E-beutaló és felírási igazolás - Erre figyeljen!

Publikálás dátuma
2017.10.25 07:06
E-RECEPT - A hagyományos vényeket csak 2019-től dobhatjuk el FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /
Az első napokban nem hoz lényeges változást, hogy november 1-étől minden egészségügyi adatunk egy központi elektronikus nyilvántartásba kerül. Ám a szakember figyelmeztet, éljünk jogunkkal és korlátozzuk a szenzitív információkhoz való hozzáférést.

Minden magyar állampolgár összes lényeges egészségügyi adata alig egy hét múlva, november 1-től egy központi adatbázisba, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe (EESZT) - a „felhőbe” - kerül, ahol azt a halála után öt évig megőrzik. Az adatok megadása és tárolása kötelező, minden rendelőintézet, háziorvos és kórház köteles a beteggel kapcsolatos összes információt ide elküldeni, a betegek pedig részben szabályozhatják, ki férhessen hozzá azokhoz. A rendszer számukra annyiban jelent előnyt, hogy egy helyen, a nap huszonnégy órájában elérhető lesz minden egészségügyi adatuk. Ezt megtekinthetik, kinyomtathatják. Az állam ugyanakkor hozzájut egy szenzitív adatállományhoz.

Novembertől egyelőre csak a háziorvosok, a szakrendelők, a kórházak és a patikák csatlakoznak a rendszerhez. A közfinanszírozott alapellátó fogorvosok, a magánorvosok, a magánintézmények, és az Országos Mentőszolgálatnak (OMSZ) csak egy évvel később lépnek be. A mentők addig csak látják az úgynevezett e-profilt, amely mindenkiről a lehető legrészletesebb adatokat - egyes betegségek, kezelések, műtétek - tárolja.

Mi változik november elsejétől? A háziorvos valamennyi nála keletkező adatot rögzít az elektronikus térben. Hozzáfér a felírt és kiváltott gyógyszerek listájához, láthatja például azt is, hogy betege milyen orvosokat keresett fel, ott milyen terápiákat kapott. Ez az információ segíti őt a további vizsgálatok megtervezésében, a diagnózis felállításában. Az EESZT minden olyan orvos számára biztosítja az adatok elérését, aki a beteg kezelőorvosa, és akire vonatkozóan a beteg nem korlátozta a hozzáférést. A szakorvos is hozzáférhet elektronikusan a háziorvos által adott beutaló minden adatához és a vizsgálati eredményekhez. Korlátozás híján „bármit látó” kezelőorvosnak minősül például az iskolaorvos, és az üzemorvos is.

Bármely orvos írhat úgynevezett e-beutalót. Ez abban különbözik a megszokottól, hogy nem szükséges hozzá papír kitöltése. Az így készített beutalót a beteg saját otthonából - ha van ügyfélkapus hozzáférése, az EESZT portálon - megtekintheti, annak adatait – ha szüksége van rá - kinyomtathatja. A betegnek arra is lehetősége van, hogy mint eddig, az orvosától papíralapú beutalót kérjen.

A gyógyszereket e-receptre írják. Az orvosnak az e-térben kell rögzítenie, hogy kinek, milyen gyógyszert rendelt, a patikusok pedig innen olvashatják ki, milyen orvosságot kell kiadniuk. Az orvosoknak jövő év végéig még a hagyományos recepteket is oda kell adniuk a betegeknek. Ezzel, mint eddig is, a megszokott módon lehet kiváltani a gyógyszereket. 2019-től már csak felírási igazolás lesz, és ezt is csak azok kapják, akik kérik. Ha valaki nem kéri a gyógyszer felírását papíron is, annak a patikaszer kiváltása erősen hasonlít majd egy banki tranzakcióra: a páciensnek igazolnia kell magát taj-számával, és a hagyományos személyi igazolvánnyal. Ha van chipes e-személyije, akkor egyetlen okmány is elég ahhoz, hogy megkapja a gyógyszerét.

Érdemes tudni, hogy a 65 évesnél idősebbek alapesetben chip nélküli személyit kapnak, igaz ez 60 évre szól. Ez a tíz éve bevezetett, jó szándékú intézkedés az unió országaiban azt a cél szolgálja, hogy az időseknek ne kelljen időről-időre bajlódniuk a személyi okmányok megújításával. Csakhogy az e-személyivel látszólag szinte mindenben megegyező plasztik-kártyában nincs memóriachip, így az orvosi ellátások során és a gyógyszertárakban nem tudják használni. Azaz, ha valakinek új típusú, de chip nélküli személyi igazolványa van, mindenképpen szüksége lesz papíralapú igazolásra.

Más – a szomszéd, a gyerek, a nagymama - gyógyszerét a patikából csak papírvénnyel lehet elhozni, ha azt csak e-vényre írta az orvos, úgy a kiváltásához meghatalmazásra lesz szükség. A rendszerben minden adathozzáférést naplóznak, a beteg bármikor megtekintheti, ellenőrizheti ki, mikor, milyen célból nézte meg az e-profilját.

Lapunk úgy tudja: hogy bár kötelező lenne, nem biztos, hogy minden orvosnak meglesz november elsejére a hozzáférése. Ugyanis ehhez előbb mindegyiküknek okmányokkal kell igazolnia, hogy hol és milyen szakterületen jogosultak dolgozni. Az ezzel kapcsolatos dokumentációk feldolgozása - például a háziorvosok esetében - még zajlik. Belépési kódot a rendszerbe csak akkor kaphatnak, ha ez már megtörtént. Elvben a kártyaolvasókat és a rendszer használatához szükséges számítógépes programokat már valamennyi állami szolgáltatóhelyre telepítették.

Amit saját védelmükben megtehetnek
Alternatív tájékoztatót készített Alexin Zoltán matematikus, adatvédelmi szakértő az EESZT használatához. Úgy véli ugyanis, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) tájékoztatója nem igazítja el a polgárokat a gyakorlati teendőkben. Sőt, szerinte kifejezetten arra számítanak, hogy a tájékozatlan polgárok nem is élnek majd az adatokhoz való hozzáférést korlátozó jogukkal. Az orvosi szoftvereket úgy alakították ki, mintha a betegek már hozzájárulásukat adták volna. Pedig a törvény szerint a hallgatást nem lehet hozzájárulásnak értelmezni.
- Esélyt sem kapnak a betegek?
- Az adatközlés kötelező, a törvény szerint az orvos tájékoztathatja a beteget arról, hogy milyen információt továbbít róla, de ezt nem köteles megtenni. Arra sem kötelezték az orvosokat, hogy az adatok megtekintésének korlátozási lehetőségéről tájékoztassák a beteget.
- Milyen információk kerülhet be a betegről „a szolgáltatási térbe”?
- Hatféle nyilvántartást vezetnek az állampolgárokról. Ezek a következők: beutalók, orvosi receptek, orvos-beteg találkozások összefoglaló adatai (események), dokumentumok (zárójelentések, leletek), személyes egészségügyi profil, illetve a konzílium. A beutalók, a vények, az események és a dokumentumok esetében a beteg maga dönthet: engedélyezi vagy tiltja a megtekintésüket. A másik két nyilvántartásra speciális szabályok vonatkoznak. Az egészségügyi profil esetében három rendkívül egyszerű beállítás lehetséges: bármely kezelőorvos írási és olvasási jogot kap; bármely kezelőorvos olvasási (megtekintési) jogot kap; egyetlen orvos sem kap ilyen jogot. A konzílium esetében akkor lehet adatokat megosztani az orvosok között, ha korábban a beteg hozzáférési jogot adott az összes érintett orvosnak.
- Mit javasol a polgároknak?
- Az összegyűjtött adatok állami felhasználása a polgárok személyes létét, biztonságát fenyegeti. Ezért azt javaslom, hogy tegyék meg azt, amit saját védelmükben, érdekükben megtehetnek. Használják ki, hogy beállíthatják, ki férhet hozzá és mikor az adataikhoz. A tisztessegesadatkezeles.hu weblapon elérhető tájékoztatóm arról szól, hogy az egyes beállításokat hogyan tehetik meg, milyen lehetőségekkel élhetnek. Lépésről lépésre képernyőképekkel bemutatom, mit hol találnak. Annak van a legegyszerűbb dolga, akinek van saját ügyfélkapu-elérési lehetősége. Akinek nincs, annak el kell mennie valamelyik kormányablakhoz, és kérnie kell.
- Ügyfélkapu-elérés nélkül mit lehet tenni?
- Most körülbelül 2,5 millió embernek van ilyen kapcsolata az államigazgatással. A maradék 7 millió vagy létrehoz hozzáférést, vagy elmegy valamelyik kormányablakhoz, ahol az ügyintéző segítségével korlátozhatja az EESZT-be feltöltött adatai elérhetőségét. Tehát az elektronikus mellett lehetőség van hagyományos módon rendelkezni, de ehhez is érdemes előbb tájékozódni az interneten vagy tájékoztatást kérni kormányablaknál.
- Mi van a gyerekek esetében?
- Esetükben is szükség van a személyes ügyfélkapu-azonosítóra, amelyet a kormányablakoknál lehet kérni. A szülőnek igazolnia kell, hogy ő a törvényes képviselője a gyermeknek, ezt követően a kiskorú ügyfélkapujának segítségével rendelkezhet egészségügyi adatainak a kezeléséről. Ugyanez a helyzet a gyámságra szorulók esetében. Ha nincs a kiskorúnak ügyfélkapus azonosítója, a szülő nem fér hozzá gyermeke EESZT-ben tárolt egészségügyi adataihoz. Például a gyógyszerét is csak papíralapú vénnyel, későbbiekben pedig felírási igazolással tudja majd kiváltani.
- És ha téves adatokat rögzítenek egy-egy betegről?
- Ha valaki ilyet észlel, azt a közlő szolgáltatónál vagy az ÁEEK-nél jelezheti.
- Mi volna a legbiztonságosabb eljárás az egyéni adatok védelmében?
- Legjobb lenne, ha csak olyan adatok kerülnének be a rendszerbe, amelyek valóban fontosak a beteg ellátása szempontjából. Ha az e-profilját mindenki tiltott állapotban tartaná, és amikor például a krónikus betegségeit kezelő orvoshoz megy, akkor arra az időre megnyitná. Lényegében minden orvoshoz fordulás előtt újra kellene szabályoznia a betegnek az önrendelkezését a dokumentumokra és az e-profilra vonatkozóan is.
- Életszerű, hogy valaki valamennyi orvoshoz fordulás előtt megigazítja beállításait?
- Nem. Valószínű, hogy sokan nem törődnek majd ezzel. A helyzet változni fog jövőre, ugyanis májusban az Európai Unióban hatályba lép az Általános Adatvédelmi Rendelet, amely nem fogja engedni a személyes egészségügyi adatok kényszerintézkedés alapján történő összegyűjtését. Ha addig nem változik a hazai szabályozás, akkor május 25-én én leszek az első, aki ezt sérelmezi.

Vészhelyzetben zöldre vált a lámpa

Vannak olyan esetek, amikor a „sürgős szükség” okán az egészségügyi személyzet akkor is beletekinthet a beteg valamennyi adatába, ha ő arra nem adott felhatalmazást. Ilyen helyzetek egyebek mellett:

- az életet veszélyeztető vérzések, az átmeneti keringés- és/vagy légzésleállás, fulladás, életet veszélyeztető ritmuszavarok, klinikai halál állapota

- az életveszélyes endokrin- és anyagcsere állapotok, a folyadék- és ion- háztartás zavarai

- az agyödéma, fejfájás, szédülés, tumor, gyulladás, fejlődési rendellenesség, központi idegrendszert érő trauma

- az eszmélet vesztéssel járó állapotok, görcsrohamok,

- a hirtelen fellépő látászavar,

- a szepszis,

- a szülés, a terhességi mérgezések, akut nőgyógyászati vérzés,

- az életveszélyt okozó allergiás, vagy egyéb sokkos állapot

- az akut légzési elégtelenség, légút szűkület (Pl. gégeödéma, asztmás roham, idegentest, fulladás)

- a mérgezés

- az égés, a fagyás

- a baleseti sérülések

- a búvárbalesetek

- az áramütés,

- az öngyilkossági kísérlet és szándék

- az olyan fertőzéses kórképek, melyek önmagukban vagy szövődményeik révén az életet veszélyeztető állapotot idéznek elő.

Szerző
2017.10.25 07:06

Erdélyi focitámogatások: vajon mi lesz az ingyenpénz ára?

Publikálás dátuma
2019.01.16 10:00
Orbán Viktor a tavalyelőtti Tusványoson a Sepsi OSK mezével
Fotó: MTI/ Veres Nándor
Egyházi és sportlétesítmények sora épült és épül Erdélyben magyar állami segítséggel. Valóban erre van szüksége a vészesen fogyó határon túli magyarságnak? És mi az ára a nagylelkű budapesti adakozásnak?
Soha nem látott támogatása van a külhoni magyarságnak – szögezte le Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes 2016 júniusában. A Kossuth rádióban elhangzott interjúban kifejtette: a külhoni magyarság támogatása 2010-hez képest megtízszereződött, a gazdaságit is ideszámolva meghússzorozódott. Ezt aztán rendre hangsúlyozták a nemzetpolitika más vezetői is. Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár az Országgyűlés szakbizottsága előtt arról beszélt, hogy míg 2009-ben a költségvetés 9,1 milliárd forintot biztosított nemzetpolitikai célokra, addig a 2016-os már 11,8 milliárd forintot hagyott jóvá a Bethlen Gábor Alap számára, ez az összeg pedig az év végére 63 milliárdra nőtt. Két éve újabb látványos adakozás kezdődött, 2017 és 2018-ban, az év utolsó napjaiban az Orbán-kormány valóban soha nem látott mértékű rendkívüli határon túli támogatásokról döntött. A 2017. december 27-i kormányhatározat több mint 30 milliárd forint támogatást irányzott elő erdélyi magyar szervezeteknek. A legnagyobb összeget, 26,78 milliárd forintot az Erdélyi Magyar Református Egyházkerület kapta „programjainak, célkitűzéseinek, ingatlan beruházásainak, eszközbeszerzéseinek, működésének támogatása” jogcímen. A kiemelt támogatások címzettjei elsősorban – és nem csak Erdélyben, hanem minden külhoni területen - a történelmi egyházak és a sportlétesítmények, amelyek zömében 2010 után, az Orbán-kormányok beruházásaként, illetve hathatós anyagi támogatásával jöttek létre. Ekkor Erdélybe sportcélokra 3,625 milliárdot irányoztak elő, ebből 1,5 milliárd volt labdarúgástámogatás. A legnagyobb meglepetést mégis az az 1,45 milliárd forintos támogatás okozta, amelyet a magyarországi Mandiner mintájára, 2014-ben ugyancsak budapesti anyagi támogatásból létrehozott, piacvezetőnek nem nevezhető kolozsvári székhelyű portál, a foter.ro kapott, úgy, hogy annak főszerkesztője gyakorlatilag a sajtóból értesült a támogatásról. A hirtelen támadt médiaérdeklődésre csak annyit tudott mondani, hogy az összeget nem a portál, hanem az azt működtető Erdélyi Médiatér Egyesület kapta, a támogatás részleteivel, az egyesület terveivel és a kapott összeg felhasználási módjával pedig nincs tisztában.   

Jutott a focira, az egyházaknak és az RMDSZ-nek

A múlt év végén, karácsony előtt újra megnyílt a budapesti pénzcsap, a december 23-i kormányhatározat szerint az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági szervezetek összességében 32,8 milliárd karácsonyi támogatást kaptak. Romániából az erdélyi egyházak, a Sapientia és az Iskola Alapítvány, illetve a székelyföldi fociklubok jutottak jelentős forrásokhoz. Ezúttal sem panaszkodhattak az egyházak, de a székelyföldi – sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai - foci immár 4,170 milliárdhoz jutott. Az első Orbán-kormány által létrehozott és a magyar állam által finanszírozott Sapientia Egyetemet működtető alapítvány mintegy 10 milliárd forint rendkívüli, fejlesztési célú támogatáshoz jutott hozzá. Az előző év végén rendkívüli médiatámogatás nem érkezett Erdélybe, a kedvezményezettek listáján viszont feltűnt az Iskola Alapítvány 680 millió forinttal, amelyet ingatlanvásárlásra, oktatási és kulturális célú ingatlanfejlesztésekre használhat. Az Iskola Alapítvány 2018-as kiemelt támogatása új jelenség, az RMDSZ és a Fidesz, illetve az Orbán-kormány közötti egykori feszültségek végleges feloldását, a bizalom visszaállítását jelzi. Amint az Erdélyi Átlátszó hétfői írásában megjegyzi, ez a támogatás azért hírértékű, mert ez az első alkalom, amikor egy RMDSZ által alapított alapítvány nagy összegű támogatást kap a harmadik, illetve negyedik Orbán-kormánytól. Az RMDSZ máris közleményben jelezte, az Iskola Alapítvány a magyar kormány által a 2018-ban megítélt 4,082 milliárd forint, azaz megközelítőleg 6 millió euró értékű támogatást kulturális-oktatási központok létrehozására fordítja Kolozsváron és Nagyváradon. A támogatás mértéke annak függvényében válik értékelhetővé, ha hozzátesszük, hogy az RMDSZ a román kormánytól oktatási-művelődési célokra évi 5 millió euró támogatást kap. Az oktatási és kulturális beruházásokat senki sem kifogásolja, ám a nagylelkű budapesti adakozás kapcsán – amelynek összességében pozitív a fogadtatása - Erdélyben is egyre több a kérdés. Igaz, a beszűkült médialehetőségek közepette ez hovatovább csak a közösségi médiafelületekre korlátozódik. Az erdélyi magyar médiát ugyanis vagy magyarországi kormányközeli cégek vásárolták fel vagy épp a támogatások révén tartja kontroll alatt a budapesti kormányzat. A kolozsvári portálnak 2017 végén megítélt 1,45 milliárdos támogatás felhasználásából például egyelőre csak annyi látszik, hogy felvásárolták a székelyföldi médiumok nagy részét és az „Egységes Székelyföld, egységes székely sajtó” címszó alatt sorra számolták fel a kisebb lapokat, beolvasztva őket a központi lapként kiemelt Székelyhonba.   

A háttérben felsejlik Mészáros Lőrinc alakja

A kedélyeket elsősorban a sport-, kiemelten a focitámogatások borzolják Erdélyben is. Ki dönt arról, hogy mire érkezik és mire nem „anyaországi támogatás”? Ki gondolja úgy, hogy a nemzeti identitás megőrzésének záloga a labdarúgás, netalán a hoki? Miért nincs átlátható elszámolási rendszer, miért sikkad el e közpénzek felhasználásának számonkérése? A rendszerváltás óta minden magyar kormány nyújtott határon túli támogatásokat, elsősorban oktatási, kulturális célokra, de magukat a célokat az érintett közösség civil és politikai képviselőinek bevonásával, nyilvánosan határozták meg. Így működött ez az Illyés Alapítvány, majd a Szülőföld Alap idején is, a 2010-es kormányváltás idején pedig létezett egy bárki számára elérhető nyilvántartó rendszer, amelyben nyomon követhető volt minden külhoni támogatás, valamint annak felhasználása. Ma azonban nemcsak a célmeghatározás, hanem a felhasználás is - finoman fogalmazva - „ködös”. Ebben a ködben pedig a székelyföldi labdarúgás felvirágoztatására szánt összegekkel együtt sejlik fel a Puskás Akadémia és Mészáros Lőrinc alakja. Az Erdélyi Átlátszó tavaly közölt egy összefoglalót ebben a témában Ábel a gyepen címmel, amelyből az is kiderül, hogy az immár román élvonalbeli sepsiszentgyörgyi futballklub, a Sepsi OSK SA-nak 2017-től már csupán kisebbségi tulajdonosa az azt felfuttató Sepsi OSK sportegyesület, a részvények 51 százalékát a Hodut Rom SRL, a Hódmezővásárhelyi Útépítő Kft. romániai leányvállalata birtokolja. A magyar vállalat tulajdonosa pedig Varga Károly, Mészáros Lőrincnek a volt üzlettársa. A magyarországi támogatásokat évtizedeken át viszonylag békésen szemlélő román média érdekes módon a futballtámogatásokra kapta fel a fejét, ellenzéki politikusok kivizsgálást kezdtek követelni. Az erdélyi magyar nyilvánosság perifériára szorult része eközben egyre elkeseredettebben hangoztatja: ingyenpénz nincs, a nagylelkű támogatásokért igencsak nagy árat fizet az erdélyi magyarság. A megosztottság elmélyítése, a sajtószabadság és a politikai vélemények pluralitásának felszámolása mellett máris megjelent az RMDSZ diskurzusában, ha nem is kimondottan az EU-ellenesség, de a szkepticizmus mindenképpen, illetve az a Budapesten már untig ismételt álláspont, miszerint az Európai Unió rossz irányba halad. A romániai magyarság számára azonban az Európai Unión kívül csak a Budapest és Bukarest által egyaránt támogatott „erős nemzetállamok Európája” marad, amelynek román változata ellen megalakulása óta küzd az RMDSZ.   

A sport közösségteremtő ereje fontos az RMDSZ-nek is

Nem épp így, és nem épp erre gondolnának, de, mint kiderül Székely Istvánnak, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős alelnökének igencsak diplomatikus válaszaiból, az adakozó kedvű Orbán-kormány nem is igen kérdezi őket. Az RMDSZ az interetnikus nagyvárosokban építkezne, a budapesti kormány viszont Székelyföldben gondolkodik. - Milyen mértékű és szintű az RMDSZ, a romániai magyar civil társadalom és a magyar kormány közötti egyeztetés a támogatások kapcsán? - A magyar kormány képviselői a jelentősebb támogatások esetében egyeztetnek az RMDSZ-szel is. Tekintettel arra, hogy a szóba jöhető területek mindegyike forráshiányos, általában a tervezett támogatásokat indokoltnak tartjuk. - Ki javasolja, hogy a támogatások tetemes része sportcélokra, legnagyobb része pedig az egyházaknak menjen? Önök kérték ezt vagy Budapest dönt így? Ha ez utóbbi, akkor mi lenne az RMDSZ prioritása?  - A versenysport a tömegsport legjobb népszerűsítője, aminek kiemelt közösségteremtő szerepe van, mindemellett az egészséges életmódhoz is hozzájárul. Az egyházak támogatása társadalmi szerepvállalásukat, valamint az épített örökségünk megőrzését célozza, amivel teljes mértékben egyetértünk. Az RMDSZ kezdeményezte a Székelyföldön kiemelt fontosságú jégkorong sportág támogatását, ugyanakkor számunkra az interetnikus környezet nagyvárosaiban való építkezés az első számú prioritás. Ezek a települések az asszimiláció kiemelt színterei, de itt, kisebbségben lévén, nem tudunk az önkormányzati intézményekre kellőképpen támaszkodni. - Miért épp a sporttámogatás verte ki a román biztosítékot? Évtizedek óta létezik budapesti támogatás – még ha nem is ilyen mértékű -, de ezt sohasem kifogásolták korábban. - A budapesti támogatásokat mindig is támadták. A mostaniak megkérdőjelezése egy többségi politikus részéről olyan területet érint, amely közérdeklődés tárgya lehet, ezen belül pedig a feljelentés nem vonatkoztatható el a Sepsi OSK sikereitől, amely jelenleg a labdarúgó-bajnokság élvonalának negyedik helyét foglalja el. - Egyetért az RMDSZ azzal az elvvel, hogy egységes Székelyföld, egységes székely sajtó? – vagyis azzal, hogy a kisebb helyi lapokat rendre beolvasztják a Székelyhonba? - Nem, hiszen fontosnak tartjuk a többszólamú, minél teljesebb körű tájékoztatást, amelynek feltételei azért Székelyföldön továbbra is adottak. A Székelyhon-lapcsaládot érintő kérdésben nem vagyunk illetékesek.    

A szennyezett pesti pénz

Czika Tihamér A szennyezett pesti pénz című, a kolozsvári Transindex blogfelületén hétfőn megjelent írásában a verseny kultúrájának megszűnését nevezi a magyarországi támogatási rendszer egyik legnagyobb hátulütőjének. Hivatkozik Kiss Tamás kolozsvári szociológusra, aki ugyancsak a napokban egy az ERport.ro-n megjelent interjúban állította: „a magyar pénzekhez való hozzájutás nem versenyalapú, a legtöbb esetben nincs semmifajta tartalmi elszámolás, az egész klientúrai alapon működik, annak függvényében, hogy a támogatáspolitikai rendszeren belül ki kivel van kapcsolatban, (úgy) tud erőforrásokat mozgósítani.” Ha a teljes magyarországi támogatást vesszük, akkor hasonló képet kapunk, mint a román kormánytól jövő összegekre: töredéke van pályáztatva (például a Bethlen Gábor Alapítványon keresztül), míg a nagyobb volumenű eurómilliós támogatások láthatóan ismeretségi, klienterális alapon érkeznek, telefonhívások, e-mailek, zárt ajtók mögötti beszélgetések révén eldöntve. Emlékszünk még azokra az időkre, amikor rendes pályázatokat, projekteket kellett írni az Apáczai Alapítványnak vagy később a Szülőföld Alapnak? Hol vannak már azok az idők, amikor pontosan tudni kellett, hogy mit akarunk megvalósítani, milyen társadalmi igényre válaszolunk, milyen végcéljaink vannak, s mindezt pontosan milyen költségvetési bontásban szeretnénk megvalósítani? Még a telefonon „elrendezett” pályázatoknak is komolyan kellett kinézniük. Ma már a forma sem számít, úgy tűnik, hogy már elég egy kétoldalas átirat, és jönnek az eurómilliók.    Lassan minden iskola, önkormányzat, civil szervezet felteszi a kérdést: minek kínlódni bonyolult EU-pályázatokkal, minek fizetni egy tanácsadó cégnek, minek járni Bukarestbe a minisztériumokba, ha urambátyám vonalon elintézhető Budapestről a pénz? A valós pályázási kultúra megszűnésével a klientúraépítésen alapuló finanszírozás megerősödése jelentősen tovább fogja gyengíteni az erdélyi magyar elit versenyképességét, a politikai szereplők érdekérvényesítési tehetségét, a civilek, intézmények tervezési képességét, és nem utolsó sorban a projektek minőségét is.

Témák
Erdély
2019.01.16 10:00
Frissítve: 2019.01.16 10:05

Vészforgatókönyv: egy zacskó tészta egész hétvégére

Publikálás dátuma
2019.01.12 08:30
Bajzáth Mária nem tud vásárolni a hétvégén, mert nem jött meg a nyugdíja
Fotó: Népszava/ Bernáth Dániel
Ezt okozta a késedelmes nyugdíjutalás: van olyan idős ember, aki "vészforgatókönyvet" készített, ha nem kapja meg időben a pénzét.
Péntek kora délután még úgy tűnt, egy zacskó főtt tésztával fogja átvészelni a hétvégét Egerben, a felnémeti városrészben élő hatvanhét éves Bajzáth Mária, akinek nyugtatót kellett bevennie, miután kiderült: nem jön meg időben a nyugdíj. – Próbáltam elérni a nyugdíjfolyósítót, de telefonon nem sikerült, aztán e-mailben az ügyfélkapura irányítottak, de nekem olyan nincs – mondja a korábban kollégiumi nevelőtanárként, szociális segítőként és biztosítási ügynökként is dolgozó asszony. Később mégis kapott visszajelzést, hogy délután talán megérkezik a pénz a számlájára, ám végül csak péntek kora este kapta meg járandóságát. Egyedül él, se férje, se gyerekei, akik segíthetnének. – Csak egy macskám van, az jelenti számomra a mindennapi örömöt, de szegénykém most épp ő is beteg – mondja. Hozzáteszi: ő maga szívbeteg, a saját gyógyszereit sem tudta már kiváltani péntekig, arra számított, hogy az esedékes nyugdíjból rendezi ezt is. Százötezer forintot kap havonta, ennyit kell beosztania. Karácsony előtt kiköltekezett, mert noha saját gyerekei, unokái nincsenek, a tágabb családban lévőknek ilyenkor mindig vesz ezt-azt. Emiatt még az ötvenezer forintos folyószámla-hitelkeretét is lemerítette, vagyis ennyi mínusszal kezdte az idei évet. Évekig ápolta édesanyját és nagybeteg húgát, mostanra egyedül maradt a családi házban, amely nincs szigetelve, s huzatos szobáit télen lehetetlen meleggé varázsolni: havonta harmincezer forintot csak a fűtésre elkölt, de ugyanennyit visznek el a gyógyszerek is. A ház nem az övé, csak haszonélvezete van rajta, de az ingatlant jelzáloghitel terheli, így esélyük sincs eladni, s egy  kisebbet, komfortosabbat vásárolni. A főiskolai és egyetemi diplomával is rendelkező asszony megpróbált a nyugdíjas évei mellett is dolgozni, de a családtagok ápolása minden erejét elvette: most, ha egészsége engedi, a Szegényeket Támogató Alap egri szervezeténél önkénteskedik. Szociális érzékenységét az sem vette el, hogy ő maga egyre nehezebb helyzetbe került. Azt mondja, pénteken vésztervet készített: átvészeli majd a hétvégét, ha hús és gyümölcs nincs is a hűtőben, egy csomag száraztészta még akad a kamrában, majd azt főzi meg pépesre. Darabosat most amúgy sem ehet, egy betegség miatt szétvésték a fogínyét, további kezelésekre vár. Kölcsön is kérhetne, no de kitől: barátai, barátnői zöme hozzá hasonlóan nyugdíjas, s ezt a hétvégét nekik is túl kell élniük valahogy.
2019.01.12 08:30
Frissítve: 2019.01.12 09:07