Szent a béke?

Kiretusálta Gyárfás Tamást, a volt úszószövetségi elnököt a helyére megválasztott elnök. Az új vezető úgy találta helyesnek, ha a MÚSZ Facebook-oldalára feltett vatikáni beszámolójából kihagyja elődjét, azaz mintha az jelen sem lett volna. Pedig ott volt, képek tanúsítják, valahol az első sorban. Amiből az is következik, hogy a pápának, vagy azoknak, akik a közel kétszáz vendéget, köztük mintegy féltucat magyart számláló vendégsereget fogadták a Vatikánban, valamiért fontosabb volt Gyárfás, mint a második sorba szoruló Bienerth. Mert persze róla van szó, ő az, aki "kiretusálta a képről” a volt elnököt.

Megközelíthetnénk jóindulatúan is az esetet, végül is előfordul, hogy az ember megfeledkezik számára lényegtelen dolgokról, szereplőkről, azt azonban még sem hihetjük, hogy Bienerth számára Gyárfás mellékes figura. Aligha lehet az, különben nem érezné küldetésének, hogy leszámoljon vele, ráadásul úgy – tanulva a mostanság (mostanság?) divatos úzusból - , hogy megpróbálja kriminalizálni őt. Bienerth, ki tudja miért, nem képes szabadulni Gyárfás árnyékától, folyamatos vendettát hirdetett ellene, ami viszont, feltehetően, elhomályosítja a látását; hibát hibára halmoz, ma már az úszótársadalom nagyobbik fele egy szerencsétlen kóklert lát benne, amit az is bizonyít, hogy a közgyűlés titkos szavazásain rendre elbuktak az elnök javaslatai.

Az egésszel amúgy semmi bajom nem lenne, belefér a magyar közélet hétköznapi állapotába, de azért mégiscsak itt állunk a magyarországi vizes világbajnokság kapujában. Mostanság, amikor a világ figyelme egy kicsit jobban koncentrálódik hazánkra és az itteni eseményekre, érdemes lenne - ha mást nem - a háborúskodás nívóját megemelni.

Hogy legalább ilyenkor hihessük azt, hogy szent a béke.