Sokkolta a pártot Botka lemondása

A szocialista párt egyelőre próbálja feldolgozni a sokkot, amit Botka László miniszterelnök-jelölt hétfői visszalépése okozott.

Az MSZP a héten szeretne asztalhoz ülni a potenciális szövetségesekkel, hogy az új helyzetről egyeztessen. Végleges forgatókönyv mintha még nem létezne: többféle változatot hallottunk a tervezett menetrendről. A párton belüli hangulatot jól jellemzi az a nyilatkozat, amit Nyakó István sajtófőnök adott a Hír TV-nek: "Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a testi gyönyörök csúcsát élem át ebben a pillanatban, vagy bárki ebben a pártban. Ez egy nehéz helyzet, túl fogjuk élni.” Az MSZP választási bizottsága és a megyei elnökök zárt ajtók mögött tanácskoztak.

A kormányellenes szavazatok megosztására játszó Fidesznek nyilvánvalóan nem érdeke, hogy Botka lemondása után az MSZP teljesen lenullázza magát. Az ellenzéki pártok esetében már nem ennyire egyszerű feltérképezni az érdekviszonyokat.

Ha a Jobbikon kívüli ellenzék legerősebb pártja látványosan meggyengül, az nem feltétlenül jó a többi demokratikus ellenzéki erőnek – hangsúlyozta Mikecz Dániel, a Republikon Intézet politológusa lapunknak. A szociáldemokrata pártok európai viszonylatban is gyengélkednek, az MSZP eltűnése azzal a veszéllyel járhat, hogy lengyel mintára a baloldal is eltűnik Magyarországon – figyelmeztetett.

Az MSZP-nek ebben a helyzetben a politológus szerint minél előbb választási együttműködést kell kötnie a lehetséges szövetségesekkel: a Demokratikus Koalícióval, a szocialistákat korábban vissza nem utasító Párbeszéddel, valamint a Liberálisokkal. Persze, a DK-val most változik a tárgyalási pozíció, de nem a kisebb pártokkal – jegyezte meg. Ügyes szövetségi politikával, ismert és elfogadott miniszterelnök-jelölttel megakadályozható, hogy tovább gyengüljön az MSZP.

Bár az ellenkezője tűnne logikusnak, a DK-nak sem érdeke az MSZP gyengítése – állapította meg Mikecz Dániel. Egyrészt nem belátható, hogy a szocialista szavazók mekkora arányban váltanának át a DK-ra, másrészt az várható, hogy az MSZP-n belül a DK-val és Gyurcsány Ferenccel való együttműködésre nyitottabb politika jelenik meg.

Más kérdés a 2010 utáni ellenzéki pártok helyzete – folytatta Mikecz. Az LMP és a Momentum már világossá tette, hogy külön listával indul: igaz, az LMP nem zárja ki a koordinált egyéni jelöltek indítását azokkal, akik „nem felelősek a 30 év politikájáért”. Ez a megállapítás az Együttre, a Párbeszédre és a Momentumra vonatkozhat.

Közülük a Momentummal való koordináció látszik elképzelhetőnek. Mérhető társadalmi támogatás és a 2010 utáni pártokat tömörítő Új Pólus projektjének kevés esélye miatt ugyanis a Párbeszéd érdeke az MSZP-vel való együttműködés (erre korábban a párt mutatott is hajlandóságot). Ilyen szempontból nehezebb a helyzete az Együttnek, amely légüres térbe kerül, ha az Új Pólus végleg lekerül a napirendről. Az LMP-nél ugyanakkor rugalmasság érzékelhető az előző harminc év politikájának megítélésében: Demeter Márta "leigazolása" szocialistáktól és a Gémesi Györggyel - az Új Kezdet párttal - kötött szövetség ezt mutatja.

A kisebb ellenzéki pártok számára Mikecz Dániel lényeges kérdésnek tartja, hogy a mérések szerint mekkora növekedést tudnak produkálni a Botka visszalépése utáni hónapban. A pozícióját a bejutási küszöb felett stabilizálni tudó LMP és a DK kedvezőbb helyzetben van, mint a Momentum és az Együtt. Utóbbiaknak két-három százalékuk van, azonban a választók lassan kijelölhetik a befutónak tartott pártokat a gyengébbek kárára.

A Jobbiknak nem is a megmaradt – és ezért a radikális párt felé kevésbé nyitott – szocialista szavazók megnyerése, hanem a bizonytalanok meggyőzése lehet a célja. Az üzenet számukra az, hogy a Jobbik az egyetlen kormányváltó erő – vázolta Mikecz Dániel, milyen stratégiát alkalmazhat az önmagát újabban „nemzeti néppártként” meghatározó, vadhajtásait nyesegetni próbáló szélsőjobboldal.