A miniszterelnök üzent a nyugati demokráciáknak

A nyugati demokráciák „gerstlidemokráciák", a munkásvezérek pedig „csomagoljanak"

A most megrendezett nemzeti munkahetet használta föl Gömbös miniszterelnök arra, hogy a munka-hét gondolatát pártcélokra kisajátítva, egy nap három beszédet is tartson, amolyan toborzóbeszédet az egységespárti szervezkedés javára.

Ezeket a gömbösi megnyilatkozásokat előre megtervezett, megrendezett színházi külsőségek kísérték és hogy ehhez tömeget is verbuváljanak, eddig példátlan erőszakkal, fenyegetésekkel kötelezték nemcsak valamennyi állami és fővárosi üzem alkalmazottait — vasutasokat, postásokat, közüzemi tisztviselőket és munkásokat —, hanem a nagyáruházak és irodák tisztviselőit és egyéb személyzetét is arra, hogy kivonuljanak a Gömbös-beszédek meghallgatására, így azután ilyen erőszakos kivezénylés segítségével is az egységespárti tábor legvérmesebb becslése szerint mintegy tízezer főnyi tömeget tudtak mozgósítani délután az ügető-pályára, ahol Gömbös az egységes párt fővárosi szervezkedésének úgynevezett zászlóbontó beszédét mondotta el.

Gömbös miniszterelnök azzal kezdte beszédét, hogy a békerevízió kérdése a leglényegesebb pontja a magyar életnek.

Amikor azt érzitek — mondotta a kivezényelt hallgatósághoz —, hogy műhelyeitekben nehéz a munka, amikor az élet gondjai vállaitokra súlyosodnak, mindig jusson eszetekbe, hogy ez elsősorban azért van, mert csonka ez a magyar test.

Itt valaki közbekiáltott: Éljen a titkos választójog! Gömbös erre így válaszolt:

— Ez az általános, titkos és egyenlő demokrácia, a nyugati demokrácia, ez az úgynevezett gertslidemokrácia, ez már egyszer elvezetett oda, hogy ez a nemzet majdnem elveszített mindent. Nem erről van most szó. Az úgynevezett általános, titkos gerstlirendszer mindenütt a világon lealkonyodóban van. Ennek helyébe mi az öncélú magyar gondolatot tesszük.

— A magyar munkás — folytatta Gömbös — ne külföldön keressen testvéreket és barátokat magának, hanem Magyarországon találja meg testvéreit, elsősorban a magyar miniszterelnökben.

És megmondja azt is: a magyar munkásság végkép elhagyta a vörös rongyokat és nincs messze az idő, amikor vele és általában a polgári társadalommal együtt fog menetelni a magyar föl-támadás felé.

Ő —Gömbös — azt ajánlja azoknak a munkás vezéreknek, akik túlságosan hangoztatják a nemzetköziséget, akik túlságosan kerülik „a nemzeti gondolatot" — csomagoljanak.

Csomagoljanak azért, mert ő — Gömbös — úgy érzi: a nemzet egyeteme és a magyar munkásság egyeteme egy test és egy lélek és annak, aki ez ellen a gondolat ellen van, el kell utaznia valahova.

Népszava 1933. november 14.