A sötétség hatalma - Alföldi rendez

Publikálás dátuma
2017.11.18 12:11
Fotó: Molnár Ádám
Fotó: /
Alföldi Róbert rendezésében Lev Tolsztoj: A sötétség hatalma (beszédes)  című drámáját mutatja be november 18-án (a szerző halálának 117. évfordulója előtt két nappal) a Budaörsi Latinovits Színház. A szereplők között a társulat tagjai – Spolarics Andrea, Ilyés Róbert, Bohoczki Sára, Bregyán Péter és Páder Petra – mellett vendégként Balsai Mónit, Brasch Bencét, Székely B. Miklóst és Palugyai Sárit láthatja majd a közönség. A darabot Radnai Annamária fordította újra a színház számára, a díszletet és a jelmezt a nemrég Junior Prima díjban részesült Zöldy Z Gergely tervezi.

A sötétség hatalma a világ végének legvégén játszódik, nem elég, hogy Oroszországban, de még csak nem is a szikrázó Pétervárott vagy a titokzatos Moszkvában, hanem falun, a nyomor és a reménytelenség tanyáján, ahol az Isten szentkép a falon, az Ördög pedig a vodkásbutykos mélyén lakozik, onnét szédíti az esendő emberi lelket, és ébreszt benne olyan indulatokat és olyan érzelmeket, amiket nem tudnak kezelni, akiket itt engedett megszületni a balsors.

Pedig éreznek itt is, sőt, talán itt éreznek csak igazán, mert alig akad igazabb érzelem, mint a tagolatlanul szűkölő félelem; és ezek a mi hőseink félnek, elsősorban mindentől, holott inkább önmaguktól kellene. Meg az őket körülvévő, a lelkükbe is beszivárgó sötétségtől. A sötétség hatalmában végül is olyan balesetekről van szó, amelyek mindnyájunkat érhetnek: szerelemről, viszonzottról és – főleg – viszonzatlanról; féltékenységről; egymásra halmozott, és így egymást felerősítő vétkekről, amelyek addig-addig hatványozzák egymást, amíg el nem jutnak minden bűnök legszörnyűségebbjéig; szegénységről és a szegénységből kivergődöttek rettegéséről...

Brasch Bence és Balsai Móni- Forrás: Alföldi Róbert/Facebook

Brasch Bence és Balsai Móni- Forrás: Alföldi Róbert/Facebook

Ha másutt, a világ boldogabb, vagy legalábbis lakhatóbb tájain játszódna ez a történet, akár vígjáték is kerekedhetne belőle. De Oroszországban járunk ahol mindenből tragédia válik.

Adva van egy porta, a módos gazdáé, aki – mellék-, vagy főállásban, ezt tán ő maga se tudná eldönteni, öreg férj is egyben; adva van az öreg férj mellé járó fiatal, csapodárságra hajlamos feleség; és persze a jóvágású béreslegény, minden módosabb porta velejárója. Nem csoda, ha a legény és az öreg férj mellett sorvadozó asszony megtalálják egymást: és az sem, hogy később a feleség háta mögött a mostohalánnyal is románca szövődik... -olvasható a darab Facebook-oldalán.

Szerző
2017.11.18 12:11

Elhunyt a legendás magyar tévés

Publikálás dátuma
2018.08.18 13:22

Fotó: Shutterstock/
Meghalt Kelemen Endre, a magyar televíziózás legendás alakja, aki többek között a Családi kör című népszerű tv-műsor adásait vezette.
A Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban 39 évig dolgozott: 1956 júliusától 1995 januárjáig. Népszerű volt műsorvezetői, riporteri közreműködésével készülő családi műsorok, a Szülők, nevelők egymás közt és a Családi kör című sorozatok révén. Ez utóbbi 1974-től 1994-ig, húsz évig volt képernyőn, legtöbbször esti főműsoridőben. (Wikipedia)
2018.08.18 13:22
Frissítve: 2018.08.18 13:55

Linzben is a víz az úr

Publikálás dátuma
2018.08.18 10:49

Fotó: KCHO (CU) EL PENSADOR/
DonauArt címmel művészeti programsorozattal tisztelegnek az európai nagy folyam előtt.
A Duna sokkal inkább szerves része Linz kulturális életének, mint Budapesten. Partján promenád, ipari kikötő szabadtéri galériával és múzeum alkot művészeti teret. Május végétől október közepéig minden a Dunáról szól a városban. A fél éves programsorozat keretében számos vezetett városi séta, konferencia zajlik, és ahol csak lehet, a víz ihlette kortárs művészeti alkotások, projektek láthatók. Szabad asszociációktól a tudományos ismeretekig sokféleképpen kerül fókuszba a Fekete tengerig 10 országon keresztül haladó ikonikus folyó, amely több mint kétezer éve Európa politikai, kereskedelmi és kulturális artériája. Sokunk fejében még egy régi kép él Linzről, mely leginkább vasiparáról és világhírű acéljáról volt híres. Ám Felső-Ausztria tartományi fővárosa az elmúlt években nagyon sokat változott, és nemcsak Ausztria, de egész Európa egyik igazán különleges kulturális központja lett, ahol szervesen ötvöződik a hagyomány és a modernitás, az ipar és a művészet. 2009-ben, a kulturális évadra készült el a város egyik legizgalmasabb kiállító tere, a Höhenrausch. Az egykori Orsolya-rendi templom kolostorát alakították át kiállító térré, amelynek szerves része a templomtorony, és a szomszédos háztetők is. Tizedik éve minden május végétől október közepéig tart nyitva a változó tematikájú kiállítás. Ami nemcsak a sokszínűségével, de egészen elképesztő elhelyezkedésével is ámulatba ejti a betérőt. Az idei év fő motívuma a víz - ezzel is kapcsolódva a Donau Art programhoz. A Másik part című kiállításon több mint 40 kortárs műalkotás látható. Nehéz persze magyarra fordítani a művészeti tér nevét, de a bátor próbálkozók a Magaslati Mámor címet adták neki, ami nem is áll messze a valóságtól. Mert valóban mámoros, varázslatos dolog történik azzal, aki végigjárja. Itt is egyszerre van jelen az elgondolkodtató, a szemet és lelket gyönyörködtető, a sokkoló és megnyugtató, a megrázó és a lenyűgöző. Bármerre halad és néz az ember újabb és újabb univerzumok, gondolati hálók sejlenek fel, amelyeket mind, mind a víz inspirált.
Az első meglepetés rögtön a kiállítás bejáratánál éri az embert. A Temesváron született, ma már Bécsben élő és alkotó Ovidiu Anton Út akadályok című installációja állja utunkat. Vörösre és fehérre festett gerendákból álló barikádon kell keresztül másznunk, hogy elindulhassunk a virtuális vízitúrán. És mászás közben kinek ne jutna eszébe az illegális határátlépés? De nem ez az egyetlen olyan installáció, amely reflektál korunk egyik legégetőbb problémájára. Beljebb és beljebb haladva hol fény folyó kúszik a lábunk alá, hol a jól ismert mobil fémkorlát tekeredik, hullámzik a fejünk felett, videók és fotók mesélnek a valóságról, borzalmakról és felemelő pillanatokról. Majd belépve egy kisebb terembe, egyszerre csak hirtelen csend lesz. Amikor az ember füle megszokja a csendet, akkor érzékeli csak maga körül azt a finom rezgést, és halk hangokat, amiket aprócska poharakban elhelyezett drótok és mágneslapok adnak ki a különböző mennyiségű vízzel feltöltött poharak segítségével. Nelo Akamatsu több száz vizes poharat hangolt be. A két évvel ezelőtt Szentendrén kiállító világhírű japán művészt Chiharu Shiota-t is megihlette a víz, és a Ferenczy Múzeumból ismert piros fonalak fonatából kialakuló tér most nem emlékeket idéz, hanem álomszerű utazásra hív csónakján. A klasszikus kiállítási teret végigjárva a templomtoronyba vezet az út, ahová a német művész Tamara Grcic különleges akusztikai élményt álmodott. A zubogó folyó hangja és a vizekről szóló szövegek hullámzásától kísérve, egyszer csak a szabad ég alatt és Linz fölött találjuk magunkat. És természetesen a városi panoráma mellé itt is jár a művészeti élmény. A fából felépített kilátótoronyba tartva újabb és újabb perspektívából láthatjuk az orosz Alexander Ponomarev gigantikus, de mégis törékenynek tűnő, huzalokból megalkotott Repülő hajóját. De előtte még elsétálunk egy, a háztetőn ülő alak előtt. KCHO kubai művész a tenger által partra sodort csónakok maradványaiból alkotta meg Rodin Gondolkodójának parafrázisát. Ezzel is emlékeztetve és egyben emléket is állítva azoknak a menekülteknek, akik egy jobb élet reményében apró lélekvesztőkön vágtak és vágnak neki a tengernek évszázadok óta.

Iparvárosból kultúrváros

Az egykori osztrák iparváros 2009-ben egy éven át volt Európa Kulturális Fővárosa Vilniusszal, a litván fővárossal együtt. Ekkor végre reflektorfénybe kerülhetett mindaz, amire a linziek már sokkal régebben készültek. Évekkel korábban határozták el a város arculatának megváltoztatását, amiért mindent meg is tettek. Nemcsak tervek voltak és tervrajzok, és nem is csak egy évre készültek. Úgy tűnik, mindent egy lapra tettek fel. A nevezetes év előtt kulturális intézmények felépítésére, felújítására, város alakításra több mint 250 millió eurót költöttek. A programokat már 2005-ben szervezte egy majd 40 fős stáb. Ám nem érték be annyival, hogy sikeresen levezényelték az évet, és felépítették a kulturális intézményeiket, hanem ezeket azóta is, komoly és vonzó kulturális, művészeti tartalommal töltik meg.

2018.08.18 10:49