Táncolt Törő

Publikálás dátuma
2017.10.20 12:00

Fotó: /
Egy legendás kupameccs és egy legendás gól krónikája - Diadalmámor éppen negyven éve Újpesten

Igazi kupahangulat már az első percben. Lobogó, lila-fehér zászlók, hangpróbát tartó közönség. Hajrá Dózsa, hajrá Újpest. És elkezdődött a Bilbao elleni első 90 perc. A csapatok az olasz Go- nella játékvezetése mellett a következő összeállításban kezdtek.

Ü. DÓZSA; Tóth Z. — Viczkó, Dunai III., Tóth J. — Zámbó. Sarlós, Tóth A., Fazekas, Törőcsik. Fekete, Nagy L.

BILBAO: Iribar — Lajsa, Escalza, Vilar, Astrain, Alesanco, Carlos, Tirapa, Churruca, Irurela, Amorrortu.

Az első negyedóra Törőcsiké volt. Ketten őrizték. Astrain és Alesanco, de nem bírtak vele. Az első percben hatalmas szólót mutatott, átkígyózott a védelmen, s csak a szerencse mentette meg Iribar kapuját. A 4. percben a jobb szélen rázta le őrzőit és Fazekas elé tálalta a labdát, aki elkapkodta és az ordító, gólhelyzetet kihagyva, fölé lőtt. Alig telt el újabb 4 perc, amikor Törőcsik olyan góllal hálálta meg a nevét kiáltó szurkolók bizalmát, amelyet ritkán látni magyar pályákon. Mintegy 40 méterről baloldalon indult átlósan a kapu felé, megkerülte az egész védelmet, becsapott három játékost is, majd a jobb- összekötő helyéről, 14 méterről a dermedten az ötösön álló Iribar feje fölött a hálóba emelte a labdát. Káprázatos gól volt. (1:0).

Ekkor úgy tűnt, hamarosan újabbak követik a Törőcsik-akciót. A 15. percben Iribar óriási szerencsével mentett Nagy L. elől. A 18. percben első szögletüket érték el a spanyolok, akik a fél pályán is alig-alig tudták átvezetni a labdát. A Bilbao láthatóan csak a védekezéssel törődött. El a kapu elől, ez volt a jelszavuk. Ennek ellenére Dózsa-helyzetekben nem volt hiány. A 30. percben Fazekas lövése szállt mellé. Fekete három fejese éppen csak hogy elkerülte Iribar kapuját. A félidő befejezése előtt keménnyé vált a játék és jó néhány szabadrúgáshoz jutott az Újpest. Ebben az időszakban öt szöglet és három szabadrúgás jelezte az újpesti fölényt. A helyzetkihasználás azonban valahogy nem ment az újpestieknek. A spanyolok ugyanis áttértek a szoros emberfogásra, és ha másképp nem ment, kíméletlenül választották el a csatárokat a labdától, a gólhelyzetben pedig egyszerűen elsodorták a fejelő vagy kapura törő játékost.

A második 45 percben tovább erősítette vélelmét a Bilbao. A csereként bejött Goicochea is a védelmet erősítette. Ügy tűnt, az 1:0-ás újpesti győzelemmel a spanyolok is elégedettek, és ennek megfelelően játszottak. Törőcsiket továbbra is ketten őrizték és már a labda átvételénél kegyetlenül közbeléptek, illetve ha másképp nem ment, kézzel rántották a földre, csakhogy ne vegyen részt az újpesti támadásokban. Közben lestaktikával próbálták felszabadítani a kapujuk előtti területet. Ebben a félidőben, 20 percig szinte más mérkőzést játszottak.

Az erőlködés, a kevés kombinációval vezetett játék ismét átalakult szellemes, ötletes támadássorozattá. Hatalmas nyomás nehezedett a spanyol kapura és a 85. percben szögletrúgást követően egy kapu előtti kavarodás nyomán. Viczkóhoz került a labda, aki a kapu jobb sarkába fejelt (2:0).

Az Újpest 2:0-ás győzelme elsősorban az első félidőbeli játéknak köszönhető, s annak, hogy Törőcsik ezen a napon ellenállhatatlan volt. A budapesti 2:0-ás győzelem azt is jelenti, hogy az Újpestnek van reménye továbbjutásra. s jelzi, hogy hatalmas küzdelemre lehet számítani a bilbaói stadion katlanjában.

Népszava 1977. október 20.

Szerző
2017.10.20 12:00

Borókai: ha nincs médiaegyensúly, nem teljes a sajtószabadság

Publikálás dátuma
2018.08.14 00:00

Fotó: /
Szerinte a sajtó tekintélyes része az ellenzék vegzálásában éli ki magát
Orbán Viktor szólt arról, hogy a magyar népnek elege van a kiváltságosok politikájából, a nemzet akkor fejlődhet, ha a magyarság érdekeit helyezzük az előtérbe.

 A 12 pont mindent túlélt, mert a nemzet alkotása s nem valamiféle köztársasági szabásminta” – jelentette ki Orbán Viktor. A Fidesz elnöke szerint ez arra figyelmeztet, hogy az erős és sikeres köztársasághoz a nemzetet kell megerősíteni, a nemzeti összetartozásra kell építeni. A köztársaság nemzetünk ruhája vagy építménye, ami önmagában tehetetlen, a nemzet nélkül értelmetlen – tette hozzá.

 Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke úgy vélte, tizenhat évvel a rendszerváltás után változásra van szükség, le kell zárni, ami eddig volt, mert az már nem szolgálja a jövőt. Úgy fogalmazott, a Fidesz „készen áll felelős tettek végrehajtására”.

 Borókai Gábor, a Heti válasz című hetilap főszerkesztője azt mondta, Magyarországon ma nincs médiaegyensúly, nem teljes a sajtószabadság, és ennek megváltoztatásához szerinte sikeres vállalkozókra és jó újságírókra van szükség a jobboldalon.

 Szerinte a sajtó tekintélyes része jelenleg „az ellenzék vegzálásában éli ki magát”, ahelyett, hogy a hatalmat figyelné és ellenőrizné.

 Népszava 2006. március 16.
2018.08.14 00:00
Frissítve: 2018.08.14 07:52

Lőporrobbanás Csepelen

Publikálás dátuma
2018.08.13 12:00

Fotó: /
Népszava anno: 1926-ban ezen a napon, óriási robbanásra ébredt a főváros. 30.000 kg lőszer robbant fel. A detonáció még Budafokot is romba döntötte részben
Csepelen egy, a méreteiben még át sem tekinthető borzalmas katasztrófa történt. Fölrobbant a csepeli lőszerraktár és a Weiss Manfréd-gyártelepen dolgozó munkások százai könnyebb és súlyosabb sérülésekkel, tébolyodott halálfélelemben rohantak a gyár kijárata felé, hogy az egymást követő robbanások emberírtó hatását elkerüljék, hogy életüket megmentsék.

 A hivatalos jelentések teljesen jelentéktelennek tüntetik föl az emberéletben okozott kárt és nekünk a késő éjjeli órákban nincs módunkban megállapítani, hogy a robbanásnak hány áldozata volt. Lehetséges, hogy a véletlen szerencse ezúttal megóvta a munkások százainak életét; lehet, hogy, az áldozatok száma nem jelentékeny.

 Felrobbannak a lőporaknák

 Fél 7 órakor a telepen dolgozó munkások a lőporaknák irányából fölcsapódó lángokra lettek figyelmesek, de ugyanabban a pillanatban földrengésszerű robaj kíséretében alapjában rázkódott meg minden épület, a föld méhe felől irtózatos lökést kaptak a tárgyak és az emberek, a következő másodpercben fülsiketítő hang-orkán támadt, majd a telepet fekete, átható szagú füstfelhők lepték el és néhány másodpercig megingott minden, ami mozgatható. Az üzemekben és műhelyekben dolgozó munkások, mintha csak valami ismeret-len erő játszott volna velük, egymásnak vágódtak vagy a gépekhez ütődtek. Az ablakok csörömpölve zúzódtak be és az irtózatos erejű légnyomás megakasztotta a tüdő munkáját, fönnakadt a száj mozgása, és mint élettelen testek dőltek le a munkások a levált gépdarabokra, a faltörmelékekre és a padlóra. Irtózatos pánik keletkezett. A gyárban dolgozó munkások nagyon jól tudták, hogy a robbanóanyagok pusztulása mit jelent. Önkéntelenül mindenki, aki lábára tudott állni a kiállott ijedtségtől, halottsápadtan a kijárat felé támolygott.

 Véresre sebzett, rogyadozó lábú munkások lepték el a gyártelep útjait, akik lélekszakadva rohantak a kapuk irányához. Senki sem tudta, hogy mi történt, de mindenki érezte a veszedelmet.

 Újabb három robbanás

 Alig telt el néhány perc az első robbanás után, máris újabb detonációk történtek. Gyors egymásutánban még háromszor rengett bele a föld az újabb robbanásokba, amelyek közül a középső volt a leghatalmasabb erejű.

 Akit a légnyomás a szabadban-talált, azt a földre vágta. A gyárépületek és üzemek teteje, mintha, csak papírból készült volna, leröpült. A légnyomás leborotválta az épületekről az ablakokat és ajtókat és minden olyan kiszögelést, amely útjában volt. Megrepedtek a falak, elhajlottak a gépek, megszakadt a világítás és az újabb és újabb lökések ereje mindenütt irtózatos pusztítást végzett.

 Budafokot részben romba döntötte a robbanás

 Budafokot a széles Duna folyam választja el a robbanás tulajdonképpeni színhelyétől, Csepeltől, azonban a katasztrófa a nagy távolság és hatalmas víztömeg ellenére itt is rettenetes mértékben érvényesítette hatását.

 Budafok rendezett tanácsú város az esti órákban éppen közgyűlését tartotta az Árpád-mozgóban, mert a városi képviselők nagy számára való tekintettel egyelőre itt tartják a városi közgyűléseket. Éppen szünet volt, a városatyák az előcsarnokban időztek és beszélgettek, amikor egyszerre óriási lángoszlop emelkedett égnek a Duna másik oldaláról. Néhány pillanat múlva fülsüketítő robbanás hallatszott.
A robbanás ereje a budafoki Árpád-mozgó plafonját és tetejét megemelte.

 Az egész épület recsegett-ropogott. Az épületben tartózkodók fejvesztett rémülettel rohantak ki. A nagy ijedelemben nem is tudtak összefüggést találni a túlsó oldalról látott lángoszlop és e között a rettenetes földindulás között. — Bombamerénylet! — kiáltotta valaki és mindjárt tovább fűzték: Bombamerényletet követtek el a városi tanács ellen!

 A városi képviselőtestület tagjai kirohantak az utcára, de ekkor már bekövetkezett a második robbanás, amelynek pusztító hatása még rettenetesebb volt. Amennyire ez eddig megállapítható volt, legalább 200 budafoki háznak a tetejét vitte el ennek a második robbanásnak a légnyomása. Sok lakásban az ajtókat, ablakokat a szó-szoros értelmében véve, szárnyastól tépte ki és sodorta el a robbanás.

 Záborszky polgármester lakása teljesen tönkrement. A Dunaparton lévő Abel-féle vendéglőnek nemcsak a tetejét vitte le, hanem a belső bútorzatát is hasznavehetetlenné törte össze. Teljesen tönkrement a gyógyszertár. Berendezése, az üvegekben és tégelyekben volt gyógyszerek mind tönkrementek. A gyógyszertár épületének emeleti falai összeomlottak.

 A lakosság rémülete leírhatatlan volt. Asszonyok és gyermekek jajveszékelése és sírása töltötte be az utcákat. És ez a rémület még fokozódott, amikor az utcákon föltűntek véres emberek. A robbanásban összetört bútorok, ablakok fa-, vas- és üvegszilánkjai rengeteg embert sebesítettek meg. Az éjféli órákig ötven embernek nyújtottak első segélyt.

 Népszava 1926. augusztus 13.
2018.08.13 12:00
Frissítve: 2018.08.13 12:00