A szociális demokrácia programja - Egy igazságos és szabad Magyarország

Publikálás dátuma
2017.08.24 07:10

Fotó: /
 

Hogyan lehetne olyan Magyarországot teremteni, ahol igazságosság, szabadság, és fenntarthatóság van? Olyan demokráciát, ahol nemcsak az elitek, hanem a szegények is úgy érezhetik, az állam, a közösség az ő életesélyeiknek a javításáért dolgozik – erre kereste a választ az Új Egyenlőség társadalomelméleti közössége, amely programjában azt állítja: a rendszerváltozás utáni liberális és a vele szemben 2010 óta fellépő illiberális demokrácián túl - kiútként, reális jövőképként - létezik egy harmadik, vállalható társadalmi formáció is: a szociális demokrácia. A magyar emberek többsége érzi ezt. A politikusok még nem értik.

Hol élünk ma?

Az 1989-1990-es rendszerváltás és 2010 között meghatározó súlyú liberális ideológia a versengő piac képét vetítette követendőnek a társadalom számára. A valóságban azonban az Európai Unió legigazságtalanabb társadalmát hoztuk létre. Az Unióban nálunk volt a legalacsonyabb a társadalmi mobilitás, az esély arra, hogy az új nemzedékek a szüleikhez képest feljebb jussanak a társadalmi ranglétrán. Az elvileg a kiszolgáltatottak megsegítésére hivatott szociálpolitikában perverz újraelosztás folyt: a szegényektől a gazdagokhoz csoportosították át az életesélyeket javító erőforrásokat. Oktatási rendszerünk az OECD országokban egyike volt, amely a legnagyobb arányban rontotta az alul lévők esélyeit. Azaz a piaci egyenlőtlenségeket az újraelosztó állami alrendszerek nem ellensúlyozták, hanem még rájuk is erősítettek. A vágyott piaci verseny nem jött létre, a zavarosban viszont elitcsoportok halásztak és gazdagodtak meg. A piac mítosza mögött az elit láthatatlan kapcsolati hálói munkáltak. A társadalom nagyobbik része esélytelenné vált, a létminimum alá süllyedt.

Az élet minden területére benyomuló politika, a pártokrácia, leépítette a helyi önkormányzatiságot, nem kezelte partnerként, nem erősítette a civil és szakmai szervezeteket, a szakszervezeteket, a vállalkozói érdekképviseleteket. Az érdekharmonizáció intézményeit leépítették, a szakpolitikai döntéshozatal drámaian visszaszorult. A pártokrácia belharcai fokozatosan lezüllesztették a közmédiát, amely nem töltötte be a társadalom egészét reprezentáló, az érdekviszonyokat feltáró, a társadalmi tudást segítő szerepét.

A középosztály nélküli, piacnak hazudott elitreprodukció átláthatatlan világa 2010-re összeomlott, a liberális párt kiesett a parlamentből, a névlegesen szociáldemokraták pedig elveszítették szavazóik felét. Pozitív fejlemény, hogy érdemi baloldali, az igazságosságot fókuszban tartó társadalomfilozófiával társulva megjelent az ökológiai értékek, a fenntarthatóság pártszerű képviselete.

Mindennek következtében 2010-ben az egyedüliként talpon maradt jobboldal került hatalomra. A piac hamis képét felváltotta az Erős Vezető mítosza, de a szélsőséges központosítás, a gyakorlatilag egyszemélyes kormányzás sem hozta el a megváltást. Az uniós támogatás és munkavállalás nélkül nem nőtt volna a gazdaság és a foglalkoztatás, a társadalmi mobilitást, az igazságos társadalmat segítő újraelosztó alrendszereket pedig minden korábbinál drámaiabb mértékben leépítette a kormány. A Fidesz a multinacionális cégek meghatározó hazai jelenlétére alapozva a neoliberalizmus kritikáját sikeresen fordította külföldi ellenességé, miközben kormányra kerülve egy szűk hazai baráti kör érdekében maga is neoliberális kormányzást folytatott (egykulcsos adó, represszív közmunkaprogramok, 2012-es munka törvénykönyve, oktatás és egészségügy leépítése, stb.).

Az elit piacnak hazudott pozíciószerzése, majd az Erős Vezető mítoszának összeomlása után el kell következnie annak a korszaknak, amikor Magyarországon – a sikeres nyugat- és észak-európai modellekhez hasonlóan - nyílt korporativizmus, konszenzuskereső érdekharmonizáció, sokszereplős egyeztetéseken alapuló társadalomszervezés működik. A mindenható, mindent mások helyett eldöntő politikusok korszaka véget fog érni. A politikának az a feladata, hogy teret adjon a társadalomnak.

Az állam képessé tesz

A demokratikus világ kötelékében élő, korporatív Magyarországon a képessé tevő államnak programunk szerint helyzetbe kell hoznia a gazdasági és társadalmi partnereket.

A szakszervezeteket és a vállalkozások képviselőit erős jogosítványokkal kell felruházni, hogy kétéves bérmegállapodásokat kössenek a termelékenységről és a bérekről. Ki kell terjeszteni a kollektív megállapodások rendszerét. A 2012-es, brutálisan neoliberális munka törvénykönyve helyett az államnak új munka törvénykönyvében kell garantálnia a munkavállalók érdekeinek érvényesülését. A szakszervezetek részesüljenek ugyanúgy az SZJA 1 százalékából, mint a civil szervezetek és az egyházak, az állam pedig tegyen mellé ugyanennyi költségvetési támogatást. A szakszervezetek váljanak a munkanélküli segély elosztóivá. Vissza kell állítani a nyugdíj és egészségügyi társadalombiztosítási önkormányzatokat.

A központi kormányzat képtelen az érdemi regionális fejlesztést és az önkormányzatiságot helyettesíteni, ezért szükség van a több szintű kormányzásra, a járási szint önkormányzatiságának megerősítésére, a regionális súllyal bíró városok térségszervező erejének erősítésére, amihez érdemi erőforrásokat (adókat) és kompetenciákat kell hozzárendelni.

A politikai pártok finanszírozásának átláthatóvá tételével el kell érni, hogy azok ne kerülhessenek ismert és ismeretlen gazdasági érdekcsoportok befolyása alá.

A társadalomban aránytalanul nagy teher nehezedik a nőkre. El kell érni, hogy egyenlő jövedelmezésben, megbecsülésben részesedjenek.

A cigányság számára lehetővé kell tenni, hogy lakóhelyén – amely jelentős átfedésben van a leghátrányosabb helyzetű kistérségekkel – a helybéli nem cigány lakossággal közösen, megkapja az érvényesüléshez szükséges jó minőségű közszolgáltatásokat. Egy senkiről le nem mondó, egymásért felelősséget vállaló, szolidáris, együttműködésen alapuló, a hátrányos megkülönböztetés és kirekesztés minden formáját elutasító, antirasszista baloldali politika elengedhetetlen feltétele az igazságosabb társadalom megteremtésének.

Esélyteremtő újraelosztás

Egy igazságos országban a társadalmi előrejutás mércéje az egyénnek a közösség által megtámogatott erőfeszítése. Valódi piaci versenyt csak úgy lehet teremteni, ha a nem felülre születők az esélyteremtő állam közvetítésével megkapják a segítséget a közösségtől, hogy ők is versenyképesek lehessenek. Ehhez újraelosztásra van szükség, ami nem egyszerűen a pénz átcsoportosítása a gazdagoktól a szegényekhez, hanem beruházás a teljes társadalom humán tőkéjébe. A demokrácia működtetésére csak anyagilag független, a társadalmi vitákat értő, a demagógia, a gyűlöletkeltés és a klientalizmus felé zárt középosztály képes, amely kizárólag piaci alapon nem jön létre. Az újraelosztásnak szerepe van a demokráciát fenntartani képes középosztály folyamatos újratermelésében.

Mindehhez az oktatásban területileg és társadalmi osztályok tekintetében is egyenlő színvonalú, mindenki számára hozzáférhető, jó minőségű szolgáltatásokat kell teremteni. A már foglalkoztatottak esetében meghatározó a magas színvonalú átképzési rendszer, amelynek a helyi gazdaság igényeit kell figyelembe vennie. A munkaügyi központoknak foglalkoztatási paktumokat kell kötniük a helyi vállalkozásokkal, képző intézményekkel és szakszervezetekkel. Az átképzés idejére a munkát keresőnek a jelenleginél kétszer-háromszor hosszabb időre kell biztosítani a megélhetésre elegendő anyagi támogatást. A társadalom egészségi állapotát fel kell emelni a gazdasági fejlettségünkhöz képest is drámaian alacsony szintről. Az ország egész területén meg kell teremteni a jó minőségű háziorvosi ellátást, szűrést, diagnosztikát, felvilágosítást és megelőzést, a kórházi szolgáltatásokat. Az egészségügynek térítésmentesnek kell lennie, aminek garanciája az egybiztosítós rendszer. Az öngondoskodás a magas jövedelműek extra privilégiuma, amellyel szabadon élhetnek, de csak az univerzális egybiztosítós rendszeren felül.

A szociálpolitikában érvényesíteni kell az univerzális ellátások rendszerét. Érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy mindenki számára elérhetővé váljon az alapvető megélhetéshez szükséges minimum: a dolgozóknál a létminimumot jelentősen meghaladó minimálbér, a nem dolgozó, de aktívan állást keresőknek a létminimumot elérő jövedelempótló támogatás. Mindenkinek garantálni kell a legalább a létminimum szintjét biztosító nyugdíjat.

A bérek esetében nemcsak az okoz gondot, ha tartósan a termelékenységet meghaladó mértékben növekednek, hanem az is, ha attól tartósan elmaradnak, mert akkor az életszínvonal stagnál, megfelelő kereslet híján a kis- és középvállalkozások nem érdekeltek az innovációban. Tudatos életszínvonal- és bérpolitikát kell folytatni, ennek kell megalapoznia a foglalkoztatáspolitikát. A „nagypolitika” e folyamat segítője, de nem meghatározója.

Az ország jelentős részén a munkavállalás, a tanulás, az ügyintézés jelentős gátja a nem megfelelő közösségi közlekedés. A közösség feladata a minél környezetkímélőbb megoldások finanszírozása.

Alapelv, hogy a képessé tevő államban minden szereplőnek kölcsönös érdeke a szolidaritás. A rászorulónak el kell fogadnia, hogy egyéni erőfeszítés nélkül nem részesedhetnek a közösből, a tehetősebbnek pedig azt kell megértenie, hogy hozzá kell járulnia ahhoz, hogy igazságos, az erőfeszítést honoráló, reményteli társadalomban élhessünk. Az igazságosságba beruházni a gazdagabbaknak is megéri.

Mindezekért: a költségvetés alakításánál be kell vezetni a kiadási oldal szükségletek vezérelte tervezését. Abból kell kiindulni, hogy milyen mértékű esélyteremtésre van szükség az egyes alrendszerekben (az oktatásban, az átképzésben, az egészségügyben, a szociálpolitikában, a közösségi közlekedésben stb.), majd ehhez kell megtalálni a forrásokat a bevételi oldalon.

Nem azt tartjuk értéknek, hogy az állam annál jobb, minél kevesebb adót szed be. Célunk, hogy finanszírozást találjunk a képessé tevő állam működésének finanszírozására. Ennek alapja a progresszív adózás, a vagyonadó, az offshore megszüntetése, a korrupcióellenes küzdelem.

Magyarország köztársaság

A Magyar Köztársaság az Európai Uniónak és a tágabb nemzetközi közösségnek legyen olyan tagja, amely a szolidaritás és a fenntarthatóság alapján lép fel nemzetközi ügyekben. Nem lehetünk kritikátlanok a transzatlanti világgal szemben, de határozottan a demokratikus világ kötelékébe kell tartoznunk. Véget kell érjen az Orbán rezsim diplomáciájára jellemző tranzakcionalizmus, az értékmentesen pragmatikus adok-kapok. A határon túli magyarságot nem politikai túszokként kell kezelni, hanem érdemben be kell kapcsolni a Magyar Köztársaság életébe. A szomszédos és visegrádi országok relációjában meg kell szüntetni a nacionalizmus kölcsönös mesterséges szítását belpolitikai haszonszerzés céljából. A Magyar Köztársaságnak fel kell lépnie a klímaváltozás visszafordításáért, a migrációs és menekültválság megoldásáért, a regionális konfliktusokat helyben kell érdemben kezelni, és lehetőséget kell teremteni a Föld minden lakosának, hogy ott élhesse le életét, ahová született, ahol felnevelkedett.

A magyar társadalomnak ugyanaz jár, mint a nyugat- és észak-európai embereknek: nemcsak működőképes demokrácia, hanem az ahhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó esélyteremtő újraelosztás rendszere is. Ez garantálja a szabad és igazságos társadalmat. A szociális demokráciát.

*

Az Új Egyenlőség programbevezetőjének teljes szövege az ujegyenloseg.hu oldalon olvasható.

Szerző
2017.08.24 07:10
Frissítve: 2017.08.24 19:35

Újra kiadhatják Hernádi Zsolt ellen a nemzetközi elfogatóparancsot

Publikálás dátuma
2018.11.18 08:12

Fotó: / Németh András Péter
Horvátország javára döntött az Interpol végrehajtó bizottsága szombaton Dubajban, és lehetővé tette Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója ellen kiadott nemzetközi elfogatóparancs megújítását - közölte honlapján a horvát belügyminisztérium.
A közlemény szerint az ügyben Horvátország és Magyarország írásban alátámaszthatta indokait, miután az Interpol Horvátországgal és Magyarországgal konzultációkat is folytatott. Végezetül mindkét állam részéről lehetőség volt arra, hogy bizonyítékul felhozza állításait az Interpol végrehajtó bizottságának dubaji ülésén, amely után a szervezet Horvátország javára döntött,és megszüntette az összes korábban kiszabott tilalmat - olvasható a közleményben. A Mol Nyrt. az MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában hangsúlyozta: meglepetést okozott Magyarországon az Interpol végrehajtó bizottságának döntése, amely Hernádi Zsoltot visszahelyezi a vörös körözési listára. A döntés nem veszi figyelembe az ENSZ égisze alatt működő választott bíróság 2016-os döntését, miszerint nem történt bűncselekmény, valamint a 2018 augusztusi magyar bírósági döntést, amely megtagadta a Horvátország által kiadott európai elfogatóparancs végrehajtását, mert a bíróság szerint - az előzményeket és a körülményeket ismerve - a MOL-csoport elnök-vezérigazgatója nem számíthat tisztességes eljárásra Horvátországban. A döntés azért is keltett meglepetést, mert 2014 óta Horvátország az ügyben semmilyen újdonsággal nem állt elő. Sajnálatos, hogy Horvátország még mindig nem tartja tiszteletben a nemzetközi bírósági döntéseket, és továbbra is úgy törekszik sajátos céljai elérésére, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a számára kedvezőtlen érdemi ítéleteket. Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Magyar Állandó Értekezlet budapesti ülésén elhangzott beszédében a magyar-horvát kapcsolatokról szólva a Mol problémát is érintette. Kifejtette: eddig azt a stratégiát folytatta a miniszterelnöki tárgyalásokon, hogy a Mol-vitát Magyarország gazdasági és cégvitának, nem pedig kormányközi kérdésnek tekinti.
"Igyekeztem elmagyarázni nekik, hogy ha a Mol-problémát felemeljük horvát-magyar államközi kapcsolatok szintjére, az a magyar állam részéről erőteljesebb fellépést fog indokolni és az mérhetetlenül le fogja rontani a horvát-magyar kapcsolatokat"
- jelentette ki.
A korrupció és szervezett bűnözés elleni horvát ügyészség (USKOK) 2013-ban emelt vádat Hernádi Zsolt ellen. Az USKOK szerint a Mol vezetője 2008 és 2009 között tízmillió euró kenőpénzt adott át Ivo Sanader akkori horvát kormányfőnek azért, hogy a Mol megszerezhesse az INA horvát olajipari vállalat irányítási jogait. A Mol Nyrt. és Hernádi Zsolt visszautasította a vádakat, leszögezve, hogy soha nem korrumpáltak egyetlen politikust sem, nem adtak kenőpénzt az INA irányítási jogainak megszerzéséért. A Zágráb megyei bíróság 2016 decemberében fordult az Európai Bírósághoz, amiért Magyarország, Németország és Ausztria nem vette figyelembe a Hernádi Zsolt ellen kiadott horvát elfogatóparancsot. A magyar Központi Nyomozó Főügyészség nemzetközi kapcsolatban kötelességszegésre irányuló vesztegetés bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen nyomozást rendelt el 2011 júliusában. A főügyészség megállapította, hogy a Mol érdekében és vezetői részéről bűncselekmény nem valósult meg, ezért a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette. A magyar bíróság 2013-ban megtagadta a horvát ügyészség által kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását, mivel álláspontja szerint a parancsot ugyanabban az ügyben adták ki, amely miatt korábban már a magyar ügyészség is vizsgálódott, és bűncselekmény hiányában az eljárást megszüntette. A horvát alkotmánybíróság 2015 júliusában hatályon kívül helyezte az Ivo Sanader volt horvát miniszterelnök büntetőügyében hozott ítéletet, amely azt is kimondta, hogy a korábbi miniszterelnök kenőpénzt fogadott el az INA-val kapcsolatban. A Mol elnök-vezérigazgatója 2016 októberében véglegesen lekerült az Interpol körözési listájáról, mivel a szervezet elutasította a horvát államnak azt a kérését, hogy újítsák meg az ellene kiadott elfogatóparancsot. Az ügyben Horvátország korábban már a Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsághoz (UNCITRAL) fordult, amely 2016. decemberi döntésében Horvátországnak a vesztegetésre, a társaságirányításra, valamint a 2003-as részvényesi megállapodás állítólagos megszegésére vonatkozó valamennyi kérelmét elutasította. Horvátország ennek ellenére úgy döntött, folytatja a horvátországi büntetőeljárást és közvetlenül a magyarországi igazságügyi szerveknek küldte el a Hernádi Zsolt ellen kiadott európai elfogatóparancsot, valamint 2018 augusztusában újra kérte az Interpoltól, hogy újítsa meg a Mol elnök-vezérigazgatója ellen korábban kiadott körözést. A horvát rendőrség ezt azzal indokolta, hogy az Európai Unió Bírósága júliusi döntése szerint az uniós tagállamok igazságügyi hatóságai kötelesek határozatot hozni a részükre továbbított minden európai elfogatóparancs ügyében, annak végrehajtása nem tagadható meg azon az alapon, hogy az ügyészség megszüntette a büntetőügyben folytatott nyomozást, amelynek során az érintettet tanúként kihallgatták. A magyar Fővárosi Törvényszék augusztus 23-án ismét megtagadta az európai elfogatóparancs végrehajtását. A törvényszék a döntését azzal indokolta, hogy "fennáll a veszélye annak, hogy a terhelt átadása esetén sérülne a tisztességes eljáráshoz való joga és nem lenne biztosítható az ügy pártatlan elbírálása".
2018.11.18 08:12

A Szabadság híd a budapesti demokraták jelképe

Publikálás dátuma
2018.11.18 00:02

Fotó: MTI/ Koszticsák Szilárd
Budapest akkor lehet szabad és virágzó város, ha főpolgármester nem a Fidesz-elnökével köt paktumot, hanem az emberekkel állapodik meg.
Fáklyagyújtással és felvonulással emlékezett Budapest 145 évvel ezelőtti egyesítésére az MSZP és a Párbeszéd a Szabadság híd pesti hídfőjénél szombat este. Budapest úgy mondja el 145 éves történelmét, hogy a jövő nemzedékeinek követendő példát mutat és intő példát is nyújt: minek nem szabad megtörténnie, hangsúlyozta Molnár Zsolt. Az MSZP budapesti elnöke arra kérte a résztvevőket, vegyék kezükbe a város sorsát, formálják a jövőt, egyesítsék Budapest szabadságszerető választópolgárait az önkormányzati választás és az azt megelőző "iránymutató" budapesti előválasztás közeledtével. "Budapest demokratái egyesüljenek, és a Szabadság híd legyen a jelképe annak, ami összetart mindnyájunkat!" - adott még egy szimbólumot az MSZP kék szívéhez (lásd: az uniós választások logója) Molnár Zsolt. A Szabadság híd azt szimbolizálja, hogy Budapest lakóit a szabadság köti össze, bontotta ki a "híd-hasonlatot" Karácsony Gergely. A Párbeszéd társelnöke szerint mindannyian, akik Budapesten élünk - pestiek, budaiak, óbudaiak, férfiak és nők, autóval vagy kerékpárral közlekedők, idősebbek és fiatalabbak, panelban lakók vagy épp a kertvárosban élők - ennek a városnak a polgárai vagyunk, és megvan a szabadságunk ahhoz, hogy a várost olyan irányba fejlesszük, amerre mi szeretnénk. Éppen ezért, mutatta fel a jövő őszi önkormányzati választás tétjét karácsony, az a tét, hogy az elmúlt kilenc év centralizációja után Budapest polgárai szabad akaratukból visszaveszik-e városuk irányítását. Ehhez viszont az kell, hogy a következő főpolgármester a budapestiek főpolgármestere legyen, és ne a Fidesz elnökével (lásd: az Orbán-Tarlós-paktum), hanem a polgárokkal állapodjon meg. "Azt szeretnénk, ha Budapest "nem alamizsnát kapna a saját kormányától", hanem megkapnánk a "jogos jussunkat" abból a pénzből, amit Budapest gazdasága és lakossága befizet a költségvetésbe", tette világossá Karácsony, hogy míg délelőtt a miniszterelnök álságosan ezermilliárdos fejlesztéskeről beszélt, valójában a kormányzat Budapest minden erőforrását igyekszik kiszippantani.  És nem aprópénzről van szó, figyelmeztetett Horváth Csaba: a budapestiek naponta húszmilliárd forint adót fizetnek be az ország kasszájába, amiből alig kapnak vissza valamit. Nem csoda, hogy a főváros fejlődése megtorpant, így az MSZP fővárosi képviselőcsoportjának vezetője, az itt élők tehetsége, szorgalma, áldozatos munkája kellett ahhoz, hogy Budapest a legnagyobb fővárosok sorába emelkedjen. Az ellenzéki politikus szerint Orbán Viktor miniszterelnök és Tarlós István főpolgármester szombaton "Budapest kifosztásáról" írt alá egyezményt, kettejük szerződése "csak egy blöff" az önkormányzati választásokra. Úgy fogalmazott: Budapestnek olyan vezetője kell, hogy legyen, akinek Budapest az első. 
2018.11.18 00:02