Erdogan magát ünnepeltette

Publikálás dátuma
2017.07.17 07:30

Fotó: /
Törökországban a levert puccskísérletre emlékeztek. Az egy évvel ezelőtti események máig számos kérdést vetnek fel.

Recep Tayyip Erdogan török elnök hatalmas pompával ünnepelte meg a puccskísérlet egy évvel ezelőtti leverését. A cél ugyan elvileg az volt, hogy július 15. a demokrácia ünnepe legyen, a török elnök azonban valójában azt várta el az ország polgáraitól, hogy mindenki a lába előtt heverjen. A puccskísérlet óta eltelt év ugyanis nem a demokráciáról szólt. Ankara igazi diktatúra benyomását keltette, ahol a kormányon lévők számára semmit sem jelent a hatalmi ágak szétválasztása.

Szombaton tízezrek gyűltek össze Isztambulban. Török zászlók hada lepte el a Boszporuszt, ahol az esti órákban emlékművet avattak az áldozatok tiszteletére. Azért éppen itt, mert a hídon haltak meg a legtöbben az egy évvel korábbi harcokban. A Boszporuszt időközben „Július 15. Mártírjaira” keresztelték át. Természetesen Erdogan sem hiányozhatott az isztambuli ünnepségről, ám csak szombat délután érkezett a metropoliszba, előzőleg ugyanis a ankarai parlament rendkívüli ülésén vett részt. Isztambuli beszédében azt közölte, rajta nem fog múlni a halálbüntetés visszaállítása.

Más török városokban is színpompás ünnepségeket rendeztek. A kormány lényegében kötelezővé is tette a megemlékezéseket, „a demokrácia őrzésére” szólította fel az embereket. Hogy mennyire fontos volt Erdoganéknak, minél többen menjenek az utcákra, az is jelzi: szombaton Isztambulban ingyenes volt a tömegközlekedés. A Turkcell mobilszolgáltató pedig, hogy az emberek békésen használhassák a világhálót a szabad ég alatt, egy gigabájtnyi ingyenes internetezést tett lehetővé.

Ankarát is ellepték a török zászlók, a falakra pedig a puccs valamely pillanatát ábrázoló plakátokat helyeztek el. Az ünneplés már pénteken este elkezdődött, amikor Binali Yildirim miniszterelnök beszédében a „hősies török népet” méltatta. Megnyugtatott mindenkit: a tetteseket „a lehető legkeményebben” büntetik meg.

Az eltelt egy év alatt azonban nem győződhettünk meg arról, hogy a büntetés valóban csak a tetteseknek járt ki. Több mint 50 ezren kerültek rács mögé, 150 ezer ember vesztette el a munkáját. A puccsért Fethullah Gülent, az Egyesült Államok-beli Pennsylvaniában élő prédikátort tették felelőssé, Washington azonban mindeddig nem volt hajlandó kiadni őt utalván arra, hogy bűnösségét semmi sem bizonyítja. Az azonban persze nem zárható ki, hogy valóban köze volt a katonai hatalomátvétel kísérletéhez. Erdogan és Gülen ugyanis sokáig szövetségesek voltak, később azonban egymás ellen fordultak, s váratlanul olyan felvételek bukkantak fel az interneten, amelyek az Erdogan család korrupciós ügyeiről lebbentették fel a fátylat.

A tisztogatás számokban
249 személy vesztette életét a puccsban
169 013 személy ellen indult bírósági eljárás
50510 embert tartóztattak le
4469 bírát bocsátottak el
149 médiát zártak be
269 újságírót tartóztattak le

A puccsal kapcsolatban azonban mindmáig teljes a bizonytalanság. Fuat Ugur, az Erdoganhoz közel álló török publicista már tavaly tavasszal figyelmeztetett egy készülő puccskísérletre. Hogy konkrét adatai voltak-e, vagy megrendelésre írta a cikket, titok homálya fedi. Öt nappal a puccs előtt pedig Erol Olcak, a török elnök kampánymenedzsere azt írta, nyáron megkezdődnek a tisztogatások, ami azért arra utal, hogy Erdogan keze is benne volt a tavaly júliusi eseményekben.

Az is tény, hogy a török titkosszolgálat is legkésőbb július 15-én értesült a készülő puccsról, de vezetője, az Erdoganhoz közel álló Hakan Fidan nem tett semmit. Minden jel arra vall, hogy az elnök előbb tudott a puccsról, mint azt állítja. Ő akkor azt közölte, testvérétől, az esti órákban értesült az eseményekről.

2017.07.17 07:30

Békejobbot nyújtana Erdogan a németeknek

Publikálás dátuma
2018.09.24 09:00

Fotó: AFP/Anadolu Agency/ Kayhan Ozer
A török elnököt nagy csinnadrattával fogadják Berlinben, miközben német állampolgárok ülnek török börtönökben, terrorizmus vádjával.
„Németországi látogatásom prioritása az, hogy véget vessünk az utóbbi évek feszültségeinek a kétoldalú kapcsolatokban” – idézte Recep Tayyip Erdogan szavait a Reuters brit hírügynökség. A török államfő szeptember végén utazik hivatalos kétnapos látogatásra Németországba, Frank-Walter Steinmeier német elnök meghívására. Erdogan ugyanakkor azt is közölte, hogy a gazdasági kapcsolatok erősítésére kívánja helyezni a hangsúlyt, a tárgyalások napirendjén szerepel emellett a két ország kapcsolatának javítása, Törökország azon óhaja, hogy az Európai Unió tagjává váljon, illetve a terrorizmus elleni közös fellépés.      A török elnök két nap alatt kétszer egyeztet majd Angela Merkel kancellárral is, és ugyan nem említette a tárgyalási pontok között, minden bizonnyal a migráció kérdése is napirendre kerül, hiszen Merkel nélkül talán meg sem született volna az Európai Unió és Törökország közötti megállapodás a szíriai menekültek kapcsán. A török elnök csütörtökön érkezik Berlinbe, majd Kölnbe is ellátogat egy mecset ünnepélyes megnyitására. Bár a kurdok még nyáron jelzett nagy tüntetését nem engedélyezték a török hatóságok, a német sajtó szerint mindkét városban demonstrációra lehet számítani. Emberjogi aktivisták már azt is bírálták, amikor Steinmeier hivatalának tájékoztatása, miszerint Erdogant katonai tiszteletadással fogadják a berlini Bellevue-palotában, majd fogadást tartanak a tiszteletére, miközben máig több német állampolgárt tartanak fogva Törökországban, legtöbbjüket terrorizmussal valamint a 2016-os puccsban való részvétellel vádolva. Még a mostani látogatás bejelentése előtt Németországban komoly közéleti vitát szült az, hogy Erdogan korábban felszólította a németországi törököket, hogy ne illeszkedjenek be a német társadalomba. Steinmeier azonban a török elnökválasztás előtt már jelezte, bárki is legyen az új elnök, meghívja Berlinbe a kétoldalú kapcsolatok javítása érdekében. (Nem mintha sok kétség fért volna a voksolás kimeneteléhez.)    A két ország viszonya is a puccs utáni törökországi tisztogatási hullám, a sorozatos jogsértések miatt romlott meg látványosan az utóbbi időben. De az Erdogan vezette Törökország nemcsak Németországgal, hanem az Európai Unióval is feszült viszonyba került, olyannyira, hogy maga az elnök és több vezető tisztségviselő is már többször sértődötten bejelentette, hogy amennyiben az EU tovább kötözködik az emberi jogok helyzete miatt, nem is kíván már annak tagja lenni. Ezért is meglepő a mostani Erdogan nyilatkozat, amely újra Ankara prioritásai közé sorolja a csatlakozást. A berlini vizitet kiemelt nemzetközi figyelem övezi, mindenekelőtt azért, hogy a német kormány szóvá teszi-e a törökországi emberi jogi sérelmeket vagy az Erdogan kottájából játszva a gazdasági kapcsolatok erősítésére helyezi a hangsúlyt. Heiko Maas német külügyminiszter augusztusban még úgy nyilatkozott, a német-tök államközi kapcsolatokat terhelő valamennyi téma napirendre kerül majd, beleértve a Törökországban fogva tartott német állampolgárok és a Szíria kurdok lakta északi területein folytatott török katonai műveletek kérdését is.

Óriás kisebbség

A Németországban élő török száma mintegy 3 millió. Mellettük hozzávetőleg egymillió kurd is él az országban, akik általában utcai demonstráción tiltakoznak Erdogan kurd politikája ellen a török államfő látogatásai során.  Erdogan eddig miniszterelnökként tízszer, államfőként eddig kétszer tett  hivatalos látogatást Németországban.

Szerző
2018.09.24 09:00
Frissítve: 2018.09.24 09:00

Elfogyott a cseresznye

„Kér egy szelet tortát esetleg? Sajnálom, cseresznye nincs!” poénkodott Donald Tusk az Instagramon Theresa May kormányfő rovására. A briteknek nem jött be a tréfa, mintegy Orbán Viktort parafrazálva azt üzenték, „több tiszteletet a briteknek”. Az Európai Tanács elnöke vélhetően nem megsérteni akart senkit, legkevésbé a brit nemzetet, egyszerűen azt kívánta jelezni, hogy az Európai Unióból való kilépés során nem lehet „cseresznyézni” a feltételek között, Londonnak és a Brexit támogatóinak tudomásul kell venniük, hogy úgy nem lehet kilépni, hogy az EU minden előnyét megtartják,kötelezettségek nélkül.

Az sem különösebben meglepő, hogy sértegetésig fajult a dolog London és Brüsszel között. A brit kilépésig hátralévő idő vészesen fogy, a megoldások pedig nem körvonalazódnak, a Brexit-tárgyalások lassan tragikomikussá válnak.Brüsszel pozíciói jobbak, noha az EU számára is mérhetetlen veszteség a britek távozása. Theresa May és kabinetjének helyzete viszont egyáltalán nem irigylésre méltó. A brit miniszterelnöknek úgy kell tisztességgel és minél kevesebb veszteséggel levezényelni a folyamatot, hogy ő maga a toryk Brexit-ellenes szárnyához tartozott. Kormányfőként azonban tiszteletben tartja a népakarat kötelező erejét, s noha a megváltozott hangulatban egyszerűbbnek tűnne egy újabb népszavazást kiírni, és elfeledni a sehová sem vezető kilépési tárgyalásokat, nem kockáztathatja a demokratikus jogállam csorbulását, egy referendum felülírását. S miközben megpróbálja kicsikarni a lehetetlent az EU-ból, úrrá kell lennie a saját pártján belüli keményvonalasok Tuskénál sokkal durvább támadásain, s valahogy megőriznie a királyság egységét, amely a Brexittel netalán visszaálló ír-északír határral komoly léket kaphat. May feladata megoldhatatlan. Tisztes helytállási törekvése becsülendő, de talán kevesebb merevséggel egy járható visszaút is körvonalazódna.  
2018.09.24 09:00
Frissítve: 2018.09.24 09:00