Csehország;Prága;parlamenti választások;Andrej Babis;

2017-10-24 07:36:00

Elégedetlenek diadala Csehországban

Nehéz lesz kormányt alakítani Csehországban a parlamenti választás után, s kérdés az is, merre fordul az ország.

Feje tetejére állította a cseh belpolitikai életet a pénteken és szombaton megrendezett parlamenti voksolás. A választók ugyanis azt jelezték: elégedetlenek a fennálló viszonyokkal, bár az nem derült ki kristálytisztán, mit is akarnak. Abban még semmi meglepő sincs, hogy a populista liberális, cseh Berlusconinak is nevezett Andrej Babis pártja, az „elégedetlenek” mozgalmából kialakult ANO nyerte meg a voksolást, a vártnál néhány százalékkal nagyobb aránnyal, 29,64 százalékkal. A további sorrend azonban minden előzetes jóslatra rácáfolt, egyetlen közvéleménykutató sem járt közel ehhez a végeredményhez. A második helyre ugyanis az egykori jobboldali kormánypárt, az ODS futott be, igaz, messze lemaradva az ANO mögött, 11,32 százalékkal. Hatalmas meglepetés a harmadik hely: a Kalózpárt 10,79 százalékot szerzett. Ez elsősorban nem azt jelzi, hogy a csehek ennyire szívükön viselik az internet teljes szabadságát, inkább azt: torkig vannak a tradicionális pártokkal. Míg a kalózok harmadik helye inkább talán megmosolyogtató, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) negyedik helye inkább megdöbbentő, hiszen nemcsak euroszkeptikus, hanem kirekesztő ideológiát is hirdet. Elutasítja a bevándorlást. Elnöke, Tomio Okamura néhány éve – még a Hajnal elnökeként - azt közölte, ő ugyan nem rasszista, hiszen külföldi (japán) gyökerekkel rendelkező személyiségként neki is meggyűlt a baja az idegengyűlölőkkel, de a csehországi romák jobban tennék, ha visszatérnének Indiába.

A baloldal teljes válságát hozta a választás. A kommunisták 7,76 százaléka már önmagában meglepetés, az eddigi legerősebb cseh parlamenti párt, a szociáldemokraták hatodik helye és 7,27 százaléka azonban egyenesen tragikus a politikai erő számára. Bekerült még a parlamentbe két jobboldali tömörülés, a kereszténydemokrata KDU-CSL, a Karel Schwarzenberg volt külügyminiszter által fémjelzett TOP 09, valamint a cseh polgármesterek által alapított STAN.

Andrej Babis közölte, gyors kormányalapításban bízik. Kifejtette, SMS üzenetben minden pártelnököt tanácskozásra kért. A populista pártelvezető már a „győzelem napján” is hű maradt önmagához. Támadást intézett a média ellen – ami azért is sajátos, mert két országos lap tulajdonosa - , élesen bírálta a médiát a „dezinformációs kampányért”. Kritikusainak azt üzente, „nem jelentünk veszélyt a demokráciára”. Kiemelte, „nem akarunk kelet felé fordulni”. Késznek mutatkozott arra, hogy harcoljon Brüsszelben a csehek érdekeinek érvényesítéséért. Ugyanakkor hazája jövőjét továbbra is az Európai Unión belül látja.

Babisnak nem lesz könnyű stabil kormányt alakítani. Rendkívül széttöredezett a politikai paletta, a radikális baltól a szélsőjobbig minden politikai erő képviselteti magát.

Nem örülnek a választók

Az ANO győzelme ellenére sok cseh nincs meggyőződve arról, hogy épp Babis pártjára van szüksége az országnak, 21 százalék szerint széleskörű koalícióra van szükség, az ANO részvétele nélkül. A megkérdezettek egyharmada az eddigiektől eltérő összetételű kabinet létrehozását támogatná. Sajátságos adat, s jelzi, mennyire kevéssé bízik sok cseh az Európai Unióban, hogy majdnem minden ötödik megkérdezett (18 százalék) úgy véli: az ANO-nak a szélsőjobboldali Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) párttal és a baloldali KSCM-mel, a kommunista utódpárttal kellene koalíciót kötnie. Igaz, erre az EU-ellenes koalícióra vajmi kevés az esély, teljességgel elképzelhetetlen ezen tömörülések közös kormányzati együttműködése.

A cseheket megosztja Babis személye. A TNS iroda felmérése szerint 47 százalék támogatná, hogy az ország kormányfője legyen, 48 százalék azonban nem.

A cseh televízió felméréséből az is kiderül, hogy a csehek nem tűnődtek az elmúlt időben sokat azon, melyik politikai erőre adják a voksukat. A Median szerint 42 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a voksolás előtti héten döntött csak. Ez is idézhette elő a kalózok, a szélsőjobboldali SPD előretörését, valamint az egykori kormánypárt, az ODS feltámadását.