FINA 2017 - Pénzben úszó világbajnokság

Publikálás dátuma
2017.07.15 07:01
LÁTVÁNYRA UTAZTAK - A hazai építőipar teljesítményét is érezhetően megdobták a vb-beruházások, igaz, a nagy árat az adófizezők á
Fotó: /
A fél világ Budapestre figyel, mégis kérdés, nyer-e a város, az adófizető, vagy épp a kormány a monstre rendezvényen. A vizes világbajnokságra tengernyi pénzt költöttek - többnyire átláthatatlan módon.

Mennyibe került és hányan tudják egyszerre használni a vizes világbajnokság idején az ingyenes wifit? Erre a két látszólag nagyon egyszerű kérdésre sem válaszoltak lapunknak a budapesti vizes világbajnokság szervezői. Hallgatásuk annyiban érthető, hogy ha válaszolnának, még kiderülne: a vonatkozó 30 milliárdos keretből sokkal többet költöttek az ingyenes internet megteremtésére, mint a XIII. kerületi önkormányzat, amely összesen 110 milliós fejlesztés nyomán, különösebb csinnadratta nélkül biztosít elérést a szurkolóknak. Mindez persze cseppet sem meglepő: éppúgy szövi át az átláthatatlan gazdálkodás és a túlköltés gyanúja az ingyen-wifi-t mint az egész, 40 milliárd forintról a jelenlegi tudásunk szerint 170 milliárdosra drágult monstre rendezvényt.

Ennyit ritkán költenek
Ilyen összeget ilyen szintű eseményre nem, vagy csak nagyon ritkán szoktak elkölteni – mondta lapunknak Szabados Gábor. A sportközgazdász szerint a rendezési költségekből látszik, hogy a magyar szervezők igyekeznek kitenni magukért. A szakértő hangsúlyozta, hogy ilyen esetekben az ár-érték arányt érdemes nézni, nem az abszolút értéket. „Ha létrejön egy olyan infrastruktúra, amelyet mindannyian tudunk használni a vb után, illetve a komoly rendezési költség tényleg olyan marketing értéket teremt Magyarországnak, amit várnak tőle, akkor megtérülhet a temérdek pénz” - vélekedett a sportközgazdász, hozzátéve: a hazai vizes vb gyakorlatilag marketingberuházás. Ugyanis, ha külföldi televíziókban, portálokon, újságokban hirdették volna Magyarországot az se került volna kevesebbe. Arra a kérdésünkre, mi a garancia arra, hogy a vb után is használhassa a nagyközönség a Duna Arénát, a szakértő azt mondta: a kormány szava. „Ha 1-2 év múlva azt látjuk, hogy nincsen kihasználva és üresen áll, akkor kijelenthetjük: nem volt értelme a vizes vb-nek”.

Noha azt nem tudjuk, hogy mennyiért, de abban biztosak lehetünk: van wifi. Mint ahogyan, ha csak a legutolsó pillanatban is, de szinte minden mással is elkészültek a szervezők. Budapest látszólag felkészült a vizes világbajnokság rendezésére.

Az is biztos, hogy a szervezők az utolsó pillanatban sem kímélték az adóforintjainkat. Semmi sem volt túl drága nekik, s az is sokat mond, hogy a margitszigeti Casinónál még péntekre virradó éjjel is lázas munka folyt, sötétben is legalább hetvenen dolgoztak az épületnél, amelynek egymilliárdos felújításához amúgy közbeszerzés nélkül választottak kivitelezőt.

A forintosítható áron túl másféle költségekkel is számolhatunk: az államapparátus, ha kellett jogszabályt módosított, tereket zárt el és le, költségkeretet emelt, elhallgatott, trükközött, félrevezetett, kamu látványtervekkel kábított – minden bevetett, hogy bármilyen nagyot is álmodtak, az valósság váljon.

Nulladik nap: kevés néző, sok rendőr
FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM

Város a városban, akár így is jellemezhetnénk az idei vizes világbajnokság egyes versenyszámainak helyt adó Duna Arénát és közvetlen környékét. Tegnap még a rend őrei voltak többségben, ugyanis csekély számú, 300-400 fős nézőközönség volt kíváncsi a pénteki nyitószámra, a férfiak egyméteres műugró selejtezőjére. Némiképp nyomasztóan hatott, hogy minden érdeklődőre jutott legalább két-három rendőr vagy terrorelhárító. Utóbbiak ráadásul egy páncélost is felvonultattak a Népfürdő utcában. A kép azonban hamarosan megváltozhat, hiszen a női vízilabda-válogatott vasárnapi nyitómérkőzése várhatóan több ezer nézőt vonz majd. Munkanap révén aligha meglepő, hogy péntek délelőtt a külföldi versenyzőket buzdító – jellemzően távol-keleti – szurkolók voltak többségben, ám az elmúlt hetek, hónapok híreit figyelemmel követve már az is meghökkentő volt, hogy időben elkészültek az építkezésekkel. Noha a költségek végül megsokszorozódtak, elmondható, hogy az első benyomások alapján korszerű, 21. századi uszoda épült. Azt viszont már kérdéses, megérte-e mindez. Különösen annak tükrében, hogy senki sem kapkod azért, hogy a vb-t követően üzemeltesse a 12 ezer néző befogadására alkalmas létesítményt.

– Az autoriter rendszerek imádnak olimpiát, vagy világbajnokságot rendezni, ugyanis minél nagyobb a beruházás, annál többet lehet lopni – vélekedett lapunknak Szentpéteri Nagy Richárd. A politológus szerint természetesen vannak pozitív példák is, hiszen a barcelonai, vagy a londoni olimpia nagy szerepet játszott a társadalmi kohézióban. Viszont a hazai vizes vb-t egyáltalán nem az ilyen példákhoz sorolja. „Szocsiban omladoznak az utolsó pillanatban épített utak és házak, az utcákról eltűntek az emberek, vadvirágok nőnek és mindent beborít a szemét” – emlékeztet a szakértő a 2014-es téli olimpia helyszínére. Az ötkarikás esemény megrendezésére az oroszok a becslések szerint az előzetesen tervezett összeg sokszorosát, 51 milliárd dollárt (akkori áron 11 300 milliárd forintot) fordítottak, ami még a 2008-as pekingi nyári játékok költségvetését is felülmúlta. A téli olimpia előtt több mint kétezer családot költöztettek ki a környékről, csak azért, hogy az olimpiai falu felépülhessen, azonban az oroszok azóta sem tudnak mit kezdeni az üres szobákkal, a sportlétesítményekkel és a sípályákkal. Eredetileg úgy tervezték, hogy az ötkarikás játékok után turistalátványosság lesz a létesítményekből, de a szakértők már azt sem tartják kizártnak, hogy pár éven belül teljesen eltűnik a föld színéről a milliárdokért építtetett olimpiai falu. Szentpéteri Nagy Richárd szerint Orbánnak a vizes vb tökéletes alkalom lesz fotózkodásra, feltűnik majd a szurkolók között és ha minden jól megy, politikai hasznot kovácsolhat magának.

Városligeti zavarok
A világbajnokság rendezői számára a lehető legkellemetlenebb módon helyezkedtek el a park beépítése ellen régóta tiltakozó, magukat ligetvédőknek nevező aktivisták. A szinkronúszó versenyek helyszínén, a Városligeti-tónál a bejárathoz települtek sátraikkal és transzparenseikkel a tüntetők. Köztük, meg a TEK betonakadályai között kell átszlalomozniuk a vendégeknek, ha be akarnak jutni. A ligetvédőknek erre a területre is az év végéig van területfoglalási engedélyük.

– Nem hinném, hogy a nagy sportesemények rendezése önmagában alkalmas lenne a mai Magyarországon a rendszer legitimálására, de azt se hiszem, hogy ezek csak Orbán Viktor szórakoztatását vagy megalomániáját szolgálják – jelentette ki a Népszavának Juhász Attila. A Political Capital szakértője szerint a kormány és személyesen a miniszterelnök sport iránti elköteleződése jó a politikai haszonszerzésre, a Fidesz erre mindig is nagyon figyelt, rátelepednek a sportsikerekre, nacionalista ideológiájuk részévé teszik a sportot, jó kapcsolatot építenek az élsportolók egy részével, ami jól jön a kampányokban. Mindemellett azért is fontosak ezek a rendezvények, mert nagyon nagy korrupciós lehetőség van bennük, ez a politológus szerint a vizes vb költségeinek elszállásából is világosan látszik. Egy olimpia pedig olyan mértékű beruházást jelentene, amely a rendszer hosszú távú finanszírozását is számottevően szolgálná - ezért szeretne annyira olimpiát rendezni az Orbán-rezsim.

Duna Aréna, te drága!
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jelentéseiből kiderül, hogy a vizes vb munkálatai érdemben hozzájárultak az építőipar első félévi, a tavalyihoz képest jelentősen növekvő teljesítményéhez. 2015. májusában a beruházás várható költségét eredetileg 31 milliárd forintra becsülték, ebből a Duna Arénára jutott volna 25 milliárd. Az építkezés kivitelezője a Garancsi Istvánhoz köthető Market Zrt. nettó 38,5 milliárd forintért vállalta a látványtervre nyomaiban sem hasonlító kocka Duna Aréna építését. Tavaly év végén további 4,8 milliárd forinttal kiegészítették a költségkeretet, így az elérte a 43,3 milliárd forintot. A vizes vb bruttó 170 milliárd forintos költsége a tavalyi teljes építőipari teljesítmény majd 10 százalékát is eléri.

2017.07.15 07:01

A kislány és az orángután - betiltották a reklámfilmet, itt megnézheti

Publikálás dátuma
2018.11.13 13:46

Fotó: AFP/
Megható reklámfilmmel készült a karácsonyi szezonra az Iceland nevű brit diszkont szupermarketlánc. A reklámfilm a Clearcast nevű ellenőrző szervezet szűrőjén fennakadt, és politikai kampányolás címén betiltották. Ez viszont inkább csak olaj volt a tűzre. A cég saját márkás termékeinél felhagy a pálmaolaj használattal, ezt pedig igyekeztek a lehető leghangosabban tenni - írja a Guardian. A Greenpeace-szel együtt készítettek egy megható kisfilmet, amelyben egy kis orángután meséli el egy Emma Thompson hangján beszélő kislánynak, hogy a fajtársaival együtt a kihalás szélére sodródtak azért, mert hazájukban felégetik az esőerdőket, hogy a fejlett világ pálmaolaj-igényeit kielégítsék. A reklámfilm a Clearcast nevű ellenőrző szervezet szűrőjén fennakadt, és politikai kampányolás címén betiltották. Ez viszont inkább csak olaj volt a tűzre, ugyanis ismert személyek is elkezdték osztogatni a videót, így nagyon gyorsan több milliós nézettségre tett szert.
Szerző
2018.11.13 13:46

Orbánról jót vagy semmit

Publikálás dátuma
2018.11.13 08:00

Fotó: MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/ SZECSŐDI BALÁZS
Az RMDSZ és a Fidesz összeborulásának egyik legtragikusabb eredménye az erdélyi magyar nyilvánosság "kivégzése" lett. Az „ingyenpénznek” komoly ára van.
Egyik napról a másikra szüntette meg a bukaresti rádió magyar adása Magyari Nándor László kolozsvári szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatójának szerződését. Magyari évek óta keddenként jelentkezett heti jegyzettel a közrádióban. A szerződésbontás formálisan rendben van, a  történet mégis igen súlyos, mérföldkőnek számít a romániai magyar médiatérben. Hogy miért? Azért, mert az utóbbi években Magyarországról szinte irigykedve figyeltük, hogy Romániában a közmédia (viszonylag) szabad maradt. Miközben a romániai magyar médiát egészében kezdte lenyelni a Fidesz, a román közszolgálati rádiók és televíziók magyar adásai a román és a magyar kormányt, illetve az RMDSZ-t érő bírálatoknak, a velük szemben kritikus véleményformálóknak változatlanul teret adtak. (Az erdélyi magyar médiatermékek többsége Fidesz közeli cégek és magyar állami támogatásból működő alapítványok tulajdonába került. Az RMDSZ alapítványa, a Progress az RMDSZ-Fidesz végső összeborulás eredményeképpen gazdasági okokra hivatkozva megszüntette 2017. januárjától a liberális szemléletű, az Orbán-kormány illiberalizmusával szemben kritikus Erdélyi Riport hetilapot és menesztette a legolvasottabb magyar portál, a maszol.ro véleményrovatának minden „balliberális” publicistáját.) Magyari műsorának kiebrudálására október 30-i, „Egy ámokfutás utolsó lépései” című jegyzete után került sor. A román és magyar kormánnyal szemben egyaránt következetesen kritikus szerző jegyzetében ugyanis azt a kérdést teszi fel (nem először), hogy „vajon a rommagyar formációk (már az egyéni haszonszerzésen túl) nem csupán a Fidesz sugallatára/utasítására maradnak az illiberális irányba haladó hatalmi pártok mellett? Annál is sürgetőbb a kérdés megválaszolása, mert úgy tűnik, hogy szinte tökéletes csapda, amibe belesétáltak, és ha Dragnea bukik ez biza hosszú távra fogja esélyeiket szinte lenullázni.” Az egy nappal korábbi Kelemen Hunor – Orbán Viktor budapesti találkozó kapcsán pedig azt állította, hogy a két magyar vezetőről készült fénykép „jól mutatja az itteni (és az ottani) főnök helyzetét. A kényszeredett mosoly, mely Kelemen Hunor arcán ül, a meglepett tekintet és mimika, a megalázkodó testtartás, a kardotnyelt Orbán Viktor mellett, semmi jót nem ígér. A rommagyar vezér, minden bizonnyal nem kapott engedélyt a Dragnea-tól való elszakadásra, menetelni kell az illiberális úton, egyébként oda a magyarországi pénzek, és kegyvesztetté válik a vezér. Semmi más nem számít”. Ezek után a Liviu Dragnea vezette kormányzó román Szociáldemokrata Párt volt szenátorából lett rádióvezér Magyari nyelvezetére hivatkozva bontotta fel azonnali hatállyal szerződését. Tény, hogy Magyari „nyelvezetével” mindig is voltak gondok, nem egyszer közölt személyeskedésbe átcsapó jegyzetet, de mindeddig azt senki sem kifogásolta a rádió vezetéséből, a román közszolgálati rádióban pedig eddig szabadon lehetett bírálni mind a román politikai elitet, mind az RMDSZ-t, mind az Orbán-kormányt. A Fidesz irányította RMDSZ keze azonban már elért a román közmédiáig, legalábbis annak bukaresti szerkesztőségéig. A múlt héten Bukarestben és Kolozsváron is tárgyaló Szijjártó Péter készségesen meg is ígérte román kollégájának, hogy „Magyarország sem fog semmilyen politikai alapon, elfogult nem kormányzati szervezetek véleménye alapján elindított politikai támadást támogatni Románia ellen”. (A román jogállamiság kérdése épp ma kerül újra terítékre az Európai Parlamentben.) A magyar külügy első embere az RMDSZ-hez sem érkezett üres kézzel, Kolozsváron azt jelentette be, hogy Székelyföldre is kiterjeszti Magyarország azt a gazdaságfejlesztési programot, mely Erdélyben eddig Maros megye mezőségi részén nyújtott támogatásokat gazdálkodóknak és kisvállalatoknak. Egyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Fidesz lenyelte Erdélyt, befolyása Bukarestben is egyre jelentősebb. Az RMDSZ, amely több mint két évtizeden át a Kárpát-medencei magyarság legerősebb és mindvégig önálló politikai ereje volt, mára kettős kiszolgáltatottságba került, Budapesttől való függősége pedig immár romániai pozícióit fenyegeti. Merthogy, amint Magyari fogalmazott egyik jegyzetében, „ingyenebéd a korrupciós láncolatban sincs”. Az erdélyi magyar média tehetetlen, ugyanis az vagy direkt magyarországi Fidesz- és kormányközeli tulajdonban van, vagy RMDSZ alapítványi tulajdonban, a néhány még létező független médiatermék pedig a román állami támogatásokat kezelő RMDSZ alapítvány, a Communitas, vagy magyar állam támogatása nélkül nem tud létezni. Főképp nem úgy, hogy az Orbán-kormány milliárdokból fejleszti saját erdélyi médiabirodalmát.  

Parászka Boróka: nem kell kompromisszumot kötni

Valóban változik-e a helyzet, érezhető-e politikai nyomás a szerkesztőségen? - kérdeztük Parászka Borókától, a marosvásárhelyi közrádió magyar adásának szerkesztőjétől, az egyik legismertebb erdélyi médiaszereplőtől. Parászka szerint az erdélyi magyar média tere pontosan olyan ritmusban szűkül, mint a magyarországi, és a sajtószabadságot nagyon hasonló módon korlátozza a hatalom, amit eufemisztikusan „tulajdonosi körnek” szoktak nevezni. A román közmédia hosszú időn át nagyon szerencsés helyzetben volt, mert a „tulajdonosi kör” maga a rádió és tévéilletéket fizető állampolgár volt, biztosított volt az anyagi és tartalmi függetlensége. A rádióilletéket néhány éve eltörölték, a közmédia függővé vált a költségvetéstől. „Ezzel együtt a közmédiának abban a részében, ahol én dolgozom, a tartalomgyártás eddig zavartalanul, hatalomgyakorlás nélkül, szabadon működik. Ez pedig a szerkesztőség stratégiai döntésének, a szerkesztőségen belüli szolidaritásnak, a szakmai szervezetek támogatásának köszönhető. Engem háromszor jelentettek fel csak az idén, immár a legmagasabb, média ellenőrző hatóságnál, az Audiovizuális Tanácsnál. A korábbi években is gyakoriak volt a feljelentések, a mobbing, a fenyegetések. Az idei eljárás hasonló volt ahhoz, ami tavaly a Pátria Rádió munkatársát, Gazdag Józsefet érintette. Őt a szlovák frekvenciatanács, névtelen feljelentés alapján lefolytatott eljárás után, figyelmeztetésben részesítette egy műsor miatt, amelyben a CEU körüli vitákról volt szó, illetve elhangzott egy Bődöcs Tibor -féle Orbán paródia is. Az én műsoromat is azért jelentették fel – többek között – mert kritikus az Orbán-kormánnyal, illetve mert ellenzéki meghívottjaim voltak (az egyik kifogásolt meghívott Szalai Erzsébet, a másik Hont András illetve Böröcz József volt). A román audiovizuális tanács bekérette a hanganyagokat, azok fordítását, kielemezték a tartalmakat. Több hónapon át folyt az eljárás, de nem találtak kifogásolni valót.” A marosvásárhelyi újságíró elmondta, az ő műsoraiban is rendszeresen felmerülnek romániai, magyarországi ellenzéki témák, megszólalnak ellenzékiek. És nem csak az általa vezetett Értsünk Szót adásában, de a rádió többi műsorában is folyamatosan figyelemmel kísérik a legvitatottabb kérdéseket (így a CEU-t is, a menekültválság eseményeit, a közép-kelet európai korrupciós ügyeket, az újságírókat és a médiaszabadságot fenyegető atrocitásokat). Igaz, tette hozzá Parászka, hogy a „nyomásgyakorlás, a fenyegetések, a lejárató kampányok nem enyhülnek, sőt fokozódnak. Erre számítok a továbbiakban is, erre készülök”. Értékelése szerint azonban tartósabbnak bizonyul a szakmai elkötelezettség, a minőség. Ma a Marosvásárhelyi Rádió közmédiaként működik, olyan védett térként, ahol máshol el nem hangzó ügyekkel, témákkal szembesül a székelyföldi hallgató, és „ez egy olyan felelősség, amellyel kapcsolatban nem lehet, és nem kell kompromisszumot kötni”. (G.M)

Az erdélyi magyar sajtónak is vége

Az Erdélyi Riport felszámolása és a maszol.ro véleményrovatának megtisztítása kapcsán Tamás Gáspár Miklós 2017. január 3-án a hvg-ben azt a következtetést vonta le, hogy „az erdélyi magyar sajtónak is vége”. Az azóta történtek őt igazolták. TGM akkor úgy vélte, “Az erdélyi magyar értelmiség persze majd a hivatalos médiaszerkezeten kívül is valahogy majd megszervezi önmagát, de az RMDSZ-szel folytatott gyöngéd viszonyának alighanem vége. Így is túl sokáig tartott, és a kölcsönös tolerancia záloga – a hallgatás és a mellébeszélés – már nem áll, mert nem állhat fönn. ”A romániai magyar médiatérből kiszorított értelmiségi réteg azonban máig keresi az önszerveződés lehetőségeit, de a közösségi médián túlmenően egyelőre nem sok sikerrel. És távlatilag sem körvonalazódik semmi, TGM közel két éve megfogalmazott helyzetértékelése máig helytálló: „Egyelőre azonban nincs olyan gazdaságilag és politikailag önálló része a Duna-medencei magyar életnek, amelyben ne Orbán miniszterelnök úr hatalma lenne a döntőbíró. Kikerülni már nem lehet. Szembeszállni vele azonban még mindig lehetséges". 

2018.11.13 08:00
Frissítve: 2018.11.13 08:00