Az eltűnt pénz nyomában

Ausztria kancellárja feltehetően kellő módon megszeppenhetett, amikor hazánk külügyminisztere - korántsem diplomatikus stílusban - alaposan kiosztotta, mondván hogy az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka márpedig véget ért. Arról most ne essék szó, hogy ennek a százéves történetnek a két állam közül melyik örülhet jobban. Annak viszont a statisztika zord számait böngészve inkább a magyar kormány, hogy évek óta először csak tavaly nőtt Ausztriában - reálértéket tekintve - az élelmiszer-kiskereskedelem forgalma. Ebben a tekintetben kétségtelenül a sógorok előtt járunk, de azért sok dicsekvésre nincs okunk.

A gazdasági világválság lecsengése óta mindenütt, de az Európai Unió - még pillanatnyilag - 28 országában főként a makrogazdasági adatokból gyakran a korábbihoz képest homlokegyenest ellenkező következtetéseket lehet levonni, mint amelyekben a 2000-es évek első évtizedéig hittünk. Egykoron kézlegyintéssel elintéztük, sőt a stagnálással azonosítottuk volna azt a jelenséget, hogy az elmúlt esztendő utolsó negyedévében az Európai Unióban 0,2 százalékkal növekedett a háztartások fogyasztása, míg 2017 első három hónapjában ugyanilyen mértékben csökkent. Manapság inkább hajlamosak vagyunk arra, hogy kimondjuk: kontinensünk családjai - szigorúan a szélsőségeket elfedő átlagok mögé bújva - lényegében csak annyival bővítik fogyasztásukat, amennyivel a pillanatnyi szükségleteiket fedezik, elhasználódott eszközeiket pótolják. Sőt a legmódosabbak fogyasztása vagyonuk, jövedelmük nagyságához viszonyítva egyre kisebb hányadot képvisel. Ez a magyarázata annak, hogy Ausztria lakossága az elmúlt esztendőkben vígan megelégedett azzal, hogy élelmiszerekre arányaiban nem költ többet, mint korábban. A szomszédos ország, tehát kiválóan illusztrálja azt, ami az Európai Unió élmezőnyének az átlagát jellemzi.

Mit képvisel ezzel szemben Magyarország? Ha a gazdasági világválság tanulságait figyelmen kívül hagynánk, akkor - miként gazdasági elemzők a júniusi 5,5 százalékos kiskereskedelmi forgalomnövekedést kommentálták - pörgést. Sőt, ha ehhez hozzátesszük, hogy a tartós fogyasztási cikkek forgalma - az összesített adatokon belül - még ezt az értéket is meghaladta, akkor nyugodtan hátra dőlhetnénk, hiszen a háztartások fogyasztásának növekedése, az elmúlt 12 hónapra visszatekintve valóban dicséretes növekedést mutatott. Ám itt jön a bökkenő! Mind tavaly, de leginkább 2017-ben rekordmértékű bérkiáramlásról szólnak - a ma már többségben lévő - kormányzati hírharsonák. S, ha ez így van, akkor a bérnövekményre valahol rá kellene bukkanni. Nézzük csak: a fogyasztás mértéke fél éves távlatban messze elmarad a keresetektől. A megtakarítások visszafogottak az alacsony kamatok miatt. De akkor hová áramlott a pénz?

A megnövekedett bértömeg 60 százalékban a minimálbér-emelés következménye, s mint tudjuk, ez sokszor csupán papíron létező kifizetés. Mintegy 660 ezer ember a rejtett gazdaságból él. Jövedelmük mértéke rejtély. Egy bizonyos: legalizálva sem javítaná érdemben a statisztikát.