A szociális demokrácia programja - Egy igazságos és szabad Magyarország

Publikálás dátuma
2017.08.24 07:10

 

Hogyan lehetne olyan Magyarországot teremteni, ahol igazságosság, szabadság, és fenntarthatóság van? Olyan demokráciát, ahol nemcsak az elitek, hanem a szegények is úgy érezhetik, az állam, a közösség az ő életesélyeiknek a javításáért dolgozik – erre kereste a választ az Új Egyenlőség társadalomelméleti közössége, amely programjában azt állítja: a rendszerváltozás utáni liberális és a vele szemben 2010 óta fellépő illiberális demokrácián túl - kiútként, reális jövőképként - létezik egy harmadik, vállalható társadalmi formáció is: a szociális demokrácia. A magyar emberek többsége érzi ezt. A politikusok még nem értik.

Hol élünk ma?

Az 1989-1990-es rendszerváltás és 2010 között meghatározó súlyú liberális ideológia a versengő piac képét vetítette követendőnek a társadalom számára. A valóságban azonban az Európai Unió legigazságtalanabb társadalmát hoztuk létre. Az Unióban nálunk volt a legalacsonyabb a társadalmi mobilitás, az esély arra, hogy az új nemzedékek a szüleikhez képest feljebb jussanak a társadalmi ranglétrán. Az elvileg a kiszolgáltatottak megsegítésére hivatott szociálpolitikában perverz újraelosztás folyt: a szegényektől a gazdagokhoz csoportosították át az életesélyeket javító erőforrásokat. Oktatási rendszerünk az OECD országokban egyike volt, amely a legnagyobb arányban rontotta az alul lévők esélyeit. Azaz a piaci egyenlőtlenségeket az újraelosztó állami alrendszerek nem ellensúlyozták, hanem még rájuk is erősítettek. A vágyott piaci verseny nem jött létre, a zavarosban viszont elitcsoportok halásztak és gazdagodtak meg. A piac mítosza mögött az elit láthatatlan kapcsolati hálói munkáltak. A társadalom nagyobbik része esélytelenné vált, a létminimum alá süllyedt.

Az élet minden területére benyomuló politika, a pártokrácia, leépítette a helyi önkormányzatiságot, nem kezelte partnerként, nem erősítette a civil és szakmai szervezeteket, a szakszervezeteket, a vállalkozói érdekképviseleteket. Az érdekharmonizáció intézményeit leépítették, a szakpolitikai döntéshozatal drámaian visszaszorult. A pártokrácia belharcai fokozatosan lezüllesztették a közmédiát, amely nem töltötte be a társadalom egészét reprezentáló, az érdekviszonyokat feltáró, a társadalmi tudást segítő szerepét.

A középosztály nélküli, piacnak hazudott elitreprodukció átláthatatlan világa 2010-re összeomlott, a liberális párt kiesett a parlamentből, a névlegesen szociáldemokraták pedig elveszítették szavazóik felét. Pozitív fejlemény, hogy érdemi baloldali, az igazságosságot fókuszban tartó társadalomfilozófiával társulva megjelent az ökológiai értékek, a fenntarthatóság pártszerű képviselete.

Mindennek következtében 2010-ben az egyedüliként talpon maradt jobboldal került hatalomra. A piac hamis képét felváltotta az Erős Vezető mítosza, de a szélsőséges központosítás, a gyakorlatilag egyszemélyes kormányzás sem hozta el a megváltást. Az uniós támogatás és munkavállalás nélkül nem nőtt volna a gazdaság és a foglalkoztatás, a társadalmi mobilitást, az igazságos társadalmat segítő újraelosztó alrendszereket pedig minden korábbinál drámaiabb mértékben leépítette a kormány. A Fidesz a multinacionális cégek meghatározó hazai jelenlétére alapozva a neoliberalizmus kritikáját sikeresen fordította külföldi ellenességé, miközben kormányra kerülve egy szűk hazai baráti kör érdekében maga is neoliberális kormányzást folytatott (egykulcsos adó, represszív közmunkaprogramok, 2012-es munka törvénykönyve, oktatás és egészségügy leépítése, stb.).

Az elit piacnak hazudott pozíciószerzése, majd az Erős Vezető mítoszának összeomlása után el kell következnie annak a korszaknak, amikor Magyarországon – a sikeres nyugat- és észak-európai modellekhez hasonlóan - nyílt korporativizmus, konszenzuskereső érdekharmonizáció, sokszereplős egyeztetéseken alapuló társadalomszervezés működik. A mindenható, mindent mások helyett eldöntő politikusok korszaka véget fog érni. A politikának az a feladata, hogy teret adjon a társadalomnak.

Az állam képessé tesz

A demokratikus világ kötelékében élő, korporatív Magyarországon a képessé tevő államnak programunk szerint helyzetbe kell hoznia a gazdasági és társadalmi partnereket.

A szakszervezeteket és a vállalkozások képviselőit erős jogosítványokkal kell felruházni, hogy kétéves bérmegállapodásokat kössenek a termelékenységről és a bérekről. Ki kell terjeszteni a kollektív megállapodások rendszerét. A 2012-es, brutálisan neoliberális munka törvénykönyve helyett az államnak új munka törvénykönyvében kell garantálnia a munkavállalók érdekeinek érvényesülését. A szakszervezetek részesüljenek ugyanúgy az SZJA 1 százalékából, mint a civil szervezetek és az egyházak, az állam pedig tegyen mellé ugyanennyi költségvetési támogatást. A szakszervezetek váljanak a munkanélküli segély elosztóivá. Vissza kell állítani a nyugdíj és egészségügyi társadalombiztosítási önkormányzatokat.

A központi kormányzat képtelen az érdemi regionális fejlesztést és az önkormányzatiságot helyettesíteni, ezért szükség van a több szintű kormányzásra, a járási szint önkormányzatiságának megerősítésére, a regionális súllyal bíró városok térségszervező erejének erősítésére, amihez érdemi erőforrásokat (adókat) és kompetenciákat kell hozzárendelni.

A politikai pártok finanszírozásának átláthatóvá tételével el kell érni, hogy azok ne kerülhessenek ismert és ismeretlen gazdasági érdekcsoportok befolyása alá.

A társadalomban aránytalanul nagy teher nehezedik a nőkre. El kell érni, hogy egyenlő jövedelmezésben, megbecsülésben részesedjenek.

A cigányság számára lehetővé kell tenni, hogy lakóhelyén – amely jelentős átfedésben van a leghátrányosabb helyzetű kistérségekkel – a helybéli nem cigány lakossággal közösen, megkapja az érvényesüléshez szükséges jó minőségű közszolgáltatásokat. Egy senkiről le nem mondó, egymásért felelősséget vállaló, szolidáris, együttműködésen alapuló, a hátrányos megkülönböztetés és kirekesztés minden formáját elutasító, antirasszista baloldali politika elengedhetetlen feltétele az igazságosabb társadalom megteremtésének.

Esélyteremtő újraelosztás

Egy igazságos országban a társadalmi előrejutás mércéje az egyénnek a közösség által megtámogatott erőfeszítése. Valódi piaci versenyt csak úgy lehet teremteni, ha a nem felülre születők az esélyteremtő állam közvetítésével megkapják a segítséget a közösségtől, hogy ők is versenyképesek lehessenek. Ehhez újraelosztásra van szükség, ami nem egyszerűen a pénz átcsoportosítása a gazdagoktól a szegényekhez, hanem beruházás a teljes társadalom humán tőkéjébe. A demokrácia működtetésére csak anyagilag független, a társadalmi vitákat értő, a demagógia, a gyűlöletkeltés és a klientalizmus felé zárt középosztály képes, amely kizárólag piaci alapon nem jön létre. Az újraelosztásnak szerepe van a demokráciát fenntartani képes középosztály folyamatos újratermelésében.

Mindehhez az oktatásban területileg és társadalmi osztályok tekintetében is egyenlő színvonalú, mindenki számára hozzáférhető, jó minőségű szolgáltatásokat kell teremteni. A már foglalkoztatottak esetében meghatározó a magas színvonalú átképzési rendszer, amelynek a helyi gazdaság igényeit kell figyelembe vennie. A munkaügyi központoknak foglalkoztatási paktumokat kell kötniük a helyi vállalkozásokkal, képző intézményekkel és szakszervezetekkel. Az átképzés idejére a munkát keresőnek a jelenleginél kétszer-háromszor hosszabb időre kell biztosítani a megélhetésre elegendő anyagi támogatást. A társadalom egészségi állapotát fel kell emelni a gazdasági fejlettségünkhöz képest is drámaian alacsony szintről. Az ország egész területén meg kell teremteni a jó minőségű háziorvosi ellátást, szűrést, diagnosztikát, felvilágosítást és megelőzést, a kórházi szolgáltatásokat. Az egészségügynek térítésmentesnek kell lennie, aminek garanciája az egybiztosítós rendszer. Az öngondoskodás a magas jövedelműek extra privilégiuma, amellyel szabadon élhetnek, de csak az univerzális egybiztosítós rendszeren felül.

A szociálpolitikában érvényesíteni kell az univerzális ellátások rendszerét. Érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy mindenki számára elérhetővé váljon az alapvető megélhetéshez szükséges minimum: a dolgozóknál a létminimumot jelentősen meghaladó minimálbér, a nem dolgozó, de aktívan állást keresőknek a létminimumot elérő jövedelempótló támogatás. Mindenkinek garantálni kell a legalább a létminimum szintjét biztosító nyugdíjat.

A bérek esetében nemcsak az okoz gondot, ha tartósan a termelékenységet meghaladó mértékben növekednek, hanem az is, ha attól tartósan elmaradnak, mert akkor az életszínvonal stagnál, megfelelő kereslet híján a kis- és középvállalkozások nem érdekeltek az innovációban. Tudatos életszínvonal- és bérpolitikát kell folytatni, ennek kell megalapoznia a foglalkoztatáspolitikát. A „nagypolitika” e folyamat segítője, de nem meghatározója.

Az ország jelentős részén a munkavállalás, a tanulás, az ügyintézés jelentős gátja a nem megfelelő közösségi közlekedés. A közösség feladata a minél környezetkímélőbb megoldások finanszírozása.

Alapelv, hogy a képessé tevő államban minden szereplőnek kölcsönös érdeke a szolidaritás. A rászorulónak el kell fogadnia, hogy egyéni erőfeszítés nélkül nem részesedhetnek a közösből, a tehetősebbnek pedig azt kell megértenie, hogy hozzá kell járulnia ahhoz, hogy igazságos, az erőfeszítést honoráló, reményteli társadalomban élhessünk. Az igazságosságba beruházni a gazdagabbaknak is megéri.

Mindezekért: a költségvetés alakításánál be kell vezetni a kiadási oldal szükségletek vezérelte tervezését. Abból kell kiindulni, hogy milyen mértékű esélyteremtésre van szükség az egyes alrendszerekben (az oktatásban, az átképzésben, az egészségügyben, a szociálpolitikában, a közösségi közlekedésben stb.), majd ehhez kell megtalálni a forrásokat a bevételi oldalon.

Nem azt tartjuk értéknek, hogy az állam annál jobb, minél kevesebb adót szed be. Célunk, hogy finanszírozást találjunk a képessé tevő állam működésének finanszírozására. Ennek alapja a progresszív adózás, a vagyonadó, az offshore megszüntetése, a korrupcióellenes küzdelem.

Magyarország köztársaság

A Magyar Köztársaság az Európai Uniónak és a tágabb nemzetközi közösségnek legyen olyan tagja, amely a szolidaritás és a fenntarthatóság alapján lép fel nemzetközi ügyekben. Nem lehetünk kritikátlanok a transzatlanti világgal szemben, de határozottan a demokratikus világ kötelékébe kell tartoznunk. Véget kell érjen az Orbán rezsim diplomáciájára jellemző tranzakcionalizmus, az értékmentesen pragmatikus adok-kapok. A határon túli magyarságot nem politikai túszokként kell kezelni, hanem érdemben be kell kapcsolni a Magyar Köztársaság életébe. A szomszédos és visegrádi országok relációjában meg kell szüntetni a nacionalizmus kölcsönös mesterséges szítását belpolitikai haszonszerzés céljából. A Magyar Köztársaságnak fel kell lépnie a klímaváltozás visszafordításáért, a migrációs és menekültválság megoldásáért, a regionális konfliktusokat helyben kell érdemben kezelni, és lehetőséget kell teremteni a Föld minden lakosának, hogy ott élhesse le életét, ahová született, ahol felnevelkedett.

A magyar társadalomnak ugyanaz jár, mint a nyugat- és észak-európai embereknek: nemcsak működőképes demokrácia, hanem az ahhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó esélyteremtő újraelosztás rendszere is. Ez garantálja a szabad és igazságos társadalmat. A szociális demokráciát.

*

Az Új Egyenlőség programbevezetőjének teljes szövege az ujegyenloseg.hu oldalon olvasható.

Szerző
Frissítve: 2017.08.24 19:35

Meghalt P. Kiss Zsuzsa

Publikálás dátuma
2019.02.20 19:26

Shutterstock
A közmédiában dolgozó szerkesztő a Petőfi és a Kossuth Rádió több műsorát is vezette, 59 éves korában hunyt el.
 Életének 59. évében meghalt P. Kiss Zsuzsa, a közmédia kiemelt szerkesztője - közölte a család szerdán az MTI-vel. P. Kiss Zsuzsa pályáját a Petőfi Rádióban kezdte, szolgáltatóműsorokban vett részt. Riporter és műsorvezető is volt, leginkább a Kossuth Rádió Napközben, a Hajnal-Táj és a Szombat délelőtt című műsoraiból ismerhették a hallgatók 2014-ben a Magyar Turizmus Zrt. díját elnyerve az év turisztikai szerkesztő riportere lett. P. Kiss Zsuzsát a közmédia saját halottjának tekinti.

Külön államként működhet a Budapestre érkező orosz bank

Publikálás dátuma
2019.02.20 19:12
Nyikolaj Koszov, a Nemzetközi Beruházási Bank elnöke és Varga Mihály pénzügyminiszter
Fotó: MTI/ Szigetváry Zsolt
Nem fizetnek adót, ha kell, magyar állam bérel nekik irodát vagy újít fel épületeket. Székházukba rendőr sem léphet be, minden vezetőjük diplomáciai mentességet élvez: ez csak néhány kedvezmény azok közül, amivel a fővárosba a csábítják az orosz Nemzetközi Beruházási Bankot.
Nagyon engedékeny a magyar kormány, ha arról van szó, hogy Budapestre kell hozni egy orosz alapítású, projektfinanszírozással foglalkozó pénzintézetet. Az Index részletesen foglalkozik a javaslattal, ami rengeteg kedvezményt kínál a Nemzetközi Beruházási Bank (NBB) letelepedéséhez.  Tegyük hozzá, a vonatkozó törvény szerint ugyanezek a kedvezmények  és mentességek illetik meg itthon az ENSZ szakosított intézményének számító Világbankot is. A portál által idézett dokumentum alapján Magyarország biztosítja az NBB-nek • a bank igényeinek megfelelő irodaépületeket („föld, épületek, épületrészek, ideértve a megközelítést szolgáló létesítményeket"), • a bankelnök hivatalos rezidenciáját, • és ezeknek az ingatlanoknak a "biztonságát és nyugalmát". Ha a kinézett épületek nem az államéi, azokat az állam bérelné a banknak, ha pedig nem megfelelő állapotúak, a magyar adófizetők pénzén újítanák fel őket. Az épületek biztonsága és nyugalma eközben olyannyira teljes körű lenne, hogy oda még a magyar állam sem tehetné be a lábát, mert a diplomáciai képviseletekre vonatkozó védelem illetné meg.
Az épületek sérthetetlensége, biztosítása és védelme messze nem minden. A bank ugyanis • "bármilyen szabályt kialakíthat", ami ahhoz szükséges, hogy az irodaépületben a tevékenységét gyakorolja, és a nagykövetségekhez hasonlóan a rendőrök is csak akkor mehetnének be, ha a bank hívná őket, • a bank ingóságait nem foglalhatja le, kobozhatja el, sajátíthatja ki sem végrehajtó, sem bíróság, sem törvényi úton bárki más. • A bank minden tulajdona és eszközei mentesülnek mindenféle korlátozás, szabályozás, ellenőrzés és moratórium alól. Az orosz vezetésű nemzetközi bank tervezett kedvezményei - a hasonló nemzetközi intézményekkel azonosan - ezen is túlmutatnak.  • Az NBB nem lenne alávetve pénzügyi vagy szabályozói felügyeletnek vagy ellenőrzésnek (ideértve a közzétételi vagy beszámolási kötelezettséget, tőkeszabályozási vagy tőkemegfelelőségi követelményeket vagy egyebeket), • nem lenne kötelezve a számviteli szabványok bármely formában történő bevezetésére, • sem arra, hogy megfeleljen az engedélyeztetési vagy regisztrációs kötelezettség bármely formájának. • Ha pedig kiderülne, hogy az ügyleteihez mégis szüksége van valamilyen speciális jogosítványra, engedélyre vagy jogszabályi jogállásra, a tervezet szerint úgy kell tekinteni, mintha már rendelkezne azokkal, • végül a bank valamennyi tulajdona és bárminemű tevékenysége, művelete mentességet kap „mindenféle jogi eljárás, közigazgatási vagy bírósági eljárás alól, kivéve, ha a bank lemondott mentességéről”. Az NBB-ek ezen felül se lesz sok gondja, mivel  • Magyarországon található minden eszköze, jövedelme és tulajdona mentességet élvez minden adó- és egyéb közteher megfizetésétől, akár országos, akár helyi szinten, kivéve a szolgáltatási díjakat; • mentes minden adófizetési, adóvisszatartási vagy adóbeszedési kötelezettségtől; • mentességet élvez minden vám, adó vagy egyéb közteher megfizetésétől, vagy – a hivatali használatra szánt áruk tekintetében – bármely import- és exportkorlátozástól -írja a portál.

Bejöhet, akit csak meghívnak