East - Életmű mozaikkockákból

Publikálás dátuma
2017.10.27 07:46
Forrás: Facebook/East együttes
Fotó: /
Apró részletekből épült, de cseppet sem volt darabos az East zenekar életműkoncertje a Papp László Budapest Sportarénában.

„Hengereljük le Beethovent, azaz pokolba a klasszikusokkal!” – adta ki a jelszót Chuck Berry a rock&roll-forradalom hajnalán 1956-ban. De Beethoven és társai nem hagyták magukat. Tizenegynéhány év múlva zenei örökségük kezdett (újra) beszivárogni a pop-rock világába. A klasszikus zene és a dzsessz elemeinek – hol kisebb, hol nagyobb mértékű – bevonásával nyugaton a hatvanas évek vége felé útjára indult a progresszív rock, amelynek képviselői többet akartak, mint párperces dalocskákban, két gitár és egy dob kíséretével kifejteni mindazt, amit el akartak mondani a világról.

A külföldi példák természetesen nálunk is hatottak: 1975-ben megalakult, nem úttörőként és nem is egyedül létezőként, de máig működőként az East együttes. Kezdetben Móczán Péter basszusgitáros és társai is a dzsesszt találták meg, mint megtermékenyítő erőt, amellyel ki lehet törni a slágergyártó fősodorbeli zenekarok világából. Olyan művészt találtak meg rögtön ehhez segítségül, mint a Szakcsi Lakatos Bélát, aki a zenei mozaik első kockájának egyik főszereplője volt mostani koncerten is. A rockos alapokhoz nem igazán illeszkedett – önmagában kiváló – produkciója, de az első húsz perc, amelyben helyet kapott még Tony Lakatos szaxofon- és Varga János hosszabb lélegzetű gitárszólója is, összességében nagyszerű felütésként alapozta meg a koncert hangulatát.

Az East tizenkilenc évig működött aktívan, öt éve újra koncertezik a régi számokkal. Ám hiba lenne azt gondolni, csak a nosztalgia élteti az újkeletű rajongást. A színpadon ott volt néhány eredeti, emblematikus billentyűs hangszer – Hammond orgona és Minimoog szintetizátor – a színpadkép, a világosítás látványos, és ami a lényeg: a hangzás-hangosítás naprakész volt, és a zenészek tudása sem kopott semmit. Sőt, azt a lendületes rockzenét, azt a Király István dobalapjaira épülő, összecsiszolt zenekari hangzást, szóló- és basszusgitár bűvöléseket, billentyűsfutamokat, amelyet a második és harmadik blokk legjobb pillanataiban hallottunk, abszolút jelen idejű élményként élvezhettük. Játékok, Hűség, Rések a falon – lemezcímek a meghatározó korszakból. Mondható, ez az a színvonal, amelyért világszinten is jelentős progresszív együttesként tartják számon az Eastet.

Zareczky Miklós, aki a nyolcvanas évek első két évében volt a zenekar énekese, és Tisza József, aki ’83-ban állt be, most is hozta egykori formáját. A billentyűs hangszereknél a ’70-es évek végét, nyolcvanas évek közepét idéző részben a fiatal Premecz Mátyás, a klasszikus felállás számaiban Pálvölgyi Géza remekelt. Rengeteg zenész fordult meg az együttesben az egy híján húsz év alatt, még egy ilyen nagyszabású megmozduláson sem lehetett cél, hogy mindannyian megjelenjenek a színpadon. Dorozsmai Péter ott volt – ő már 1985-ben pótolta a távozó első dobost, Takáts Tamásnak 1986-tól jutott szerep a koncerteken, és néhány éves szünet után Pálvölgyi is visszatért 1987-ben. Az alapítók közül Móczán maradt, de ekkor már merőben más zenei világ jelent meg az együttes életében, amely az 1994-es megszűnésig tartott, és két lemezt is eredményezett. Színvonalas rockzene volt ez fülbemászó dallamokkal, amelyek Takáts énekesi kvalitásaival valóságos slágerstátuszba emelkedtek: a David Bowie szeme, a Fényes ösvény, az A szerelem sivataga, vagy az Elrejtettél a szívedben jellemzik a többi közt ezt a korszakot. Az egykori gitárosokat most Madarász Gábor pótolta, kiválóan.

Nem maradhatott el a legnagyobb siker, az ’56, a magyar, nagyon is valóságos és véres valódi forradalom dala 1989-ből, amely a politikai aktualitásnak köszönhetően akkoriban jelentős nemzetközi karriert is befutott. Az éneklésből Malek Andrea is kivette a részét. Ezek már könnyebben befogadható, de nem igénytelen zenék. Megérdemelten kapták meg a koncert végén a felállva ünneplő közönség tapsát az est fellépői. Azt a kisebb-nagyobb darabokból összeálló, de semmiképpen nem töredékes képet, amit majd’ két évtized alatt összeállítottak, jogos büszkeséggel vállalhatják.

2017.10.27 07:46

Augusztus 31-én temetik Kerényi Imrét

Publikálás dátuma
2018.08.16 12:20

Fotó: Népszava/
A család azt kéri, hogy a megjelenők jelképesen egy szál fehér rózsával róják le kegyeletüket.
Augusztus 31-én 14 órakor a Fiumei úti sírkert művészparcellájában temetik Kerényi Imre miniszterelnöki megbízottat, Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendezőt, színigazgatót, egyetemi tanárt, publicistát, érdemes és kiváló művészt, aki augusztus 11-én hunyt el 74 éves korában – közölte a temetés szervezője, a Nemzeti Örökség Intézete csütörtökön az MTI-vel. „A gyászoló család vár mindenkit, akik szerették, tisztelték és becsülték” – olvasható a közlésben. A család kérése, hogy a megjelenők kegyeletüket jelképesen egy szál fehér rózsával róják le. Kerényi Imre szombaton hunyt el, a Miniszterelnökség és a Madách Színház is saját halottjának tekinti.
2018.08.16 12:20
Frissítve: 2018.08.16 12:34

Félmunka volt az Erkel felújítása, és ez sokba fog kerülni

Publikálás dátuma
2018.08.16 06:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Öt évvel ezelőtt nyílt meg a rekonstruált Erkel Színház, amelyet Ókovács Szilveszter főigazgató szerint 2020 végén újra be kellene zárni. Az indok: fel kellene újítani.
Vasárnap hosszú interjút közölt a távirati iroda a Magyar Állami Operaház főigazgatójával, Ókovács Szilveszterrel, aki egyebek mellett arra is kitért: időszerű lenne az Erkel Színház széleskörű felújítása, amely becslése szerint mintegy 30 milliárd forintba kerülne és két évbe telne. A laikus olvasó erre felkaphatta a fejét: 2013-ban az épületet már egyszer felújították, ennyire rossz minőségű munkát végeztek volna? Erről nincs szó: a több mint százéves épületet egy 2012-es kormánydöntés értelmében csupán öt évre újították fel 1,7 milliárd forintból. Az ötéves ciklus idén novemberben jár le – hangsúlyozta Ókovács az interjúban, akit lapunk is keresett kérdéseivel, ám szabadságára hivatkozva nem állt rendelkezésre. Az MTI-nek adott interjúban viszont diszkréten hallgatott arról, hogy miután a kormány 2012-ben kiemelt jelentőségűnek nyilvánította az Erkel felújítását, végül az épület részleges felújításának a legolcsóbb terve mellett döntött. Létezett ugyanis egy 5,4 milliárd forintos, illetve egy 3,6 milliárd forintos terv is.  A Laki Épületszobrász Zrt. és a Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda végül alig tíz hónapot kapott arra, hogy „játékra alkalmassá” tegye az épületet. Korszerűsítették a színpad műszaki berendezéseit, megújult az épület gépészeti rendszereinek jelentős része. Igaz, a rendszerek nagy részét csak javítani tudták, cserélni nem. Az auditórium rekonstrukciója során a kényelmi szempontok mellett arra is ügyeltek, hogy ne változzanak az Erkel Színház híresen jó akusztikai adottságai. A színházterem megújulásán túl látványos elem lett az épület kicserélt homlokzata, átépített főbejárata, a közönségforgalmi terek egyedi tervezésű burkolata. A spórolós „félmegoldás” ismeretében érdekes volt hallgatni a 2013. november 7-i megnyitón Orbán Viktor miniszterelnököt, aki arról beszélt: „a színházak, operaházak és koncerttermek a nemzeti kultúra templomai”. 
Ókovács Szilveszter mostani interjújából (is) kiderül, hogy az Erkel újabb felújítása elsősorban a színpadot és a mögötte álló épületrészeket érintené – sok előadást azért nem tudnak játszani az Erkel Színházban, mert egyszerűen nem férnek el a színpadon. A teátrum színpadmélysége mindössze kilenc méter, alig harmada az Operaházénak. Mondhatni, ez a méret egy vidéki kultúrház léptékének felel meg. Kérdés azonban, hogy ha a színpadhoz hozzányúlnak, az mennyire változtathatja meg a terem hangzását. A 2013-as felújítás tehát több volt egy tisztasági festésnél, de kevesebb a szükséges rekonstrukciónál – az épületet korábban 56 éve, 1962-ben újították fel jelentősebben.  Az 1990-es években, ha az operaház főigazgatóit, Ütő Endrét, majd Szinetár Miklóst kérdezték az Erkel Színház épületéről, egybehangzóan állították: pocsék állapotban van. Ütő Endre főigazgatósága idején egy japán–angol vállalkozás elképzelése kapott majdnem zöld utat: az Erkelt lebontották volna, a szomszédjában szálloda, színház, mélygarázs és föld alatti bevásárlóközpont létesült volna. A döntéshozók azonban a 2000-es évek elejéig arról sem jutottak dűlőre: az Erkel függetlenedjen-e az Operaháztól, privatizálják-e, vagy maradjon továbbra is állami fenntartásban. Kérdés volt az is, hogy legyen-e népopera, musical színház, koncertterem, vagy pedig az új Nemzeti Színház otthona. Utóbbit leszámítva – hiszen a kérdés aktualitását vesztette – mindezek beleférnek Ókovács Szilveszter most ismertetett elképzeléseibe is. 
Az Erkel Színház felújítására 2005 elején írtak ki PPP-konstrukciós – a köz- és magánszféra partnerségére építő – előpályázatot. A Mányi István Építészstúdió és a KÉSZ Kft. pályázata az épület teljes megújításából indult ki. A terv a színpadot, valamint a hozzá kapcsolódó épületrészeket visszabontásra és teljes újjáépítésre javasolta, a nézőteret illetően a színház fő építészeti elemei megmaradtak volna. A Dunasétány Kft. és a Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda közös pályázata több koncepciót is felvázolt. Volt, amely az Erkel Színház általános felújítására vonatkozott, volt, amely részleges átépítést helyezett kilátásba, illetve teret kapott azon elképzelés is, amely a színház teljes lebontására és új épület felépítésére vonatkozott. Akkor – tizenhárom évvel ezelőtt – az Erkel-projektet 22,3 milliárd forint bekerülési értékre tervezték, ám az előpályázat végén nem hirdettek eredményt. Új Erkel Színház építéséről, vagyis a régi épület elbontásáról pedig 2008-ban és 2009-ben is született kormányhatározat. A bontás szükségességét többek között azzal indokolták, hogy az épület a statikája miatt nem korszerűsíthető. A Főber Zrt. akkori szakvéleményéből ez nem volt kiolvasható, az viszont igen: az épület állapotának konzerválását 4-5 milliárd, az Erkel korszerűsítése 15-16 milliárd, míg az Erkel bontásával – ám néhány műemléki elem megtartásával – járó új épület emeltetésének költségét 25-28 milliárd forintra becsülték.

Világvárosi választék Budapesten

A jövő évi költségvetésben az Operaház 8,2 milliárd, a Modern Opera 500 millió forinttal szerepel. A Budapest Music Centerhez (BMC) tartozó kortárs teátrum, a Modern Opera – Opera X létesítéséről két éve döntöttek, megnyitását 2020-ra tervezik. Az Eötvös Péter Kossuth-díjas karmester, zeneszerző művészeti vezetésével megvalósuló 700 fős budapesti  befogadó operaház nem lesz konkurenciája az Ókovács vezette operának, rétegműfajt képviselve kisebb, a hagyományostól eltérő ízlésű közönséggel számol. Gőz László, a BMC vezetője 2016-ban arról beszélt, hogy az 5 milliárd forintos beruházás 40 százalékát, 2 milliárd forintot vissza nem térítendő állami támogatásként kapják, a maradék 3 milliárd forintot hitelből és saját tőkéből fedezik. H. K.

2018.08.16 06:00
Frissítve: 2018.08.16 06:00