OFF Biennálé - Játékkal kell újratanulni a demokráciát

Publikálás dátuma
2017.09.30 07:48
Performansz - Marvin Gaye Chetwynd videója
Fotó: /
Szabad társadalom nem működik kritikus művészet nélkül, ezt mutatja meg az OFF Biennálé független, kortárs művészeti eseménysorozat Gaudiopolis gyerekköztársaságán keresztül.

“Övék a vár. Miénk a város.” - ezzel a szlogennel indult szeptemper 29-én Gaudiopolis 2017 - Az öröm városa címmel a másodszor megrendezett OFF Biennálé, Magyarország legnagyobb független civil művészeti kezdeményezése. A OFF szó azt jelenti, hogy a résztvevők kilépnek a fősodorból és rákérdeznek a mindennapi rutinokra, az eseménysorozat pedig annak bizonyítéka, hogy állami támogatás nélkül és az állami intézményeken kívül is létre lehet hozni jelentős nemzetközi művészeti eseményt. Azt akarják megmutatni, hogy a kritikus és független művészetnek köze van a mindennapi életünkhöz és alapvetően szükséges egy demokratikus társadalom fenntartásához, amihez kerettémául az 1945-50 között Budapesten működő, demokráciára nevelő Gaudiopolis gyerekköztársaságot választották.

Installáció - Eva Kotátková műve a Játékok népe tárlaton Fotó: Vajda József

Installáció - Eva Kotátková műve a Játékok népe tárlaton Fotó: Vajda József

Erről Valahol Európában címmel Radványi Géza készített filmet, és még Weöres Sándor is ellátogatott ide, hogy halandzsa-verseivel a magyar irodalom szeretetére tanítsa a gyerekeket. - Sztehlo Gábor evangélikus lelkész a háborúban elárvult, vallási, nemzetiségi és társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül mentett meg gyerekeket és arra biztatta őket, hogy saját köztársaságot hozzanak létre. Parlamentjük, saját újságuk, pénzük volt - mondta Somogyi Hajnalka, az OFF egyik kurátora a sajtótájékoztatón. - A történet összefog sok olyan témát, amiről szerettünk volna beszélni. Személyes bátorság, egyéni és civil felelősségvállalás, arról szól, hogy milyen közösségeket hozunk létre, milyen felnőtteket nevelünk a gyerekekből, mi az oktatás és demokrácia kapcsolata, milyen szerepe van ebben a játéknak, kreativitásnak és művészetnek - mondta és hozzátette, a rendezvény önszerveződő, “csináld magad” elven, kurátorok, galériások és műgyűjtők együttműködésével működik. A támogatók között pedig vannak külföldi és magyar művészeti kulturális alapítványok, nagykövetségek és magánadományozók, a kiállítóterek pedig a várost szinte behálózzák.

A 2015-ben 35 ezres látogatószámot produkáló civil rendezvény célja először a közös megmutatkozás volt, és az hogy fenntartsák a független művészeti színteret és gondolkodást egy olyan társadalomban, ahol erősödnek az antidemokratikus és idegenellenes hangok. Most a szervezők továbbléptek: meg akarják mutatni, hogy a művészet elkötelezett abban, hogy hozzászóljon a közügyekhez és képes változást elérni. - Az OFF-on az a művészet jelenik meg, amelynek vannak javaslatai és kommentárjai a társadalmi, politikai valóságról. Ezek a művészek a saját jelenükben szeretnének élni nemcsak mint a körülmények passzív elfogadói, hanem mint azok alakítói - mondta lapunknak Erőss Nikolett, az OFF egyik kurátora. Elmondta azt is, hogy a biennáléra kiírt nyílt pályázatra jelentkezett néhány vidéki helyszín is- lesz program Pécsett, Egerben, Nagykátán és Dunaújvárosben-, de szerinte az önszerveződő eseményeket nehezebb megvalósítani vidéken, mert nincs meg hozzá a megfelelő hálózat. Ez nem azt jelenti, hogy nincs kulturális élet, de a kortárs művészet kritikaibb, progresszívebb ága sajnos egyelőre nagyvárosi jelenség.

Figa 2016 - A Slavs and Tatars művészcsoport alkotása

Figa 2016 - A Slavs and Tatars művészcsoport alkotása

Az OFF programja 150 hazai és külföldi kortárs művész alkotásait öt hét alatt 50 helyszínen mutatja be. Ezek a jövő lehetőségeivel kísérletező “laboratóriumok” is. A Játékok népe című kiállítás például azt járja körbe, hogy a játék a tanulás egyik formája, egy lehetőség arra, hogy másként tekintsünk a szabályokra és új tapasztalatokat szerezzünk a világról. Itt látható többek között Marvin Gaye Chetwynd Valahol Európában van egy állatközösség! performanszáról készült videó, amelyben a Radványi-filmet dolgozták fel budapesti gyerekekkel. Kokesch Ádám installációja szabadon variálható tárgyakból és formákból épül fel, arra mutat rá, hogyan alakítható egy új rendszer már meglévő elemekből. Jean-Marie Straub és Dabiele Huillet Racsacsálva című filmje pedig arról szól, hogy egy kilenc éves fiú kijelenti, nem akar többet iskolába járni és érveivel megkérdőjelezi a felnőttek konformista világát. A négy különböző galériában látható Városjáték című kiállítás neoavantgárd köztéri akciókat mutat be, amelyek során a kelet-európai régió művészei nem rendeltetésszerűen, hanem botrányosan, de az igazságra rávilágítva használták a szocialista városi tereket. Az ImagineBudapestben Taking Time címmel három projekt videódokumentációja látható. Giulia Bruno az eszperantó nyelvet járja körül, Vásárhelyi Zsolt és Simon Kati a weimari köztársaság reformpedagógi kísérletét, a Schulfarm Insel Scharfenberg iskolát mutatja be, Nicoline Van Harskamp pedig Koppenhága autonóm városrészét, Christianiat vizsgálja. A projektek a köztereken is megjelennek, Manuel Pelmus például budapesti gyerekekkel és fiatalokkal értelmez át performanszában olyan köztéri szobrokat, amelyek történelmi vagy politikai értéket képviselnek. Tót Endre művésszel pedig az Örülünk, hogy demonstrálhatunk projektben mindenki az utcára vonulhat. De nem azért, mert problémája van, hanem mert még ezekben a válságos időszakban is örül. Mert az öröm az, ami a leginkább bosszanthatja a korlátózó hatalmat.

Ajánljuk még:

Valahol Európában (Centrális Galéria, Blinken OSA Archívum): Gaudiopolis történetének és más demokratikus kezdeményezések bemutatása dokumentumokon és kortárs műveken keresztül.

A távolság íze (Intoart Galéria): Ember Sári a Sao Paolo-i magyar kolónia egy csoportját mutatja be, akik magyarságukat előadásokon keresztül gyakorolják.

A műhegyektől a politikai vallásig (Politikatörténeti Intézet): KissPál Szabolcs doku-fikciós projektja azt vizsgálja, melyek a magyar állam nemzetfogalmának előzményei.

Gazemberek testvérisége (Viltin Galéria): A Slavs and Tatars művészcsoport installációjának főszereplője a savanyúság, mint a kelet-európai országok nemzeti identitásának eleme.

Nekem Trianon (Chimera-Project Gallery): a kiállítás azt mutatja be, hogy jelenik meg Trianon a hazai és szomszédos országok fiatal művészeinek munkáiban.

Az összes program megtalálható a weboldalon.

2017.09.30 07:48

Mégsem találták meg a hat éve ellopott Picasso-festményt

Publikálás dátuma
2018.11.19 11:31

Fotó: /
A holland írónő azt mondta, hogy „tréfa áldozata lett”. Egy belgiumi színházi produkció alkotói csapták be a megtalálót.
Álhír, hogy felbukkant egy hat éve ellopott Picasso-festmény: a kép megtalálását bejelentő holland írónő elmondása szerint „tréfa áldozata lett” – közölte a holland NOS televízió. Az írónő vasárnap este azt mondta, hogy gyanútlanul bedőlt két belga filmrendező „performanszának” – idézte a Guardian online kiadása. A News.ro hírügynökség vasárnapi jelentése szerint Mira Feticu román származású holland írónő szombaton Hollandia bukaresti nagykövetségére vitte be a Picassónak tulajdonított alkotást, és a nagykövetség azonnal értesítette a román hatóságokat. Úgy vélték, a rotterdami műcsarnokból román műkincsrablók által 2012-ben ellopott hét nagy értékű festmény egyikéről, Picasso Harlequin-fej című alkotásáról van szó. A festményt Mira Feticu Hollandiában élő román származású írónő találta meg egy másik, meg nem nevezett holland állampolgárral együtt. Feticu 2015-ben a rotterdami műkincslopásból merített ihletet Tascha című regényének megírásához. Állítása szerint tíz nappal ezelőtt névtelen román nyelvű levelet kapott, melyben a levélíró megjelölte az elásott műkincs helyét. A levélről azonnal értesítette azt a holland nyomozót, akivel együttműködött a regénye megírásakor. Ezután indult el egy holland állampolgárral a megjelölt helyre, ahol egy kő alá rejtve, műanyag fóliába becsomagolva találta meg a képet tartalmazó csomagot. A News.ro hírügynökség képet is közölt az írónőről, amint kezében tartja a keretéből kivágott festményt és a reprodukciót, amely alapján azonosította a művet. A műalkotást a nagykövetség átadta a romániai szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészségnek (DIICOT). Az ügyészség vasárnap szűkszavú közleményben erősítette meg: Hollandia bukaresti nagykövetsége bejelentése alapján nyomozást indított az ügyben. A műalkotást hétfőn a Román Művészeti Múzeumba szállítják szakértői vizsgálatra. A belga írónő azonban ezután kapott egy emailt, amiben elmagyarázták neki, hogy a levél a True Copy (Valódi másolat) elnevezésű projekt része volt, melyet Geert Jan Jansen megrögzött holland képhamisító ihletett. Jansen hamisítványai 1994-es lefüleléséig elárasztották Európa és a világ műgyűjteményeit. A két belga rendező, Bart Baele és Yves Degryse később a weboldalán közölte, hogy a hamisított Picasso festményt október végén rejtették el a Tulcea megyei erdőben, és három romániai, valamint három hollandiai címre küldtek névtelen levelet, amelyekben megjelölték az elásott műkincs helyét, és várták a fejleményeket. A színházi alkotók bocsánatot kértek a hollandiai román írótól az átverés miatt, és felajánlották, hogy legyen része a produkciónak. Mira Feticu a Digi 24 hírtelevíziónak nyilatkozva kijelentette: nincs oka szégyenkezni, mert jóhiszeműen, az értékmentés vágyától vezérelve járt el. A Mediafax hírügynökségnek adott nyilatkozatában kijelentette: megtörténhet, hogy az átverés során szerzett élményeit egy újabb regényben írja meg.

Hét festményt vittek el

Román betörők 2012-ben a rotterdami Műcsarnokba (Kunsthal) hatoltak be, ahonnan hét nagy értékű festményt vágtak ki a képkeretből, és vittek magukkal. A festmények – Picasso, Matisse, Monet és Gauguin alkotásai – közel 18 millió euróra (5,8 milliárd forintra) voltak biztosítva. Az ügyben a DIICOT hat román állampolgár ellen emelt vádat. A két fővádlott beismerő vallomást tett, őket 2014 februárjában a Bukaresti Táblabíróság jogerősen 6 év, valamint 5 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélte. A perben kétéves börtönbüntetést kapott a fővádlott anyja, aki előbb azt vallotta, hogy elégette a festményeket, később azonban visszavonta a vallomását. A festmények hollétéről a román nyomozóknak nem sikerült információkat szerezniük. 

Szerző
2018.11.19 11:31
Frissítve: 2018.11.19 14:12

Családban marad - Kabaré a Revizorból

Publikálás dátuma
2018.11.19 10:00

Fotó: / Mészáros Zsolt
Kabarét rendezett Mohácsi János az átírt Revizorból. Nevetünk a kisvárosi korrupción, összefonódásokon, az álságos törtetésen és lojalitáson. És ez mind nagyon is ismerős.
Gogol Revizorából a Mohácsi testvérek egy teljesen új művet írtak, persze az alapmotívumokat meghagyva. Megszokhattuk ezt tőlük, de amikor az ember ezzel a teljes átírási merészséggel és ambícióval újra és újra szembetalálkozik, mégis meglepődik. Szerencsére, csak az első néhány percre igaz ez, mert ilyenkor a néző elengedi az eredetit és átengedi magát az újnak. A cselekményt a szerzők áthelyezték a mába, na azért nem Magyarországra, hanem egy orosz kisvárosba. Itt is jön a Revizor, mint Gogolnál, de még hogy mennyire jön és van már internet, és mobil. A szereplők is változnak: az álrevizor Hlesztakov, itt bányamérnök hallgató, és a helyi elit pedig teljes spektrumában megjelenik, a sikeres vállalkozótól, a kevésbé sikeres vállalkozóig, a rendőrfőnöknőtől a tanítóig. Az alaptípusok persze Gogolnál is megvannak, de Mohácsiék elszabadult fantáziával mindent továbbgondoltak. Szereplőket, a történetet, neveket és szóvicceket. És az egészben az jó, hogy működik. A nézők attól függetlenül, hogy milyen a világnézetük, melyik pártra szavaznak, harsányan nevetnek a végletekig felpörgetett komikumon. Pedig a szerzők nem tesznek mást, csak a mindennapjainkat sűrítik és dramatizálják bele a drámába. Teszik ezt szellemesen, gátlások nélkül, de ha már erről a témáról - a hatalom, a korrupció, a különböző összefonódások – van szó, miért éppen nekik lennének gátlásaik, amikor a szereplőik már rég nem ismerik ezt a szót, legfeljebb álságosan hivatkoznak rá. Sok mindenre hivatkoznak, becsületre, jó modorra, hitre, tapintatra, de mint mi is nap, mint nap tapasztaljuk ez már csak a kampány és politikai szlogenek szintjén érvényes. A hitele, az igazi tartalma már rég a múlté. Ebben a szellemben a szombathelyi Revizor egy féktelenül nevettető kabaré jelenetek sorozata. Persze, hogy nevetünk rajta, pedig sírhatnánk is, de már ezen is régen túl vagyunk. Nevetünk azon, hogy amikor az egyik szereplő független sajtót hangoztat, a másik visszakérdez, van még olyan? Vagy azon, hogy a vezér, a „jégmezők lovagja” megdicséri a polgármestert, mert időben küldi mindig a pénzt. 
A színészek, érezhetően élvezik a helyzetet és jó formát mutatnak. A Gagarin álnevet használó bányamérnök hallgatót játszó Lábodi Ádám vendégként és a barátját „Dr. Puskint”, vagyis igazából Oszipot alakító Orosz Róbert állja a sarat és az iramot. Mint ahogy a többiek is, a polgármestert megformáló Bajomi Nagy György, vagy a rendőrfőnöknőt játszó Vlahovics Edit. De bátor és nagyszerű a polgármester feleségeként Alberti Zsófi, illetve a lányaként Hartai Petra. Az előadást három zenész élőben a színpadon végigkíséri. (Mondjuk ez nem újdonság Mohácsinál.) A történet vége is más, mint Gogolnál. Itt Hlesztakov nem tűnik el, hanem beépül a családba, elveszi a polgármester lányát, terveznek néhány gyereket, meg is ígérik ezt a a jégmezők lovagjának, akárcsak az örömszülők. Megy minden tovább, ahogy eddig. Kérdés, csak az, hogy meddig tudunk még ezen nevetni.

INFÓ

Gogol – Mohácsi testvérek Revizor Weöres Sándor Színház Szombathely Rendező: Mohácsi János

2018.11.19 10:00
Frissítve: 2018.11.19 10:00