Szellem a palackból - Neonácik Európa parlamentjeiben

Az amerikai szélsőjobboldal marginális szerepet játszott az elmúlt évtizedekben. Donald Trump azonban tavalyi kampányában feltüzelte, majd most, elnökként sem ítéli el egyértelműen a fehér felsőbbrendűség híveit.

Charlottesville után szombaton a Tennessee állambeli Knoxville-ben demonstráltak a fehér felsőbbrendűség hívei, ezúttal a Fort Sanders-i konföderációs emlékmű védelmében. Alig félszázan jöttek össze, az ellentüntetők viszont majd háromezren voltak, ezúttal nem történt semmiféle incidens. A neonáci mozgalmak mostanság az amerikai polgárháború előtti időket, a rabszolgatartó Dél háborús hőseit dicsőítő szobrok védelmét tűzték zászlajukra. Donald Trump egyetérteni látszik velük, hiszen Twitteren szólamlott fel a „szép régi emlékművek” megőrzése mellett.

Szeptember 30-ra a Great Smokey Mountains környékére hirdetett „csúcstalálkozót” a fehér felsőbbrendűség híveinek egyik frekventált fóruma, a Stormfront. A „titkos” összejövetelt, amelyen a hírhedt, fajvédő Ku-Klux-Klan-vezetők is felszólalnak, történetesen az egyik legnagyobb zsidó ünnep, Jom Kippur napjára időzítették. Az antiszemita incidenseket regisztráló Anti Defamation League (ADL) szerint 2017 első negyedévében 86 százalékkal nőtt a zsinagógák elleni fenyegetések, támadások és sírrongálások száma az előző év hasonló időszakához képest. A bostoni Holocaust-emlékművet idén már kétszer is megrongálták, míg az előző negyedszázadban egyszer sem. A spanyol ajkú amerikaiak, ázsiai-amerikaiak és muszlimok is az incidensek emelkedésről számolnak be. A LGBTQ-közösséget is több zaklatás érte. A gyűlöletet hirdető csoportok szemlátomást felbátorodtak Trump elnökké választása óta.

Az első afrikai-amerikai elnök, Barack Obama megválasztásakor sokan tartottak attól, hogy kiéleződnek a faji ellentétek. A kutatások szerint 2009 óta a szélsőséges csoportok tagjainak száma azonban nem gyarapodott, de kétségkívül agresszívebbek lettek. A kevéssé iskolázott, a globalizáció előnyeiből kimaradt, az államot, a bankokat, a bevándorlókat gyűlölő rétegek dühére, a legalantasabb indulatokra játszott rá Donald Trump, amikor a mexikói bevándorlók, muszlim menedékkérők elleni uszítással, a külföldre vitt állások visszahozását ígérte. Jelszavát - „Amerika mindenekelőtt!” – harsogják ma is hívei a Fehér Ház által rendezett, a kampányt idéző nagygyűléseken. Trump kiengedte a szellemet a palackból, s legutóbb is csak vonakodva ítélte el a neonácikat, a KKK-t, a fehér felsőbbrendűség híveit.

Történelmi gyökerek

A fehér felsőbbrendűség történelmi gyökerei mélyre nyúlnak. Az amerikai alkotmány első változata még a szökött rabszolgák visszaadásáról is rendelkezett. Abraham Lincoln 1862-es emancipációs proklamációja szabadította fel a rabszolgákat, s az 1865-ös, XIII. alkotmánymódosítás mondta ki a rabszolgaság teljes eltörlését. A déli államokban azonban máig tovább élnek az előítéletek. A Ku Klux Klan lincseléseit az 1870-es évekre sikerült ugyan visszaszorítani, de a KKK a XX. század elején újraéledt, ismét felvették a félelmet keltő fehér csuklyákat, s már nemcsak a feketék, hanem a katolikusok, a zsidók és a bevándorló idegenek is a rasszista szervezet céltáblái lettek. A Klan harmadik hullámban az 1950-es, 1960-as években – a fekete polgárjogi mozgalom szélesedéskor – kapott erőre, majd az 1964-es Polgárjogi Törvény, vagyis a feketék választójogának megadása nyomán ismét visszaszorult. Az 1980-as években alig pár százan, a kilencvenesekben pár tucatnyian lehettek a klántagok.

Jobbára a társadalom peremén léteztek ezek a nézetek az elmúlt évtizedekben. George Lincoln Rockwellt, az 1950-es években létrejött Amerikai Náci Párt vezetőjét 1967-ben meggyilkolták, az azóta létrejött neonáci csoportocskák legnagyobbikának, a William Pierce Nemzeti Szövetségnek is alig 1500 tagja volt. Az antiszemitizmust hirdető Árja Nemzetek összejöveteleire pár száz ember jön össze, ez a csoport is több részre szakadt. A Nemzeti Szocialista Mozgalomnak 350 tagja volt a 2000-es éves évek közepén.

Szélsőségesebb lett az elmúlt évtizedekben a szabad fegyvertartás jogát védelmező, nagy tömegeket megmozgató NRA, amely rendre konzervatív jelölteket támogat a választásokon.

Neonácik a parlamentben

Az Európai Unió államai közül Szlovákiában és Görögországban a parlamentbe is bekerültek nyíltan neonáci nézeteket valló pártok. A 2016-os szlovákiai voksoláson a Marián Kotleba-vezette Mi Szlovákiánkért Néppárt (LSNS) 8 százalékos eredménye 14 mandátumhoz volt elég. Sőt, ha most rendeznének voksolást Szlovákiában, Kotleba tömörülése a harmadik helyet szerezné meg 11,2 százalékkal, derült ki a Polis ügynökség felméréséből. A párt ellenzi a bevándorlást, a kivándorlást, az azonos neműek házasságát, támadja a kommunizmust, a cigányságot. Tiszteli viszont a Hitler által fenntartott szlovák fasiszta bábállam egykori vezetőjét, Jozef Tisót.

Ami különösen aggasztó, hogy a katolikus klérusban is akadnak papok, akik rokonszenvednek Kotlebáékkal. Ján Orosch nagyszombati érsek meg is feddte az ultranacionalista lelkipásztorokat.

Robert Fico miniszterelnök az LSNS népszerűségét látván az év elején elitegységet hozott létre a rendőrségen belül, amelynek feladata a szélsőségesség, a rasszizmus elleni küzdelem. Fico szerint a „fasizmus új hulláma” jelent meg Szlovákiában.

A 2010-es évek elejéig elképzelhetetlen lett volna, hogy a neonáci Arany Hajnal bekerüljön az athéni törvényhozásba. Az újfasiszta párt 1996-ban, illetve 2009-ben is indult a voksoláson, és 0,1, illetve 0,3 százalékot szerzett. A súlyos gazdasági válság azonban felborította a politikai erőviszonyokat. Az Arany Hajnal a 2012 májusa óta rendezett négy választás mindegyikén bekerült a parlamentbe, 21, 18, 17, majd ismét 18 mandátumot szerezve. Még a legutóbbi, júliusban napvilágot látott görög felmérések is a harmadik legerősebb tömörülésnek mutatták ki. A párt a „nagy Görögország” létrehozását hirdeti 1991-es megalakulása óta. A párt szerint a Dél-Albániától Macedónián át Dél-Bulgáriáig, illetve Nyugat-Anatóliáig fekvő terület mind a görögöket illeti meg. Egyes aktivistái a délszláv háborúkban is részt vettek, s háborús bűnöket követtek el a boszniai muzulmánokkal szemben. Az Arany Hajnal zászlaja igencsak hasonlít a nácik horogkeresztes zászlajára.

Németországban az NPD-t a náci NSDAP-hoz hasonlítják. Az alkotmánybíróságnál betiltását kezdeményezték, ezt azonban 2017 januárjában megalapozatlannak minősítette a karlsruhei taláros testület. A legutóbbi, 2013-as választáson 1,3 százalékot szerzett. Nincs esélye arra, hogy szeptemberben, a következő voksoláson bekerüljön a parlamentbe. R.T

Gyűlölik a kormányzatot, rajonganak a fegyverekért az eldugott helyeken gyakorlatozó, terepszínű egyenruhát kedvelő, szélsőséges milicisták.

Közéjük tartozott az oklahomai robbantó, a halálra ítélt és kivégzett iraki veterán, Timothy McWeigh. Sorolni lehet a gyűlöletbűntényeket, az egyik legutóbbi: 2015 júniusában a 23 éves Dylan Roof kilenc sötét bőrű hívőt ölt meg egy templomban, a közösségi oldalakra feltett fotóin konföderációs zászlót lengetett. A Charlottesville-ben rendezett, éjszakai fáklyás felvonulás sokakban joggal idézte fel a KKK atrocitásait.

A fehér felsőbbrendűség „szalonképessé tételét” célozza az alt-right mozgalom, amelynek fő hangadója az ismét Steve Bannon vezette Breitbart portál. A szélsőséges nézetek hirdetői az elnöki tanácsadóvá avanzsált Bannon révén kerültek eddig legközelebb a Fehér Házhoz. Sokak szerint azonban a minap menesztett főstratéga odakint (tehát uszító hírportálja élére visszatérve) veszélyesebb, mint az adminisztráció tagjaként volt: míg a neonáci hírharsona, a Daily Stormer oldalaira egy felmérés szerint kilenc hónap alatt 284 ezren kattintottak rá, a Breitbart cikkeit 24 millióan olvassák rendszeresen.

A francoista múltban élnek

A tizenöt ember életét követelő katalóniai terrorista merényletek másnapján megemlékezést tartottak Barcelonában, ám a néma tiszteletadáson nem csupán a terrorizmussal szembeni összefogást hirdetők jelentek meg, hanem fasiszta csoportok is.

NEONÁCIK BARCELONÁBAN - Megzavarták a megemlékezést

AFP fotó

Várható volt, mégis uralta a hír a tudósításokat, hiszen Európa számos államával ellentétben Spanyolországban a politikai-társadalmi élet perifériáján tengődnek a szélsőjobboldali csoportok. Ennek egyik fő oka az, hogy a Franco-éra vége óta eltelt négy évtized nem volt elég ahhoz, hogy elfeledtesse a spanyolokkal a fasizmus rémét: a szélsőjobb a mai napig a múltat idézi. Az EU-ban az unió- és bevándorlás-ellenesség a szélsőjobboldali pártok fő üzemanyaga. Spanyolországban azonban egyik sem domináns téma. Rengetegen menekültek el a diktatúra elől a ’60-as években, így a spanyolok többsége szolidáris a menekültekkel szemben. A bevándorlók jelentős része Latin-Amerikából érkezett, a közös nyelvi és vallási gyökerek jelentősen megkönnyítették az integrációt. A Franco-éra idején Spanyolország nem volt az Európai Közösségek tagja, így az 1986-os tagfelvétel óta töretlen a a spanyolok lojalitása az unióhoz.

A számos európai országban katalizátorként működő gazdasági válság hatására nem az EU vagy a bevándorlók kerültek célkeresztbe, hanem a hatalmi elit. A rendszerellenesség itt is a virágkorát élte az évtized elején, ám a radikális baloldali Podemos profitált belőle.

Ennek ellenére léteznek szélsőjobboldali csoportok, bár ilyen politikai párt már több mint három évtizede nem jutott be sem a nemzeti, sem a regionális parlamentekbe. Ehhez a legközelebb a 2014-ben alakult Vox állt, amely a konzervatív, kiábrándult néppárti szavazókat próbálta meg elcsábítani abortuszellenes, és drasztikus adókedvezményt hirdető programjával. Sokak szerint a Voxnak is az a „baja”, mint legtöbb, kis szélsőjobboldali pártnak: a francoista múltban élnek, és nem követik a francia Nemzeti Front és más európai pártok arculatváltását.

Radikálisan más réteget céloz meg a HSM, amely nem párt, hanem egy neonáci, „karitatív” szervezet, amelynek tagjai példaként tekintenek a görög Arany Hajnalra. A házfoglaló nacionalista fiatalok a bevándorlás és az EU ellen kampányolnak, egyébként pedig ingyenkonyhát üzemeltetnek: csak és kizárólag spanyol állampolgárok részére.

Körösi Ivett