogy az édeskés illatot mindenki érzékelhesse), amíg virágozni nem kezdenek. Ekkor a „nagykövetség állandó közjegyzője” érkezik, az ő jelenlétében zárt edénybe helyezik az immár kábítószer készítésére alkalmas bokrot, s a bécsi elektromos művek lerakó telepén „végeznek vele”. A múzeum őre egy számítógéppel játszó fiatalember, aki a terem előterében található kenderleveles trikók, hátizsákok árusítója is egyben.

A szakbolt, kábító nevén Bushplanet City Grow már inkább emlékeztet bűnbarlangra. Gyér világítás, surrogó ventilátorok, nedves levegő, kis ötlevelű palánták folyamatos öntözéssel. Ez is Stivi üzlete, feltornyozva állnak a termesztéshez szükséges földes zsákok, a műtrágya, kapható a bőröndre emlékeztető, lenyitható falú házi „keltetőállomás”, 100 euró körül. „Itt minden illegális” - mondja nem titkolt büszkeséggel az ifjú üzletvezető, aki szerint a hatóságok még sohasem zargatták őket. Pedig a tulajdonos Stivi már a nyári, óriási tömegeket vonzó Duna-szigeti fesztiválon is felbukkant, teherautón mutogatva a bokrait.

Miközben a világ a cannabis legalizálásának irányába tart, Ausztria még mindig félúton van. Tavaly nyáron szigorították a kábítószer törvényt, amit alig fél évvel korábban lazítottak. De a liberális felfogással, miszerint csak harmadik tettenérés esetén büntették a dílereket, gyakorlatilag eszköz nélkül maradtak a rendőrök. A bécsi Kronen Zeitung nevű bulvárlap közölt riportot a népnyelvben már „Dealer-Linié”-nek nevezet U6-os metróvonal mentén folyó kereskedésről, a 17-30 év közötti, főleg afgán és nigériai árusokról. Más beszámolókkal egybehangzóan állapította meg a lap, hogy ezeknek a menekülteknek nincs is nagyon más lehetőségük, mint a fű árusítása. Hosszú hónapokat várnak, hogy menekültstátuszra vonatkozó kérelmüket elbírálják, miközben semmiféle munkát nem vállalhatnak. Azt már kitanulták, hogy mindig csak néhány csomag kábítószert tartanak maguknál – a bekasznizás alsó értékhatára 400 euró –, a készletet, amelyből utántöltenek, gondosan rejtegetik valamelyik kapualjban. Hogy ki a díler és milyen az áruja, az a megfigyelők szerint arról tudható, hogy mennyire márkás a tornacipője, milyen nívót engedhet meg magának. A pitiáner kezdők saját szakállra árulnak, örülnek, ha egy nap 30-70 eurót szednek össze, a profibbak az igazán nagy forgalmazók megbízásából végzik munkájukat.

A rendőrség szerint ezek az ifjak jobban félnek egymástól, mint a potenciális vásárlóktól, mégis 2016-tól már egyszeri lebukás esetén is kiosztható kétéves börtönbüntetés. Egy szociális munkás szerint a börtönnek nincs igazi elrettentő ereje, hiszen mindennapjaik sem sokkal jobbak az árusoknak, inkább a biztonságérzetükben megzavart városlakók kedvéért hessentették el a kereskedőket a metró vonalától. Az illetékes bűnüldöző szerint Bécs biztonságosabb, mint a legtöbb nagyváros, az pedig a sajtónak is köszönhető, hogy a drogfogyasztásról a valóságosnál sokkal sötétebb a kép.

Ez az okfejtés is jelzi, hogy bár a cannabis fogyasztása nincs legalizálva Ausztriában, a kis mennyiségű, saját használatra történő felhasználást nem üldözik. Főleg, ha az esszenciát tartalmazó virágzatot nem nyisszantják le a bokorról. Ami persze ellenőrizhetetlen. A hatóságok a büntetés helyett inkább a terápiára helyezik a hangsúlyt. Aki a túlfogyasztással lebukik, azt első körben nem a bűnüldözők, hanem az egészségügyi hatóságok regisztrálják. Komolyabb a helyzet akkor válik, ha a könnyű drog fogyasztója nem hajlandó a terápiára.

Nem hisz a kenderszármazékok gyors szabaddá tételében a 45 éves Alexander Kristen, aki a jogi egyetem elvégzése után rögvest megalapította cégét, a Flowery Fieldet, az egyik legnagyobb „dísznövény-forgalmazó” osztrák vállalkozást. 35 alkalmazottja heti 25 ezer dugványt értékesít országszerte (a csúcsszezon októberben-novemberben van, előkészítendő a békés karácsonyt), miközben állásvesztés terhe mellett tilos termelési tippekkel ellátni a fogyasztókat. Kristen szerint reménykedni abban lehet, hogy az orvosi célú kenderszármazék forgalmazás kikerül az állami monopóliumból, s magántermelők is foglalkozhatnak a depresszió, a reuma, a rák ellen hatékonyan bevethető terméssel. Szerinte legalább tízezer beteg szorul rá Ausztriában a cannabis orvosi származékaira.

Ma az országban talán 20 orvos hajlandó receptre felírni betegeinek a marihuánát/cannabist – írja a Cannabis Forte című cikkében a News című hetilap, amely úgy tudja, a legsúlyosabb betegek 30 százalékánál hajlandó csak a betegpénztár a költségek töredékét átvállalni. A kizárólagos forgalmazó az AGES nevű állami cég, amely különleges helyzetét kihasználva 700 eurót kér egy havi gyógyszeradagért. Aminek megfizetésére nagyon kevesen képesek.

Alexander Kristen Európában példátlan üzleti ugrás előtt áll: kínai biokémikus alkalmazottjával hosszú évek alatt sikerült laboratóriumi körülmények között klónozni a termesztést. A kis üvegcsékben nevelt marihuána-cserjék sokkal kisebb „termőterületet”, kevesebb élőmunkát és mindenekelőtt áramot igényelnek. Ezzel az eljárással jobb a fű minősége, tisztasága, s persze hatalmas az anyagi megtakarítás. Kristen nagyon bízik az áttörésben, de a fűpiac kezdő szerencselovagjait óvatosságra inti. Szerinte ugyanis a kenderbiznisz néhány óriáscég kezében van az egész világon.

Témák
kender

Nő a fű Bécs közepén

Publikálás dátuma
2017.05.06. 09:39
Bár a cannabis nem legális Ausztriában, a kis mennyiségű, saját célú használatot nem üldözik. FOTÓK: FILEP ISTVÁN

Kapucnis, hátizsákos tinédzserek térnek be leginkább a Bushplanet Headshop nevű boltba Bécs szívében, az Esterhazygassén. Kezük már az ajtón, de többségük még előtte óvatosan körbe pillant, nem figyelik-e valahonnan, nincs-e rendőr a közelben. Aztán odabenn megnyugszanak, üvölt a zene, hozzájuk hasonlóan ifjak és dekoráltak az eladók, megérkeztek. A cannabis-birodalom központjába. Magam is befelé igyekszem, az üzlet dugig van szépen csillogó üvegekkel, bennfentesen angolul mondva, bongokkal, azaz vízipipákkal (a bong szó valószínűleg a thai nyelvből származik - a szerk.). Áruk 10 és 4000 euró közötti, ki milyet szeret, kinek mire futja. A bongból kellemes szippantani a kenderszármazékot. Amiből semennyit sem árul a Headshop, a vevők többsége csalódottan hagyja is el az üzletet. Szakirodalmat persze lehet kapni, feltűnő helyen szerepel például a „Hogyan termesszünk kendert házilag?” alapmű.

Hol lehet fűhöz jutni? - kérdem ártatlanul a megrökönyödött eladót. Néz rám csodálkozva, csak nem provokálni akarom. Amikor sikerül meggyőznöm, hogy nem a rendőrség küldött, jóindulatúan elárulja, hogy utcai árusoktól tudok vásárolni, a legkisebb adagot 10 euróért. Hogy milyen a fű minősége, az attól függ, hogy mekkora a szárított virág THC (tetrahidrokannabinol) tartalma. Ez az a pszichoaktív anyag, amely a kender virágjában található, s teszi az életet könnyűvé és kellemessé.

A jóindulatú alkalmazott elmagyarázza, hogy szürke zónában mozog a legenyhébbnek mondott kábítószer körüli foglalatosság: a Bécsben meglévő pár tucatnyi forgalmazó hely mindegyikén dísznövényként hirdetik a cserepes kenderbokrot, amelyet odahaza mindaddig legálisan lehet termeszteni, amíg nem kerül sor a virág leválasztására a kenderről, mert az már kábítószer előállításának számít. Hogy odahaza, ki mit csinál, az addig magánügy, amíg a szomszéd az áthömpölygő tömény édeskés illattól megrendülve nem hívja a rendőrséget. Állítólag 2000 körül van az éves feljelentések száma az osztrák fővárosban. Kifelé jövet prospektusokat osztanak, az egyik a közvetlenül a bolt mellett lévő Kendermúzeumra hívja fel a figyelmet, a másik a Mariahilferstrassén 10 percnyire lévő „szakboltra”. Ez utóbbi egy parfümüzlet mögött az udvarban található, profi térkép mutatja fellelhetőségét.

A Bushplanet Headshop tulajdonosa a negyvenes évei végén járó, magát Stivinek nevező Stefan Wolyniec, aki már 1998 óta űzi az ipart, mára a cannabis legalizálásáért küzdők pápájává nőtte ki magát. A kezdet kezdetekor még kenderdugványt is árult, de a rendőri zaklatások miatt, s mert időközben kétgyermekes apává szelídült, kivonta a növényt a kínálatból.

Stivi egy egyesülettel közösen tulajdonos a pinceszinten található Kendermúzeumban, amelyet az alapítók szerényen a Kender Nagykövetségének neveznek. Ez egy ingyenesen látogatható bemutatóterem (szponzorok a nagy nemzetközi kendermag bankok), ahol sárga fény alatt, törésbiztos üveg mögött - okulásul - mindig hét különböző nagyra nőtt kenderbokor látható. A bokrok számozottak, tehát azonosíthatók, s addig ékesítik a marihuána illattól tömény „barlangot” (az üvegszekrények felül lyukacsosak, hogy az édeskés illatot mindenki érzékelhesse), amíg virágozni nem kezdenek. Ekkor a „nagykövetség állandó közjegyzője” érkezik, az ő jelenlétében zárt edénybe helyezik az immár kábítószer készítésére alkalmas bokrot, s a bécsi elektromos művek lerakó telepén „végeznek vele”. A múzeum őre egy számítógéppel játszó fiatalember, aki a terem előterében található kenderleveles trikók, hátizsákok árusítója is egyben.

A szakbolt, kábító nevén Bushplanet City Grow már inkább emlékeztet bűnbarlangra. Gyér világítás, surrogó ventilátorok, nedves levegő, kis ötlevelű palánták folyamatos öntözéssel. Ez is Stivi üzlete, feltornyozva állnak a termesztéshez szükséges földes zsákok, a műtrágya, kapható a bőröndre emlékeztető, lenyitható falú házi „keltetőállomás”, 100 euró körül. „Itt minden illegális” - mondja nem titkolt büszkeséggel az ifjú üzletvezető, aki szerint a hatóságok még sohasem zargatták őket. Pedig a tulajdonos Stivi már a nyári, óriási tömegeket vonzó Duna-szigeti fesztiválon is felbukkant, teherautón mutogatva a bokrait.

Miközben a világ a cannabis legalizálásának irányába tart, Ausztria még mindig félúton van. Tavaly nyáron szigorították a kábítószer törvényt, amit alig fél évvel korábban lazítottak. De a liberális felfogással, miszerint csak harmadik tettenérés esetén büntették a dílereket, gyakorlatilag eszköz nélkül maradtak a rendőrök. A bécsi Kronen Zeitung nevű bulvárlap közölt riportot a népnyelvben már „Dealer-Linié”-nek nevezet U6-os metróvonal mentén folyó kereskedésről, a 17-30 év közötti, főleg afgán és nigériai árusokról. Más beszámolókkal egybehangzóan állapította meg a lap, hogy ezeknek a menekülteknek nincs is nagyon más lehetőségük, mint a fű árusítása. Hosszú hónapokat várnak, hogy menekültstátuszra vonatkozó kérelmüket elbírálják, miközben semmiféle munkát nem vállalhatnak. Azt már kitanulták, hogy mindig csak néhány csomag kábítószert tartanak maguknál – a bekasznizás alsó értékhatára 400 euró –, a készletet, amelyből utántöltenek, gondosan rejtegetik valamelyik kapualjban. Hogy ki a díler és milyen az áruja, az a megfigyelők szerint arról tudható, hogy mennyire márkás a tornacipője, milyen nívót engedhet meg magának. A pitiáner kezdők saját szakállra árulnak, örülnek, ha egy nap 30-70 eurót szednek össze, a profibbak az igazán nagy forgalmazók megbízásából végzik munkájukat.

A rendőrség szerint ezek az ifjak jobban félnek egymástól, mint a potenciális vásárlóktól, mégis 2016-tól már egyszeri lebukás esetén is kiosztható kétéves börtönbüntetés. Egy szociális munkás szerint a börtönnek nincs igazi elrettentő ereje, hiszen mindennapjaik sem sokkal jobbak az árusoknak, inkább a biztonságérzetükben megzavart városlakók kedvéért hessentették el a kereskedőket a metró vonalától. Az illetékes bűnüldöző szerint Bécs biztonságosabb, mint a legtöbb nagyváros, az pedig a sajtónak is köszönhető, hogy a drogfogyasztásról a valóságosnál sokkal sötétebb a kép.

Ez az okfejtés is jelzi, hogy bár a cannabis fogyasztása nincs legalizálva Ausztriában, a kis mennyiségű, saját használatra történő felhasználást nem üldözik. Főleg, ha az esszenciát tartalmazó virágzatot nem nyisszantják le a bokorról. Ami persze ellenőrizhetetlen. A hatóságok a büntetés helyett inkább a terápiára helyezik a hangsúlyt. Aki a túlfogyasztással lebukik, azt első körben nem a bűnüldözők, hanem az egészségügyi hatóságok regisztrálják. Komolyabb a helyzet akkor válik, ha a könnyű drog fogyasztója nem hajlandó a terápiára.

Nem hisz a kenderszármazékok gyors szabaddá tételében a 45 éves Alexander Kristen, aki a jogi egyetem elvégzése után rögvest megalapította cégét, a Flowery Fieldet, az egyik legnagyobb „dísznövény-forgalmazó” osztrák vállalkozást. 35 alkalmazottja heti 25 ezer dugványt értékesít országszerte (a csúcsszezon októberben-novemberben van, előkészítendő a békés karácsonyt), miközben állásvesztés terhe mellett tilos termelési tippekkel ellátni a fogyasztókat. Kristen szerint reménykedni abban lehet, hogy az orvosi célú kenderszármazék forgalmazás kikerül az állami monopóliumból, s magántermelők is foglalkozhatnak a depresszió, a reuma, a rák ellen hatékonyan bevethető terméssel. Szerinte legalább tízezer beteg szorul rá Ausztriában a cannabis orvosi származékaira.

Ma az országban talán 20 orvos hajlandó receptre felírni betegeinek a marihuánát/cannabist – írja a Cannabis Forte című cikkében a News című hetilap, amely úgy tudja, a legsúlyosabb betegek 30 százalékánál hajlandó csak a betegpénztár a költségek töredékét átvállalni. A kizárólagos forgalmazó az AGES nevű állami cég, amely különleges helyzetét kihasználva 700 eurót kér egy havi gyógyszeradagért. Aminek megfizetésére nagyon kevesen képesek.

Alexander Kristen Európában példátlan üzleti ugrás előtt áll: kínai biokémikus alkalmazottjával hosszú évek alatt sikerült laboratóriumi körülmények között klónozni a termesztést. A kis üvegcsékben nevelt marihuána-cserjék sokkal kisebb „termőterületet”, kevesebb élőmunkát és mindenekelőtt áramot igényelnek. Ezzel az eljárással jobb a fű minősége, tisztasága, s persze hatalmas az anyagi megtakarítás. Kristen nagyon bízik az áttörésben, de a fűpiac kezdő szerencselovagjait óvatosságra inti. Szerinte ugyanis a kenderbiznisz néhány óriáscég kezében van az egész világon.

Témák
kender