Innen nézve - Kormányzati szürke hályog

Legutóbb a KSH kongatott vészharangot (pedig tőlük ez meglehetősen szokatlan), azt állítván, hogy ha nem történik valami érdemi változás, néhány éven belül újabb 370 ezer ember – hozzávetőleg annyian, mint ahányan Szegeden, Debrecenben élnek -, hagyhatja el az országot, Nyugaton keresve a boldogulását.

Ez nem valami liberális „siránkozás”, mert mielőtt leírták a következtetésüket, mintegy 1500 embert kérdeztek meg, és ennek az adatait értékelték. Akik bevallották, mire készülnek, többségükben jól képzett fiatalok, legfeljebb középkorúak. És ha ehhez hozzászámítjuk azt a másik csaknem fél milliót, akik már eddig is a távozást választották, akkor nem is a két vidéki nagyváros népességével fogyunk, hanem lassan Budapest lakosságszáma lesz a mérce.

És ha innen nézzük, ez már egyenesen ijesztő tendencia. Lassan már nem lesz kedvünk mosolyogni az olcsó viccen: figyeljünk majd oda, hogy az utolsó leoltsa a villanyt... Ugyan Németh Szilárd éjt nappallá téve serénykedik a rezsink csökkentésén, Orbán Viktor meg azon, hogy Paks annyi áramot adjon, amivel fél Európát el lehet majd látni olcsó magyar villamosárammal (persze egyáltalán ha kell nekik), de azért akkor sem árt majd a takarékosság.

Ha most megszállott Fidesz-hívő volnék, olyan, akiből jelenleg úgy másfél millió Bözsi néni él ebben az országban, akkor legyintenék, hogy ez az egész csak lárifári (copyright Gy. F.), mert Tállai András megmondta: semmi baj. Többen készülnek hazajönni és itthon sínre tenni az életüket, mint ahányan kimennek külföldre. Olyannyira igaz ez (az államtitkár szerint), hogy ő már tudja: 370 ezren el is határozták a hazatelepülést. Ugyan nem vagyok egy Einstein, de ha 370 ezren készülnek elmenni és ugyan ennyien visszajönni, akkor tényleg semmi baj, maradunk idehaza, amennyien most is vagyunk. Sőt, az államtitkár cáfolva az ellenzék által kilátástalannak nevezett helyzetet, tényekkel érvelt: itthon négy százalék feletti a gazdasági növekedés, az első negyedévben 11 százalékkal nőttek a reáljövedelmek, 2010 óta közel 700 ezer munkahely jött létre, s új életpályák indulnak… Végül is Európa zászlós hajója vagyunk, vagy mi a fene.

És mi is ezt tapasztaljuk. Nap, mint nap. Bemegyünk a boltba, és a fizetésünkért jóval többet tudunk vásárolni, mint egy éve; a nyugdíjasoknak már nem kell azon gondolkodniuk, hogy gyógyszert vegyenek-e vagy húst. Futja bőven mindkettőre. Sőt, vitamin tabletta helyett kilószám lapátolhatják a szatyrukba az 1700 forintos epret is.

Ezzel az egésszel csak az a baj, hogy a gyerekeim szerint valaki nem mond igazat. Mert ahogy ők sem, a kortársaik sem látnak maguknak idehaza jövőt, és tényleg szervezik a külföldi útjukat (ha még nem mentek el). Esetleg a kormányzat embereinek szemét homályosítja el a szürkehályog. Mert azt fel sem merem tételezni a NAV fölkészült főemberéről, hogy szándékosan ferdíti el a valóságot. Amiben persze nem volna semmi meglepő, megszokhattunk az ilyesmit az utóbbi hét évben.

Szerző
2017.05.25 08:07

Összefogás, ó!

Csak ámulni és bámulni lehet azon, hogy mint egy elakadt lemez, még mindig az összefogás-össze nem fogás dallamára táncolnak az ellenzéki pártok. A zenekar – az Orbánt leváltani szándékozók tábora – kitartóan húzza a nótát, miközben az ember a Titanicon érzi magát. 
Ha ellenzékben lévő pártjainknak egyetlen porcikája is óhajtana együttműködni a többiekkel, nem szalasztottak volna el mintegy ezer alkalmat arra - a köztársaság megszűnése óta. Soha sem jött össze, ahogyan a NER-rel való szakítás egyértelművé tétele sem. Benn maradtak a Parlamentben, egyetlen választást sem bojkottáltak, esküt tettek az Alaptörvényre. A Fidesz nem volt hálás, pedig lehetett volna. Ha az ellenzék megteszi azt, amit nem tett, a NER legitimációja nagyon az elején odalett volna. Akkor nem lenne multimilliárdos a gázszerelő, a kötélbarát és a vejecske. És ők maguk, mármint a pártok, nem lennének kifosztva és ellehetetlenítve.
Függetlenül ellenzéki pártjaink politikai teljesítményétől és intellektuális kapacitásuktól (ld. hejesírás), a mostani mediatizált és fake newsos viszonyok közepette behozhatatlan hátránnyal indulnak bármilyen választáson. Mert már csak a pénz beszél! És ez sajna nem újdonság. Legkésőbb tegnap észbe kellett volna kapniuk, hogy nulla plusz nulla és nullaszor nulla, akárhogy csűrjük-csavarjuk, nulla marad. Vagyis külön-külön és összefogva is ugyanaz a sorsuk. Vereség, majd bukás. Mindkét modell sikertelenségére lesz idén újabb bizonyíték, mert az elmúlt nyolc év – úgy látszik - nem volt elég.
A tavaszi EP választáson a külön listázás teszi tönkre hosszú évekre európai karrierünket. Hogy így lesz, és miért lesz így, azt minden hozzáértő elmondta, leírta mind politikai, mind választás-matematikai oldalról. Én nem azért ismételem meg ezt a szomorú bölcsességet, hogy elkedvetlenítsem az Orbán ellen készülődőket, elég kedvetlenek ők nélkülem is. Hanem mert még most is lehetne változtatni. Csakhogy a régi pária-ellenzéknek sajnos nem Európa, nem Magyarország az első, hanem a megélhetési túlélés: a párt és a személyes karrier. Röviden: egy kis pénz. Ez nem erkölcsi gyengeség. Ilyen a rendszer, hivatásos politikusokról beszélünk.
Látszólag jobbak az összefogási esélyek az őszi megméretésre. Több lesz az eszkimó, de jóval több a fóka is. Az egyesülő ellenzéki vadászok terítéke akár tekintélyes is lehet. Ezért hiszik azt, hogy majd jut is, marad is. Csakhogy a Fidesz nem az osztozkodó természetéről híres. Az pedig elképzelhetetlen, hogy a nulla helyi értékűek egyesülése akkora ruhát akaszt az Orbán fiúkra, amekkorától meg sem tudnak mukkanni az új döntéshozó testületekben. Igen, ha a Fidesz marad - akár kisebbségben –, alig lesz észrevehető a változás. Jön az Esztergom-Hódmezővásárhely-Zugló szindróma.
Különösen igaz ez a fővárosra és a főpolgármesteri posztra. Márpedig a Fidesznek mint „bűnszervezetnek” a feloszlatása csak egy teljesen új köztársaság kikiáltása utánra várható, ami pillanatnyi állás szerint körülbelül az utolsó holdtöltét követő első soha napjára esik majd.
Régi, de hamis nóta, hogy ilyen ellenzékünk van, ezt kell szeretni. Szó se róla! Van másik is. Vegyük már észre!
2019.03.20 09:24
Frissítve: 2019.03.20 09:36

Budapest dugóban

Gál József, az LMP fővárosi képviselője március 2-i sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy pártja szerint a légszennyezettségre és a dugók elkerülésére a legjobb megoldás a behajtási díj bevezetése. A párt szerint a befolyt díjakból P+R parkolókat lehetne építeni, továbbá fejleszthetnék a tömegközlekedési hálózatot Budapesten, és ezek hatására csökkenhetne a levegőszennyezettség. A behajtási díj mihamarabbi bevezetése érdekében az LMP hamarosan benyújtja idevonatkozó törvényjavaslatát.
1. Rendben, az LMP permanens identitászavarában játsszon csak nyugodtan „parlamentesdit.” Egyáltalán nem biztos, hogy a többi ellenzéki párt odaáll a „dugódíjas” előterjesztés mögé, a kormányzó pártok reakciója viszont már most borítékolható. Értem én, hogy nagy bajban van a szövetségi kapitány nélküli LMP, és muszáj mondaniuk valami „sárkányosat”. Tavaly nyáron kitalálták, hogy a felfestett gyalogátkelőhelyeket (zebrákat) biztonságosabbá kell tenni. Ehhez – a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyására számítva - akciótervet is készített a párt, amelynek alapeleme volt „a zebrák javítása, kiemeltté tétele, különösen az oktatási intézmények környékén”. Az ötlet fenomenális, az eredmény ismert. 
2. Célszerű, ha – nem túl eredeti - kezdeményezésükkel megvárják az őszi önkormányzati választás eredményét, hiszen jelenlegi főpolgármester-jelöltjük nem igazi favorit, inkább nevezhető az LMP Bayer Zsoltjának. Harsog, sérteget, minősít, káromkodik – csakúgy, mint újságíró kollégája. Ha persze győz Puzsér, akkor jöjjön, aminek jönni kell! Dugódíj és társai. És egész Budapest sétálni fog: járókerettel vagy anélkül. A tömegesen rendszeresített fiákerek menetrendje és útvonala pillanatnyilag nem tisztázott, de az biztos, hogy lótrágya lesz elég, amit akár közfoglalkoztatottak is gyűjthetnek. 
3. Komolyra fordítva. Mielőtt az LMP rapid módon bevezetné a fővárosban az újabb autóssarcot, ajánlom, hogy nézzenek körül Európában. Ismereteim szerint az 1 millió lakost meghaladó városok közül pillanatnyilag London, Róma és Milánó szed behajtási díjat. Puzsér közösségi oldalán Norvégia fővárosát állítja közlekedési példaképnek, amely viszont „csak” 650 ezres, gazdag, és fekvése miatt vízi közlekedése igen fejlett. Hozhatta volna Amsterdam és Stockholm példáját is, ahol kiterjedt sétálózónák vannak (nem dugódíj). Budapest méreteiben és szerkezetében jelentősen eltér az előbb említettektől. Pl.: Stockholm 14 szigetre épült, ezért a városon belüli komphajózás, illetve a vízi és légi taxi használata mindennapos. Mindettől függetlenül: természetesen tiszta szívvel pártolom a sétálóutcák hálózatának bővítését és Budapest intenzív parkosítását. De nem kényszerintézkedésekkel, hanem kertépítéssel! 
Addig is:
1. Egységesítsék – mondjuk jövőre - a fővárosi parkolási rendszert, és ha lehet, ne lopják el a milliárdos bevételek jelentős részét. Ha, ez sikerül, akkor a frissen érkező forrásokból próbáljanak meg hatalmas gépkocsi-várakozó helyeket építeni, elsősorban vasúti- és metrómegállók környékén. Gondolom, egy-két választási ciklus alatt a 3-as és a 4-es metróvonalak már Budapest határáig futhatnak.
2. Az sem lenne ördögtől való, ha a 10 év múlva Budapesten nem használnának robbanómotoros buszt, vontatót, szerviz- és teherautót, valamint taxit. Szeretem a jó példákat követni. De ha az állam nagyvonalúan belenyúlna a zsebébe (amit mi dagasztunk), és fogyasztói ároldalról érzékelhetően kedvezményezné az elektromos személyautók vásárlását (norvég példa, szabad követni), akkor biztosan elégedettebb lennék, és a levegő minősége is javulna.
3. Az LMP-s képviselők figyelmét bizonyára elkerülte az a tény, hogy az M0-ás gyűrű még mindig nem készült el. Dugódíjat akarnak teljes fővárosi ring nélkül? Nem tűnik ésszerűnek, nem is tartom erkölcsösnek. Elég nagy büntetés az, hogy Budapest nehezen elkerülhető, nem kellene indokolatlanul továbbsarcolni az autós társadalmat. Apropó: most fizettem be az éves gépjárműadóm felét, 18 ezer forintot. Mire is? 
Nem szakértő budapesti lakosként – de szülőként és nagyszülőként is - alapvetően érdekelt vagyok abban, hogy fővárosunk légszennyezettsége viszonylag gyorsan és érzékelhető mértékben csökkenjen. De ezt professzionális megoldásokkal kell elérni, nem kényszerképzetekkel kísért barkácsolással! Én lehetek aggódó laikus, a magukra szakpolitikusi mezt öltő képviselők és pártmegbízottak viszont nem.
Az LMP vezetői egy konszenzuson nyugvó, szakszerűen kidolgozott terv megvalósításával segítsék a város levegőjének tisztulását, és ne durva büntetéssel, önkényes korlátozással! Gondolják át a környezetbarát közlekedés feltételeit és hagyják abba a behajtási díjjal való fenyegetést! De mindezek előtt keressenek hiteles, higgadt és tárgyalóképes személyt főpolgármester-jelöltnek, aki képes egy koherens várospolitikai programot meghirdetni, népszerűsíteni. Őszig biztosan marad Tarlós István, a dugó, a zaj és a bűz. Hogy aztán mi lesz, senki nem tudja.
2019.03.20 09:23
Frissítve: 2019.03.20 09:36