Stresszes pályakezdés - Pékből is lehet webfejlesztő

Publikálás dátuma
2017.10.30. 06:05

A mostani egyetemisták életük során akár négyszer is munkahelycserére kényszerülhetnek; ezalatt szakmaváltásra szintén érdemes számítani.

Rendkívül stresszesen élik meg a pályakezdést a mai fiatalok: bizonytalanok abban, hogy a most megszerzett tudásuk hosszú távon elegendő-e a munkavállaláshoz. Nem független ettől, hogy háromnegyedük úgy gondolja: öt év múlva nem a jelenleg tanult szakmájában fog dolgozni – olvasható a Metropolitan Egyetem (METU) legfrissebb kutatásában. Nem kaptak túl derűlátó válaszokat a Medián kutatói sem a 14-25 évesek jövőképét firtató vizsgálatuk során: csak a megkérdezettek fele gondolta úgy, hogy könnyen talál majd diplomájával megfelelő munkát itthon.

Informatikusképző programot indít az NGM
Négy év alatt legalább 4 ezer informatikai fejlesztő állhat munkába a Nemzetgazdasági Minisztérium most induló programja révén. A részvételhez előképzettségre nincs szükség: a hallgatók először egy 3-4 hónapos alapképzést kapnak, majd gondoskodnak munkába állásukról is. A tanfolyamok - a Nemzeti Foglalkoztatási Alapot terhelő költsége - 2,5 milliárd forint. Ehhez az ipari partnerek további 1,45 milliárd forinttal járulnak hozzá. Az Index szerint a Yellowroad nevű informatikai gyorstalpalót működtető, Training360 nevű cég fura tenderen nyerte meg a képzés lebonyolítását. Bár e társaságé volt az egyetlen érvényes ajánlat, a hasonló intézmények nem is tudtak a lehetőségről. Igaz, egyébként se feleltek volna meg a feltételeknek.

A fiatalok aggodalma nem alaptalan. A digitalizáció és a robottechnika felgyorsulása miatt sorra tűnnek el vagy alakulnak át szakmák. A Cornerstone Capital Group legfrissebb kutatása szerint az elkövetkező tíz évben az USA-ban több mint 6 millió kiskereskedelmi dolgozót vált le a digitális fejlődés és a robotok. Hazai felmérések szerint az itteni munkahelyek 12 százaléka lenne kiváltható az új eljárásokkal.

A nemzetközi kutatások azt is előrevetítik, hogy tíz éven belül a világ 500 legnagyobb vállalatának átlagéletkora 13-14 évre lesz tehető, a kisebb cégek pedig még rövidebb ideig működnek majd – mondja Király Zsolt, a METU emberi erőforrások alapszak szakvezetője. A mai egyetemisták életükben tehát 3-4 kényszerű munkahelycserére bizton számíthatnak - és ezen belül szakmaváltásra is sor kerülhet. Rendkívül gyors változások ezek, a hagyományos iskolarendszer mégis csak lassan mozdul. A Magyarországon is egyre népszerűbb online képzések sokkal rugalmasabbak, nincsenek hosszas akkreditációs eljárások – magyarázza az egyetemi docens. Tanítványai közül jópáran – úgy 20 százalékuk - online is képzik magukat.

- A mai fiatalok a tanulás gyors, játékos, egyfókuszú, rugalmas formáját szeretik. Ezt testesítik meg az online tanfolyamok, amelyek önálló feladatmegoldásra ösztönöznek, és az oktatási anyagokat néhány perces, egymásra épülő modulokra bontják. Kutatások szerint az öt percnél hosszabb videókat a diákok 90 százaléka nem nézi végig. Nyilvánvaló, hogy a 45 perces órákra tagolódó frontális oktatással már nem lehet célt érni ennél a generációnál - véli. Király Zsolt mégis inkább kihívást, mint konkurenciát lát az oktatás eme ágában. - Az online világ óriási szabadságot adott a tanulni vágyóknak: szinte bármit, bármikor, bárhol, a saját időbeosztásukhoz igazítva tanulhatnak. De nem csupán internetes felületeken és nem csak digitális eszközök bevonásával lehet izgalmas és hatékony egy képzési program – hangsúlyozza az egyetemi docens. A hagyományos képzések ereje a közösségi élményben rejlik, ám mégis fontos, hogy eme intézmények oktatói is rugalmas, élménydús, tapasztalásra épülő programokban gondolkodjanak - véli.

A nagy nemzetközi egyetemek már évekkel ezelőtt felismerték az online oktatás jelentőségét. A 2012-ben két stanfordi professzor által alapított www.coursera.org oldalon például 149 neves egyetem – köztük amerikai, angol, német, tajvani, kínai intézmények – több mint kétezer kurzusából válogathat az oldalon regisztráló mintegy 25 millió diák. A bárki számára elérhető kurzusok 4-6 hetesek, és 29-99 dollárba kerülnek. Vannak 1-3 éves tanulmányok is: ezek 15-25 ezer dollárba kerülnek, kötelező felvételivel.

Pékből is lehet webfejlesztő

A nemzetközi online oktatási platformokban rejlő lehetőségeket a magyarok kevéssé tudják kiaknázni: a nyelvtudás hiánya mind az oktatók, mind a diákok részéről akadály. Többek között ezt felismerve indult el 2014-ben a magyar nyelvű Webuni, több mint 150 oktatóval és 30 ezer aktív hallgatóval; utóbbiak száma havonta mintegy 600-zal nő. Az oldal több mint 300 kurzust kínál. Az árak az ingyenestől 60 ezer forintig terjednek. Ezek között üzleti, informatikai, pszichológiai anyagok, de általános iskolai ismeretek, sőt zongoraleckék is találhatóak.
Pakucs András, a Webuni alapító ügyvezetője azt mondja: egy multinacionális vállalat vezetői pozíciójánál ma már elvárás, hogy a jelentkező megjelölje, milyen online kurzusokat végzett el. Ez mutatja, hogy tud önállóan tanulni, odafigyel szakmája változásaira. A webunis képzések a gyesen lévő anyukák és vidéken vagy a határon túl élők számára korábban elérhetetlen lehetőséget kínálnak. Biztosító, gyógyszergyár, bank is fizet alkalmazottainak itt kurzusokat. A Magyar Mérnöki Kamara, illetve a Magyar Könyvvizsgáló Kamara tagjai pedig a Webuni által kifejlesztett oktatási keretrendszer zárt felületén gyűjtik a krediteket. Ezen keresztül nemcsak videókat nézhetnek a diákok, de feltölthetik az elkészített feladataikat, jegyzetelhetnek, kommunikálhatnak az oktatókkal, diáktársaikkal. Használja a Szegedi Tudományegyetem, de akár egy műanyaggyárban is ennek segítségével oktatják a fröccsöntést a dolgozóknak. Pakucs András szerint az online képzéseken nem annyira egy új szakma elsajátítása a cél, sokkal inkább a tudás frissen tartása. Egy programozónak például olyan technológiákat kell ismernie, amelyek sokszor még nem is léteztek, amikor egyetemre járt.
Előfordul ugyanakkor olyan is, hogy valaki online képzés segítségével vált szakmát. A programozni vágyóknak online kurzusokat kínáló, 2016-ban alapított CodeBerry tanulói között volt például felvidéki szociális munkás, pék és üveggyári minőségellenőr is: ma ők junior frontend-fejlesztőként dolgoznak kisebb informatikai cégeknél. P. Tóth András alapító azt mondja: 150-200 órányi tanulással már elérhető náluk az az informatikai tudás, amellyel a munkaerő-piac alsó részét be lehet célozni. Ez havi nettó 200-350 ezer forintos fizetést jelent.
- Az informatikai szektorban alakul egy kékgalléros réteg, akik egyszerűbb weboldalakat építenek, apróbb hibákat javítanak. Nagyon kevés a senior programozó, ezért a kisebb cégek tárt karokkal fogadják a juniorokat, akiket továbbképeznek. Az informatikai tudás könnyen mérhető: a cégek nem azt nézik, milyen papírja van a jelentkezőnek, hanem tesztet íratnak vele – magyarázza P. Tóth András.
A CodeBerrynél 10 ezer forintos havidíjért el lehet érni a teljes tananyagot: van, aki 3 hónap alatt végigszáguld rajta, van, aki egy évig is tanul. A képzést eddig 25 ezren próbálták ki, és ezer fizetős diák van. Az átlagéletkor 30-40 év, a legfiatalabb tanuló 12 éves, a legidősebb 72. Sok a gyesen lévő kismama, vagy munkanélküli. Akadnak, akik pályát szeretnének váltani, de harmaduk csupán arra kíváncsi, neki való-e az informatikai pálya.

Nem csak a felsőoktatási intézmények látnak fantáziát az online oktatásban: számos gyűjtőoldal is létezik. Ezek közül az egyik legnagyobb - 12 millió tanulóval és 13 ezer oktatóval - a főként üzleti és marketing-vonalon erős Udemy, ahol 55 ezer kurzus közül válogathatnak 15-200 dollárért. A főként fotósok és designerek között népszerű Skillshare-en a néhány dolláros havidíjért 17 ezer „osztályba” iratkozhat be az oldal hárommillió felhasználója. A két oldal közös jellemzője, hogy akinek van mások számára értékes tudása, tanárrá is válhat. A kurzusokat így aktív szakemberek tartják. A tudásmegosztó felületek nemcsak a diákok, de a vállalkozások számára is előnyösek: egy jól felépített tanfolyam az oktatói díjazás mellett komoly önreklám is lehet. Aki hitelesen oktat, az megbízható szakembernek is látszik. Ráadásul nemzetközi hírnévre is könnyebb így szert tenni.

Egyre kevésbé fontos a papír

Vannak olyan területek, ahol a szakmai tapasztalat fontosabb, mint a szakirányú végzettség – mondja Szigeti Nikoletta, a Profession Services toborzási üzletágának vezetője.

- Értékelik a munkaadók az online képzésben szerzett tudást?

- Az önfejlesztést nagyra becsülik, hiszen bizonyos szakmákban rendkívül gyorsan elévül a tudás. Egy marketingesnek például a digitalizáció miatt teljesen más tudástárral kell rendelkeznie ahhoz képest, amit 5-6 éve az egyetemen megtanult. A cégek ezért a végzettséget igazoló papírok helyett egyre inkább a gyakorlati tapasztalatot nézik, és a nyitottságot az új ismeretek elsajátítása iránt. A munkaadók tavaly a hirdetések több mint 36 százalékánál kértek főiskolai végzettséget. Idén ez az arány már csak 29 százalék. 32 százalék esetében már a középiskola is elegendő volt.

- Vagyis egyre kevésbé szükséges a diploma?

- Számos területen, többek között mérnöki vagy pénzügyi tevékenység esetén továbbra is elengedhetetlen a szakirányú felsőoktatási diploma. De még itt is fontos a tudás folyamatos frissítése, hisz a szükséges ismeretek gyorsan változnak. Ezek megszerezhetőek online képzéseken is, de esetenként még eme kurzusok se tartanak lépést a változásokkal. A munkaadóknak ezért a legfontosabb a szakmai tapasztalat, hisz élesben lehet a legtöbbet tanulni.

- Például hol?

- Egy szakirányú végzettséggel nem, de három éves tapasztalattal rendelkező HR-est jó eséllyel előbb felvesznek, mint ha valaki csak papírral érkezik. Egyre több cég indít informatikai gyorstalpalókat: itt 4 hónap-másfél év alatt elsajátíthatóak a szakma alapjai. A munkaadók örömmel fogadják az itt végzőket. Akkora a hiány fejlesztőkből, hogy nincs idejük kivárni a 3-5 évet, mire az egyetemisták végeznek.

Szerző

Gyámság alatt a nyugdíjbiztosító - Zűrzavar a főigazgatóságon

Publikálás dátuma
2017.10.27. 20:20

Eldőlt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) körül bizonytalanságot okozó személyi kérdés: a nemzetgazdasági tárca közölte, hogy a Magyar Államkincstár (MÁK) új vezetője a két szervezet november elsejei összeolvadása után az ONYF élén álló, de a MÁK átalakításáért eddig is felelős Mészáros József lesz. A 2015 végén meghirdetett drasztikus átszervezés utolsóként talpon maradt szervezete is elveszíti jövő szerdán az önállóságát, de a dolgozók körében teljes a bizonytalanság, sem a beolvadó, sem a befogadó intézményben nem tudják, miben módosul a munkájuk 2-ától. 

A legtöbben azt feltételezik, hogy semmiben, mert a nyugdíjbiztosítás informatikai rendszere elavult, míg a Kincstárét fejlesztették. Ebben a káoszban kell kiszámolni, elutalni vagy postázni és az elszámolást tartalmazó kísérő levelekkel ellátni a nyugdíjakat, a prémiumot és a nyugdíjkiegészítést, decemberben pedig kezdődik az Erzsébet-utalványok kiosztása. Országos nyugdíjas szervezetek és pártok szerint a csomag nem ajándék, hanem törvényi kötelezettség, amely azonban a Fidesz választási kampányát segíti.

A minisztériumi háttérintézmények átszervezésével elérhető grandiózus állami spórolásról, a piaci munkahelyekre terelt közszolgálati alkalmazottak tíz, sőt a Miniszterelnökség miniszterhelyettese fantáziájában időnként százezreiről szóló hangzatos bejelentések sora előzte meg a beismerést: ma több embert fizet az állam, mint korábban, ráadásul sokkal több pénzt költ rájuk. Az egyetlen terület, ahol kevesebben dolgoznak, mint a második Orbán-kormány megalakulásakor, az a közoktatás, ami sokkal inkább a bürokrácia elszenvedője, mint duzzasztója. „Bár a bürokratikus intézményrendszert sikerült átalakítani, a kormány bürokráciacsökkentése kudarcot vallott, ugyanis minden íróasztal meg tudja magyarázni a jogosultságát” ismerte be a kudarcot október elején Csepreghy Nándor.

Több embert fizet az állam
A 2016-os költségvetés zárszámadásának adatai alapján a Policy Agenda elemzői ismertették a héten, hogy a nagy állami forrásból 556 ezer alkalmazott kapott fizetést, az összes magyar foglalkoztatott 30 százaléka. A társadalomtudományi műhely európai összehasonlításokkal igazolta, hogy ez kiemelkedően magas arány, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai szerint csak Szlovákia előz meg bennünket a térségben. Magyarországon 2010 és 2016 között az állam által alkalmazottak létszáma 262 ezer fővel nőtt.

Ez természetesen nem bírta jobb belátásra a minden területen minőségi romlást eredményező átszervezések kitalálóit és – bár az első, márciusi határidőt nem tudták tartani -, az utolsó mamut, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) önállóságát mégis megszüntetik, november elsejétől új fejléc kerül a nyugdíjba készülőknek vagy a már nyugállományban lévőknek címzett levelekre. A feladó a Magyar Államkincstár lesz.

Teljes a fejetlenség az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságon és a hozzá tartozó Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon (NYUFIG) – állították a szervezet nevük elhallgatását kérő dolgozói a Népszavának, amikor azt próbáltuk megtudni, mit tudnak a Kincstárba történő novemberi beolvasztásukról. Sem a beosztottakhoz, sem a vezetőkhöz nem jutnak el információk, mindenki aggódik és tanácstalan, de pár nappal a váltás előtt senki nem próbálja megnyugtatni a munkatársakat. Társadalombiztosítási szakértők szerint az a legvalószínűbb, hogy az égvilágon semmi nem történik november 1-jén, csak kicserélik a cégtáblát, már csak azért is, mert a nyugdíjfolyósító informatikai rendszere elavult, a munkatársak szerint XX. századi szinten áll, míg a Magyar Államkincstár (MÁK) komoly fejlesztésen ment át, tehát képtelenség egyik napról a másikra összekapcsolni a hálózatokat.

Valójában a jelenlegi rendszer működésének folytatását ígérte a humántárca vezetése is, amikor néhány hónapja Rétvári Bence államtitkár Korózs Lajos szocialista képviselő írásbeli kérdésére úgy válaszolt a parlamentben, hogy “a nyugdíjbiztosítást illető szervezetrendszer november 1-jét követően is változatlan formában és zavartalanul fog tovább működni”. Ám ha így van, akkor végképp érthetetlen, mi szükség van a nyugdíjbiztosítási rendszer felszámolására. Előbb-utóbb beindulnak a nyugdíjfolyósító informatikai fejlesztései is, ez lesz az egyetlen praktikus előnye az átszervezésnek – állítják külső és belső szakemberek egyaránt.

Valójában tehát nincs magyarázat arra, miért épp most kell hivatalossá tenni a MÁK és a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság összeolvadását, amikor a kormány három tétellel is kiegészíti a nyugdíjasok év végi juttatásait, értelemszerűen rengeteg többletfeladatot rakva a szervezet munkatársainak nyakába. Csak túlmunkával tudják megoldani, hogy a megszokotthoz képest korábban lezárják az egyébként is bonyolult novemberi kifizetések előkészítését. Ráadásul a 2,7 millió nyugdíjas három utalványt kap kézhez a jövő hónapban: a rendszeres havi nyugdíja mellé megkapja a nyugdíjprémiumot tartalmazó elszámolást, valamint az inflációnál alacsonyabb év eleji emelés miatt szükséges kiegészítés papírját is. Utóbbi összeg a mostani visszamenőleges kifizetést követően, januártól beépül a nyugdíjba, a prémium azonban nem, az egyszeri kifizetés.

Amikor pedig ezen a hármas feladaton túljutnak, azonnal kezdődik a tavaly decemberről már jól ismert eljárás a múlt heti kormánydöntéssel már biztosan megígért idei Erzsébet utalványokkal. A nyugdíjfolyósítónál úgy tudják, a 10 ezer forint értékű utalványokat most is szétküldik a világ 71 országába, ami már tavaly is teljesen értelmetlen volt, ráadásul nagyon sok visszajelzés érkezett arról, hogy a legkisebb településeken nincs olyan üzlet, ahol az idősek beválthatták volna. Épp ezt kihasználva ügyeskedők kevesebb pénzért felvásárolták ezeket, s biztosak lehetünk benne, ez idén is megtörténik majd. A NYUFIG munkatársai arra számítanak, hogy a címváltozások miatt érkezett bejelentések rendezése most is eltart majd márciusig.

Tele van a fiók Bözsivel

Az országos nyugdíjas szervezetek és a két magyar nyugdíjas párt vezetői egybehangzóan úgy fogalmaztak lapunknak a kormány pénzosztó döntéseiről, hogy azok a jobboldali koalíció kampányfogásai, amivel meg akarják venni a szavazóurnáknál hagyományosan legaktívabb 2,7 millió nyugdíjas voksait. Ráadásul a Fidesz mostani kommunikációjával szemben a nyugdíjprémium és a kiegészítés nem ajándék, hanem a Bajnai-kormány által 2009-ben törvénybe foglalt kötelezettség. Egyedül a népnyelvben csak Bözsinek becézett Erzsébet utalvány az, ami a Fidesz saját találmánya, ezzel azonban vannak is bajok.

Hegyesiné Orsós Éva, az Életet az Éveknek Országos Klub Szövetség elnöke azt mondta, tagjaik nem lelkesek az Erzsébet utalványtól, mert nagyon sok helyen nem tudják beváltani. Sok idős a mai napig a fiókban őrzi a papírlapokat, mert, ha egyáltalán van egy kis helyi bolt a faluban, ott nem fogadják el az utalványt, vagyis a rendkívül drága juttatás nem is hasznosul. Tagjaik jobban örülnének, ha az esedékes nyugdíjakhoz csatolnák a tízezer forintokat.

Földényi György, a Nyugdíjasok Országos Közösségének (NYOK) elnöke ehhez hozzáfűzte, hogy visszajelzéseik alapján rengeteg ügyeskedő vásárolta fel ár alatt az utalványokat az idős emberektől, és erre számítanak az idei Erzsébet utalványok kiosztása után is. Így tehát nemcsak a magyar adózóknak kerül kétszeresébe az utalvány, az nem is segít a kisnyugdíjasokon.

Lévai Katalin, a szeptemberben alakult Lendülettel Magyarországért nyugdíjas párt társelnöke úgy fogalmazott kérdésünkre, hogy a fideszes bonbonosztogatás helyett átfogó időspolitikai program kidolgozására lenne szükség, amely a nyugdíjreform mellett egészségügyi, esélyegyenlőségi vagy foglalkoztatáspolitikai kérdéseket is tartalmaz. Mindenekelőtt azonban az adóbefizetés rendszerén kellene változtatni, hiszen ma a kormány azt tesz a nyugdíjak fedezetére szánt pénzekkel, amit akar.

A másik nyugdíjas párt, az 50+ elnökségi tagja szépségtapasznak nevezte a nyugdíjasoknak szánt év végi pénzeket, ami nem oldja meg az alapvető gondokat. Meskó László szerint tisztességes nyugdíjrendszerre lenne szükség, mert az idei magas béremelések hatására tovább nyílt az olló a bérek és nyugdíjak reálértéke között, tovább romlott a nyugdíjasok élethelyzete.

Egységes a nyugdíjas szervezetek és pártok véleménye abban is, hogy a Fidesz azért ragaszkodik az Erzsébet utalványok osztogatásához, mert így kényszeríti az idős embereket legfrissebb lakcímük megadására, vagyis méregdrága címlista készül cukormázzal leöntve.



Európát veszélyezteti a szeparatizmus

Publikálás dátuma
2017.10.27. 07:30

A függetlenségi erők tegnap meghátráltak, de aligha végleg. A decemberre kiírt regionális választások után ismét kormányra kerülhetnek. A kérdés továbbra is ugyanaz: életképes lenne-e egy önálló katalán köztársaság?

Hetek óta elképesztő nyomás alatt volt Carles Puigdemont katalán vezető, aki a korábbi elképzelésekkel ellentétben végül nem a radikális hangoknak engedett. Csütörtök délután bejelentette, hogy lemond posztjáról és feloszlatja a parlamentet. A kormány épülete előtt várakozó függetlenségpárti tüntetők árulónak nevezték a politikust, az egységpártiak azonban üdvözölték a döntést. A spanyol kormány lapzártánkig nem adott ki közleményt, de a szenátus ma várhatóan nem szavazza meg a katalán önrendelkezés részleges felfüggesztésével járó 155. cikkelyt. Korábban ugyanis felajánlották Barcelonának, hogy nem vetik be a „nukleáris opciót”, ha Puigdemont eláll a függetlenségi törekvésektől. A regionális választásokat decemberben tartják, s igen meglepő lenne, ha nem az elszakadás lenne az egyik fő kampánytéma. Egyáltalán nem kizárt, hogy a függetlenségpárti erők ismét bekerülnek a kormányba. Az önálló katalán köztársaság kérdését tehát nem lehet levenni a napirendről. A kérdés továbbra is az, hogy életképes lenne-e a független Katalónia?

„A katalán kormány figyelmen kívül hagyja a spanyol alkotmányt... A probléma az, hogy a spanyol és a külföldi kormányok, valamint az Európai Unió viszont nem, s ezért a katalán kormány nem kapna nemzetközi támogatást. Nincs esély a pozitív végkifejletre, ha a katalán vezetés végigmegy a függetlenséghez vezető úton. Független államként búcsút kellene inteniük az EU-nak, s ennek súlyos gazdasági következményei lesznek. A vállalatok egy része már így is áttette a székhelyét Barcelonából” – mondta a Népszavának Marcel H. Van Herpen, a Cicero Foundation kutatóintézet alapítója és vezetője.

A szakértő szerint a függetlenségi törekvések és az Európában is egyre hangsúlyosabb populista hullám között világos összefüggés van. A 2008-as gazdasági válság nagyon erősen sújtotta Spanyolországot, és ez kétféle jelenséget erősített fel: a baloldali populizmust, amely a Podemosban „öltött testet”, s a katalán populizmust, amely a függetlenséget tűzte zászlajára. „Akárcsak a flamandok (Vlaams Belang) Belgiumban, az Északi Liga Olaszországban, Katalóniában sem elnyomott kisebbségek akarnak függetlenek lenni, hanem a leggazdagabb, legfejlettebb régiók, amelyek nem akarnak többé fizetni az elmaradottabbak helyett – tette hozzá.

James Kir-Lindsay, a London School of Economics oktatója ezzel szemben úgy véli, nem a populista hullám volt igazán nagy hatással a katalánokra, hanem a törvényi keretek között zajló 2014-es skót függetlenségi népszavazás. „A liberális demokráciákban élő, függetlenségre vágyó emberek azt gondolták: hogy lehet az, hogy a skótoknak joguk van a szavazáshoz, nekünk pedig nincs?” – nyilatkozta lapunknak Londonból a szakértő, aki épp egy a függetlenségi mozgalmakról szóló könyvön dolgozik. Kir-Lindsay hozzátette: ő maga sem tudja elképzelni, hogy miképp prosperálhatna egy független katalán köztársaság. „Az emberek gyakran példaként hozzák fel Abháziát és Észak-Ciprust, de nem szabad elfelejteni, hogy ezen államok mögött van katonai erő. Másfelől, a létezésük nem éppen ideális. Elmondhatják magukról, hogy függetlenek, de még közvetlen repülőjárat sincs ezekbe a régiókba” – tette hozzá.

Akárhogy végződik is a katalán krízis – amely egyes hangok szerint „átragadhat" Baszkföldre is, ahol a lakosság kétharmada akar népszavazást, de csak a harmada szakadna el –, az ismét felszínre került függetlenségi és autonómiatörekvések a jelenlegi európai válság szimbólumai. A kontinensen egyre többen követelnek nagyobb szuverenitást és beleszólást a nemzeti ügyekbe. Jason P. Sorens, a New Hampshire-i Dartmouth College kutatója szerint a globalizáció a földrajzilag kisebb államokat is hatékonyabbá, erősebbé tette, s ezzel párhuzamosan kerültek előtérbe a nagyobb önrendelkezést követelő hangok, Európán kívül is. „A politikai intézmények azonban gyakran nem tudnak ezeknek a vágyaknak eleget tenni. Ott az Egyesült Királyság, ahol igen nehezen zajlott a devolúció folyamata. Spanyolország a központosított adórendszere és az igazságügyi rendszer miatt nem tud olyan önrendelkezést biztosítani a régióknak, amilyet azok szeretnének. Ez történik akkor, ha a gyorsan változó gazdaság és kultúra egy lassan működő, merev politikai intézményrendszerrel találkozik” – véli Sorens.

Körösi Ivett

Maradnának Nagy-Britanniában a skótok
A 2016. júniusi, a britek unióból való elszakadását szentesítő népszavazás után sokan azt várták, hogy az EU-párti Skóciában felerősödnek azok a hangok, amelyek szerint ki kell válni Nagy-Britanniából. A 2014 szeptemberi referendumon a skótok 55 százaléka mondott nemet az elszakadásra. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök 2017 márciusában bejelentette, hogy 2018 őszén vagy 2019 tavaszán újabb referendumot rendezne az önállóságról a Brexit miatt, Theresa May brit kormányfő azonban közölte, nem támogatja az elképzelést. Sturgeonnak sem áll érdekében a sietség, mert a felmérések szerint az eltelt majdnem másfél évben, a tavalyi népszavazás óta nem nőtt kimutatható arányban az elszakadáspártiak tábora. Az IPSOS MORI szeptember közepén közölt felmérése szerint 50 százalék szavazna úgy, hogy az ország Nagy-Britannia része maradjon, s csak 45 százalék kívánja a kiválást.

Autonómiát akarnak az Észak-Olaszok

Ha nem történtek volna a katalóniai események, Európában a lapok ingerküszöbét aligha érte volna el a múlt hétvégi lombardiai és venetói, nem kötelező érvényű népszavazás. Bár a referendumokon nem az önállóságról, hanem nagyobb önrendelkezésről szavaztak, előbb vagy utóbb sötét árnyat vethet az EU-ra az egykor sokat hangoztatott észak-itáliai régió, Padánia elszakadásának régi terve. Figyelemreméltó, hogy Venetóban, 57 százalékos részvétel mellett, 98 százalék voksolt a nagyobb autonómiára. Lombardiában már nem volt ekkora a választási kedv: 38 százalék járult az urnákhoz és 95 százalék szavazott az eddiginél jelentősebb önállóságra. Felmerül a kérdés: atomjaira hullhat-e Spanyolország mellett Olaszország is? Erről azért korai lenne beszélni, hiszen egyelőre nincs szó arról, hogy az itt élők el akarnának szakadni Rómától, de ha Katalóniában elmérgesedne a helyzet, az az észak-olaszországi szeparatista érzéseket is felerősítheti, mivel a probléma hasonló: az észak fejlettebb országrész többet ad a közösbe, s eltartja a fejletlenebb délit.

A hétvégi választás mögött azonban elsődlegesen nem a szeparatizmust kell keresni. Inkább arról van szó, hogy a jobboldalon nagy csata zajlik, melyik párt legyen annak vezető ereje, illetve merre haladjon tovább a bevándorlásellenes Északi Liga (LN). Ez utóbbi párt egykor – még Silvio Berlusconi szövetségese, Umberto Bossi pártelnökségének idején – Padánia elszakadását tűzte zászlajára. Nem mellékes, hogy a mostani voksolást két „ligás” politikus, két olyan személyiség szervezte, a lombardiai régió elnöke, Roberto Maroni, valamint a Venetót irányító Luca Zaia, akik egykor Berlusconi kormányának is tagjai voltak. Ők ketten az LN-en belül az északi országrész nagyobb önrendelkezésének legnagyobb szószólói. A párt elnöke, a tisztségre 2013-ban megválasztott Matteo Salvini viszont úgy véli, az autonómia csak másodlagos. Az ő terve az, hogy a francia Marine Le Pen és Nemzeti Frontja mintájára egy országos populista, radikális bevándorlás- és muzulmánellenes tömörülést hozzon létre, amely a jobboldal vezető erejévé válna. A két regionális vezető azonban a népszavazás megrendezésével azt kívánta igazolni, hogy a párt szavazóbázisa – Salvini törekvései ellenére – továbbra is Észak-Itáliában található.

Fotó: AFP/Andrea Pattaro

Fotó: AFP/Andrea Pattaro

Az Északi Liga belső megosztottsága a „nagy visszatérő”, Silvio Berlusconi egykori kormányfő számára is kapóra jött. Az LN válsága ugyanis az általa irányított Forza Italia malmára hajtja a vizet. Berlusconi Salvini ellenfeleit támogatja, s jelezte, akár azt is elképzelhetőnek tartaná, hogy választási győzelme esetén a Venetót irányító Luca Zaia legyen a következő miniszterelnök. Hogy utóbbi mit szól majd ehhez, erről még korai lenne szót ejteni. Az eredmény után Zaia bejelentette, Rómának figyelembe kell vennie a választási eredményt, s Olaszországnak a föderalizmus útjára kell lépnie.

A két olasz régió elsősorban azt akarja elérni, hogy megtarthassák az adóbevételeket, s arra használják fel a forrásokat, amire akarják. Erre azonban aligha adja áldását az olasz kormány, kivált az igen tehetős Lombardia esetében nincs esély erre. Igaz, nem példátlan, hogy egy olasz régió ilyen jogkörökkel rendelkezzen, hiszen Dél-Tirol, Trentino, Szicília, az Aosta-völgy, Friuli-Venezia Giulia és Szardínia már kiharcolták maguknak a nagyobb önrendelkezést.

A népszavazások elsősorban a közelgő választás előtti jobboldali helyezkedés részei. Berlusconi számára azért is fontos, hogy magához édesgesse az Északi Liga több politikusát, mert a két párt programjai között egyelőre igen nagyok a különbségek. Berlusconi például az euróövezetben képzeli el hazája jövőjét, az LN viszont nem.

Rónay Tamás

Szerző