VIT-hangulat a labda körül

Sporikám, fújja má’ le! – jött az óhaj a kaposfüredi kispad felől, a szerb játékvezető azonban erősen megtoldotta az amúgy hivatalosan harminc perces félidőt, ám hamarost kiderült, bár a magyar csapat vezetői és cserejátékosai ezt nehezményezték, a végén mégis duplán örülhettek, hiszen középcsatáruk egy remek egyéni szóló végén megszerezte második góljukat. A középkezdés után így már hiába talált be az ASC Casablanca egyik játékosa, a marokkói csapatnak csak a szépítésre futotta. S noha a mérkőzést az U15-ös korosztályban rendezték, a lefújás után néhány arab fiúnál bizony eltört a mécses… Ahogy a kilencévesek között a minszki gyerkőcök közül is többen sírva vették tudomásul, hogy a temesvári Electrica, ha csak egyetlen góllal, de jobb volt náluk.

Vasárnapig persze még az afrikai és a fehérorosz srácok is megvigasztalódhatnak, Kaposváron ugyanis a hét végéig tart az immáron tizenharmadik alkalommal megrendezett ifjúsági labdarúgó fesztivál. Mely az elmúlt években ugyan kézi-, kosár- és röplabda-tornával is kiegészült, ám a somogyi megyeszékhelyre érkező több ezer utánpótlás-játékos jelentős többsége még mindig a labda lábbal – esetenként fejjel – terelt változatában jeleskedik. És persze a mérkőzések és a város mellett megannyi kultúrával ismerkedhet meg, a Közép-Európa legnagyobb futballfesztiváljává avanzsált esemény ugyanis olyan, mint hajdanán a béketábor fiataljait összeterelő VIT, azaz Világifjúsági Találkozó, mely a különféle nációk egyfajta olvasztótégelyeként funkcionált – nem véletlen, hogy 2009-ben itt sikerült megdönteni a dekázás Guinness-rekordját is: 792 gyerek dekázott egyszerre tíz másodpercen keresztül, átadva a múltnak az addigi 627 fős csúcsot.

Kaposvárra az elmúlt bő évtizedben eddig 43 országból érkeztek csapatok, s minden évben akadtak, akik szó szerint a fél világot átutazták, hogy pályára léphessenek. Többek között argentin, bolíviai, brazil, chilei, kínai, ecuadori, ghánai, indiai, perui, Fülöp-szigeteki, ausztrál és amerikai gyerekek hajtották végig a meccseket a pályákon, hogy aztán a belvárosban sétáljanak énekelve, játsszanak a fesztiválfaluban, s szállják meg a kávézókat, presszókat, éttermeket. Kanalazzák a bablevest, a pörköltet, a somlói galuskát, vagyis a hagyományos magyar fogásokat, s ámuldozzanak a sokak számára idegennek tűnő tisztaságon, s bizony, a közbiztonságon. Ebből is látszik: minden viszonylagos…

- Messi a legjobb! – jelentette ki Carlos, a guatemalai Escueda futballakadémia növendéke, jelezvén, hiába osztálykirándulás jellegű a túra, azért a foci az első minden tekintetben, Galcan, a perui Cantolaóból viszont Neymarra szavazott. A két tizenéves ifjúnak nem akadtak nyelvi problémái a vitában, melybe szép lassan a csapattársak is beszálltak, csak éppen nem nemzeti, hanem ikonválasztás alapján, így kedden kora délután ékes spanyol ordítozástól visszhangzott a kaposvári belváros.

Szerdán viszont jóval csendesebben, mondhatni megilletődötten gyülekeztek egy József Attila utcai ház előtt. A fesztivál során ugyanis hagyomány, hogy megkoszorúzzák Czibor Zoltán, az Aranycsapat csatárának emléktábláját a szülőházán – melyet amúgy éppen a fesztiválszervezők állítottak. A legendás balszélső nevét ugyan egyik külföldi gyerkőc sem ismerte, de Puskás neve hallatán már elismerően bólogattak, sőt, az egyik spanyol állította, gyerekként látta Panchót a Real Madridban játszani. Hogy ezzel csak vendéglátóinak akart kedveskedni, avagy önmagát némiképp középpontba helyezni, nem tudni, ám azt meglehetős bizonyossággal állította: Puskás jobb volt, mint Messi vagy Neymar.

A több ezer gyerekfocistát erről persze nehéz lenne meggyőznie, minket azonban sikerült…