Bérlakás - Az állam nélkül nem megy

Publikálás dátuma
2017.06.24 07:00
Thinkstock illusztráció
Fotó: /
Az állam nélkül lehetetlen érdemben növelni a honi bérlakások számát. Alapvető elvárás a bérlők és a kiadók részéről, hogy hosszútávra kiszámítható környezetet teremtsenek.
A jogszabályi környezet egyáltalán nem kedvez a kiadási célú ingatlanok gyarapodásának

Roppant alacsony a hazai bérlakások aránya a lakáscélú ingatlanállományon belül. Az elmúlt 10-15 év munkaerőpiaci változásai ráadásul az ebből fakadó feszültségeket csak felerősítették – mondta lapunknak Hegedüs József, a Városkutatás Kft. ügyvezető igazgatója. Aligha túlzás azt mondani, hogy most a gazdaság teremt elvárásokat a lakáspiaccal szemben.

Lenne „élhető” modell
A Városkutatás Kft. a közelmúltban a Habitat Magyarországgal együttműködve kidolgozott egy modellt, amely megfizethető szintű bérlakások működtetését segítené. E szerint az ingatlan tulajdonosa legalább három évre átadná lakását egy úgynevezett Szociális Lakásügynökség számára. Az ügynökség ettől kezdve megfizethető árú bérlakásként működtetné és kezelné az ingatlant. Ebben a felállásban a tulajdonos biztos és folyamatos bevételhez jutna, a piaci ár alatti kiadás miatt azonban elérhetők lennének számára olyan lehetőségek, amelyek más bérbeadókat nem illetnének meg (így például adókedvezmény). Az ügynökségnek ezen felül persze kötelezettségei is lennének, hiszen garantálná az ingatlan állagának megőrzését. A bérlők pedig rászorultságuk mértékének megfelelően támogatást is igénybe vehetnének.

Az elmúlt egy, másfél évtizedben ugyanis az emberek munkahelyi pozíciói instabilabbá váltak, ha ezek a kockázatok pedig a lakáspiacra begyűrűznek, azaz ha a lakhatás biztonsága is veszélybe kerül, akkor az nagyon komoly társadalmi feszültségeket kelt. (Szinte képtelenek például az emberek olyan régiókba költözni, ahol komoly munkalehetőségek vannak, s van, hogy a háztartási költségvetést csak rosszabb minőségű és elhelyezkedésű lakásba való költözéssel tudják egyensúlyba hozni.) A feladat adott: ezeket a lakáspiaci kockázatokat kellene csökkenteni – fogalmazott Hegedüs József. Ez azonban lényegében elképzelhetetlen állami szándék és közreműködés nélkül – folytatta.

Ma az a helyzet, hogy akinek pénze van, az felteszi a kérdést, hogy érdemes-e a bérlakásszektorba befektetnie. Ezek az invesztíciók azonban láthatóan csak nem akarnak megérkezni, holott a lakáspiac liberális, azaz például szabad szerződéskötés és lakbérmegállapodás. Mindez arra utal, hogy olyan intézményi, szabályozási korlátok vannak érvényben, amelyek gátolják a bérlakások nagyobb számú megjelenését. Jelenleg egyébként mintegy 110-115 ezer önkormányzati, s körülbelül 30-35 ezer közvetlenül az állam kezében lévő bérlakás van a piacon – mondta a szakember.

Aligha túlzás kijelenteni, hogy a jogszabályi környezet egyáltalán nem kedvező a kiadási célú ingatlanok szaporodásának, mert a bérlő, és a kiadó sem érezheti biztonságban magát. Előbbi attól tarthat, hogy egyik napról a másikra kirakják a lakásból, míg utóbbinak az a félelme lehet, hogy ha valami probléma merül fel, akkor hogyan juthat ismét vissza az ingatlanba, például, ha nem hajlandó kiköltözni a bérlő. Éppen ezért olyan szabályozási rend kellene, amely mindkét oldal számára hosszútávon biztosítékokat ad és kiszámítható viszonyokat teremet. Ennek egyik eleme lehetne például, hogy ha hosszabb távra, rugalmas lakbér-kontroll mellett adná ki valaki a lakását, akkor adókedvezményben részesüljön. Számos Nyugat-Európai országban a komoly lakáshiánnyal küzdő városokban a bérleti díj növekedését is kontrollálják, vagyis a megüresedett bérlakások esetében is van a lakbérnövekedésnek felső határa.

Ausztria a példa

Az osztrák modell irányadó lehetne, ott évi 15 ezer új bérlakást adnak át. A jelenlegi bérlakásállomány több szempontból is problémás. Azon túl, hogy korlátozza munkaerő áramlását, csökkenti a rugalmasságot, arra sem nagyon tud „választ adni”, hogy bizony nem minden esetben ugyanolyan lakásméretre, -típusra van szükség. Az embereknek és családoknak más-más életszakaszban és élethelyzetben más-más ingatlanra lenne igényük – fejtette ki a Népszavának Pardi Zsófia, a Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület (TLE) projektvezetője. Arról már nem is beszélve, hogy bőven akadnak családok, akiknek egy lakás megvásárlása túl nagy terhet jelent. Ezen felül diákok esetében pontosan ismert probléma a kollégiumi helyek korlátozottsága, számukra is megoldást kellene találni.

Mindez azért különösen szomorú, mert egyébként számos üres lakás kihasználatlanul áll a piacon. Ezeket pedig be lehetne vonni erre a területre. Ehhez azonban egy támogató lakástörvényre lenne szükség, az ehhez szükséges módosításokat végre kellene hajtani. Ez azonban önmagában még mindig kevés. Az adószabályozás módosítására is szükség lenne, amely hosszútávon segíti a bérbeadót, s biztonságot nyújt számára. Ide vonatkozóan akad például már több javaslat is, amely arról szól, hogy a hosszútávú, olcsó, azaz piaci ár alatti lakáskiadásnak adómentesnek kellene lennie.

Ezen felül az új építésű lakások állományát is emelni kellene, hiszen ebből is alig akad. Ebben a kérdésben az osztrák modell például nagyon jó irányt lehet. Ausztriában közhasznú építőtársaságok építik és kezelik ezt az ingatlanportfoliót. Hogy mennyire hatékonyan, arra elég egyetlen szám, az új építésű lakásoknak 26 százaléka bérlakás céllal készül.

Ehhez persze kellenek a jogszabályi keretek, a kezelés szabályainak meghatározása, szükséges lenne egy felügyeleti szervre, amely ellenőrzi, hogy valóban az történik a piacon, amit szeretnének. Ezen felül pedig a limitált profit bevezetése, vagyis az eredmény egy részének kötelező visszaforgatása újabb fejlesztésekbe. Mindennek következménye az említett arány, azaz az évi 15 ezer új bérlakás.

Persze Magyarországon is futnak különböző bérlakásprojektek – tette hozzá -, a gond az, hogy ezzel az önkormányzatokat – a többi között Nyírbátor, Kecskemét, Szeged, Veszprém helyhatóságát - nagyon egyedül hagyták. (Hiányzik az emlegetett szabályozási és finanszírozási környezet.) Így pedig nehéz áttörést elérni, pedig a TLE szerint évente legalább 5-10 ezer új bérlakásra lenne szükség.

Pardi Zsófia hozzátette, hogy a szervezet ma az élhető, megfizethető szintnek havonta, négyzetméterenként 1000-1500 forint közötti bérleti díjat tartja. Ez persze függ a helytől és a konstrukciótól is, amely a lakás kiadása mögött van.

Á. A.

A feladat itthon az lenne, hogy a spekulatív lakáspiac hatásait – például az Airbnb okozta kereslet és bérletidíj-növekedést, vagy a lakásárak, hitelkamatok hirtelen emelkedésének a hatását – mérsékeljék. Mindezt együtt kellene kezelni, ám nem látni, hogy a kormány bármit is kezdeményezne a témában – fűzte hozzá Hegedüs József. Pedig a jogszabályi környezet és a bérlakások térnyerését elősegítő támogatási rendszer kialakításához elengedhetetlen az állami közreműködése.

Kulcskérdés, mondhatni társadalmi feszültségeket csökkentő feladat lenne pedig, hogy egy-egy család lakáshelyzete milyen módon és formában tartható fenn. Jelenleg csupán az elithez sorolt réteg képes arra, hogy egy kritikus helyzetben - globális gazdasági válság, vagy mikroszinten, a családot ért nehézség -, biztosan megtartsa lakását a jelenlegi színvonalon.

Ezeket a pozíciókat nemcsak az egyéni döntések befolyásolják, hanem jelentős mértékben az adott lakáspolitika is. Olyan konstrukciókat, olyan szabályozást kellene alkotni, amelyek mind a bérlő, mind a bérbeadó kockázatait kezeli, s hosszútávon megnyugtató hátteret ad életükhöz. Hegedüs József hozzátette, hogy Budapesten szociális és közösségi bérlakások arányát a jelenlegi 6 százalékról legalább 15-re, míg a magánbérlakásokét 10 százalékról a duplájára kellene növelni.

Jó üzlet lehet a bérlakás

Nemcsak az ingatlanárak száguldanak üstökösként fölfelé, de követik őket a lakásbérleti díjak is. Érdemes befektetni több lakásos ingatlanba úgy, hogy vagy saját cégen keresztül adja ki a tulajdonos, vagy bérlakásként értékesíti másoknak – nyilatkozta a Népszavának Balogh László az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője.

Hány bérlakás van Magyarországon és milyen kategóriájúak ezek az ingatlanok?

- A rendszerváltás óta a magánszemélyek tulajdonában lévő bérlakások 145 ezerről 260 ezerre gyarapodtak, ellenben az önkormányzat bérlakások száma az 1990-es 683 ezerről, elsősorban a privatizációnak köszönhetően, 2016-ra 46 ezerre csökkent. Az önkormányzati bérlakások 80 százaléka egy vagy két szobás, szemben a magántulajdonban lévő bérlakásokkal, ahol ez az arány csak 38 százalék. Az önkormányzati bárlakások 49, a magán bárlakások 66 százaléka összkomfortos.

Léteznek központi bérlakásépítési programok?

- Ilyen programokat általában az önkormányzatok indítanak. Az állami tulajdonú MFB viszont kínál kifejezetten bérlakásépítésre, vásárlásra, felújításra hitelkonstrukciókat vállalkozóknak és önkormányzatoknak egyaránt. A kormányzat közvetlenül inkább a saját tulajdonú ingatlanvásárlást támogatja.

A hitelforrásokat és az emelkedő bérleti díjakat is figyelembe véve, van-e magánbefektetői érdeklődés bérlakásépítésre?

- A fejlesztések egyik fő iránya jelenleg, hogy a befektetőknek szánt, könnyen kiadható kis alapterületű garzonlakások, a másik a családoknak szánt nagyobb alapterületű lakások építése. Gyakran alkalmazott üzleti modell az is, hogy a beruházó adja ki a lakásokat, sokszor még külön ingatlanmenedzsment céget is létrehoznak erre a célra. A bérbeadásból az egyre növekvő igények miatt az elmúlt 5 évben megkétszereződtek a bérleti díjak, és éves szinten a banki, illetve az állampapír hozamoknál is magasabb, 6-7 százalékos hozamot is el lehet érni. Emellett a lakásépítést serkentő kormányzati intézkedések is növelik a beruházási kedvet, ám mivel az ingatlanokat terhelő kedvezményes 5 százalékos áfa csak 2019. decemberéig van hatályba, a bizonytalanság is növekszik. Nem is nagyon hallani olyan beruházóról, aki 2020-as ingatlanátadást tervez. Ez a vásárlókat is arra ösztönzi, hogy előrehozzák a vásárlásaikat.

Bihari Tamás



2017.06.24 07:00

Politikai piruett a falvakban: kifizettetik a vidék népével a nagy fejlesztési programot

Publikálás dátuma
2018.12.05 07:30
Ha valóban fel akarják újítani a falusi utakat, akkor évente legalább 400 milliárd forintot kellene költeni
Fotó: MTI/ ROSTA TIBOR
A vidéki polgármesterek még nem hiszik, hogy jól járnak a kormány ajándékával, keveslik a Magyar falu programra tervezett pénzt.
A falusi emberrel fizettetik majd ki az alsóbbrendű utak felújítását, a kormány ugyanis jövőre felemeli a tíznapos autópálya matrica árát, nem is titkoltan épp arra hivatkozva, hogy részben ebből finanszírozzák majd a falvakba vezető utak felújítását - így vélekedtek azok a vidéki vállalkozók, polgármesterek és önkormányzati képviselők, akiket a Magyar falvak program elindulása kapcsán megkerestünk. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter már egy nyári kormányinfón bejelentette, hogy a programra 150 milliárd forintot különítettek el a tartalékalapból, ezen belül 50 milliárdot terveznek a kistelepülési úthálózat felújítására az első évben. Tudják ugyanakkor, hogy ez mennyire kevés a kivitelezéshez, így két további döntést is hoztak: január elsejétől 5,8 százalékos útdíj emelés lesz, amit a fuvarozók fizetnek, a tíz napos autópálya-matrica árát pedig a korábbi 2975 forintról október 1-től 3500 forintra emelték. Ezekből összejöhet további 35-36 milliárd a falusi útalapba. - Ki az, aki tíz napos matricát vesz? A falusi ember, aki távol lakik a nagyvárosoktól, az autópályáktól, s legfeljebb évente néhány alkalommal utazik el hosszabb távolságokra: kórházba vagy épp az unokáit meglátogatni, emiatt pedig nem vesz éves matricát. Vagyis épp ő az, akit a pályadíj emelésével megsarcolnak – ezt mondta lapunknak egy észak-borsodi falu polgármestere. A Magyar Közút 2017-es adatai szerint „egyéb településre” – vagyis nem Budapestre, megyei jogú vagy más városba – közel 21 ezer kilométernyi kiépített út vezetett, miközben a kiépítetlen utak aránya ennek több mint négyszerese, 90 ezer kilométernyi volt, utóbbiak zöme belterületi vagy külterületi földút. - Ha komolyan gondolnák az utak felújítását, akkor az elkövetkező egy évtizedben évente legalább 400 milliárdot fordítanának rá, s akkor talán lenne némi látszatja – mondta a Népszavának egy útépítéssel foglalkozó cég vezetője. Szavai szerint választások előtt – mint amilyen a jövőre esedékes önkormányzati is lesz - mindig találnak egy kicsivel több forrást látványberuházásokra, s főleg a kormányhoz lojális települések „kistafírozására”, de az alapvető problémákat ez nem oldja meg. Egy alsóbbrendű útnál, attól függően, hogy egy réteget kell csak javításként felvinni, vagy az alapoktól kell újjáépíteni, 10 és 80 millió forint között mozog a kilométerenkénti költség. Ha ezt 3255 településre elosztjuk, mindenhol legfeljebb fél kilométernyi utat lehetne rendbe hozni az alapból. A Magyar Közút az állami kezelésben lévő utakért felel, de a településeken belül már az önkormányzatoknak kellene kigazdálkodniuk a felújítások költségeit, ám erre a legtöbb falu képtelen. Szakértőnk szerint a vidéki úthálózat jelentős része elavult, ezeket aprópénzzel már nem lehet modernizálni: ezért sem lehet komolyan venni, hogy a Magyar falu program látványos változást eredményezne a vidéki emberek életében.

Nem elég osztogatni

Akadnak települések, amelyek menthetetlenek, a falvak többségét azonban megfelelő fejlesztésekkel ismét vonzóvá lehet tenni - jelentette ki lapunknak Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke.

A TÖOSZ szerint is a hétvégén bejelentett fejlesztések a legfontosabbak a falvaknak? A kormány tervei között elég sok elem visszaköszön az általunk megfogalmazott, százhatvan szakértő által összeállított javaslatcsomagból.

Csakhogy a szövetség évi 400 milliárdos forrást tartana reálisnak.
A 2019-es büdzsében 150 milliárd jutott erre a célra, ami tényleg nem elég, de bízunk benne, hogy 2020-tól már meglehet a 400 milliárd.

Mi a legfőbb szempont a pénzek elköltésekor?
Alapvetés, hogy térségi szemléletben kell gondolkodni. Minden elemnél meg kell nézni a hatását: harminc kilométeres körzetben kellene hatnia minden fejlesztésnek. Az olyan beruházásoknak ugyanis kevés az értelme, melyeknek már a szomszéd faluban élők sem élvezhetik az előnyeit. Ha viszont értelmes projektek kapnak támogatást, három-négy éven belül megállítható lesz az elvándorlás a falvakból.

Minden település megmenthető?
Szerintem nagyjából száz teljesen reménytelen, a többi azonban érdemi esélyt kaphat. Azok vannak a legjobb helyzetben, amelyek turisztikailag frekventált környéken találhatók, mint a balatoni települések, illetve háttérfalvaik, vagy például Hajdúszoboszló és környéke. De összességében elmondható, nincs menthetetlen térség, minden csak pénz kérdése, mert fejlődést csak komoly anyagi ráfordítás és beruházás hozhat. Azok a falvak lesznek még nehéz helyzetben, amelyek környékén túl jó a föld, ugyanis a nagybirtokos mezőgazdaság nagyon kevés embernek ad munkát. Ahol viszont lesz munkahely, onnan nem vándorolnak el az ott élők, sőt, akár még vissza is térhetnek, akik elmentek. Az embereknek a legfontosabb szempont a jövedelem, amihez megfelelő erejű gazdaság kell, mert az generál bevételeket. Csak infrastruktúra-fejlesztéssel nem lehet eredményt elérni. A jó út mit sem ér, ha a semmibe vezet.

Mivel lehet rávenni a vállalkozásokat, hogy az eddig kevésbé preferált helyekre települjenek?
Sok-sok támogatással, ami nem kifejezett pénzosztást jelent, hanem célzott projekteket. És persze biztosítani kell számukra a megfelelő munkaerőt és munkaerőképzést.

Nehéz elképzelni, hogy vissza lehet csábítani azokat, akik a jobb élet reményében elköltöztek, s egy gazdaságilag szerencsésebb-fejlettebb helyen berendezkedtek.
Ha jobb megélhetést tud nyújtani nekik a korábbi településük, ráadásul az egyéb életfeltételek is megfelelőek, miért ne? Hiszen egyszer már éppen emiatt váltottak, a visszaköltözést ráadásul az érzelmi szálak is erősíthetik. Az elvándorlók jelentős többsége a falvakból a városokba költözött. A visszatérésük azt jelentené, hogy a kistelepülések élhetőbbek lesznek, mint a nagyok, ami nehezen elképzelhető.
Ha valakinek nem a távolság, hanem csak a körülmények számítanak, hogy van-e megfelelő út az otthonáig, ott tud-e szélessávú internetet használni, a gyereke helyben járhat-e bölcsődébe, óvodába, iskolába, akad-e könyvtár, sportudvar, játszótér, akkor szerintem már nem is olyan utópisztikus a gondolat. Nem véletlen, hogy az első évben éppen az előbb felsoroltak fejlesztése, felújítása kap majd prioritást. Ezért is nagy felelősség ez a program, be lehet bizonyítani, hogy a boldogság nem hely- vagy lélekszámfüggő. - Vas András

Minden harmadik választónak kedveskednek

Jövőre önkormányzati választás lesz Magyarországon, csoda lett volna, ha a kormány nem talál ki egy látványos programot a vidék felemelésére, amivel igazolja, milyen fontos a lakosság egyharmadának otthont adó ötezer fő alatti falvaink jövője. A települések között ezek vannak elsöprő többségben, a 3155 magyar településből 2887-nek csak néhány száz, vagy néhány ezer lakosa van. Először a Modern városok mintájára Modern falvak programnak nevezték el a tervet, ám a fő kommunikátorok rájöhettek, hogy ennek nem szerencsés az üzenete, a nagyvárosi beruházások többsége nem éppen lakosságpárti. Így lett a csomag Magyar falvak, vagy egyszerűen Magyar falu program. Vasárnap Gulyás Gergely kancelláriaminiszter egy Áder János szülővárosától, Csornától pár kilométerre fekvő 1400 lelkes faluban, a Győr-Moson-Sopron megyei Vitnyéden jelentette be azt, amit már eddig is tudtunk: 150 milliárd forintot terveztek be a 2019-es költségvetésbe, amiből óvodák, bölcsődék fejlesztésére, háziorvosi szolgálati lakásokra, polgármesteri hivatalok felújítására és ezekhez kapcsolódó eszközbeszerzésekre 75 milliárdot szánnak. A fiatalok lakásgondjait egy erre a körre szabott falusi otthonteremtési kedvezmény (falusi csok) bevezetésével oldanák meg, amelynek 25 milliárd forint lenne az induló kerete, 50 milliárddal pedig a lassan használhatatlanná romló alsórendű utak felújításához is hozzákezdene a kormány. Temetőrendezéstől sövényvágók beszerzéséig, sportparkok építésétől a falu- és tanyagondnoki szolgálatok támogatásáig, buszaik lecseréléséig és az üresen álló parókiák felújításáig olyan sok mindenbe kap bele a program, hogy nehéz lesz látványos, a falvak lakossága számára is érzékelhető változást produkálni az elkövetkező hónapokban. A települési szövetségek szakértőinek segítségével valóban szükséges fejlesztések kerültek be a csomagba, a pályázatok jövőre indulnak, de a Miniszterelnökség többszöri kérésünkre sem árulta el, hogy mikor és milyen kiírások jelennek meg elsőként. Azt viszont a program megvalósításáért felelős kormánybiztos, Gyopáros Alpár a vasárnapi tájékoztatón már hozzátette, hogy 2020-tól gazdaságélénkítő lépésekkel, a közösségi közlekedés fejlesztésével, a bolthálózat bővítésével is gyarapodik a Magyar falu csomag kínálata. Azt nem árulták el, vajon mennyi pénzt szán attól kezdve a kormány az önkormányzati választás eredményének ismeretében a kistelepülések megtartó erejének növelésére. - G.E.

2018.12.05 07:30
Frissítve: 2018.12.05 09:06

Papi zaklatások: véget ér a csönd

Publikálás dátuma
2018.12.04 06:00

Fotó: Shutterstock/
Míg külföldön egymást érik a botrányok, a hazai katolikus egyház eddig leginkább hallgatott a szexuális visszaélésekről. Jövőre azonban nemzetközi konferenciát rendeznek erről Budapesten. Erdő Péter bíboros pedig felkért egy papot, hogy foglalkozzon a témával.
Támogatjuk Ferenc pápa egyházfői szolgálatát, amellyel előmozdítja az egyház megújulását, a visszaélések megszüntetését, a sebek begyógyítását – állt ki a szexuális bűnök feltárása mellett a közelmúltban a SZEMlélek blog felhívása. Ferenc pápa álláspontja teljesen egyértelmű: nulla tolerancia van érvényben, ezeket az ügyeket nem szabad sem elnézni, sem eltussolni – hangsúlyozta az egyik aláíró, Beer Miklós váci megyéspüspök a Népszava kérdésére. Minden ilyesfajta nyomorultsággal szemben határozottan fel kell lépni. Borzasztó belegondolni – tette hozzá –, hogy egy pap, akinek az ifjúság nevelésében is kötelessége részt vállalni, súlyosan visszaél a helyzetével. Nem vigasztalhat bennünket, hogy a társadalom más területein akár még nagyobb mértékben is előfordulnak ugyanilyen visszaélések. Egyetlen eset is felháborító, szégyent hoz az egyházra – állapította meg.
Kérdésünkre, hogy a katolikus püspöki kar ülésein egyáltalán tárgyaltak-e már az egyházon belüli szexuális bántalmazásokról, Beer Miklós elmondta: „Olyan értelemben előkerült a téma, hogy tudomásul vettük a pápa megnyilatkozásait”. A váci püspök a saját egyházmegyéjében két esetről tud, amikor felmerült a gyanú, hogy papok szexuális zaklatást követtek el. – Mindkettőt kivizsgáltuk, és hála Istennek, a gyanú mindkét esetben alaptalannak bizonyult. Persze, ettől még nem nyugodhatunk meg, nyitva kell tartani a szemünket – mondta.
Minden egyházmegyében létezik püspöki bíróság. Azok az áldozatok, akiket valamilyen szexuális erőszak ért, a világi hatóságokon kívül ehhez a fórumhoz fordulhatnak – közölte Beer Miklós. Úgy vélte, a püspöki bíróság ilyen speciális és kényes ügyekben is kellő hatékonysággal képes működni.
A SZEMlélek felhívását a váci püspökön kívül Bíró László tábori püspök, Böjte Csaba ferences szerzetes, Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát, Varga László kaposvári megyéspüspök, Vízi Elemér jezsuita tartományfőnök is aláírta. Valamint Várszegi Asztrik címzetes püspök, volt pannonhalmi főapát, aki lapunknak így indokolta kiállását: „Ferenc pápa általában vett reformtörekvéseit, munkáját támogattam az aláírással”. Gégény István, a SZEMlélek főszerkesztője kérdésünkre megjegyezte: „Sokakat felkértünk, örültünk volna, ha többen csatlakoznak. Elgondolkodtató, hogy nem így történt.”
A papi pedofíliával és szexuális zaklatásokkal kapcsolatos sorozatos botrányok az egész világegyházat megrengették. Minap a spanyol katolikus püspöki kar ismerte el a „különböző természetű” visszaéléséket. Ehhez képest nálunk eddig az egyház részéről feltűnően nagy volt a csend.
Több forrásból származó információnk szerint Erdő Péter bíboros megbízott egy budapesti papot azzal, hogy foglalkozzon az egyházon belüli szexuális bántalmazások ügyével. A kinevezés a jelek szerint nem a nyilvánosságnak szól, és az sem ismert, hogy pontosan milyen feladatot kapott az illető. A szóban forgó papot próbáltuk elérni a plébániáján. Munkatársa visszahívást ígért, amire azonban hiába vártunk.
A Vatikáni Rádió tudósítása szerint a hittani kongregáció 2011-ben – tehát még az előző pápa, XVI. Benedek idején – körlevelet küldött minden püspöki karnak, és arra kérte a világ összes egyházmegyéjét, hogy egy éven belül dolgozzon ki megfelelő irányelveket a szexuális visszaélések kezelésére. Ennek folytatásaként 2012-ben konferenciát tartottak Rómában, ahol Ternyák Csaba egri érsek képviselte a magyar egyházat.
Ternyák érsek kérdéseinket a püspök kar titkárságára továbbította. Onnan azt a választ kaptuk, hogy „a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia rendelkezik a Szentszék által jóváhagyott szabályzattal a gyermek- és ifjúságvédelem témakörben, és folyamatos kapcsolatot tart fenn az ilyen esetek megelőzése érdekében az illetékes vatikáni hivatalokkal”.
A tájékoztatás kitért arra, hogy a püspöki kar fenntartásában működő Katolikus Pedagógiai Intézet jövő májusban nemzetközi gyermek- és ifjúságvédelmi konferenciát szervez. A rendezvénynek neves vendége is lesz. Hans Zollner jezsuita atya, a Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottsága tagját, a Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központjának vezetője elfogadta a felkérést, és előadást tart a „gyermekvédelem fontosságáról vatikáni szemmel” témájában.
Mint azt később megtudtuk, a szervezésben a jezsuita Ignáci Pedagógiai Műhely is együttműködik a püspökkari intézettel.
A konferencia puszta ténye: áttörés. Eddig ugyanis Magyarországon nem rendeztek olyan rangos nemzetközi tanácskozást, ahol katolikus felszólalók tárgyalták volna a gyermekvédelem ügyét a katolikus egyház által fenntartott intézményekben. Bár az esemény csak kezdeti lépés, a szervezők abban bíznak, hogy a konferencia az eddigieknél jobban ráirányítja a figyelmet a kérdés jelentőségére.
(A témát holnapi lapszámunkban folytatjuk.)

Hazai botrányok

- A nyilvánosságra került magyarországi esetek sorába tartozik a két kislányt zaklató tatabányai hittantanár ügye. A hírek alapján ő nem volt pap, de egyházmegyei megbízásból végezte munkáját. Nagykanizsán egy piarista szerzetesről derült ki, hogy „nem megengedhető módon” közeledett két diákjához.
- A Pannonhalmán pár éve lefolytatott vizsgálat arra jutott, hogy a múltban az egyik szerzetes-tanár megsértette tanítványai „testi intimitását”. Korábban a kozármislenyi plébánostól váltak meg fiatal fiúkkal tartott kapcsolatai miatt.
- Volt olyan külföldön szolgálatot teljesítő magyar pap, aki szintén magyar paptársa szexuális visszaéléseiről gyűjtött terhelő adatokat. A kompromittáló iratokat munkatársánál, egy apácánál helyezte biztonságba – idézi fel a tíz éve történteket Wildmann János, Pécsen élő katolikus teológus. A pap, amikor halálát érezte közeledni, magához hívta Wildmannt, és jelenlétében megkérte az apácát, hogy adja át neki a dossziét. Az apáca azt állította, hogy nem találja. Az idős pap hiába erősködött. A dosszié azóta sem jutott el Wildmann Jánoshoz.
- Az sem példátlan, hogy papok válnak áldozatokká. A pécsi teológus 2010-ben nyilatkozott egy egyházmegyei tisztségviselőről, aki papokat is zaklatott. Egyikük ezért hátat fordított a papi hivatásnak. - Még ma is nagy a valószínűsége annak, hogy az áldozatot, a feljelentőt hurcolják meg az eljárás során – mondta lapunknak Wildmann. Cz. G.

Senki nem tud semmit

A sajtóban szórványosan megjelent esetekből nehéz következtetni arra, hogy az egyházon belül hány visszaélés történik Magyarországon. Az áldozatsegítő Fehér Gyűrű Egyesület közel három évtizede létezik. A szervezetnél azt mondták lapunknak, papok által elkövetett zaklatások miatt eddig még senki nem fordult hozzájuk. A rendőrségtől megkérdeztük, hogy hány ügyben, milyen jogcímen folyt nyomozás egyházi személyek ellen. Nem lettünk okosabbak: az általunk kért bűncselekmények „statisztikai adatainak vonatkozásában a rendőrség foglalkozás szerinti adatgyűjtést nem végez”. - Az ügyészség által ismertetett statisztikában 2014 és 2017 között nem szerepelt olyan „vádemeléssel érintett egyházi foglalkozású személy”, aki szexuális bűncselekményt követett volna el. Csakhogy az ügyészség – meglehetősen bonyolult magyarázat kíséretében – azt is kifejtette: a közölt adatok nem teljes körűen mutatják be, hogy a kérdéses bűncselekmények elkövetése miatt pontosan hány személlyel szemben indult eljárás és született eljárásjogi döntés. Cz. G.

Kiszűrik a homoszexuális papokat

VATIKÁN Nincs helyük a homoszexuális papoknak a katolikus egyházban – hangoztatta Ferenc pápa Fernando Prado spanyol misszionáriussal folytatott megbeszélései során, amely tegnap gyűjteménybe szedve tíz nyelven, könyv formában jelent meg. Mint a katolikus egyházfő elmondta, jobban meg kell vizsgálni a papjelölteket, hogy kiszűrjék az azonos neműekhez vonzódókat. „Jobb, ha a papi vagy a szerzetesi szolgálatot feladják annál, mintha kettős életet élnének”– tette hozzá a könyv szerint. A pápa úgy foglalt állást, „társadalmunkban mintha divattá vált volna a homoszexualitást, ez pedig bizonyos tekintetben az egyházat is befolyásolja”. Nagy feltűnést keltett még 2013-ban, megválasztásának évében, amikor az azonos neműekhez vonzódókkal kapcsolatban kijelentette: „Ha valaki meleg és az Urat keresi, ki vagyok én ahhoz, hogy ítéletet mondjak róla? Mindannyian a testvéreink. Az elveszetteknek segíteni kell”. Ami a katolikus egyház álláspontját illeti: az október végén a Vatikánban tartott, a fiatalokról szóló püspöki szinódus során épp e kérdésről zajlott a legnagyobb vita,  a záródokumentumban pedig azt írták, a homoszexuálisokat nem szabad hátrányosan megkülönböztetni, hanem hitükben kell kísérni őket. R. T.

Témák
pedofilia
2018.12.04 06:00
Frissítve: 2018.12.04 15:56