Budapestre is dollármilliókat utalt az azeri rezsim - Kinek a zsebében landolt?

Publikálás dátuma
2017.09.05 18:22
Ilham Alijev elnök. FOTÓ: ANDREJ ISAKOVIC / AFP
Fotó: /
Azerbajdzsán politikusokat és újságírókat vesztegetett meg azért, hogy jó fényben tűnjön fel a világban.

Azerbajdzsán titkos nemzetközi hálózat kiépítésével, nyugati politikusok lefizetésével próbált gondoskodni arról, hogy Európában elhallgattassák azokat a hangokat, amelyek szerint az országban semmibe veszik az emberi jogokat. Összesen 2,9 milliárd dollárnyi összeget fordítottak e célra. Nemcsak készpénzt, luxuscikkeket is kaptak az olajban gazdag ország lobbistái – derült ki a szervezett bűnözéssel foglalkozó OCCRP hálózat által feltárt dokumentumokból, amelyeket a brit Guardian, illetve több más európai lap ismertetett.

Az azeri vezetés igen széleskörű hálózatot épített ki. 2012-2014 között összesen 16 ezer titkos kifizetés történt Baku részéről. A nemzetközi lobbihálózatnak politikusok és újságírók éppúgy tagjai voltak. Egyértelmű küldetést kaptak: pozitív üzenetet kellett közvetíteniük Azerbajdzsánról, s annak önhatalmú elnökéről, Ilham Alijevről. Bár a pénzt és egyéb cikkeket közvetítők révén kapták meg, pontosan tudniuk kellett, hogy honnan származik az összeg. Csak Nagy-Britanniában több mint 9 millió dollárt költöttek luxuscikkekre.

A hálózatban kulcsszerepet játszottak azeri és orosz közvetítők, akik egyebek mellett brit vállalatok révén bonyolították le tranzakcióikat. Az egyik vezető európai pénzintézet, a Danske Bank észtországi leányvállalata játszott ebben fontos szerepet. A dán bank 2014-ben kezdett felfigyelni arra, hogy pénzmosás történhet. Az észt pénzfelügyelet pénzmosással kapcsolatos intézkedései nem bizonyultak elég hatékonynak.

A Berlingske dán lap által megszerzett hangfelvételekből kiderül, hogy az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének tagjai is részesültek az azeri pénzből. Így például a volt német parlamenti képviselő, Eduard Lintner, aki a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) tagja. (Angela Merkel CDU-jának testvérpártja.) A másik érintett pedig Luca Volonte olasz jobbközép képviselő volt. A legtöbb kifizetés akkor történt, amikor Azerbajdzsánt különösen sok bírálat érte az emberi jogok megsértése miatt az Egyesült Államok és az Európai Unió részéről. Bakut azzal vádolták, hogy elcsalta az elnökválasztást.

A nyersanyagban gazdag ország titkos lobbitevékenységének, azaz a kaviárdiplomáciának konkrét eredménye is lett: 2014-ban az ET parlamenti közgyűlése leszavazott egy Azerbajdzsánnal szemben igen kritikus javaslatot. Az Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű kutatóintézet vezetője, Gerald Knaus ezzel kapcsolatban megjegyezte: az ET „eladta a lelkét”.

Az említett képviselők közül Lintner a német-azeri barátságot propagáló szervezetet hozott létre Berlinben, amely mintegy egymillió dollárnyi összeget kapott. A német exhonatya, aki megfigyelőként vett részt a 2013-as azeri parlamenti választáson, azt állította, a voksolást nyugati színvonalú lebonyolítás jellemezte. A jogsértésekről egyetlen szót sem ejtett. Az olasz Volontét bíróság elé is állította az olasz ügyészség, mert dollármilliókért cserében vette védelmébe az ET-ben Azerbajdzsánt. (Mint lapunk már áprilisban beszámolt róla, Volonté neve Magyarországon sem ismeretlen: a néppárti képviselő volt az ET-ben Orbán egyik legfontosabb szövetségese. Luca Volonté 2013-14-ben harciasan kiállt Orbán Viktor illiberális államról szóló, elhíresült tusnádfürdői beszéde mellett, illetve ő volt az, aki a tanácsban lobbizott, hogy ne induljon monitoring-eljárás Magyarországgal szemben.) Rajtuk kívül szintén részesült az azeri mannában a bolgár Kalin Mitrev.

S mindez csak a jéghegy csúcsa. Azerbajdzsán sikerrel akadályozta meg, hogy pellengérre állítsák a jogsértések miatt. Pedig Ilham Alijev elnök 2009 óta saját családjának érdekei szerint „alakítgatja” az alkotmányt. Az államfőnek teljhatalma van, helyettesének saját feleségét tette meg. Nemzetközi szervezetek már évek óta figyelmeztetnek arra, hogy politikai okokból börtönöznek be, majd kínoznak meg embereket. A figyelmeztetésnek nem sok eredménye lett. Lassacskán kiderül, miért.

Alijev exportálná a diktatúrát
Lehet-e diktátornak nevezni Ilham Alijev azeri elnököt? Ez a fő kérdés abban a bírósági eljárásban, ami kedden indult két francia oknyomozó újságíróval, Laurent Richard-ral és Élise Lucet-val szemben. A vádló az azeri állam. A két újságíró filmet forgatott arról, Baku milyen eszközöket vet be azért, hogy jó képet fessenek róla a világban, miközben az országban brutálisan számolnak le a másként gondolkodókkal. Alijev a film ellen sokat nem tehetett, de jogi lépéseket igen az ellen, hogy ne minősítsék diktátornak. Laurent Richard ezzel kapcsolatban úgy vélte, az azeri elnök a diktatúrát Franciaországba exportálná.

Budapestre is dollármilliókat utalt az azeri rezsim

Pontosan öt éve, hogy Magyarország nagy nemzetközi megrökönyödést keltve kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, a baltás gyilkost. A hála nem politikai kategória, nem is pörgött fel különösebben a két ország gazdasági kapcsolata a gesztus nyomán. Ám a tisztázatlan eredetű pénzekből Magyarországra is jutott - írja az atlatszo.hu.

Egy befolyásos azeri politikus fiának Budapesten nyitott bankszámlájára több mint hétmillió dollár érkezett 2012-ben, éppen akkor, amikor a magyar kormány furcsa körülmények között kiadta az azeri baltás gyilkost. A magyar bankszámla névleges tulajdonosát, egy offshore céget 2015-ben felszámolták; azt egyelőre nem tudni, mi lett az ideküldött pénz sorsa.

Az atlatszo.hu által ismertetett bonyolult céghálóban felmerül egyebek között Matolcsy György, Mészáros Lőrinc, Csányi Sándor neve is. A részleteket itt olvashatja.

2017.09.05 18:22

Békejobbot nyújtana Erdogan a németeknek

Publikálás dátuma
2018.09.24 09:00

Fotó: AFP/Anadolu Agency/ Kayhan Ozer
A török elnököt nagy csinnadrattával fogadják Berlinben, miközben német állampolgárok ülnek török börtönökben, terrorizmus vádjával.
„Németországi látogatásom prioritása az, hogy véget vessünk az utóbbi évek feszültségeinek a kétoldalú kapcsolatokban” – idézte Recep Tayyip Erdogan szavait a Reuters brit hírügynökség. A török államfő szeptember végén utazik hivatalos kétnapos látogatásra Németországba, Frank-Walter Steinmeier német elnök meghívására. Erdogan ugyanakkor azt is közölte, hogy a gazdasági kapcsolatok erősítésére kívánja helyezni a hangsúlyt, a tárgyalások napirendjén szerepel emellett a két ország kapcsolatának javítása, Törökország azon óhaja, hogy az Európai Unió tagjává váljon, illetve a terrorizmus elleni közös fellépés.      A török elnök két nap alatt kétszer egyeztet majd Angela Merkel kancellárral is, és ugyan nem említette a tárgyalási pontok között, minden bizonnyal a migráció kérdése is napirendre kerül, hiszen Merkel nélkül talán meg sem született volna az Európai Unió és Törökország közötti megállapodás a szíriai menekültek kapcsán. A török elnök csütörtökön érkezik Berlinbe, majd Kölnbe is ellátogat egy mecset ünnepélyes megnyitására. Bár a kurdok még nyáron jelzett nagy tüntetését nem engedélyezték a török hatóságok, a német sajtó szerint mindkét városban demonstrációra lehet számítani. Emberjogi aktivisták már azt is bírálták, amikor Steinmeier hivatalának tájékoztatása, miszerint Erdogant katonai tiszteletadással fogadják a berlini Bellevue-palotában, majd fogadást tartanak a tiszteletére, miközben máig több német állampolgárt tartanak fogva Törökországban, legtöbbjüket terrorizmussal valamint a 2016-os puccsban való részvétellel vádolva. Még a mostani látogatás bejelentése előtt Németországban komoly közéleti vitát szült az, hogy Erdogan korábban felszólította a németországi törököket, hogy ne illeszkedjenek be a német társadalomba. Steinmeier azonban a török elnökválasztás előtt már jelezte, bárki is legyen az új elnök, meghívja Berlinbe a kétoldalú kapcsolatok javítása érdekében. (Nem mintha sok kétség fért volna a voksolás kimeneteléhez.)    A két ország viszonya is a puccs utáni törökországi tisztogatási hullám, a sorozatos jogsértések miatt romlott meg látványosan az utóbbi időben. De az Erdogan vezette Törökország nemcsak Németországgal, hanem az Európai Unióval is feszült viszonyba került, olyannyira, hogy maga az elnök és több vezető tisztségviselő is már többször sértődötten bejelentette, hogy amennyiben az EU tovább kötözködik az emberi jogok helyzete miatt, nem is kíván már annak tagja lenni. Ezért is meglepő a mostani Erdogan nyilatkozat, amely újra Ankara prioritásai közé sorolja a csatlakozást. A berlini vizitet kiemelt nemzetközi figyelem övezi, mindenekelőtt azért, hogy a német kormány szóvá teszi-e a törökországi emberi jogi sérelmeket vagy az Erdogan kottájából játszva a gazdasági kapcsolatok erősítésére helyezi a hangsúlyt. Heiko Maas német külügyminiszter augusztusban még úgy nyilatkozott, a német-tök államközi kapcsolatokat terhelő valamennyi téma napirendre kerül majd, beleértve a Törökországban fogva tartott német állampolgárok és a Szíria kurdok lakta északi területein folytatott török katonai műveletek kérdését is.

Óriás kisebbség

A Németországban élő török száma mintegy 3 millió. Mellettük hozzávetőleg egymillió kurd is él az országban, akik általában utcai demonstráción tiltakoznak Erdogan kurd politikája ellen a török államfő látogatásai során.  Erdogan eddig miniszterelnökként tízszer, államfőként eddig kétszer tett  hivatalos látogatást Németországban.

Szerző
2018.09.24 09:00
Frissítve: 2018.09.24 09:00

Elfogyott a cseresznye

„Kér egy szelet tortát esetleg? Sajnálom, cseresznye nincs!” poénkodott Donald Tusk az Instagramon Theresa May kormányfő rovására. A briteknek nem jött be a tréfa, mintegy Orbán Viktort parafrazálva azt üzenték, „több tiszteletet a briteknek”. Az Európai Tanács elnöke vélhetően nem megsérteni akart senkit, legkevésbé a brit nemzetet, egyszerűen azt kívánta jelezni, hogy az Európai Unióból való kilépés során nem lehet „cseresznyézni” a feltételek között, Londonnak és a Brexit támogatóinak tudomásul kell venniük, hogy úgy nem lehet kilépni, hogy az EU minden előnyét megtartják,kötelezettségek nélkül.

Az sem különösebben meglepő, hogy sértegetésig fajult a dolog London és Brüsszel között. A brit kilépésig hátralévő idő vészesen fogy, a megoldások pedig nem körvonalazódnak, a Brexit-tárgyalások lassan tragikomikussá válnak.Brüsszel pozíciói jobbak, noha az EU számára is mérhetetlen veszteség a britek távozása. Theresa May és kabinetjének helyzete viszont egyáltalán nem irigylésre méltó. A brit miniszterelnöknek úgy kell tisztességgel és minél kevesebb veszteséggel levezényelni a folyamatot, hogy ő maga a toryk Brexit-ellenes szárnyához tartozott. Kormányfőként azonban tiszteletben tartja a népakarat kötelező erejét, s noha a megváltozott hangulatban egyszerűbbnek tűnne egy újabb népszavazást kiírni, és elfeledni a sehová sem vezető kilépési tárgyalásokat, nem kockáztathatja a demokratikus jogállam csorbulását, egy referendum felülírását. S miközben megpróbálja kicsikarni a lehetetlent az EU-ból, úrrá kell lennie a saját pártján belüli keményvonalasok Tuskénál sokkal durvább támadásain, s valahogy megőriznie a királyság egységét, amely a Brexittel netalán visszaálló ír-északír határral komoly léket kaphat. May feladata megoldhatatlan. Tisztes helytállási törekvése becsülendő, de talán kevesebb merevséggel egy járható visszaút is körvonalazódna.  
2018.09.24 09:00
Frissítve: 2018.09.24 09:00