Kidurrant lufi

Tavaly nyáron megértettem a fiatalabbak mámorát, hiszen ők ilyen „csodát” még nem élhettek át, mint amit a magyar „labdarúgó” válogatott akkor produkált. Én, aki kicsit idősebb vagyok, láttam a VB-n Brazíliát 3-1-re verő magyar válogatottat; nemzetközi kupát nyert, illetve nemzetközi kupadöntőig jutó magyar klubcsapatokat. Láttam aranylabdás magyar futballistát. Láttam több világ és Európa-válogatott magyar játékost. Tavaly nyáron szűkebb, tágabb baráti körben gyakran megfogalmaztam: nem értem ezt az eufóriát. Természetesen (?) sokan nem értettek velem egyet. Azt mondtam a barátaimnak, jó lenne az EB után nem leereszteni, jönnek az őszi nemzetközi klubmérkőzések. De nem így történt. A lufi hamar kidurrant. Sokan mondják: az utánpótlás nevelésen kellene változtatni. Szerintem nem csak ezen, hiszen a fociakadémiákba öntött pénzek sem hoztak eredményt. Puskás Öcsit azt mondta: „Kis pénz, kis foci! Nagy pénz, nagy foci!” Mi van ma nálunk: nagy pénz - és nincs foci!