Új Egyenlőség-jel - Csak most kezdődik

A politikában az a rossz konfliktus, amelyből kölcsönösen megtépázva kerülnek ki a felek, miközben az utolsó leheletükig védik az érdekeiket.

Barcelonában ezt egyelőre elkerülték. Még. Carles Puigdemont, a jobbközép kormányfő kedd este úgy tett, mintha ismerné a magyar népmesét. Az egyszeri lányét, aki úgy vitt ajándékot Mátyásnak, hogy adott is, meg nem is.

Amivel a konfliktust csupán prolongálta.

Terveit arra alapozza, hogy a választásra jogosult 5,3 millió katalán közül 2,04 millió függetlenséget akar (ami igaz), és ez elegendő érzelmi legitimáció ahhoz, hogy elszakadjanak Hispániától (ami nem igaz). Lásd a barcelonai utcákon hömpölygő elszakadás-ellenes tömegeket.

Mariano Rajoy, jobbközép spanyol miniszterelnök ezzel szemben az alkotmányra hivatkozik (jogosan). Azt hiszi, itt az alkalom, hogy az egység védelmezőjeként javítson eddigi gyenge kormányzati teljesítményén. Akár a kiszámíthatatlan következményekkel járó erőszakos akciókat is vállalja ezért (kevésbé jogosan, és semmiképp se bölcsen).

Ha Puigdemont nem becsülné alá saját népének megosztottságát, ha Rajoy nem reagálná túl a katalán szeparatisták szemmel láthatóan aligha többségi álláspontját, a legkisebb bánat elve alapján oldódhatna meg a konfliktus. De nem teszik, mert fölöttébb bíznak egymásban: értsd a másik vészesen hiányzó politikai józanságában.

Pedig arról is szólhatna a játék, hogy a mostaninál is szélesebb körű autonómiát vívjanak ki maguknak a katalánok. Mondjuk, az adóügyi önállóságot is, mert például a baszk autonómia ilyet is tartalmaz. És ha lehet a baszkoknak, miért ne lehetne nekünk is?

Ez racionális cél volna, amit egységesen támogatna minden katalán, azok is, akik az utcán Puigdemont ellen tüntetnek. Merthogy nacionalisták ők is, lévén minden katalán nacionalista, egyszersmind azonban világpolgár is (Barcelona nemzetközi kikötőváros), bármilyen nehéz ezt a kettősséget sokaknak megérteni. 2006-ban majdnem el is érték már céljukat, aztán 2010-ben az akkor még a szocialisták vezette spanyol kormány alaposan visszavágta reményeiket. Közben a 2008-as világválság csak tovább mélyítette ama mélységes katalán meggyőződést, hogy gazdasági teljesítményükkel ők hordozzák vállukon Spanyolország fejletlenebb régióit. Ami, ugye, kétségtelenül csúf szociális sovinizmus, de mintha a mai kapitalizmus sehol sem a szolidaritásról szólna.

Akárhogy is, az eszkalálódó politikai konfliktus azonban már túllendült minden racionális célon. Amikor ezeket a sorokat írom, nem tudni még, hogyan reagál Puigdemont taktikus lépésére Rajoy, fokozódik-e az erőszak, mi lesz az utca reakciója. Rajoy bizonyára nem enged. És nota bene, Barcelonának nincs hadserege, Madridnak pedig van – s ha kell, ezt nyilván Barcelonában is bevetik.

De az kinek lenne jó, ha az „El Clásico” a stadion helyett az utcákon zajlana? Európának biztosan nem, ám a katalánoknak még kevésbé.

Szerző
2017.10.13 08:01

Grillcsirke

A becsapódó valami maga a holland volt, a káromkodás meg a sátorzsinóroknak szólt.
A sátor tulajdonképpen egészen normálisan fest. Lehetne rosszabb is, ha tekintetbe vesszük, mi történt. Az egyik rögzítőzsinór szakadt csak el, de össze tudtam kötözni, és végül a fém pöcköket is megtaláltuk. A domb eleve nem a legalkalmasabb táborhely, de hát mit tegyünk, a koordinátákat nem mi határoztuk meg: ott vertünk sátrat, ahonnan elérhető távolságban van a napi munkánk helyszíne, és a biztonsági őr is szemmel tudja tartani az értékeinket.
Nem mintha volnának értékeink. A lehető legkopottabb ruháinkat pakoltuk be – nagyon is helyesen –, okulva az előző évi dagonyából, amelyben combig felázott nadrágban cuppogva evickéltünk körbe a Szigeten. Két kispárna, takaró, törölköző, papucs. Ennyi a vagyonunk, meg a két műanyag palack, amivel elzarándokoltunk az ivókúthoz a napi vízadagunkért. A lényeg, hogy a sátor vízálló, és egy, a Sziget egy eldugott szegletében talált jókora kővel viszonylag stabilan sikerült felállítanunk.
Ebbe a komfortos állapotba rondított bele a holland.
Akkor hallottam először holland káromkodást, elég furcsa nyelvnek tűnt, de az események lavinaszerű alakulása miatt nem volt időm mélyebb lingvisztikai megállapításokra, ugyanis a káromkodással egyidőben valami becsapódott a sátrunkba, és már gurultunk is lefelé a domboldalon.
Mint később, a kikászálódásunk után kiderült, a becsapódó valami maga a holland volt, a káromkodás meg a sátorzsinóroknak szólt, amelyek – vélhetően nem függetlenül az éjjel elfogyasztott alkoholmennyiségtől – számára nehezen voltak kivehetőek a kora reggeli fényviszonyok közt. Így aztán a holland elvágódott bennük, egyenesen rá a sátrunkra, amelyben a húgommal az igazak álmát aludtuk. A holland mentségére legyen mondva, hogy a földet érés – mármint, amikor sátrastul megálltunk a dombocska tövében – után azonnal elnézést kért. Csapzott volt és félmeztelen, de valahogy mégsem keltett rossz benyomást, a történtek ellenére sem. Miközben igyekezett kibogozni a lábát a zsinórokból, mindenféle nyelveken bocsánatot kért, és biztosított afelől, hogy segít újra felállítani a sátrunkat.
Így is lett: két barátjával felcipelte a cuccunkat a dombra, és nagy erőfeszítések árán újra sátorformát varázsolt belőle. Mi rezignáltan néztük a műveletet – a nulladik napon, frissen és kipihenten is megizzadtunk a sátorállítással, nemhogy az utolsó napon, a legszebb álmunkból felriasztva. Az építmény végül elkészült, mi pedig most, túlélve az utolsó munkanapunkat, vacsora közben nézzük a végeredményt: vajon kibír-e még egy éjszakát.
Kilencszázkilencven forint volt a fél grillcsirke. Egyetlen fillérünk sem maradt, viszont meleg ételt vacsorázunk. A szigetlakók jelentős hányada már napokkal ezelőtt pénz nélkül maradt, így változatos módokon igyekszik ételhez jutni, eközben mi, a felelős gazdálkodástól megrészegülve, boldogan esszük a csirkét. A csontokat, a maradékot (még maradékot is merünk hagyni!) halomba gyűjtjük, zacskóba tesszük, és éjszakára a sátor elé rakjuk. Reggelre az egész csomag eltűnik.
2018.08.14 09:00
Frissítve: 2018.08.14 09:13

Családok éve

Tán az nem tetszhetett a mostani döntéshozóknak: gyanús, ha egy üzletben mindenki jól jár. Hoztak hát új rendeletet.
Nem ártana néhány ifjú minisztériumi titánt pár napra elküldeni egy zempléni vagy mecseki kis faluba. Nemcsak arra döbbennének rá, hogy a tehén nem lila, a tojáson eredendően nincs sorszám és a csirke sem lefolpackozva jön a világra, hanem arra is, hogy szakadéknyi mélységek vannak az általuk ismert és az igazi valóság között. 
Mert lehet csinos kis rendeleteket hozni az íróasztal mögött arról, hogy a legkisebb településen is legyen bölcsőde, ha ötnél több szülő szeretné azt, de a szomorú valóság szerint erre hiába lenne igény, a gyakorlatban ilyen vidékeken szinte kivitelezhetetlen egy önálló bölcsőde megépítése, fenntartása. Ezt felismerve találta ki még a NER-t megelőző baloldali kormány azt a hibrid megoldást, amivel mindenki jól járt: az úgynevezett egységes óvoda-bölcsődét, ahová már kétéves kortól fel lehetett venni a gyerekeket, a szülők meg nyugodtan elmehettek dolgozni. Közel kétszáz helyen létre is hoztak az országban ilyeneket. Jól jártak az önkormányzatok is, hisz ott, ahol időnként mindössze tíz-tizenöt gyerek van az oviban, nem gond a pár fős plusz létszám, a fejkvóta viszont a bölcsisekkel együtt valamivel több, lehetett egy héten kétszer is sonkát tenni a zsemlére, parizer helyett. 
Igazi win-win pozíció, tán ez nem tetszhetett a mostani döntéshozóknak: gyanús, ha egy üzletben mindenki jól jár. Hoztak hát új rendeletet, megszüntették a bölcsi-ovit szeptember elsejétől, s kötelezték a falvakat önálló bölcsődék létrehozására. Nos, az ifjú titánoknak „nulla pontként” először is kellene találniuk egy négyszáz lelkes faluban plusz két végzett kisgyermekgondozót, elvégre a két meglévő óvónő már „foglalt”. Ha sikerülne a lehetetlen küldetés – nem fog -, jönne az újabb kihívás: alkalmas épületet lelni, meg pályázati pénzt, hogy megfeleljenek a szigorú szabványnak. Aminek egyébként a létező óvoda „ab óvó” megfelelt, de hát mint tudjuk, oda bölcsis gyerekek szeptembertől már nem járhatnak.
Még jó, hogy 2018 a családok éve. Egyébként mi várna szegény bölcsisekre?
2018.08.14 09:00
Frissítve: 2018.08.14 09:15