Túlzsúfolt börtönök - Nem kell több „heringpénz”

Publikálás dátuma
2017.08.23 07:00
FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava
Fotó: /
Napokon belül eldől, kik építik az ország új börtöneit, de a 4500 új férőhely nem megoldás a zsúfoltság csökkentésére. Szakértők úgy látják, hogy az orbáni büntetőpolitika eredménye a rablétszám megugrása.

Augusztus 26-án jár le az ajánlattételi határidő a tervezett 8 új börtön kivitelezési munkáira másodszor kiírt közbeszerzési pályázaton – tájékoztatta a Népszavát a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) szóvivője. Orosz Zoltán hozzátette, hogy az új intézményekkel 2019-re megszűnik a sokat kifogásolt férőhelyhiány a hazai börtönökben.

Első körben idén május elején eredménytelennek nyilvánították a közbeszerzést, mert a pályázó cégek messze túllépték a 102 milliárdos teljes fejlesztési csomagon belül építésre meghatározott 46 milliárd forintos keretet. Hamarosan kiderül, hajlandók-e olcsóbban dolgozni az akkor induló cégek: a KÉSZ Építő Zrt., az ÉPKAR Zrt., a WEST HUNGÁRIA BAU Kft., a SWIETELSKY Építő Kft. és a ZÁÉV Építőipari Zrt., vagy új építőipari vállalkozások kapnak lehetőséget.

Építeni kell, ez biztos, hiszen évek óta közismert, hogy a magyar börtönök túlzsúfoltak. Most nem egészen 132 százalékos az intézeteink kihasználtsága, de pár éve még 100 helyen 142 elítéltet zsúfoltak össze, amivel az utolsók voltunk a kontinensen. Ahogy az táblázatunkból is látszik, Európában még ma is csak Macedóniában rosszabb valamivel a helyzet, s a mi adataink az utóbbi évek férőhelybővítései ellenére még mindig a dél-amerikai állapotokhoz közelítenek.

A 100 ezer lakosra jutó bebörtönzöttek számában kiemelkedő, elképesztő tömegű embert elzáró Egyesült Államok, Oroszország vagy Fehéroroszország is nagyobb teret biztosít a raboknak, mint amit a magyar börtönök kínálnak. Nálunk 2016-ban 13 474 férőhelyen élt majdnem 18 ezer ember. Orosz Zoltán BVOP szóvivőtől pedig azt is tudjuk, hogy idén augusztus közepén 17 876 elítélt volt a zárkákban.

A zsúfoltság jogi hátterét egy 2010-ben alkotott törvény teremtette meg, amely szerint csak „törekedni kell” arra, hogy a cellákban 6 köbméter légtér és 3 négyzetméter mozgástér jusson egy embernek, de nem kötelező betartani ezt a szabályt. A fogvatartás körülményei miatt magyar rabok eddig több ezer keresetet nyújtottak be az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), amely többször is felszólította Magyarországot, hogy találjon megoldást a zsúfoltság enyhítésére. Strasbourg 101 esetben marasztalta el a magyar kormányt, eddig közel 500 millió forint kártérítést fizettünk ki "heringpénzként", ahogy – Magyar György ügyvéd blogjából megtudtuk – a börtönszlengben nevezik ezeket a kártalanítási összegeket. A beadványok elbírálását egyébként az EJEB most felfüggesztette, mert idén januártól lehetőség van az elhelyezési körülmények miatt beadott panasz- és kártalanítási ügyek lefolytatására a magyar jogrendszerben is.

FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava

FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava

Bizonytalan persze, hogy ezek az eljárások milyen eredményt hoznak, de ennél is több kérdést vet fel, hogy a 2000-ben még csak 15 ezer körüli fogvatartotti létszám miért nőtt meg ennyire. Kriminológusok és jogászok egybehangzóan úgy látják, hogy az orbáni büntetőpolitika eredménye a rablétszám megugrása. Az úgynevezett „három csapás” kötelező minimumbüntetést írt elő, megemelte a kiszabható elzárások idejét, ráadásul a középmérték bevezetésével a bírónak indokolnia kell, miért ad enyhébb büntetést, mint az adott cselekményre kiszabható szankció átlaga. Az is növeli a létszámot, hogy a szabálysértési bírság is beválható leültetésre.

A kormány tavaly döntött arról, hogy 7 településen 500 fős, egy helyen pedig ezer rabot befogadó új börtön épül. A településeket is pályáztatták, óriási volt a túljelentkezés, mert mindenhol 250 helyi, vagy környékbeli lakos foglalkoztatását ígérték. A nyertesek többsége a keleti országrészben található, egyedüliként Komló képviseli a Dunántúlt. A többi helyszín: Ózd, Kemecse és Csenger, valamint Komádi, Heves és Békés városa, az ezerfős intézményt pedig a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kunmadaras határában található egykori szovjet laktanya területén építik meg. Határozat született arról is, hogy a férőhelybővítéshez 2016-ban 1,2 milliárd, 2017-ben 30,4 milliárd, 2018-ban 51,3 milliárd, 2019-ben 20 milliárd forintot különítenek el a költségvetésben. Az új börtönökkel 4500 új férőhely jön létre.

A tervezett 8 új börtönbe 2500 munkatársat akarnak felvenni. Az ő toborzásuk és felkészítésük folyamatos, az első 476 fős csoport januárban kezdte meg a tanulást a Nyíregyházi Egyetemen létrehozott képzési centrumban és a BV Oktatási, Továbbképzési és Rehabilitációs Központjában. Orosz Zoltán szóvivőtől tudjuk azt is, hogy a szakmai vizsga után az új börtönök 2019-re tervezett megnyitásáig ők az ország különböző büntetés-végrehajtási intézeteiben teljesítenek szolgálatot.

Egyébként kisebb léptékű fejlesztések már 2010 óta történtek, 2015-ben például négy új börtönt avattak 800 új férőhellyel. A Szombathelyi Büntetés-végrehajtási Intézet majdnem 700 ágyat kapott, de újranyitották a martonvásári börtönt is 126 új férőhellyel. Tavaly Állampusztán, a márianosztrai és a váci fegyházban 150 új férőhelyet alakítottak ki.

Abban, hogy a férőhelyek bővítése csak átmeneti megoldás, minden szakértő egyetért és sorakoznak a javaslatok is, hogy mit kellene tenni helyette. Sokak szerint a felfüggesztett szabadságvesztés mellett kiszabott pénzbüntetés, az elkövető jóvátételre kötelezése, a nagyon rövid időtartamú elzárások, így a fiatalkorúak szabálysértési elzárásának megszüntetése eredményre vezetne. Gyakrabban alkalmaznák a házi őrizet különböző formáit is.

Reintegrációs őrizetben akár egy évig
A házi őrizettel azonos módszert a büntetés utolsó szakaszában alkalmazhatják, amikor az elítélt elektromos nyomkövetővel felszerelve élhet a saját lakásában, vagy más külső helyszínen, amit a bíróság kijelölt számára. A módszert 2015 április elsejétől alkalmazzák Magyarországon. Idén januártól kibővítették a lehetőséget, így ma a két évnél rövidebb időre először elítéltek mellett a gondtalan bűncselekmény miatt ülők és a nem visszaesőnek számító bűnismétlők is kérhetik ezt a büntetési formát.
A büntetés-végrehajtás szóvivője a Népszavának elmondta, hogy a reintegrációs őrizetre eddig 2252 kérelmet nyújtottak be és a bírók általában minden második kérést engedélyezték, így 1130-an töltötték vagy töltik büntetésük végét a házi őrizetnek ebben a speciális formájában. Orosz Zoltán arra is emlékeztetett, januártól a korábbi maximum hat hónap helyett akár a szabadságvesztés utolsó egy évét is töltheti az elítélt a börtön falain kívül.

Kell a rend, de máshogy

Ha egy társadalom nem tud mit kezdeni azokkal a tagjaival, akik valami rosszat követtek el, az egyértelmű kudarc – fejtette ki lapunknak Németh Zsolt kriminológus. A börtönépítés nem megoldása a problémának.

- Miért tartja a politika a legfontosabb büntetésnek a szabadság megvonását?

- Egyrészt a közvélemény szigort vár és a politika kiszolgálja ezt az igényt. Másrészt a bajok gyökerét kezelni nagyon bonyolult dolog, át kellene gondolni az oktatási és a szociális rendszertől a családok és a közösségek állapotáig sok mindent, hiszen az elkövetők jelentős része azért válik bűnözővé, mert a saját és családja szükségleteit nem tudja másképp kielégíteni.

- Nálunk a legkisebb szabálysértésért is börtön járhat. Ki lehet törni ebből a szemléletből?

- Sok egyéni esetet kellene megismerni mindenkinek, mert a börtönviselteket – úgy általában – a közvélemény gonosznak tartja, de kiderülhet, hogy nem volt más választásuk, mint lopni. A legrosszabb, hogy ezeket az embereket mindenki elítéli, tolvajnak, alávalónak tartja és ezt folyton a fejükre is olvassák, ami szörnyű károkat okoz. A visszaesőkre vonatkozó szabályok teljesen haszontalanok, minősítés helyett azzal kellene foglalkozni, amit éppen csinált, szemléletformálással pedig el kellene érni, hogy az emberek ne akarjanak mindig legyőzni, megsemmisíteni másokat.

- Ha nem a börtön, akkor mi a megoldás?

- Jó, hogy bevezették a reintegrációs őrizetet, sokkal többször kellene alkalmazni a felfüggesztett börtönbüntetést, bővíteni kellene a pártfogói rendszert. Szerintem vissza kellene hozni a szocializmusban jól működő társadalmi pártfogókat, akik rendszeresen elbeszélgetnének, segítenének egy-egy börtönből szabadult embernek a környezetükben, mert ma a hivatásos pártfogók túlterheltek. És sokkal többet kellene beszélnünk ezekről a kérdésekről.

2017.08.23 07:00

Orbánról jót vagy semmit

Publikálás dátuma
2018.11.13 08:00

Fotó: MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/ SZECSŐDI BALÁZS
Az RMDSZ és a Fidesz összeborulásának egyik legtragikusabb eredménye az erdélyi magyar nyilvánosság "kivégzése" lett. Az „ingyenpénznek” komoly ára van.
Egyik napról a másikra szüntette meg a bukaresti rádió magyar adása Magyari Nándor László kolozsvári szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatójának szerződését. Magyari évek óta keddenként jelentkezett heti jegyzettel a közrádióban. A szerződésbontás formálisan rendben van, a  történet mégis igen súlyos, mérföldkőnek számít a romániai magyar médiatérben. Hogy miért? Azért, mert az utóbbi években Magyarországról szinte irigykedve figyeltük, hogy Romániában a közmédia (viszonylag) szabad maradt. Miközben a romániai magyar médiát egészében kezdte lenyelni a Fidesz, a román közszolgálati rádiók és televíziók magyar adásai a román és a magyar kormányt, illetve az RMDSZ-t érő bírálatoknak, a velük szemben kritikus véleményformálóknak változatlanul teret adtak. (Az erdélyi magyar médiatermékek többsége Fidesz közeli cégek és magyar állami támogatásból működő alapítványok tulajdonába került. Az RMDSZ alapítványa, a Progress az RMDSZ-Fidesz végső összeborulás eredményeképpen gazdasági okokra hivatkozva megszüntette 2017. januárjától a liberális szemléletű, az Orbán-kormány illiberalizmusával szemben kritikus Erdélyi Riport hetilapot és menesztette a legolvasottabb magyar portál, a maszol.ro véleményrovatának minden „balliberális” publicistáját.) Magyari műsorának kiebrudálására október 30-i, „Egy ámokfutás utolsó lépései” című jegyzete után került sor. A román és magyar kormánnyal szemben egyaránt következetesen kritikus szerző jegyzetében ugyanis azt a kérdést teszi fel (nem először), hogy „vajon a rommagyar formációk (már az egyéni haszonszerzésen túl) nem csupán a Fidesz sugallatára/utasítására maradnak az illiberális irányba haladó hatalmi pártok mellett? Annál is sürgetőbb a kérdés megválaszolása, mert úgy tűnik, hogy szinte tökéletes csapda, amibe belesétáltak, és ha Dragnea bukik ez biza hosszú távra fogja esélyeiket szinte lenullázni.” Az egy nappal korábbi Kelemen Hunor – Orbán Viktor budapesti találkozó kapcsán pedig azt állította, hogy a két magyar vezetőről készült fénykép „jól mutatja az itteni (és az ottani) főnök helyzetét. A kényszeredett mosoly, mely Kelemen Hunor arcán ül, a meglepett tekintet és mimika, a megalázkodó testtartás, a kardotnyelt Orbán Viktor mellett, semmi jót nem ígér. A rommagyar vezér, minden bizonnyal nem kapott engedélyt a Dragnea-tól való elszakadásra, menetelni kell az illiberális úton, egyébként oda a magyarországi pénzek, és kegyvesztetté válik a vezér. Semmi más nem számít”. Ezek után a Liviu Dragnea vezette kormányzó román Szociáldemokrata Párt volt szenátorából lett rádióvezér Magyari nyelvezetére hivatkozva bontotta fel azonnali hatállyal szerződését. Tény, hogy Magyari „nyelvezetével” mindig is voltak gondok, nem egyszer közölt személyeskedésbe átcsapó jegyzetet, de mindeddig azt senki sem kifogásolta a rádió vezetéséből, a román közszolgálati rádióban pedig eddig szabadon lehetett bírálni mind a román politikai elitet, mind az RMDSZ-t, mind az Orbán-kormányt. A Fidesz irányította RMDSZ keze azonban már elért a román közmédiáig, legalábbis annak bukaresti szerkesztőségéig. A múlt héten Bukarestben és Kolozsváron is tárgyaló Szijjártó Péter készségesen meg is ígérte román kollégájának, hogy „Magyarország sem fog semmilyen politikai alapon, elfogult nem kormányzati szervezetek véleménye alapján elindított politikai támadást támogatni Románia ellen”. (A román jogállamiság kérdése épp ma kerül újra terítékre az Európai Parlamentben.) A magyar külügy első embere az RMDSZ-hez sem érkezett üres kézzel, Kolozsváron azt jelentette be, hogy Székelyföldre is kiterjeszti Magyarország azt a gazdaságfejlesztési programot, mely Erdélyben eddig Maros megye mezőségi részén nyújtott támogatásokat gazdálkodóknak és kisvállalatoknak. Egyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Fidesz lenyelte Erdélyt, befolyása Bukarestben is egyre jelentősebb. Az RMDSZ, amely több mint két évtizeden át a Kárpát-medencei magyarság legerősebb és mindvégig önálló politikai ereje volt, mára kettős kiszolgáltatottságba került, Budapesttől való függősége pedig immár romániai pozícióit fenyegeti. Merthogy, amint Magyari fogalmazott egyik jegyzetében, „ingyenebéd a korrupciós láncolatban sincs”. Az erdélyi magyar média tehetetlen, ugyanis az vagy direkt magyarországi Fidesz- és kormányközeli tulajdonban van, vagy RMDSZ alapítványi tulajdonban, a néhány még létező független médiatermék pedig a román állami támogatásokat kezelő RMDSZ alapítvány, a Communitas, vagy magyar állam támogatása nélkül nem tud létezni. Főképp nem úgy, hogy az Orbán-kormány milliárdokból fejleszti saját erdélyi médiabirodalmát.  

Parászka Boróka: nem kell kompromisszumot kötni

Valóban változik-e a helyzet, érezhető-e politikai nyomás a szerkesztőségen? - kérdeztük Parászka Borókától, a marosvásárhelyi közrádió magyar adásának szerkesztőjétől, az egyik legismertebb erdélyi médiaszereplőtől. Parászka szerint az erdélyi magyar média tere pontosan olyan ritmusban szűkül, mint a magyarországi, és a sajtószabadságot nagyon hasonló módon korlátozza a hatalom, amit eufemisztikusan „tulajdonosi körnek” szoktak nevezni. A román közmédia hosszú időn át nagyon szerencsés helyzetben volt, mert a „tulajdonosi kör” maga a rádió és tévéilletéket fizető állampolgár volt, biztosított volt az anyagi és tartalmi függetlensége. A rádióilletéket néhány éve eltörölték, a közmédia függővé vált a költségvetéstől. „Ezzel együtt a közmédiának abban a részében, ahol én dolgozom, a tartalomgyártás eddig zavartalanul, hatalomgyakorlás nélkül, szabadon működik. Ez pedig a szerkesztőség stratégiai döntésének, a szerkesztőségen belüli szolidaritásnak, a szakmai szervezetek támogatásának köszönhető. Engem háromszor jelentettek fel csak az idén, immár a legmagasabb, média ellenőrző hatóságnál, az Audiovizuális Tanácsnál. A korábbi években is gyakoriak volt a feljelentések, a mobbing, a fenyegetések. Az idei eljárás hasonló volt ahhoz, ami tavaly a Pátria Rádió munkatársát, Gazdag Józsefet érintette. Őt a szlovák frekvenciatanács, névtelen feljelentés alapján lefolytatott eljárás után, figyelmeztetésben részesítette egy műsor miatt, amelyben a CEU körüli vitákról volt szó, illetve elhangzott egy Bődöcs Tibor -féle Orbán paródia is. Az én műsoromat is azért jelentették fel – többek között – mert kritikus az Orbán-kormánnyal, illetve mert ellenzéki meghívottjaim voltak (az egyik kifogásolt meghívott Szalai Erzsébet, a másik Hont András illetve Böröcz József volt). A román audiovizuális tanács bekérette a hanganyagokat, azok fordítását, kielemezték a tartalmakat. Több hónapon át folyt az eljárás, de nem találtak kifogásolni valót.” A marosvásárhelyi újságíró elmondta, az ő műsoraiban is rendszeresen felmerülnek romániai, magyarországi ellenzéki témák, megszólalnak ellenzékiek. És nem csak az általa vezetett Értsünk Szót adásában, de a rádió többi műsorában is folyamatosan figyelemmel kísérik a legvitatottabb kérdéseket (így a CEU-t is, a menekültválság eseményeit, a közép-kelet európai korrupciós ügyeket, az újságírókat és a médiaszabadságot fenyegető atrocitásokat). Igaz, tette hozzá Parászka, hogy a „nyomásgyakorlás, a fenyegetések, a lejárató kampányok nem enyhülnek, sőt fokozódnak. Erre számítok a továbbiakban is, erre készülök”. Értékelése szerint azonban tartósabbnak bizonyul a szakmai elkötelezettség, a minőség. Ma a Marosvásárhelyi Rádió közmédiaként működik, olyan védett térként, ahol máshol el nem hangzó ügyekkel, témákkal szembesül a székelyföldi hallgató, és „ez egy olyan felelősség, amellyel kapcsolatban nem lehet, és nem kell kompromisszumot kötni”. (G.M)

Az erdélyi magyar sajtónak is vége

Az Erdélyi Riport felszámolása és a maszol.ro véleményrovatának megtisztítása kapcsán Tamás Gáspár Miklós 2017. január 3-án a hvg-ben azt a következtetést vonta le, hogy „az erdélyi magyar sajtónak is vége”. Az azóta történtek őt igazolták. TGM akkor úgy vélte, “Az erdélyi magyar értelmiség persze majd a hivatalos médiaszerkezeten kívül is valahogy majd megszervezi önmagát, de az RMDSZ-szel folytatott gyöngéd viszonyának alighanem vége. Így is túl sokáig tartott, és a kölcsönös tolerancia záloga – a hallgatás és a mellébeszélés – már nem áll, mert nem állhat fönn. ”A romániai magyar médiatérből kiszorított értelmiségi réteg azonban máig keresi az önszerveződés lehetőségeit, de a közösségi médián túlmenően egyelőre nem sok sikerrel. És távlatilag sem körvonalazódik semmi, TGM közel két éve megfogalmazott helyzetértékelése máig helytálló: „Egyelőre azonban nincs olyan gazdaságilag és politikailag önálló része a Duna-medencei magyar életnek, amelyben ne Orbán miniszterelnök úr hatalma lenne a döntőbíró. Kikerülni már nem lehet. Szembeszállni vele azonban még mindig lehetséges". 

2018.11.13 08:00
Frissítve: 2018.11.13 08:00

Harmadával kevesebb jut a nehezen élőknek: a szegényeken spórol a kormány

Publikálás dátuma
2018.11.12 07:30

Fotó: / Radó ferenc
Összességében harminc százalékkal kevesebb segítséget kapnak a legrászorultabbak azóta, hogy kormány 2015-ben átalakította a segélyezési rendszert – derül ki egy friss tanulmányból.
A humántárca 2015 márciusától eltörölte a korábbi központi lakásfenntartási és adósságrendezési támogatást, valamint megváltoztatta a méltányossági közgyógyellátás és ápolási díj szabályait. Ezek helyett egységes települési támogatást vezetett be, amit már csak akkor finanszíroz a kormány, ha az adott önkormányzat adóbevételei nem elegendőek a segélyek kifizetésére. Mindössze 260 városban és községben olyan magas az adóerő, hogy az állam egy fillért sem ad a segélyekre, a hazai települések 83 százaléka a legalacsonyabb adóbevétellel rendelkező kategóriába tartozik, ahol a kormánynak kell a zsebébe nyúlni a támogatások kifizetésekor. Mégis sokat spórol a szegényeken az állam, hiszen az új szabályok hatására 2014 és 2016 között drasztikusan, 30 százalékkal csökkent a rászorulóknak kifizetett összeg és átrendeződött a támogatások szerkezete is– olvasható a Tárki múlt héten bemutatott Társadalmi riport 2018 című kötetének egyik tanulmányában. Szociológusok már az átalakítás hónapjaiban arra figyelmeztettek, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás megítélésének és keretének járási szintre emelése, valamint a helyi segélyek átalakítása miatt sokan kieshetnek a támogatásból a rászorulók közül. Kopasz Marianna és Gábos András tanulmánya is ezt igazolja – bár a szerzőpáros rögtön az anyag elején megmondja, hogy a munkát a humántárca szociális ügyekért felelős államtitkársága felkérésére végezték el. A hatásvizsgálat épp azért különösen izgalmas, mert eddig nagyon kevés kormánydöntés társadalmi hatásait értékelő szakértői anyag került nyilvánosságra.
A kutatók az anyaggyűjtés során azt tapasztalták, hogy miközben nem csökkent jelentősen az önkormányzati segélyt igénylők száma, 2016-ban már csak a változás előtti létszám fele kapott pénzt, a támogatásra költött összeg pedig a 70 százalékára esett vissza. Ez a durva zuhanás elsősorban a lakhatást segítő támogatások csökkenése miatt következett be. A Tárki tanulmánya szerint a szinte teljes körű ellátástól két év alatt odáig jutottunk, hogy már csak a városok és falvak háromnegyede működtetett lakástámogatási rendszert, a korábban segélyezetteknek pedig már csak a 44 százaléka kapott segítséget a rezsiköltségek egy részének fedezésére. A gyógyszertámogatást kérők száma alig változott, az ezen a címen megítélt támogatás viszont a kormánydöntés hatására a felére esett vissza és hatalmas a visszaesés a családtagjukat otthon ápolók támogatásában is. 2014-ről 2016-ra megfeleződött a segélyezett ápoló családtagok száma, ráadásul sokkal kevesebb pénzt kaptak, mint korábban. Kopasz Mariann és Gábos András adatokkal igazolja, hogy a kormány átalakítási döntése nyomán kevesebb pénz jut a válsághelyzetben lévők megsegítésére is, holott ez maradt az egyetlen segélyezési forma, amit kötelezően működtetnie kell minden településnek. Csakhogy 2016-ban a 13 százalékuk egyetlen ilyen kérést sem teljesített. Jellemzően az aprófalvak nem tudnak annyi pénzt megspórolni, hogy kisegíthessék a krízishelyzetbe került lakóikat. Ugrásszerűen megnőtt ugyanakkor az áttekinthetetlenebb, kiszámíthatatlanabb „egyéb” támogatás címén megítélt segélyek aránya. 2016-ban már az összes támogatás több mint felét ilyen alapon osztották ki. A Tárki tanulmánya tehát egyértelműen bebizonyítja, hogy a segélyezési rendszer átalakításával a kiszámítható támogatások aránya jelentősen csökkent, ami a szociális biztonság csökkenéséhez vezetett. Ráadásul a legszegényebbek helyzete akkor is romlott, ha valamilyen jogcímen mégis hozzájutottak valamilyen támogatáshoz, mert ilyenkor is sokkal kevesebbet kaptak, mint a törvénymódosítás előtt. Már csak az a kérdés, hogy a kormány a felmérés nyomán akar-e változtatni az új gyakorlaton, hogy segítsen a rászorulókon. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás feltételeinek belügyminisztériumi szigorítási terve, hogy a jogosultság jövedelmi határának megállapításakor vegyék figyelembe egy másik családtag közmunkás bérét is, azt jelzi: ha lesz is változás, az tovább ront a társadalmi periférián lévők helyzetén.

Mindenki rosszabbul járt

A lakhatási szegénység felszámolásáért dolgozó Habitat for Humanity Magyarország még az önkormányzati segélyezés átalakításának évében megvizsgálta az új helyi szociális támogatási szabályzatokat. Az erről készült összefoglaló szerint a települések több mint 15 százaléka egyáltalán nem segítette lakosai lakásfenntartását 2015 márciusától, de a legszegényebbek mindenhol kevesebb pénzt kaptak erre a célra, mint korábban. Minél többen éltek egy háztartásban, annál rosszabbul jártak. Lakásfenntartási támogatást 2013-ban – amikor a segély 90 százalékát még az állam fizette minden település lakóinak – 450 ezer háztartás kapott

Hézagos rezsicsökkentés

Majdnem 370 ezer háztartás kért idén szociális tűzifa támogatást – ezt a Belügyminisztérium (BM) a csepeli Szabó Szabolcs független parlamenti képviselő írásbeli kérdésére válaszolva a múlt héten hozta nyilvánosságra. Az érintettek október 15-ig jelenthették be támogatási igényüket a helyi önkormányzatoknál. A kérelmeket a BM most összegzi, de ahhoz, hogy a települések megkaphassák az erre fordítható pénzt, külön kormánydöntést is kell hozni. Ennél nagyobb baj, hogy az állam csak a fa árát téríti meg, a tüzelő szállításának és esetleg felvágásának költségeit mindenhol az önkormányzatoknak kell kigazdálkodnia.

2018.11.12 07:30
Frissítve: 2018.11.12 12:26