Üzenet a falakon

A nagyvárosi tűzfalakat beborító festmények, az urban art műfaja egyre inkább terjed hazánkban is, de nincs könnyű dolguk a művészeknek

Míg évtizedekkel ezelőtt a graffiti és a tűzfalfestészet valami idegen, megvetendő dolog volt a városi ember számára, mára művészeti alkotások tucatjai színesítik a háztömbök által tagolt szürke betonrengeteget. Hatalmas, eleven formáktól sugárzó festmények díszítik például a Kertész utca 27. szám alatti parkoló udvarának falát is, s már messziről látjuk, hogy valódi műalkotásokkal van dolgunk. A képek az idén negyedik alkalommal megrendezett Színes Város Budapest Fesztiválra készültek, amelynek idei témája a bor és a gasztronómia, kiemelt partnervárosa pedig Berlin, ahol a tűzfalfestésnek szintén nagy hagyománya van.

Az itt látható falat is német művészek munkái díszítik. Egyikőjük a Vidám művésznevet viseli; képén egy különleges piaci pillanat elevenedik meg: egy macska egy tyúknak ad el gyümölcsöt. „Nem lehet elmenni a kép üzenete mellett, mélyebb értelemmel is bír, akár egy vegetáriánus vonal, akár csak az, hogy hogyan tudunk egymás mellett élni, anélkül, hogy egymást felzabáljuk” – világított rá az átadón Nádudvari Noémi, művészeti kurátor.

A másik művész, "HRVB" a gasztronómia témáján keresztül mutatott rá arra, hogy „mind a főzés, mind a festés, alkotás hasonló kreatív folyamat, különböző színekből, formákból hozunk létre egy kompozíciót, és egy teljesen más végterméket, vagy műalkotást” – beszélt a képről a művészeti kurátor. Lapunk kérdésére Nádudvari Noémi elmondta, hogy míg a street art kisebb darabokból épül fel, és van idő arra, hogy szociális, társadalmi üzeneteket hordozzon, addig az urban art esetében több idő és nagyobb tér kell, illetve legális keretek. Ennek ellenére ez is épp úgy lehet társadalomkritikus, függetlenül attól, hogy hogyan valósul meg.

Mi neked a magyar? Orosz Richárd alkotása

Ugyanakkor ez a művészeti ág hazánkban lassú lépésekben terjed, sok nehezítő tényező van – mondta el lapunknak a kurátor. „Nyilván az sem könnyű, hogy nagyon kevés a legális felület, tehát igazából gyakorolni is kevés helyen lehet, kevés a lehetőség arra, hogy itthon fess, így elég nehéz a portfóliódat építeni. Most már kezd beindulni az a folyamat, hogy a művészek kapnak megbízásokat itthon is, kezdik felismerni nagy cégek is annak a lehetőségét, hogy mennyivel értékesebb így létrehozni egy reklámkampányt, vagy hogy művészeten át mennyivel több mindent lehet közvetíteni egy sokkal egyedibb formában. Külföldön az a nagy előny, hogy erre már külön ágazat is épül, illetve az emberek nyitottabbak. Máshonnan indulunk, ott az, hogy valaki művész nem feltétlenül azt jelenti, hogy naplopó.” – hangsúlyozta Nádudvari Noémi.

Kérdésünkre, hazánkban is vannak-e már karakterrel rendelkező alkotók, a kurátor Bakos Zsuzsit emelte ki, neki már van saját hangja; műveivel Berlinben találkozhat majd a közönség. „Itthon nagyon nehéz bármilyen művészként felépíteni magadat. A magyaroknál még egy graffitis gyökerekből építkező, kicsit képregényes vonal van, mindenki próbálja megtalálni a saját stílusát.” – tette hozzá, ezzel együtt azonban azt is megemlítette, hogy nagyon jó úton haladunk, ami annak is köszönhető, hogy a magyar fővárosban is felismerték az ebben rejlő perspektívát és lehetőséget.