Az EU egy hónapot adott Varsónak

Publikálás dátuma
2017.07.27. 07:38

Először fordul elő az EU történetében, hogy az Európai Bizottság egy konkrét jogszabály elfogadásához köti a 7. cikkely szerinti szankciós eljárás elindítására vonatkozó javaslatát. Az uniós testület szerdán azzal fenyegette meg Lengyelországot, hogy ha a Legfelső Bíróságról szóló törvény nyugdíjba vonulásra vagy lemondásra kényszeríti a Legfelső Bíróság tagjait, akkor kezdeményezni fogja a “nukleáris opció” néven elhíresült procedúrát, amelynek a vége a szavazati jog megvonása lehet. Az uniós “kormány” megítélése szerint a jogszabály önmagában kimeríti a jogállamot fenyegető rendszerszintű veszélyt, ezért indokolt a legsúlyosabb büntetést kilátásba helyezni Varsóval szemben.

A brüsszeli testület összesen négy törvényt kifogásol, amelyek közül egy már életbe lépett, egy másik kihirdetés előtt áll, kettőt pedig — a Legfelső Bíróságról és az országos igazságszolgáltatási tanácsról szólót — egyelőre leállított az elnöki vétó. Megítélése szerint jelenlegi formájukban együtt és külön-külön is súlyosan aláásnák az igazságszolgáltatás független működését, ami a demokratikus berendezkedés egyik legfontosabb kritériuma. Brüsszel egy hónapot adott a lengyel döntéshozóknak arra, hogy összhangba hozzák az igazságszolgáltatási reformot az alkotmánnyal és az európai uniós elvárásokkal.

Az Európai Bizottság elismeri és üdvözli az elnöki vétókat — mondta Frans Timmermans alelnök szerdán Brüsszelben —, de az Európai Bizottságnak továbbra is fennállnak az igazságszolgáltatási reformmal kapcsolatos aggályai. Ezeket egy újabb ajánlás formájában Varsó tudomására hozta. Az alelnök közölte: kötelezettségszegési eljárást fognak indítani, mihelyst jelenlegi formájában hatályba lép a bíróságok felépítéséről szóló törvény. A lépést nem csak az indokolná, hogy az alsóbb szintű bíróságokon eltérő nyugdíjkorhatárt szabnának meg a nők és a férfiak részére, ami sérti a diszkrimináció-ellenes közösségi szabályozást. Hanem az is, hogy az igazságügyi miniszter kiterjedt hatásköröket kapna a bírák mandátumának a meghosszabbítására, illetve a bírósági elnökök elbocsátására, ez pedig aláásná a lengyel bíróságok függetlenségét.

Tusványos - Elmaradt a bocsánatkérés

Publikálás dátuma
2017.07.27. 07:35
MTI Fotó: Veres Nándor

Öt nap telt el a tusványosi magányosan fütyülő lány elleni erőszakos fellépés óta, de mindmáig várat magára mind az Orbán Viktor sajnálkozó, bocsánatkérő nyilatkozata, mind a szervezőké. Az RMDSZ és a kárpát-medencei magyar pártok vezetőinek sem volt mindeddig egyetlen szava sem a történtekről. Arra viszont elég volt az eltelt idő, hogy bebizonyosodjon: a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) immár tökéletesen működik, a nemzeti összetartozást nem nehezítik már államhatárok, erről gondoskodott a határokon átívelő agymosás.

Mint ismert, Tusnádfürdőn a „nemzet miniszterelnökének” szombati beszédét egy Budapesten élő, székelyföldi származású huszonéves lány füttyel próbálta megzavarni. Férfiak és nők támadtak rá, először verbálisan, majd egy fiatal férfi hajánál fogva földre rántotta, egy másik férfi rátaposott, majd a rendfenntartók főnöke hátracsavart kézzel elvezette. Az esetet végig filmezte az Index helyszíni riportere. Az első sorokban történt, nem valahol a háttérben, hogy a színpadról ne lett volna rálátás. A színpadon a nemzet miniszterelnöke mellett egy volt református püspök, illetve egy papfiú magyar országgyűlési képviselő ült, a közönség soraiban pedig ott virítottak az „Isten kegyelméből református” feliratú kalapot viselő hallgatók. Senki sem tiltakozott, a román rádió marosvásárhelyi magyar adásának női szerkesztőjén kívül senki sem sietett a lány segítségére, de őt is „takarodj….” szavakkal küldte el az épp ott csápoló Bayer Zsolt. Az újságíró szerint a Bayerrel együtt lévő nő azonnal közölte, ő orvos, látja, hogy a lány drogos.

Ezután szabadultak el az indulatok a közösségi és nem közösségi médiában, jobboldalon elkezdődött a Soros-bérencezés, fizetett provokátorozás, a baloldalon pedig rövidesen a "bunkó-tahószékelyezés". A nemzeti egymásnak ugrást már nem nehezíti semmiféle akadály, határon innen és onnan ugyanaz a retorika és érvkészlet és a balliberális oldal csukott szemmel sétált be ezúttal is a csapdába. A Németh Zsolt tusványosi főszervező által két éve még nyilvánosan is elsütött ismert székely vicc, „az asszony nem ember, a sör nem ital, a medve pedig nem játék” sztereotípia alapján elkezdődött az ujjal mutogatás a székelyekre, mint közösségre. Pedig a nők bántalmazása semmivel sem gyakoribb a valóban jóval patriarchális Székelyföldön, mint Budapesten, s az is egyértelmű, hogy a tusványosi indulatokat sem a tiltakozó lány nembeli hovatartozása, hanem eltérő véleménye váltotta ki. Ha férfi lett volna a „provokátor” (copyright Kósa Lajos) ugyanaz a sors várt volna rá, csak vele nehezebb lett volna elbánni.

Arról mindenki elfeledkezni látszik, hogy Orbán Viktor tusványosi közönsége nem elsősorban a helyi székely emberekből áll, hanem zömében VIP-ekből. Igen, van köztük helyi is (évről évre kevesebb, idén a mintegy 2500 embert befogadni tudó téren legtöbb 600-an voltak, a szervezők nagy igyekeztükben közvetítőkocsikkal zárták le a tér üresen maradó részét, hogy ne legyen szembetűnő a fogyatkozás), de tele van Fidesz, Fidelitas és kormányzati emberekkel, olyan magyarországi notabilitásokkal, mint Bayer Zsolt. A lányt hajánál fogva földre rántó fotósról egyelőre nem derült ki, hogy székely lenne, csak annyi, hogy a magyar külképviseleten dolgozó feleségével tartózkodik Romániában, és hogy mindkét országban dolgozik. Facebookon már olyan információ is megjelent, miszerint székesfehérvári. A romániai magyar sajtóban máig nem jelentek meg nőgyűlölettől fröcsögő írások, ebben a budapesti Pesti Srácok, Echo Tv és más itthoni orgánumok jeleskednek. A baloldali megnyilvánulások viszont tökéletesen alkalmasak arra, hogy az erdélyi magyarság a 2005-ös népszavazási kampányhoz hasonló traumát éljen meg, és „csakazértis” tömegesen vegyen részt a 2018-as magyarországi választáson. (Csak emlékeztetőül: a 2005-ös népszavazást sem az erdélyi magyarok kezdeményezték, hanem a Budapesten székelő Magyarok Világszövetsége, a kezdeményezés pedig, amely valóban megosztotta a nemzetet, soha nem jutott volna el a referendum kiírásáig, ha a Fidesz pártpolitikai érdekből nem vállalja fel az aláírásgyűjtést.) És nem utolsósorban érdemes feltenni azt a kérdést is, hogy mi az újságíró kötelessége: végig filmezni, amint bántalmaznak valakit, vagy inkább a bántalmazott segítségére sietni?

Szerző

Maroknyi székely Texasból

Publikálás dátuma
2017.07.27. 07:35
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Hitelesítette az NVB egy amerikai szervezet újabb "honos népcsoport" elismerését célzó kezdeményezését. De mi lesz a több százezer erdélyi magyar állampolgárral?

„Remek Hírek! Végre a NVB elfogadta a kérvényt a székely őshonosságért, amit a Székelyek Világszövetsége nevében adtunk be június 27-én. Háromszor utasítottak el (technikai okból). Most szükség lesz az aláírás gyűjtésére. Segítség, 1500-2000 aláírás szükséges. Segíthetsz te is?

A www.szekelyekvilagszovetsege.com oldalon több infó található. Köszönjük mindenkinek! Nem volt hiába a június 27-i Megemlékezés és Tüntetés!” olvasható a szervezet Facebook oldalán.

A hír azonnal megmozgatta a közösségi hálót, és nem csak abszurditása miatt, hanem mert, az utóbbi időben egyre jobban virágzó székely mítosz ellenére, az erdélyi-romániai magyarság elemi érdekeit sérti. Mindeddig leginkább román nacionalisták próbálkoztak az erdélyi magyarság székelyekre és magyarokra osztásával, mert egyáltalán nem mindegy a nyelvi jogok érvényesítése szempontjából, hogy egy 1,3 milliós közösségről vagy két, egyenként 600, illetve 700 ezresről van szó.

A kezdeményező Székelyek Világszövetségének, saját honlapján található adatai szerint, székhelye az Egyesült Államokban, a texasi Carrolltonban van. Nyilván nem ott tevékenykednek, hiszen legutóbbi megmozdulásuk, (amelyen 120-an vettek részt) is Budapesten volt, június 27-én, a romániai falurombolás elleni 1988-as tüntetés évfordulóján. Meghirdetett céljaik zavarosak, mert miközben állítólag a székely autonómiáért, önrendelkezésért harcolnak, honlapjukon ugyanakkor a független Székelyföld szükségességét is hirdetik. A Nemzeti Választási Bizottság által kedden jóváhagyott választópolgári kezdeményezés viszont a Magyarországon élő székelyeket érintené, amennyiben megvalósulna.

Csakhogy … A nemzetiségek jogairól szóló magyar törvény értelmében nemzetiség minden olyan - Magyarország területén legalább egy évszázada honos - népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul. Kérdés, a magyartól különböző nyelve, kultúrája és hagyományai vannak a székelyeknek? Több mint 100 éve élnek a mai Magyarország (hiszen nem a történelmi Magyarországra vonatkozik a jogszabály) területén? És mit nyernek ezzel a kezdeményezők, hacsak nem feltűnési viszketegségről, egy-egy remélt kisebbségi vezetői tisztségről van szó?

Ha sikerül is összeszedni a szükséges aláírásokat a rendelkezésre álló 120 nap alatt, az NVB-nek a népcsoporttá nyilvánításról ki kell kérnie a Magyar Tudományos Akadémia véleményét, az Országgyűlés pedig az MTA véleménye alapján dönt.

Abszurd lenne
Ha valaki székelynek tartja magát, miért ne lenne hozzá joga? Mi köze ehhez az akadémiának és a pártoknak, merült fel a kérdés a közösségi hálón. Stefano Bottoni, az erdélyi magyarság politikatörténetének egyik legismertebb kutatója megkeresésünkre elmondta, hogy a Magyarországon élő olaszok között is volt hasonló próbálkozás, őt is megkeresték a kezdeményezők. Bottoni hangsúlyozta, hogy a személyes önazonosságot nem szabad összekeverni egy közösségnek jogilag biztosított státussal. „Én például szívesen vallom magam olasznak (is), és sokkal több olasz él ma Magyarországon, mint (majdnem) bármelyik hivatalosan elismert kisebbség, mégsem kapnak jogi elismerést, pénzt és képviseletet bár többször próbálkoztak már ezzel - és mindig az MTA dobta vissza kérésüket, nagyon helyesen. Ráadásul családi etnobiznisz volt a háttérben, mint sok más esetben. A székelyek esetében ráadásul a kérdés rendkívül érzékeny, mert a román állam lassan 100 éve dolgozik - kisebb nagyobb intenzitással - a székelyek "leválásán". Abszurd lenne, hogy az a magyar állam, amely könnyített honosítással teszi lehetővé több százezer székely magyar állampolgársághoz való jutását, közben elismerné őket, mint külön népcsoport”.

Szerző