Innen nézve - Fogy a magyar

Így siránkozott minden alkalommal öreg barátom, amikor valamilyen módon szóba kerültek a világ dolgai. Neki ez volt a kályha, amitől minden beszélgetést el lehetett indítani, és ez volt az asztal, amely mellett kikötöttünk és társalogni kezdhettünk. Akkoriban még nem gondoltam, milyen igaza lesz néhány évtized múlva, amikor ő már nem evilági dolgokkal lesz elfoglalva.

Innen nézve már igazat adok neki, hiszen a maga módján vátesz volt. Jóval korát megelőzve sikerült rátapintania a XXI. század egyik legégetőbb európai problémájára, a népfogyásra. Noha ő csak a magyarok fogyása miatt sopánkodott, talán érezhette, hogy a mélyben nagyobb bajról lehet szó. Soha nem értette meg, miért nem szégyellik magukat az osztrákok, hogy kizárólag afrikai bevándorlók szedik össze a szemetüket; szerb és horvát emberek végzik a gyáraikban a legnehezebb és legrosszabbul fizetett munkákat. És a fejét rázta, amikor elmeséltem neki, hogy ugyanezt tapasztaltam Németországban is. Nem értette, miért özönlenek minden nyáron egy hónapon át rajtunk keresztül haza, majd utaznak vissza a török vendégmunkások karavánjai. Az volt a véleménye, túl jól élünk ezen a fertályán a világnak, csak magunkra gondolunk, a javainkat szaporítjuk és nem a gyerekeink számát. Elkényelmesedtünk.

Akkor még nem tudhattuk, hogy a XXI. század második évtizedében a világ szegényebb, háborúkkal és természeti csapásokkal sújtott vidékeiről tömegek kerekednek majd fel, hogy új életteret találjanak családjuknak. Nem tudhattuk, hogy sokuk munkaerejére, tudására itt tényleg szükség lehet, mert mi, európaiak képtelenek vagyunk működtetni az egyre gyorsuló ipari termelést, mert nem reprodukáljuk a népességünket. Nem kellett ehhez sem Soros György „terve”, sem az Unió megannyi „okos” politikusa, hogy belássa Európa: a problémára megoldást kell találni.

Nincs a világon olyan erő, amely Európát felszámolhatná, ha a kontinensünk biztos lenne saját értékeiben, és megszületne az európai civilizáció fenntartásához szükséges számú gyerek - fogalmazták meg tekintélyes európai társadalomkutatók. Orbán Viktor is legfeljebb Európa végóráit vizionálja, féltve a kereszténységet a más kultúrájú népek megtelepülésétől. Néhány vele egyformán gondolkodó politikussal egyetértésben kizárólag kerítésben, szögesdrótban, kiutasításban látja a megoldást.

Pedig talán mást sem kellene tenni, mint olyan körülményeket teremteni idehaza a Nemzeti Együttműködés Rendszerében (!), hogy ne a korrupcióról, a nepotizmusról, a kéz kezet mos gyakorlatáról szóljon a hazai közbeszéd. Akkor a legtehetségesebb, a legrátermettebb fiatalok százezrei idehaza keresnék a boldogulásukat, és nem külföldön. Ha azt a rengeteg pénzt és energiát nem buta plakátkampányokra, értelmetlen luxus beruházásokra költenék, hanem oktatásra, és ténylegesen a családalapítás feltételeit javítanák belőle, ha perspektívát és biztos hátteret kínálnának a gyermekeink gyermekeinek is, akkor aligha volna miért tartanunk a más kultúrájú népek betelepülésétől.

Öreg barátom is megnyugodhatna odafönn, mert nem fogyna tovább a magyar.