Ki segít rajtuk? - Virágzik az uzsora a statisztikák mögött

Publikálás dátuma
2017.06.13 07:00
Ritka a rendőri intézkedés.
Fotó: /
Tizedére csökkent az uzsora-bűncselekmények száma, de a javulás statisztikai. Ma pénz helyett élelmiszert adnak hitelre, feljelentés alig, a rendszert a piaci igény tartja életben.
"Parancsra nem tudjuk megszüntetni”

Tiszabura, szerda reggel. Több százan várakoznak a helyi posta előtt, ilyenkor, hónap elején érkezik a családi pótlék, azt jönnek felvenni az asszonyok. Régebben jól megtermett férfiak is álldogáltak közöttük kockás füzetekkel: amint kijött a postáról valaki a pénzzel, máris elé álltak, s kérték az előző hónapban kölcsönadott pénzt, extra kamattal megterhelve persze. Négyezer forint után nyolcezret kellett visszaadni, s ha valaki nem tudott épp fizetni, mert gyógyszerre vagy másra kellett, egy hónappal később tizenhatezerre rúgott a tartozás.

Mióta szigorúbban büntetik az uzsorahitelezést - vagy legalábbis elindulnak a rendőségi eljárások, amelyek a megfélemlített tanúk miatt bírósági ítéletig rendszerint már nem jutnak el –, a „látható” uzsorázás a peremvidék falvaiban „láthatatlanná” vált. Ám a rendszer továbbra is működik, csak pénz helyett természetben, vagyis élelmiszerben adják a kölcsönt.

A tiszaburai roma értelmiség emblematikus alakja, a jelenleg épp politológia doktorijára készülő idősebb Farkas László szerint a 3200 fős faluban mindenki tudja, melyik az a néhány bolt, ahol nem kell azonnal pénzzel fizetni, felírják a tejet, kenyeret „hozomra”. Az árucikkeket azonban a rendes bolti ár háromszorosáért adják: például a közeli városban 500 forintért megvehető csirkecomb kilója itt 1500-ba kerül. Az élelmiszeren sokkal nagyobb haszon van, mintha pénzt adnának kölcsön, s a lebukás veszélye is jóval alacsonyabb. Később aztán eljön a pillanat, amikor a havi bevétel már nem fedezi a boltban egyre csak dagadó kontót. Régen ilyenkor eltörték az adós kezét, fenyegetőztek, volt, akinek a házát is elvették. Ma már „finomodtak a módszerek”, az uzsorások is okosabbak lettek: inkább elengedik a delikvenst, elvégre épp elég pénzt kiszívtak belőle a bolton keresztül, s pár hónap múlva úgyis visszatér hozzájuk.

Miskolcon a városszéli Lyukóvölgyben nagyon sok roma család él komfort nélküli hétvégi házakban. Bérletre nincs pénzük, hó elején családostul begyalogolnak a négy-öt kilométerre lévő városi boltba, s ott megveszik a tartós élelmiszereket. Hó közepére azonban már elfogy a pénz, s az élelem is. Váradi Gábor, a miskolci roma nemzetiségi önkormányzat vezetője szerint a kiszolgáltatott helyzetben lévő, rendes munkához nem jutó családok pontosan tudják, ilyenkor melyik házhoz kell bekopogtatni, hogy extra pénzért ugyan, de élelemhez jussanak.

A rendőrség nemigen foglalkozik az uzsorával, hisz feljelentés legtöbbször nincs. Az önkormányzat is félrefordítja a fejét, nem dolga, hogy beavatkozzon, ráadásul a hálózatok működtetői fenntartanak egyfajta rendet is, nincsenek balhék – osztja meg tapasztalatait az Edelényben élő Komjáthi Imre, a Közmunkás Szakszervezet társelnöke.

Az uzsora, noha alapvetően igen sötét ügy, mégsem fehér vagy fekete – mondja a borsodi térségben több településen jelenlévő egyik segélyszervezet munkatársa. - Kiszolgáltatottá teszi és megalázza a szegény sorban tengődőket, másrészt viszont ezt a viszonyrendszert hatalmi eszközökkel, parancsra nem tudjuk megszüntetni, amíg lesz rá piaci igény. Ha valakinek este nyolckor befullad a gyerekeke, s a mentők nem jönnek ki, a tizenöt kilométerre lévő kórházba pedig csak hatezer forintért fuvaroz el valamelyik ismerős, akkor az uzsorás az egyetlen segítség. Ugyanez a helyzet, ha elfogy a segély vagy a családi pótlék. A „rendes" boltban hozomra nem adnak semmit, ellenben az uzsorás boltjában – persze két-, háromszoros áron - ekkor is lehet kenyeret, lisztet, olajat venni. A szükség pillanatában a segítségnyújtás egyetlen formája maga az uzsora - mondja.

Hogy milyen körmönfontan be lehet vonzani az adósságcsapdába a legszegényebbeket, arra jó példa Túrricse, ahol maga a polgármester vált népnyúzóvá. A Célpont számolt be róla, hogy Garda Endre, a hétszáz lelkes szabolcsi falu vezetője pályázati pénzből nyitott egy szövetkezeti szociális boltot, a közmunkásoknak pedig nem pénzt, hanem jegyet adott, amivel csak az ő boltjában lehetett vásárolni. A helyiek több mint egy évig tűrték az embertelen rendszert, aztán fellázadtak: jelenleg eljárás folyik a polgármester ellen.

Doros Judit

Statisztika mögé rejtett uzsora

Látványosan csökkent az uzsora-bűncselekmények előfordulása, amióta 2013-ban az alapvető jogok biztosa átfogó jelentést készített a jelenségről és felszólította a kormányt, hogy több minisztérium munkájának összehangolásával komplex kríziskezelő szolgáltatást hozzon létre az uzsora-áldozatok segítésére. A Fidesz azóta a valóság statisztikák mögé rejtésével próbálja elérni, hogy az ombudsmannak ne legyen oka újabb vizsgálatra, a parlamenti ellenzéknek pedig még a téma felvetésére sem. Pár hete Rétvéri Bence államtitkár, az Orbán-kabinet - sok pénzért bármit - megmondó embere közölte, hogy az utóbbi négy évben tizedére esett vissza az uzsora-bűncselekmények száma. A legszegényebb rétegekkel valóban foglalkozó társadalomkutatók szerint azonban minden korábbinál több formában, soha nem látott méretekben virágzik a legelesettebbek ily módon történő kifosztása.

A trükkök azt próbálják leplezni, hogy a kormány teljesen sikertelen a legelesettebb rétegek felemelésében, nem tudja és szociálpolitikai alapelveiből kiolvashatóan nem is akarja megváltoztatni azokat az élethelyzeteket, amelyek éltetik az uzsorázást. Az ombudsman javaslatai közül tehát jóformán semmi nem valósult meg, szó sincs például olyan mikrohitelezési programról, amit a biztos kifejezetten a kormány figyelmébe ajánlott. Marad a látványstatisztika, ami megnyugtat mindenkit, aki életében még soha nem járt elzárt borsodi, dél-baranyai, jászsági vagy szabolcsi falvakban és ezután sem akar elmenni oda. Aki meg ott él, úgysem olvas újságot, nem néz internetes híreket, bármit lehet mesélni róla.

Azt többen is megírták: a látványos statisztikai javuláshoz hozzájárul, hogy a szociális helyzetük végletes romlása miatt bajba került családok nem tesznek feljelentést, vagy fenyegetésre, de főként az éhezés félelmétől vezetve visszavonják vallomásaikat. Az azonban eddig nem került szóba, hogy az uzsorásokat a bíróságok sem ezen a címen ítélik el, hogy ne rontsák a statisztikát. A legutóbbi példa a Nyíregyházi Törvényszék internetes oldalán olvasható: a másodfokú tanács május végén jogerősen többrendbeli zsarolás bűntette miatt ítélte el a "dombrádi zsarolók" néven elhíresült párost, a statisztikákban tehát ezen a soron jelennek meg, és csak az ítélet indoklásából derül ki, hogy valójában 50 százalékos kamatra uzsorakölcsönöket adtak a legszegényebbeknek.

Gulyás Erika

A mélyszegénység vámszedői

Ha nem lenne rá kereslet, nem virágozna az uzsora, állítja Béres Tibor szociológus. Az Autonómia Alapítvány munkatársa szerint, ha egy család ma bajba kerül, sehonnan nem kap segítséget, az uzsorás pedig sokszor az éhenhalástól menti meg a családot.

- Mi kellene ahhoz, hogy ne csak a bűnözési adatokban, hanem a valóságban is visszaszoruljon az uzsorázás?

- A jövedelmi szegénységet kellene fokozatosan csökkenteni, hiszen ha nem lenne rá kereslet, nem virágozna az uzsora. Ehhez munkahelyek kellenének, helyi termelés és piac. Az adományok és segélyek, amelyek például uniós forrásból érkeznek, csak erősítik a függőséget a leghátrányosabb helyzetű településeken, s ha ezek megszűnnek, marad a teljes ellátatlanság.

- Mi az, ami nincs?

- Ezekben a falvakban ma már nincs bolt, ahol tejet, kenyeret lehetne venni megfizethető áron, nincs semmilyen egyéb szolgáltatás, sőt kocsma sincs, persze, hogy virágzik a „boltocskázás”, az élelmiszeruzsora. Rátett egy lapáttal, hogy 2015 márciusától megszüntették az adósságkezelési szolgáltatást, az így adható önkormányzati segélyt. Ha egy család ma bajba kerül, sehonnan nem kap segítséget. Ilyen helyzetek megoldására nincsenek banki mikrohitelek sem, marad az uzsorás. Egyre mélyebbre jutunk, bár nem csak a mai kormány sikertelen a leszakadó kistérségek felemelésében.

- Sokfelé működik szociális bolt, a falugondnokok is segíthetnek a bevásárlásban.

- A szociális boltok addig működnek, amíg van forrás a támogatásukra, s mire megszűnnek, többnyire rég bezárt a korábbi élelmiszerüzlet, rosszabb lett a helyzet, mint előtte. A falugondnok pedig nem tud bevásárolni egy település minden családjának a szomszéd város olcsó áruházában.

- A polgármesterek miért nem követelik hangosan a változásokat?

- Ők a politikának vannak kiszolgáltatva, nem mernek ugrálni, mert a kormány tovább farag a forrásaikból. Ráadásul a fejlődést ígérő telepprogramokba sem tudnak mindenkit bevonni, így inkább lemondanak róla, nehogy még nagyobb legyen a feszültség.

- A rendőrség kiszed a sorból egy-két durva uzsorást, de a többséget engedi működni. Miért?

- A körzeti megbízottnak is ott kell maradni a faluban holnap is, őt is fenyegetik, vagy csak nem tudja bizonyítani, amit tud, mert nem tesz vallomást senki. Ráadásul nem is olyan egyszerű megmondani, ki az uzsorás és ki a jóhiszemű segítő, mert azt a roma vállalkozót is gonosztevőnek állítják be, aki a vagyona egy részét kamatmentes kölcsönként adja oda a környezetében élőknek.

- Az uzsorázás romakérdés?

-Szegénykérdés, de mivel a roma szegregátumokban a legjellemzőbb a mélyszegénység, valójában az, roma-kérdés, jóllehet számos kollégám másként látja ezt. Az Autonómia Alapítványnál az ilyen jelenségek felszámolására dolgozunk ki javaslatokat, de ma Brüsszelben hamarabb meghallgatnak bennünket, mint a magyar kormány, így nem tudjuk, mikor csökkenhet a valóságban is, nemcsak papíron az uzsorázás.

G. E.

Szerző
2017.06.13 07:00

A két fő tétel: a Brexit és Orbán Salzburgban

Publikálás dátuma
2018.09.19 07:30

Fotó: Népszava/
A sokadik összhangzattani pótvizsgára gyűlnek össze ma este a válságos időket megélő Európa vezetői Wolfgang Amadeus Mozart festői szülővárosában. A szólamok közötti harmóniát leginkább két fő tételben kellene kialakítaniuk: a Brexit és Orbán ügyében.
Az előbbi kérdés valamivel könnyebben fejezhető ki a számok nyelvén. A londoni városháza megbízásából elvégzett független elemzések szerint ha Nagy-Britannia úgy lép ki az Európai Unióból, hogy nem sikerül megállapodásra jutnia az EU-val a jövőbeni kapcsolatrendszerről, a brit gazdaság egészében 500 ezer, Londonban 87 ezer munkahely szűnne meg, és 50 milliárd fonttal zuhanna a brit gazdaságban végrehajtott új beruházások éves értéke. Ezen számok politikai hátterében pedig egy másik számadat húzódik meg: a brit EU-tagságról 2016 júniusában tartott népszavazáson a kilépést pártolók kerültek szűk, 51,9 százalékos többségbe, miközben az országos átlagon belül a londoniak 60 százaléka a bennmaradásra voksolt. A referendum nyomán nyikorogva és csikorogva megindult „kilépési folyamat” jelenleg ott tart, hogy az Egyesült Királyság tagsági viszonya jövő tavasszal mindenképpen megszűnik az unióban, a kilépés feltételrendszeréről folytatott tárgyalásokon azonban mindmáig nincs áttörés a legsúlyosabb vitás kérdésekben. Immár nem teljesen valószínűtlen az a horrorforgatókönyv, hogy a brit tagság megállapodás nélkül szűnik meg. Ezt nevezik kemény Brexitnek, amelynek esetén a britek valóban keményre esnének, de „a maradék Európára” sem várnának kipárnázott viszonyok, legalábbis a kezdeti időkben. A kontinentális EU és London vitája erősen leegyszerűsítve arról szól, hogy a britek, ha már úgy szavaztak, hogy kilépnek, a lehető legkisebb mértékben szeretnének elesni az uniós tagság előnyeitől, Brüsszelben azonban nem hajlandóak elmosni a határt tagság és nem-tagság, felelősség és élvezet között. Az unió vezetői közül többen úgy vélik, „értük könnyeket illik ejteni”. Meddig mehet el a kontinentális Európai Unió az engedmények terén? – ez az első kérdés a Brexit vonatkozásában, amire a tagállami vezetőknek valamilyen válasz kellene adniuk Salzburgban. De ott van a következő kérdés is: mire lesz majd képes az Egyesült Királyság nélküli unió hosszabb távon, ha a válás viharai már elülnek? Londonnak két olyan fő erőssége van, aminek az elvesztése érzékeny lesz Európa számára: a City és a hadsereg. A bankvilág egyik globális központját nem lehet csak úgy, komolyabb veszteségek nélkül „átültetni” például Frankfurtba, ahogy azt többen Európában szeretnék. A távol-keleti piacközpontok egyébként is feljövőben vannak, Donald Trump Amerikája pedig nem az irgalmas szamaritánusok gyűjtőhelye: a New York-i Wall Street csak dörzsöli majd a markát egy olyan helyzetben, amikor Európának már nincs és még nincs világméretű mágneses erővel bíró pénzügyi centruma. (A City persze még az EU előtt vált naggyá, de akkor még volt brit gyarmatbirodalom.) Európának jelenleg a brit és a francia haderőn kívül nincs igazán erős nemzeti hadserege. Az EU legnagyobb gazdasági hatalma, Németország ezt a területet nem igazán fejlesztette, ami az integráció kezdeti évtizedeiben Európa részéről elvárás is volt, jól megalapozott történelmi okokból. Mára viszont előállt az a helyzet, hogy Európa egyre többet beszél a globális szerepvállalás szükségességéről, amihez tekintélyt parancsoló európai haderő megteremtése illene, de az a britek távozásával csak úgy lenne lehetséges, ha nagyon jelentős mértékben a franciákra támaszkodnak, ami viszont számos európai országnak egyáltalán nem lenne ínyére. Közhelyszerű vélekedés, hogy az eddig is állandóan kötözködő, különcködő britek távozásával lehullhat a béklyó a szorosabb uniós integrációs törekvésekről. Sok függ attól, hogy miben tud megegyezni egymással az új európai összefogásra vonatkozó látomásait többször is megfogalmazó Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és a legnagyobb európai gazdasági-pénzügyi súlyt jelentő Németország kancellárja, Angela Merkel. Sok, de nem minden, mert az integráció először is szolidaritást jelent, és a szolidaritás értelmezése körül megjelent egy újabb hatalmas problémahalmaz az európai vezetők előtt. Ennek csak egy része a migrációs válság, a menedékkérők átvállalása, illetve annak elutasítása. Az euroszkeptikusok térnyerése, a nemzetállami jogkörök visszakövetelése részben arra az eddigi uniós gyakorlatra adott elutasító reakciónak tekinthető, hogy a brüsszeli bürokraták túlzottan csak Berlinnel és Párizzsal beszélték meg, mi hogyan legyen. Az euroszkeptikusok, akiknek a vezetésére most már többé-kevésbé egyértelműen bejelentkezett a magyar miniszterelnök, a fürdővízzel együtt kiöntenék a gyereket, az uniós tagországok egyetértésre törekvését, közös célkitűzéseit, a kompromisszumra, kölcsönös engedményekre való nyitottságot, egész Európa egységként kezelését. Mindezt szétzilálnák, és a nemzeti önzések igencsak szűk közös nevezőjére degradálnák. Velük szemben csak akkor lehet eredményes az európai gondolat, ha Párizs, Berlin és Brüsszel nem akar direktóriumként eljárni. Az európai pártcsaládok közül a legnehezebb helyzetben a jobbközép néppárt van, mert az ő keresztje Orbán Viktor. De a kihívással a szociáldemokratáknak és a liberálisoknak is szembe kell nézniük. Az utóbbiaknak ráadásul kezelniük kell azt a helyzetet, hogy politikai felfogásban hozzájuk áll a legközelebb Macron centrista pártja, amely jövőre méretteti meg magát először európai parlamenti választáson. Valahogy egymásra kell találniuk.    

A Fidesz számonkérése elmarad

Nem szerepel az Európai Néppárt (EPP) és a Fidesz kapcsolatainak megvitatása az EPP-hez tartozó vezetők szerdai salzburgi találkozójának hivatalos napirendjén. Már csak azért sem, mert az eszmecserén nem vesz részt a pártcsalád legbefolyásosabb tagja, Angela Merkel német kancellár. Orbán Viktor kormányfő azonban jelen lesz, így a téma akár spontán felmerülhet. Manfred Weber, az EP néppárti frakcióvezetője például szeretné, ha már Salzburgban párbeszéd kezdődne a Fidesz elnökével. Az EPP-hez tartozó állam- és kormányfők minden uniós csúcs előtt összeülnek, hogy egyeztessék álláspontjukat. Ezúttal a huszonnyolcak nem-hivatalos salzburgi találkozója előtt, amint az előre is jelezték, tárgyalnak a migrációról és a Brexitről, az osztrák városban megrendezett magas szintű tanácskozás két nagy témájáról. Információink szerint a néppárti minicsúcson a vezetés nem készül szóba hozni a múlt heti európai parlamenti döntést, amely 7. cikkelyes eljárást kezdeményezett Magyarországgal szemben. A határozatot a Fidesz pártcsaládjához tartozó EPP-képviselőknek több mint a fele megszavazta, ami súlyosan megosztja a kereszténydemokrata pártcsaládot. Hivatalos álláspont szerint a képviselőtestület véleménye nem befolyásolja a pártszövetség és a magyar tagszervezet viszonyát. Egyelőre belső viták zajlanak arról, hogy a néppárt tegyen-e lépéseket, és ha igen, milyeneket. Megfigyelők túl korainak tartanak bármiféle döntést. Szerintük az a legvalószínűbb, hogy az EPP párbeszédet kezdeményez Orbán Viktorral. Névtelenséghez ragaszkodó magasrangú EU tisztségviselők biztosra veszik, hogy a magyarországi jogállam helyzete nem kerül elő az EU28-ak csúcstalálkozóján sem. “Ezt a kérdést az osztrák elnökségnek kell kezelnie” — hangsúlyozták. A tagállamok képviselőiből álló EU Tanács soros elnökeként tevékenykedő Ausztria egyelőre nem tudja, hogy mikor fogja egy miniszteri ülés napirendjére tűzni, és ezzel elindítani a Magyarországgal szembeni 7. cikkelyes eljárást. Az osztrák kormány először azzal próbálkozott, hogy a Tanács jogi szolgálatától kért véleményt az európai parlamenti szavazással kapcsolatos eljárási aggályokról. De a jogászok elutasították a megkeresést, így már csak politikai akarat kell a folyamat elindításához. Brüsszeli illetékesek tájékoztatása szerint a 28 állam- és kormányfő salzburgi eszmecseréjén nem várható megegyezés a migráció kezelésére vonatkozó javaslatokról. A menedékkérők elosztásáról rendelkező Dublini reformról nem is érdemes beszélni, még mindig annyira távol állnak egymástól a nézetek — hallottuk. Donald Tusk, a csúcsot levezető elnök ugyanakkor vitát vár az EU határ- és parti őrségének felduzzasztását célzó bizottsági elképzelésekről. Ezeket elfogadhatatlannak nevezte Orbán Viktor, de bírálta a cseh és szlovák miniszterelnök is. - Halmai Katalin (Brüsszel)
2018.09.19 07:30
Frissítve: 2018.09.19 11:20

A bolgár, a bosnyák, a macedón és a szlovén

Publikálás dátuma
2018.09.17 13:00

Fotó: Shutterstock/
Az élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban szereplő játékosok harmada külföldi, de a szomszédos országok ligáit vizsgálva arányosan mégsem az NB I-ben szerepel a legtöbb légiós.
Állandó vitatéma: sok vagy éppen elég idegenlégióst foglalkoztatnak az elsőosztályú klubok? 
Több más nemzetiségű mellett jelenleg bosnyák, bolgár, macedón és szlovén válogatott futballista is játszik Magyarországon, a jobbak jellemzően a minden tekintetben előnyösebb lehetőségeket kínáló klubokban, az egyébként a magyar válogatottba is több játékost adó bajnok MOL Vidi FC-ben vagy a Ferencvárosban. Miközben a Vidi és az FTC foglalkoztatja a legjobb magyar játékosoknál magasabb értékűre becsült légiósokat, a Paks egyedüli „lázadóként” kizárólag hazaiakkal szerepel, másik végletként viszont a Kisvárda tíz, többnyire szabadon igazolható idegenlégióssal erősített a nyáron.
„Sajnos nem sok választási lehetőségünk maradt, gazdasági kényszerpályán mozogtunk – indokolt a Népszavának korábban nyilatkozó Révész Attila, az abszolút újonc kisvárdaiak szakmai igazgatója. – A magyar játékosok jobban szeretnek a fővárosban vagy Budapesthez közeli klubban játszani. Amikor magyarokkal tárgyaltunk, harminc százalékkal többet kértek tőlünk a futballisták a nagyobb távolság miatt. A másik gond, hogy a feljutás után is változtak az igények, volt olyan játékosunk, aki azért távozott, mert a többszörösét kérte annak, amit az NB II-ben kapott. A külföldieket nem foglalkoztatja, milyen messze van Budapest, nekik az a fontos, hogy Magyarországon játszhatnak, ahonnan azt remélik, könnyebben tudnak továbblépni erősebb bajnokságokba.”
Persze, korlátlanul a külföldiekkel sem lehet tervezni, a Magyar Labdarúgó-szövetség ugyanis szabályozza a számukat. A szervezet elnöksége márciusban döntött a jelenlegi szezonra érvényes légiós-szabályról, amely szerint egy csapat keretében egyszerre legfeljebb tíz külföldi státuszú játékos lehet. Ez azért fontos kitétel, mert aki már legalább három éve folyamatosan magyar csapat tagja, az „futballmagyar” lesz, tehát külföldi állampolgársága ellenére sem számít légiósnak. Ha egy csapat leigazolja a tizenegyedik külföldi státuszú futballistát, akkor egytől azonnal meg kell válnia, ellenkező esetben az összes légiósnak bevonja a versenyengedélyét a szövetség a 2018/2019-es versenykiírás rendelkezése szerint. 
A szabály ezen kívül különbséget tesz Európai Uniós országból és EU-n kívül érkezett külföldiek között is: az EU-országokból érkező külföldiek szerepeltetésében nincs korlátozás. Az Unión kívüli játékosok közül öt lehet egyszerre a pályán. Többet is be lehet nevezni egy-egy meccsre, de vigyázni kell arra, hogy ebben az esetben jól cseréljen az edző, csak Unión kívüli légiós helyére küldhet be a padról ugyanilyen státuszú futballistát. Van a légiósoknak egy harmadik csoportja is, a nem uniós országból érkező uniós jogokkal rendelkező labdarúgó. Azokra érvényes ez a meghatározás, akik nem EU-tagországból érkeznek, de ugyanúgy vállalhatnak munkát EU-tagországban, mint az uniós állampolgárok. Az ő szerepeltetésükre nem vonatkozik semmilyen korlátozás.
Esetenként eltérő, hogy egy-egy légiós meddig és milyen minőségben marad Magyarországon (a DVTK-t korábban játékosként erősítő Fernando például napjainkban már vezetőedző a klubnál), ám még az utóbbi években is többször volt rá példa, hogy az NB I megfelelő „ugródeszkának” bizonyult. A teljesség igénye nélkül elég, ha csak néhány korábbi FTC-játékos, az angol Evertonhoz szerződő – Bosznia színeiben világbajnokságon is szereplő – Muhamed Besic, az Oroszországba távozó Cristian Ramírez vagy a nyáron a belga KRC Genkhez igazoló Joseph Paintsil nevét emeljük ki.
A tehetősebb klubok által kínált lehetőségek vagy akár nevezettek példája is mind-mind olyan tényezők, melyek vonzó célponttá tehetik a magyar NB I-et a légiósok számára, mindent figyelve véve azonban mégsem valószínű, hogy a közeljövőben ugrásszerűen csökkenni, esetleg növekedni fog a Magyarországon futballozó külföldiek száma.

Nagyon rosszul működik a belső piac

A MOL Vidi FC sportigazgatója, Kovács Zoltán szerint a hazai játékosokért gyakran irreálisan sokat kérnek, a nemzetközi üzletkötéseknél viszont a hazai labdarúgás megítélése lehet hátráltató tényező. Az El-szereplés lehetőségével egyszerűbb az NB I-be csábítani minőségi idegenlégiósokat? Ez nem feltétlenül igaz. A külföldi játékosok ügynökei nagyon megnézik, hogy hova érkeznének az ügyfeleik, megvizsgálják, hogy milyenek a körülmények, a bajnokság színvonala. Nyilván az El-csoportkör emeli a Vidi nimbuszát, de a játékosügynökök azt is látják, hogy magyar csapat hat év után jutott be újra nemzetközi kupasorozat csoportkörébe. A hazai futball megítélése sokszor megnehezíti a dolgunkat a nemzetközi piacon. Hazai riválistól könnyebb igazolni? Általánosságban elmondható, hogy a belső piac nagyon rosszul működik, túlárazottak a játékosok, különösen, amikor a Vidi van a vevői oldalon. Rossz pozícióból indulunk ha eladni, de akkor is, amikor vásárolni szeretnénk. Mi elsősorban a kvalitást nézzük, nem a nemzetiséget, de amikor itthon sokszor túlzó, irreális számok keringenek, kénytelenek vagyunk a külföldiek felé fordulni, miközben a légiósokra vonatkozó szabálynak is meg kell felelnünk. Nem egyszerű tehát egy versenyképes csapat kialakítása. Nem kevés munka van mögötte, hogy az utóbbi hetekben is tudtunk még erősíteni az Európa-ligára. Mostanra eljutottunk oda, hogy nagyon jó magyar játékosaink vannak, ezt mutatja az is, hogy legutóbb hat meghívót kaptunk az A-válogatottba és vannak utánpótlás-válogatottjaink is. Szerintem a Vidinél futballozó külföldiek sem a tucatlégiósok számát gyarapítják. Magasan van az a bizonyos léc, ráadásul látni kell, hogy a legjobb magyar játékosok a legfőbb hazai riválisunknál vagy külföldön vannak, ez is behatárolja a további lehetőségeinket. - H.SZ.

2018.09.17 13:00
Frissítve: 2018.09.17 13:00