A Videoton az utolsó pillanatban győzte le a Puskás Akadémiát

A listavezető Videoton az utolsó percekben szerzett két góllal nyert a szombati mérkőzésnek a nyolcadik helyről nekivágó Puskás Akadémia ellen a labdarúgó OTP Bank Liga 13. fordulójában az Új Hidegkuti Nándor Stadionban.

OTP Bank Liga, 13. forduló:
Videoton FC - Puskás Akadémia FC 2-0 (0-0)

Új Hidegkuti Nándor Stadion, 1000 néző, v.: Kassai
gólszerző: Juhász (88.), Henty (90+1.)
sárga lap: Vinicius (50.), Fiola (50.), Henty (84.), illetve Perosevic (29.), Balogh (57.)

Videoton: 

Kovácsik - Fiola (Nego, 79.), Juhász, Vinícius, Stopira - Géresi (Scepovic, 63.), Varga (Suljic, 34.), Pátkai, Hadzic - Lazovic, Henty 

Puskás Akadémia FC:    

Hegedüs - Poór, Heris, Vanczák, Balogh - Mevoungou, Bacelic-Grgic (Márkvárt, 59.) - Perosevic (Prosser, 69.), Latifi (Molnár, 59.), Szakály - Knezevic 
    
Egy szabálytalanság miatt érvénytelenített Videoton-gól volt a nyitó negyedóra legfőbb eseménye, de utána sem akart  "igazi" találat születni, jóllehet a székesfehérvári alakulat több lehetőséget is összehozott a Puskás kapuja előtt. Az első félidő feljegyzésre kínálkozó eseménye még az volt, hogy Perosevic - sárga lapot érő - alakítása után Varga József nem tudta folytatni a játékot, hordágyon vitték le a pályáról.

A szünet után rákapcsolt a Videoton, több helyzetet is összehozott, a hatékony befejezés azonban rendre elmaradt, többnyire azért, mert a Puskás kapusa, Hegedüs remekül tette a dolgát, olykor bravúrral hárítva. A hajrában viszont már semmi és senki sem segített: előbb Juhász Roland talált be fejjel a Puskás hálójába, majd a ráadásban Henty vágta kapásból a bal sarokba a labdát, kialakítva a végeredményt.

Szerző

Vendég lesz a stadionavatón

Publikálás dátuma
2019.04.25 12:00

A története legjobb eredményére hajtó DAC-ban futballozó Vida Máté szép időszakot töltött el a Vasasban, ám nem valószínű, hogy a nyáron újra az angyalföldi csapathoz igazol.
A háromszoros magyar válogatott középpályás 2018 júliusában az NB I-ből kieső Vasasból igazolt a szlovák ligában pillanatnyilag második helyen álló dunaszerdahelyi csapathoz, amelyre rangadó vár, hiszen szombaton a Slovant fogadja.
Alig egy éve igazolt a DAC-hoz. Hozzászokott a dunaszerdahelyi hétköznapokhoz? Igen, bár ez azért érdekes kérdés, mert csak az edzéseken vagyok Szerdahelyen, a tréningek után egyből visszamegyünk Győrbe, ott élek Kalmár Zsoltival (Kalmár Zsolt a csapat egyik magyar labdarúgója, a trió Vida Kristopherrel teljes – a szerk.). De egyébként köszönöm, hozzászoktam, szeretek Dunaszerdahelyen készülni. Az emberek barátságosak, gyakran odalépnek hozzám is egy-egy közös fotóra, ez jó érzés.
Egy sérülés miatt korábban kihagyott néhány meccset, eddig 30 alkalommal lépett pályára a DAC mezében. Milyennek látja a szlovák futball színvonalát a magyar élvonal után? Ha a technikai tudást vagy a meccsek színvonalát nézem, nem mondhatom, hogy a szlovák futball sokkal jobb, mint a magyar sőt, lehet, hogy technikásabb a magyar foci. Fizikálisan, tempóban, gyorsaságban viszont a szlovák labdarúgás előrébb jár, és itt még csak a kisebb csapatok elleni tapasztalataimat mondom. A Slovan vagy a Zsolna elleni meccseken komolyabb minőségű játékosokkal találkozunk, talán nem véletlen, hogy ezekből a csapatokból évről évre elvisznek futballistákat topligákba. Azért mondok egy saját példát is: tőlünk például a skót Celtic igazolta át a fiatal csatárt, Vakoun Bayót januárban.
Az edzések intenzitásán is múlik, hogy a határ túloldalán gyorsabb a játék? Ez biztosan szakemberfüggő is. A mi edzőnk, Peter Hyballa – jó értelemben – őrült munkamániás, bármit csinálunk, azt maximális tempóban kéri tőlünk. Rengeteg videózásunk van, de mindenre kitér a konditermi tréningektől az egyéni edzésekig. Eddig sem voltak rossz edzőim, de Peter Hyballa mind közül kiemelkedik.
Érte már atrocitás azért, mert egy magyar identitású csapatban magyarként futballozik? A Slovan régi stadionjában az ősszel kapjuk az ívet rendesen, amikor vonultunk be, székeket dobáltak felénk. Ez jó érzés volt, gondoltam ha már felismernek, valamit csak letettünk az asztalra. De ez nyilván csak vicc. Persze, a legtöbb stadionban fütyül a közönség, amikor a mi szurkolóink a magyar Himnuszt éneklik, nem veszik jó néven a magyar szót és a zászlókat sem, de ezzel már megtanultunk együtt élni. Egyébként hozzátenném, Szlovákiában közel sem árad olyan szintű gyűlölet a magyarok iránt, mint azt sokan gondolják.
Érdekes tapasztalat volt, de a Nagyszombatban rendezett szlovák–magyar Európa-bajnoki selejtezőn a helyiek között járva magam sem éreztem ellenséges hangulatot. Jó, volt már olyanra példa – éppen a nagyszombati stadionban – egy Trnava–DAC mérkőzésen, hogy az egyik csapattársam szülei magyar rendszámú autóval jöttek és hát, hogy is mondjam, azt egy kicsit megpiszkálták akkor. Gondoltam rá, hogy kimegyek a selejtezőre, de úgy voltam vele, hogy hasonlóra nincs szükségem. Ezzel együtt továbbra is úgy gondolom, hogy nem olyan komoly ez az ellentét, mint ahogy azt sokan gondolják.
Szombaton a már bajnok Slovant fogadják, a pozsonyi csapat drukkerei hírhedten magyarellenesek. Milyen miliő övez egy DAC–Slovan összecsapást? Noha Magyarországon nem játszottam az Újpestben és a Fradiban sem, szinte minden meccset nézek a tévében, ez alapján pedig egy derbihez tudnám hasonlítani a DAC–Slovant. Ez a párosítás körülbelül egy magyar–szlovák párharcnak felel meg. Szinte mindig telt házas mérkőzés, legutóbb Pozsonyban is 15 ezer ember szurkolt a helyszínen. Egy ilyen rangadónak mindig nagyobb a tétje, mint a három pont, ezt mi is átérezzük, de ezt az egészet kicsit nehéz elmagyarázni, érezni kell.
A bajnoki címről már biztosan lemaradtak, de a rangadó tétje részben az is, hogy megszilárdítsák második helyüket a tabellán. Ilyen előkelő pozícióban még sosem zárt a DAC. Az őszi szezonunk extra volt, a tavaszit viszont rosszul kezdtük, rengeteg sérülés és formaingadozás hátráltatta a csapatot. Az utóbbi három meccsünket ugyanakkor viszonylag simán hoztuk, szerintem remek formában vagyunk – remélem, ez a lendület Slovan ellen is kitart majd. Történelmi eredmény volna a második hely megőrzése, de az idény előtt ez volt a cél is. Persze, titkon bíztunk benne, hogy már az idén bajnokok lehetünk, de a Slovan ebben az idényben még veretlen, így nem könnyű tartani vele a lépést.
Követi előző csapatát, a magyar másodosztályban egyre ígéretesebb pozícióban álló Vasast? Ha tehetem, nézem a mérkőzéseket és szurkolok a Vasasnak, örülök, hogy a nehezebb szezonkezdet után még reális esélye van a feljutásra.
Érdekes egybeesés, de volt klubja éppen egy DAC elleni mérkőzéssel avatja júliusban az új Illovszky-stadiont. Nagyon várom már. Amikor tavaly nyáron eligazoltam, nem gondoltam volna, hogy én is ott lehetek majd az új Vasas-stadion megnyitóján. Bevallom, annak is örültem volna, ha erre nézőként van csak lehetőségem. Biztosan különleges mérkőzés lesz.
Mivel a Vasas úgy engedte el tavaly nyáron, hogy a szerződésben visszavásárlási jogot kötött ki magának, adódik a kérdés: melyik csapatban fog futballozni a stadionavatón? Szinte minden nap megkapom ezt a kérdést a Vasas-drukkerektől, én viszont nem szeretnék áltatni senkit, a nyártól biztosan nem leszek a Vasas labdarúgója. A kivásárlási záradék egy olyan összeg, amely egy magyar csapatnak túl drága, de nem is ez a legfőbb oka. Később, egyszer még el tudom képzelni, hogy a Vasasban futballozzak, most viszont más céljaim vannak – jelenleg jó helyen vagyok Dunaszerdahelyen.
Frissítve: 2019.04.25 14:18

A lipcsei futballmese folytatódik

Publikálás dátuma
2019.04.25 11:00

Fotó: AFP/ Marvin Ibo Güngör
Két éve a Bajnokok Ligájában is szerepelt a két magyar válogatott labdarúgót, Gulácsi Pétert és Willi Orbánt is foglalkoztató RB Leipzig, amely idén először bejutott a Német Kupa döntőjébe is.
Az energiaitalok gyártásával és forgalmazásával foglalkozó cégóriás, a Red Bull 2009-ben alapította meg Németországban az RB Leipziget. A cél már az indulásnál a csúcs, a Bundesliga-szereplés és a minél korábbi BL-részvétel kiharcolása volt. A klubnak a kezdetektől sokkal több ellendrukkere volt, mint saját szurkolója. A riválisok rajongói nem tudták elfogadni, hogy egy komoly hagyomány nélküli csapat az anyagi lehetőségeivel élve "megvásárolja" a sikereit. A Red Bull Leipzig 2009. szeptember 13-án az ötödosztályban 1065 néző előtt a Budissa Bautzen ellen játszotta első bajnoki mérkőzését, amely 1-1-es döntetlennel ért véget. 
A lipcseiek magabiztosan végeztek a szezon végén az élen és feljutottak a negyedik vonalba. A klub vezetői ennek ellenére pont a születésnapján váltak meg Tino Vogel vezetőedzőtől. Az indoklás szerint a magasabb követelmények teljesítéséhez más típusú szakemberre van szükség. Az együttest megerősítették korábbi másodosztályú játékosokkal, az RB Leipzig mégsem tudott feljutni. Az elnökség úgy döntött, vissza kell hívni Vogelt a kispadra, erre Andreas Sadlo klubelnök bejelentette lemondását, utódja Dietmar Beiersdorfer lett. 
Mivel a következő szezonban is botladozott az együttes, Beiersdorfer nemcsak a trénert küldte el, hanem Dietmar Krug sportigazgatót is. Mivel a feljutás második nekifutásra sem sikerült, Beiersdorfernek és az általa hozott sportigazgatónak, Thomas Linkének is mennie kellett. Ekkor érkezett Ralf Rangnick a klubhoz, aki a Red Bulltól szabad kezet kapott. Rangnicknak egyetlen feltétele volt: az addig ismeretlen Alexander Zornigernek kell lennie a vezetőedzőnek. 
Zornigerrel az RB bajnok lett és az osztályozót is megnyerte (a negyedosztályban hat csoportban zajlanak a küzdelmek, a bajnokok három párban oda-visszavágós párharcban csapnak össze, és csak ezek győztesei kerülnek fel a harmadik vonalba).
Ekkor új problémával szembesült a klub: a profi bajnokságban nem viselhetik cég nevét a csapatok, ezért a Red Bull Leipzig licenckérelmét első fokon elutasították. Az egyesület Rasenballsport Leipzigre változtatta nevét, de az RB előtag maradt.  Nyilvánvaló, hogy a cég nem szállt ki a klubból, viszont már nem volt jogi akadálya a harmadosztályú szereplésnek. Az együttes azonnal felkerült a másodosztályba, ahol a cél a feljutás volt az élvonalba. 
A 2015/2016-os szezont a reméltnél rosszabbul kezdte az együttes, ezért menesztették Zornigert, ám az utódját nem sikerült megtalálni, többek között olyan szakemberek, mint a jelenleg a PSG-t edző Thomas Tuchel utasították vissza a megkeresést. Az edzők attól féltek, későbbi elhelyezkedési esélyük csökken, ha az országosan utált klubnál vállalnak munkát. Más megoldás nem maradt, a sportigazgató Rangnick lett a vezetőedző is, de feljuttatni nem sikerült a csapatot, amely ötödik lett. Ebben a szezonban már magyarok is voltak a klubnál: pályaedzőként jutott szerep Lőw Zsoltnak és a kapuban (vagyis kezdetben inkább a kispadon) Gulácsi Péternek. Mindketten a Red Bull Salzburgtól érkeztek, ahol szintén Rangnick látta el a sportigazgatói feladatokat.
A 2016/17-es idényben összejött a feljutás, a legmagasabb osztályban Rangnick már nem vállalta a kettős terhelést a Leipzignél, az osztrák Ralph Hasenhüttl ült le a kispadra, akivel első élvonalbeli szezonjában második lett az együttes és a Bajnokok Ligája csoportkörében szerepelhetett.
Nyolc évvel és egy nappal az indulás után, 2017. szeptember 14-én az RB Leipzig a Monaco elleni 1-1-gyel mutatkozott be a BL-ben, ahol jó eséllyel a következő idényben is a főtáblán szerepelhet, hiszen a csapat néhány fordulóval a vége előtt megnyugtató pontelőnnyel harmadik a német ligában (az első négy helyezett automatikusan BL-szereplő). 
A lipcsei futballmese újabb fejezete keddi lapzártánk után íródott, amikor az együttes Gulácsival és Willi Orbánnal a soraiban 3-1-re nyert a másodosztályú Hamburg otthonában és története során először bejutott a Német Kupa döntőjébe. A kispadon megint Rangnickkal, aki Hasenhüttl tavaly nyári távozása után (a szakember megsértődött, mert nem hosszabbították meg a lejárat előtt egy évvel újabb esztendővel a szerződését) kizárólag erre a szezonra vállalta a tréneri feladatokat. A következő idényben a Hoffenheimtől érkező Julian Nagelsmann lesz a szakvezető.
Frissítve: 2019.04.25 11:00