Várkonyi Tibor;

Franciaország;Emmanuel Macron;

2017-08-17 07:35:00

Bajban az elnök? - Zuhan a népszerűsége

Kényes szakaszhoz érkezett száznapos uralma után Emmanuel Macron, a francia Ötödik Köztársaság elnöke, aki hetek óta a sajtó heves támadásainak középpontjában áll.

Emmanuel Macron felé a politika mindkét oldaláról záporoznak a bírálatok: jobbközépről a Le Figaro, balközépről pedig a L’Obs írásaiban illetik kritikával az elnököt. A Le Monde elég sokáig hallgatott, kerülte a témát, mígnem augusztus elején megtört a jég. A lap egyszeriben azt kezdte elemezni: miért vette elő hirtelen az államfő „a kényes témát”? Azt tudni illik, hogy ideje volna mind elméletileg, mind a hétköznapi gyakorlatban is tisztázni, milyen alkotmányos státuszt kapjon a hitves, Madame Brigitte. Szó sincs arról – mondták –, hogy az adófizetők pénzéből a legcsekélyebb illetményben is részesedjék, protokolláris segítsége is a legcsekélyebb maradna – egy titkár és egy asszisztens –, az állami költségvetés megterhelése nélkül. Megjegyezték: eddig semmi ok nem volt bármiféle túlzástól tartani, őnagysága az öltözködésben is igencsak szerény, rendszeresen, az egyszerű farmerviseletet követi. A felvetés óriási vihart váltott ki, több mint 300 ezren petícióban tiltakoztak Brigitte asszony esetleges politikai szerepvállalása ellen. Macron hamar le is tett róla, hogy first lady legyen a felesége.

De miért éppen akkor vette elő a témát az elnök, amikor a politikai mellékkörülmények nem voltak a legkedvezőbbek?

A Le Figaro és a L’Obs szinte naponta „támadott”, egymást követték a különböző közvélemény-kutató intézetek jelentései. Azt tették szóvá, hogy a kezdeti, viszonylag kedvező, de legalábbis nem nyíltan barátságtalan értékeléseket a negatívak vették át. Először az ötven százalékot éppen meghaladó barátságosabb természetű vélemények estek vissza, néha drasztikusan, hét-nyolc százalékkal, esetenként néha többel is.

Amit viszont még kedvezőtlenebbül fogadtak, hogy Édouard Philippe kormányfő – akit kezdettől nem lehetett Macronhoz hasonlóan centristának vélni, inkább kétségtelenül jobboldalinak – ugyancsak drasztikusan a negatív tartományba zuhant, a „nem szeretem” státusba. Azok a legendák tehát, amelyek induláskor még azt pedzegették, hogy az új államfő milyen „ügyes”, a Hollande-ista szocialista baloldal kudarcát ravaszul megkerülte, lassan szertefoszlottak. Az utóbbi napokban, igaz gyéren, még olyan merész és kevés valóságtartalommal bíró vélemények is fölbukkantak, miszerint Hollande néha még népszerűbb is volt Macronnál.

A választási győzelem századik napjára Macron széleskörű aktivitásba kezdett. Reprezentatív vacsorára toborozta legszűkebb követőinek a táborát, amelyen egyes feltételezések szerint „előjött a farbával”, azzal a korábban rejtegetett tervvel, hogy életbe lép az eddig nem hangoztatott szigorúság. Gazdasági szűkkeblűség, takarékossági intézkedések, barátságtalan reformok, jövedelmi megszorítások.

Az új elnök alaposan megválogatja a legszűkebb vezető kör tagjait. Az államfővel együtt mindösszesen háromtagú lesz a tanácsadói gárda, kicsit bőkezűbben úgy száz szakértő segíti őket, akiket mindenbe beavatnak. Ez lesz a megújult vezérkar. És mert egyesek szerint az átmeneti szakaszban a sajtó „túlságosan is szabadjára volt engedve”, már létre is jött az a vezető párt által alaposabban kézben tartott csapat, amely nem sokban különbözik majd a korábbi hasonló hatalmi együttesektől. Mindezek a törekvések azonban máris fölgerjesztették a bíráló tábort, amely eddig is több kifogással illette a macroni vezetési stílust. A hadsereg korábbi vezérkari főnökének drasztikus leváltási módját nemhogy nem eléggé udvariasnak, hanem kifejezetten gorombának minősítették. Azt meg hallatlanul drágának tartották, ahogyan Macron jelentős külföldi vendégeit, az amerikai elnököt, Donald Trumpot, és az orosz államfőt, Vlagyimir Putyint „dédelgette”. Negyedmillió aláírással tiltakozó beadvány is készült, hogy e túlkapásokat szóvá tegye.

A várakozások ellenére tehát az igazi macroni hatalomátvétel göröngyösebbnek ígérkezik, mint ahogyan azt többen várták.