család;erőszak;

2017-06-06 08:03:00

Kiáltás

Talán nem volt célzatos az Angyalhír Emlékséta szervezői részéről a helyszín megválasztása, mégis szimbolikusnak tekintem, hogy a családon belüli erőszak ellen demonstrálók éppen a Bazilikánál kezdték megmozdulásukat, mielőtt a Hősök terére vonultak volna. Az eseménynek különös aktualitást ad, hogy az úgynevezett Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség vezetője a közelmúltban arra szólította fel Magyarország „keresztény jobboldali” kormányát: ne terjessze be a parlament elé a nők elleni erőszakot elítélő Isztambuli Egyezményt, mivel a hazánkban immár három éve ratifikálásra váró egyezmény célja úgymond a hagyományos családmodell lebontása, illetve a társadalmi nemek fogalmának bevezetése.

Ebben idáig persze semmi meglepő nincs; a jövő évi törvényhozási választásokra készülő Orbán-kabinet, amely hatalmi érdekeinek megfelelően szisztematikusan visszaél a kereszténység fogalmával, újabb gesztust tesz a történelmi egyházak főpapjainak, akik amúgy is kierőszakolták azon sokat vitatott állítás bekerülését az Alaptörvénybe, miszerint a házasság kizárólag egy férfi és egy nő kapcsolata lehet. A Brüsszellel szinte permanens módon hadban álló kormánypártokat persze csöppet sem zavarja, hogy az Európai Unió Tanácsának május 11-i döntése értelmében az EU is csatlakozik az ominózus egyezményhez.

Sokkal nyugtalanítóbb az, hogy a fentebb említett egyházak klérusa, látványosan ellentmondva a fundamentális keresztény értékeknek, e kérdésben sem igen igyekszik hallatni a hangját, vagyis ezúttal is tökéletesen működik trón és oltár középkori eredetű szövetsége. A tévedéshez való jog természetesen a szóban forgó klerikusokat is megilleti. Vélekedhetnek úgy, hogy egy elavult tradíciónak megfelelően a család a társadalom oszthatatlan alapegysége, s ami azon belül történik, az szigorúan magánügy. Képmutatásnak, de legalábbis aránytévesztésnek tartom ugyanakkor, hogy akik például az abortusz kérdésében következetesen kiállnak a magzat egyéni jogai mellett, ideológiai dominanciájuk visszaszerzésének szándékától vezettetve hallgatásukkal mintegy bátorítják az általuk preferált törvényhozókat, akik éppen magukra hagynák a családon belüli erőszak áldozatait. Pedig ez a szégyentelen kollaboráció már eddig is kontraproduktívnak bizonyult a kormány által kedvezményezett felekezetek számára. Azok a papok, akik az úgynevezett „szociális népszavazás” napján célzatosan imát rendeltek el a templomokban nemzetünkért, a jelenlegi érában nem sietnek protestálni az Orbán-kabinet szegény-ellenes intézkedései ellen. A magyar társadalom észleli és szankcionálja e hipokrita gyakorlatot: a népszámlálási adatok tanúsága szerint az utóbbi években igencsak megcsappant a magukat például katolikusnak vallók száma. A nagy látenciával bíró családon belüli erőszak pedig igencsak elterjedt hazánkban; amennyiben az egyházak e kérdéskört illetően is passzivitást tanúsítanak, megállíthatatlanul folytatódik majd hitelvesztésük.

Az Angyalhír Emlékséta résztvevői idén nem csendben sétáltak, hanem hangosan kiáltottak azokért, akiknek nincs hangjuk. Krisztus hazai követői vajon némák maradnak?