Sajtóelhárítás

Izgatottan várjuk Orbán Viktor következő szereplését kedvenc rádiójában (Kossuth), akár holnap lesz (mert esedékes), akár későbbi péntekeken. A hét elején ugyanis kiderült, hogy a miniszterelnöki szózatok állandó mikrofonállványa remekül tud kérdezni. Igaz, Kocsis Éva a szocialisták hétvégi kongresszusáról beszélgetett Hiller Istvánnal, s erősítette meg azt a benyomást, hogy ellenzéki politikusok számára a hatalmat minden erővel kiszolgáló sajtóban és médiában mindig vannak valódi kérdések. Mellesleg az is kiderült, hogy az MSZP-s politikusok csak részlegesen és időlegesen tartják magukat a meghirdetett bojkotthoz, mert nyilván rájöttek, hogy az is nekik árt.

Az már más kérdés, hogy a riporter mire jutott a választmányi elnökkel. Lényegében semmire. A kényesnek vélt felvetések elől úgy siklott ki az ellenzéki riportalany, ahogy azt a hatalom képviselői is gyakran megteszik. Utóbbiak már minden módszert ismernek - és használnak is -, ami egykor a pártállam vezetőit jellemezte. Sajtóértekezleten például csak az előre meghatározott témára válaszolnak. Ha mégis kivételt tesznek, akkor nincs érdemi mondandójuk, esetleg hazudnak valamit. De már legendák keringenek arról is, hogy sajtóelhárító brigádjaik miképpen szöktetik el őket a kotnyeleskedő újságírók elől. Ha ez nem működik, akkor a politikus személyesen hárít, netán oktatja ki a kíváncsiskodókat.

Így megy ez manapság. De hiszen kampány van (régóta és még sokáig), s a népnek lehetőleg a megszűrt és jó előre meghatározott, kitalált információkhoz szabad hozzájutnia. Ezt biztosítja a média jelentős részében gondosan kialakított hatalmi túlsúly, ami egyúttal arra is lehetőséget teremt, hogy ellensúlyozzák a még meglévő neutrális, vagy éppen ellenzéki hangokat. Az viszont különösen sajnálatos, hogy őszinteség nem csupán a kormánypárti megszólalókból hiányzik.

Ami ezek után a péntekenként ismétlődő miniszterelnöki szózatokat illeti, a tippünk az, hogy Orbán Viktornak nem kell aggódnia. Nem kap valódi kérdéseket, mondhat, ami akar.