Lelőhely - N. Kósa Judit: A siófoki pilóták emléke

Szent-Istvány Dezső emlékének - ez a felirata annak a kőoszlopnak, amelyen egy faragott Krisztus-fejen és egy dátumon – 1934. július 13. – kívül más már nem is szerepel. Balatonújhelyen áll az emlékmű, Siófok és Széplak között félúton, egészen közel a Balaton-parthoz. Az oszlophoz az interneten romantikus történet kapcsolódik: a "Repülni Jó" portálról terjedő história úgy szól, hogy „a fess főhadnagy és a szép gyógyszerészné” egy mulatós estén egymásba habarodott, s amikor a pilóta reggel a hölgy háza felé repült, gépe „elakadt a jegenye csúcsában, és ott égett el a szépasszony háza közelében”.

A történet azonban ebben a formájában jóval többet mond a legendákra éhes utókorról, mint a valóságról. Szent-Istvány Dezső nem főhadnagy volt ugyanis, hanem százados, a Duna nevű Junckers A-50 hidroplán pedig, amellyel balesetet szenvedett, nem égett el, hanem a felismerhetetlenségig összetört a Balaton partján. Annyira, hogy a korabeli szemtanúk szerint a pilóta holttestét ki kellett vágni belőle. Arról nem is beszélve, hogy a repülős, aki akkor már betöltötte a harmincnyolcadik évét, nős volt és egy kétéves kislány apja.

A családi emlékezet szerint Szent-Istvány Dezső már a Ludovikára is azért jelentkezett, mert pilóta akart lenni. Főhadnagyként szolgált a világháborúban, vitézségével 1916 októberében porosz királyi vaskeresztet érdemelt ki. A húszas évek végétől pedig csendőrszázadosi rangban a mátyásföldi repülőtér parancsnokaként dolgozott. A trianoni békét követően a legválogatottabb módokon rejtegette az ország a légierejét: a repülőterek forgalmi irányítói feladatait például az úgynevezett repülőtéri csendőrség látta el.

Szent-Istvány Dezső ugyanakkor imádott repülni, amitől a korábbi, szerencsés kimenetelű balesetei sem vették el a kedvét. Feltehetően ezért vállalta el, hogy 1934 nyarán pilótaként dolgozzon a Magyar Atlétikai Club hidroplánjain. Csak az előző évben készült el a MAC vízisporttelepe a Sió öböllé szélesített részén, innen szállt fel rendszeresen a klub nagyobb, valamint két kisebb, Balatonnak, illetve Dunának nevezett, mindössze kétszemélyes vízirepülője. E gépekkel „mérsékelt díjazás fejében” húszperces repülésekre vitték a Balaton fölé a vállalkozó kedvű nyaralókat, egyben felkészítve őket a jövőre. A kereskedelemügyi minisztérium azt tervezte ugyanis, hogy ha a siófoki kikötőben elegendő területet sikerül felszabadítani, akkor a Műegyetem előtti budai hidroplánállomásról ide irányuló rendszeres hétvégi járatokat indít.

Érthető tehát, hogy a fővárosi lapok szomorú szenzációként kezelték a július 13-án, pénteken történt balesetet. Az „ismert és biztos kezű” pilóta a megszokott módon, a Sió torkolatából szállt fel reggel fél kilenc körül, ezúttal egyedül, de alig pár perccel később a parton állók azt hallották, hogy leállt a motor, a gép pedig a part fölött sebesen süllyedni kezdett. Nyolc óra negyvenkor a repülő a villanyvezetéket elszakítva rázuhant a part menti útra. Július 15-én már azt adta hírül a Kis Újság, hogy „a vizsgálat nem tudta megállapítani a szerencsétlenség okát”. A százados holttestét pedig Budapestre szállították, és 17-én a Farkasréti temetőben temették el.

DOKUMENTUM - A Duna Siófokon. A parton (balról a második) Szent-Istvány Dezső FOTÓ: FORTEPAN

Mindennek fényében felettébb meglepő, hogy akadt valaki, akinek ugyanezen a nyáron és éppen Siófokon támadt nagy kedve a hidroplán-vezetéshez. Pedig így történt.

A Szent-Istvány századosnál alig egy évvel fiatalabb Albrecht királyi herceg augusztus 20-án – „este fél nyolckor”, precízkedett Az Est – érkezett meg Balatonszéplakra, „a Balaton Lidójára”, hogy elfoglalja „a számára fenntartott gyönyörű berendezésű villát”. Az Ujság szeptember elején már úgy tudta, hogy meg is vásárolta a Siófok somogyi oldalán álló házat, minekutána hosszabb ideje elhagyta a feleségével közösen lakott hűvösvölgyi villáját, ráadásul az alig négy évvel korábban világraszóló botrány keretében elvett asszony hűtlen elhagyás címén házasságbontó pert indított ellene. „A herceg az egész őszt Széplakon fogja tölteni” – ígérték a lapok.

Albrecht királyi herceg a Balaton rajongója és elszánt sportember volt. Vitorlázott, úszott, sportautókat vezetett, s miközben olyan társadalmi mozgalmakban vállalt tevékeny részvételt, mint az Ifjúsági Vöröskereszt, az Országos Gyermekvédő Liga és a Cserkész-szövetség, időről időre arról is gondoskodott, hogy az úri társaságnak legyen miről pusmognia. Ezen az őszön minden napját a MAC siófoki telepén, a Balatoni Vízirepülő Iskola növendékei között töltötte, és egyre gyakrabban jelentette ki, hogy ő is szeretné megtanulni a hidroplán-vezetést. Ahogy a Pesti Napló még abban az évben, a december 23-i számában megírta: „Lebeszélték tervéről a főherceget, de amikor a nemzetközi pilótapiknik védnökségét elvállalta és a külföldi pilótákkal napokig együtt volt, szándéka megmásíthatatlanná vált, úgyhogy most már nem ellenkeztek vele, és vitéz Grosschmidt István légügyi főfelügyelőt, a mátyásföldi repülőtér parancsnokát bízták meg a herceg oktatásával.”

Így esett, hogy a néhai Szent-Istvány Dezső légügyi felügyelő felettese még azon az őszön megtanította Albrecht királyi herceget repülőgépet vezetni, majd háromszáz felszállás, valamint a sikeres vizsga után Rákosi György, a Légügyi Hivatal főnöke karácsony előtt át is adta neki a pilóta oklevelet. Ekkortól a herceg több repülőgépet vásárolt, amelyekkel szerte a világon hosszú túrákat tett, amikor pedig Magyarországon tartózkodott, nem sajnálta a fáradságot, hogy „Magyaróvárról, Budapestről vagy Baranya megyei birtokáról – egy másfél órás pihenés kedvéért is – lerepüljön vagy leautózzon Balatonszéplakra”.

1935 végén egyébként azt írták a lapok, hogy Albrecht herceg tizenkét part menti telket vásárolt meg Széplakon, azzal a céllal, hogy kastélyt építtessen rájuk. A következő években azonban a jelek szerint inkább a mindkét fél megelégedésére lebonyolított válással, majd az újabb rangon aluli, bár a korábbinál jóval kisebb felháborodást keltő házassággal volt elfoglalva. Majd jött a háború, Albrecht a hungaristák terveiben mint V. Béla király bukkant fel, végül Dél-Amerikába emigrált, ahol megkötötte harmadik, utolsó botrányos frigyét, majd egy nappal az 58. születésnapja előtt meghalt.

Mindez azonban már egy másik történethez tartozik. A miénkhez még csak annyi: a királyi herceg villája is eltűnt mára a széplaki partról.