Szerintem;Varsó;zsidóság;

2017-07-22 08:31:00

Egy évforduló reménye

1942. július 22-én, éppen 75 éve kezdődött meg Varsóban a gettó kiürítése. E napon vagonírozták be az árvaház gyerekeit is. Andrzej Wajda filmjéből jól ismerjük a történteket: a nemzetközi hírű gyermekorvos, pedagógus, szakkönyvek és mesekönyvek írója, Janusz Korczak - bár menlevélhez jutott - úgy döntött, maga kíséri  a treblinkai haláltáborba rábízott növendékeit. Mert - mint korábban írta - a "méltó halálhoz" is joguk van a gyerekeknek. Az önként vállalt mártíriumtól függetlenül is helye van a varsói "Öreg Doktornak" a pedagógia virtuális panteonjában. A XX. század nagy formátumú reformpedagógusainak egyike volt ő. Az antifasiszta ellenállásban is feladatot vállaló francia C. Freinettel egy időben, 1924-ben elsőként vetette papírra a követelést a "gyermek jogairól". A "gyermek évszázadából" még 65 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1989-ben az Egyesült Nemzetek egyezménybe foglalják, hogy a gyermek valóságos jogalany, megannyi joggal rendelkezik születésétől fogva. A Magyar Köztársaság 1991-ben ratifikálta az egyezményt, de azt a tekintélyelvű, a jogokat alig tisztelő  magyar társadalom és politikai elit rendre  kétségbe vonja, legyen szó akár családról, óvodáról, iskoláról, gyermekvédelemről. A korczaki életút és a korczaki életmű arra figyelmeztet: a társadalom egésze kerül olykor valósággal is életveszélybe, ha a legkisebbek, a védtelenek jogai sérülnek. Erre emlékezünk a mártírhalál 75. évfordulóján.