Kettészakadt az ország - Röghöz kötnek az ingatlanárak

Publikálás dátuma
2017.11.15 06:21
FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Egyre jobban fékezik a társadalmi mobilitást az ingatlanárak: hiába mennének sokan a munkalehetőség után, ha a leszakadó térségekben teljesen elértéktelenednek a házak, lakások.

A főváros egyes részein fél évtized alatt 84 százalékkal nőttek a négyzetméterárak. Ilyen léptékű emelkedésre vidéken még nem volt példa, ám az ország gazdaságilag legjobb helyzetű megyéjében, Győr-Moson-Sopronban is több mint másfélszeresébe kerül egy négyzetméter, mint öt esztendeje, harmadával drágábban lehet ingatlanhoz jutni Hajdú-Biharban vagy Vasban, de látványos a változás Bács-Kiskunban is.

– Győr, Sopron és Mosonmagyaróvár környékén már belső-pesti árakkal lehet kalkulálni – magyarázta Telekes Péter ingatlanszakértő. – Ez azt jelenti, hogy jobb környékeken félmillió forint körüli négyzetméterekkel kell kalkulálni. A növekedés oka nem a minőségjavulás, hanem a rettenetesen megnövekedett kereslet: az észak-nyugati országrészben működő cégek, gyárak vonzzák a munkaerőt, s aki teheti, oda is költözik. Viszont az elmúlt tíz évben rendkívül kevés új ingatlan épült, vagyis a lakásszám nem követte népességgyarapodást, aminek egyenes következménye az ingatlanok drágulása.

A szakértő szerint a gazdaságilag szintén prosperáló Tatabánya és Székesfehérvár esetében azért nem érződik ekkora változás, mert közelebb fekszenek a fővároshoz, így sokan inkább vállalják az ingázást, illetve a vidékről ott munkát vállalók egy része Budapesten és környékén keresett magának új otthont.

– Természetesen az ellenhatás a szegényebb megyékben jelentkezett – folytatta Telekes Péter. – Az aprófalvas területeken szinte már nincs értéke az ingatlanoknak, ugyanis - függetlenül az állapottól - tulajdonképpen lehetetlen túladni rajtuk. A legrosszabb a helyzet Nógrádban, Hevesben, Békésben, valamint a Dél-Dunántúlon, akadnak olyan kis falvak, ahol néhány százezer forintért száz négyzetméteres házat lehet venni négy-ötezer négyzetméteres telekkel. A legnagyobb egy megyén belüli differencia Somogyban található: míg a Balaton keleti medencéjében az új építésű ingatlanok négyzetméterára 700 ezer forintról indul, s millió fölött áll meg, addig alig 15 kilométerre a parttól akadnak ötszáz forintos négyzetméterek is. Utóbbira egyébként az Ormánságban, s még inkább Nógrádban rengeteg példa akad. Ráadásul ezeken a vidékeken nemcsak a kisebb településeken, de a városokban is olcsóbbak lettek az ingatlanok fél évtized alatt.

Szakemberek szerint ez a legfőbb oka annak, hogy a szegényebb vidékekről még nem távozott mindenki, a belső migráció még nem öltött gigantikus méreteket: csak elképesztő ráfordítással lehetne az ottani saját ingatlanból máshol sajátba költözni, ehhez az érintettek nem rendelkeznek elegendő megtakarítással.

– A férjem Mosonmagyaróváron kapott munkát – mesélte a kadarkúti (Kaposvárhoz közeli város - a szerk.) Ildikó. – Nekem is lenne állásom Győrben, így felmerült, hogy odaköltözünk. Csakhogy míg a három és fél szobás házunkat nagyjából 5-6 millió forintért tudnánk eladni, addig ennyi pénzért nemhogy Győrben, de még egy környékbeli faluban sem kapnánk semmit. Két gyerekkel viszont nem mehetünk másfél szobás panelba, ráadásul, ahogy néztük a kínálatot, kilencmillió alatt még ilyen kis lakást sem találni. Így aztán a férjem hetel, hétfő hajnalban utaznak el két kollégájával, s pénteken éjjel vagy szombat délelőtt jönnek haza. Mennénk mi a munka után, de nem szívesen költenénk el egy fél élet munkájából felépített ház árát két év alatt albérletre.

Ha nem is akkorák a különbségek, mint Somogyban, de Veszprémben is a Balaton-part húzta fel annyira a megyei adatot, hogy összességében a második legnagyobb emelkedést produkálta az országban: Tihanyban, Balatonfüreden, Csopakon, Balatonalmádiban ugyanis a budai hegyvidék luxusingatlanjaival megegyező árakon lehet nyaralót, házat venni, Füreden előfordul 1,3 milliós négyzetméterár is.

A frekventáltabb városok közül ezzel a legdrágábbnak számít a település, ahol az átlag négyzetméterár a budapestit is veri, a harmadik helyre pedig Siófok került. A megyei jogú városok közül Sopronban, Győrben és Veszprémben lehet a legdrágábban lakást vagy házat venni. Mindhárom településen nagyjából másfélszeresére nőttek az árak 2012 óta, s hasonló a drágulás az egyelőre még valamivel olcsóbb Székesfehérváron és Szombathelyen is.

– A helyi gazdaság ereje és fejlődése egyértelműen jelentkezik a statisztikákban – állította Telekes Péter. – Jó példa erre Kecskemét, ahol a Mercedes betelepülése óta látványos és folyamatos a drágulás, s az árak ma már verik az érdieket, pedig a budapesti agglomeráció sokáig a második legdrágábbnak számított az országban. Az ipar mellett a másik árfelhajtó tényező a felsőoktatás. Miután az albérleti árak is folyamatosan nőnek, hiszen követik az ingatlanárakat, a nagy egyetemi városokban megjelent egy markáns vásárlóréteg: a diákság illetve a szüleik. Ha ugyanis valakinek van némi megtakarítása, akkor a jelenlegi banki kamatok mellett az ingatlanhitel törlesztő részlete gyakran alacsonyabb, mint egy albérlet ára. Ennek köszönhető a harmadik nagy vásárlóréteg: egyre többen vesznek befektetésnek lakást, hiszen az elmúlt időszak példája is mutatja, néhány év alatt komoly haszonra lehet szert tenni. A másik véglet a hátrányos helyzetű térségekben élőké: sokszor egy élet munkája a ház, amit fel tudnak mutatni, de valójában semmit sem ér, s örökre röghöz köti őket.

A tulajdon az előrelépési lehetőség gátja

A saját tulajdonú ingatlan gátolja a gazdasági mobilitást Szabó János szociológus szerint. Különösen munkanélküliség sújtotta vidékeken nehezíti az előrelépést. Pedig a bankok és a különféle kormányzatok is a saját tulajdonú ingatlan megszerzését támogatják, bérlakás pedig alig van.

- A magyar társadalomban a saját tulajdonú ingatlan egyfajta státuszszimbólumnak számít, egyúttal azonban a társadalmi mobilitás legfőbb gátja.

- Mondjuk ki: a röghöz kötés alapja. A tulajdon ugyanis a gazdasági depressziós, munkanélküliség sújtotta vidékeken kifejezetten gátolja az egyén előrelépési lehetőségét. A hazai ingatlanállomány 96 százaléka saját tulajdonú, noha az egészséges nagyjából az osztrák-német helyzet lenne, ahol negyven százalék a bérlakások aránya.

- A szakemberek régóta állami bérlakás-programot sürgetnek.

- Ezzel szemben lassan két évtizede minden kormányzati intézkedés a saját ingatlan megszerzését támogatja. Erről szólnak a különféle szociális intézkedések, mint például a csok, s ennek megfelelően alakítják a bankok is hitelprogramjaikat.

- Nyugaton teljesen bevett, hogy akár gyermekes családok is egész életüket bérleményben élik le, ugyanakkor idehaza a bérlakás negatív csengésű, egyfajta leszakadást jelent.

- A szocializmus egyik legfőbb alapelve volt, hogy saját lakást kell adni mindenkinek, hiszen így nem lesz kiszolgáltatva a háziúrnak, mint a Horthy-korszakban. Ez a hozzáállás tapasztalható ma is, sokan inkább eladósodnak, s nyugdíjas korukig fizetik a hiteleiket, csak, hogy elmondhassák, van ingatlan a nevükön. S amikor lenne lehetőségük előrelépni anyagilag vagy szakmailag, nem tudnak költözni, mert visszatartja őket a nehezen megszerzett ingatlan.

Salvini törekvése máris hajótörést szenvedett

Publikálás dátuma
2019.04.17 10:30

Fotó: AFP/ MIGUEL MEDINA
Erősebbek lesznek a populisták az új Európai Parlamentben, de legfeljebb csak a harmadik legnagyobb frakciót alakíthatják meg.
Igazi horrorfilmre emlékeztetett a vasárnapi finn választás. Bár a felmérések 20 százalék körüli eredményt jósoltak a szociáldemokratáknak, a szavazatok feldolgozásánál rohamosan csökkent a baloldali párt előnye, mígnem mindössze 0,2 százalékkal, egyetlen mandátummal előzték meg a Finn Pártot. Finnországban az eddigi választásokon általában alulmérték a Finn Pártot, most is ez történt. A formáció az utolsó napokban kapott erőre, arra azonban senki sem számított, hogy ennyire megszorongatja a szociáldemokratákat. Ez a radikális jobboldali párt szólította meg legsikeresebben a bizonytalan szavazókat. Emilia Palonen finn politológus a Die Weltnek elmondta, a jó szereplés oka, hogy a Finn Párt végig napirenden tudta tartani a migráció kérdését. Az országban volt példa bevándorlók által elkövetett szexuális bűncselekményekre, amit újra és újra fel lehetett hozni. Ám a választók mégsem ezt tartották a legfontosabb témának. Az emberek legfőképpen azért váltották le a kabinetet, mert az fokozatosan bontotta le a hagyományosan erős szociális rendszert. A jobboldali populisták pedig – mint más európai országokban is –azt ígérték, hogy javítanak a legszegényebbek sorsán. Ez általánosságban is jellemző a szélsőségesekre: az alacsonyabban iskolázottakat, a lecsúszott középosztályt célozzák meg, mint például Franciaországban a Nemzeti Front, vagy a sárga mellényesek. Matteo Salvini olasz belügyminiszter, a jobboldali radikális Liga elnöke célja az, hogy az európai parlamentben egységesítse a három jobboldali radikális, populista frakciót, ezzel akár a legnagyobb pártcsaládot hozhatnák létre Népek és Nemzetek Európai Szövetsége (EAPN) néven. Bár több párt csatlakozott mozgalmához, köztük az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), ezen a héten pedig Marine Le Pen Nemzeti Gyűlésétől (RN) is hivatalos bejelentés várható, Salvini törekvése máris hajótörést szenvedett. Azzal, hogy a britek minden bizonnyal részt vesznek az európai parlamenti választáson, a toryk biztos, hogy maradnak az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakcióban, amelyben a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) is helyet foglal. Ez azt jelenti, hogy Salvini a legjobb esetben is a háromból csak két frakciót tud majd egyesíteni, bár mint majd láthatjuk, ez sem annyira egyszerű. Több párt egyelőre nem is jelezte részvételi szándékát, köztük Geert Wilders holland Szabadságpártja (PVV), vagy a belgiumi Flamand érdek. Ezen politikai erők egyelőre a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) nevű frakcióban foglalnak helyet. A holland szélsőjobb új „sztáralakulata”, a Fórum a Demokráciáért szintén nem mutatott érdeklődést, a párt az ECR-hez kíván csatlakozni. Látszólag logikus gondolat ugyan az olasz belügyminiszter részéről, hogy egy zászló alá kívánja terelni a radikális populista pártokat, ám ezeket csak egyvalami köti össze: a bevándorlás elutasítása. Igaz, még ezzel kapcsolatban sem egységesek, amint az Európa jövőjéről alkotott elképzeléseik is különböznek. A milánói zászlóbontáson jelenlévő német Alternatíva (AfD) vezetője, Jörg Meuthen elismerte, nem is kell mindenben egyetérteniük. Miközben azonban akár a szociáldemokrata, akár az európai néppárti, de említhetnénk a Zöldek, a liberálisok vagy a Balpárt képviselőit, összekötnek pozitív értékek, a populisták csak valami elutasításában tudnak közös nevezőre jutni, pozitív értékrendről azonban nem lehet beszélni. Salvini törekvése már akkor elbukott, amikor nem sikerült a Fideszt, illetve a lengyel Jog és Igazságosságot (PiS) magához édesgetnie. Utóbbi párt azért is ódzkodik az együttműködéstől, mert mind a Liga, mind az FPÖ kiváló orosz kapcsolatokkal rendelkezik.

Belső viszályok

Egetleny populista frakció sem tekinthető egységesnek. Az Europe Elects szerint bár várhatóan az új EP-ben már nem jön létre a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) frakció, az ebben helyet foglaló pártok nem folytatják automatikusan Salvini mozgalmában. E képviselőcsoport tagja például az olasz kormány másik szereplője, az Öt Csillag Mozgalom (M5S), amely elhatárolódott az olasz belügyminiszter kezdeményezésétől. Ha az új mozgalom száznál több mandátumot szerezne, akkor már biztosnak tűnik a harmadik hely. Ezzel pedig elég nagy frakciót alakíthatnának ahhoz, hogy a pártcsalád döntéseket vétózzon meg az Európai Parlamentben. Az Europe Elects abból indul ki, hogy az új frakció 84 mandátumhoz juthat, de a képviselőcsoport kiegészülhet váratlan partnerekkel. (Ne feledjük, egyelőre az is a levegőben lóg, hogy a Fidesz melyik pártcsaládban folytatja.) Az már most biztos, hogy a jobboldali populisták minden korábbinál erőteljesebben hallatják a hangjukat az EP-ben. Ugyanakkor a francia politológus, Martial Libera úgy véli, hiába érnek el összességében jó eredményt az euroszkeptikusok az EP- választáson, ha alapvető kérdésekben sem tudnak közös nevezőre jutni, akkor nem jutnak messzire.

Salvini személye nem vonzó több populista vezető számára sem. A migrációval kapcsolatos elképzeléseit sem osztják, sem Budapesten, sem Varsóban. Az olasz belügyminiszter ugyanis nem csak a menekültek befogadását utasítja el, hanem azt is követeli, hogy a már Olaszországban lévő bevándorlókat más uniós országok fogadják be. Szolidaritást akar a többiektől, ez azonban szitokszóval ér fel a menekültkérdést illetően mind a magyar, mind a lengyel kormány számára. Kissé meglepő az Alternatíva csatlakozása a Salvini-mozgalomhoz, mert az Európa-politikát illetően az AfD kissé kilóg a szélsőségesek sorából. Igaz, még mindig nem kristályosodott ki, merre orientálódik a párt. A radikális populista irányvonalat követi-e, vagy a mérsékeltebb utat választja. Az utóbbi két évben soraiban többségbe kerültek a radikálisok. Jelenleg az AfD egyszemélyes párthoz hasonlít, ahol mindenről Jörg Meuthen dönt. A társelnök azért is választhatta szövetségesként Salvinit, mert egyfajta példaképnek tartja az olasz vezetőt. A belügyminiszter kis pártból épített fel egy országosan is erős tömörülést. Az AfD különösen Németország keleti részén népszerű, azokban a régiókban, ahol a társadalom egy része kirekesztettnek érzi magát, több nyugati tartományban távolról sem annyira közkedvelt. Salvini pártja tavaly június óta kormányzati tényező, s Meuthennek talán nem is annyira távlati célja a kormányzati szerepvállalás. Hogy mekkora ellentétek feszülnek a szélsőséges pártok között, azt jól mutatják az AfD és a görög neonáci Arany Hajnal közötti különbségek. Az Alternatíva ugyanis elutasítja az Athénnak nyújtott mentőcsomagot. Az AfD idővel az euróövezetből is kilépne, a Liga, vagy Le Pen pártja azonban ezt levette a napirendről. Nagy kérdés azonban, hány mandátumra tud majd szert tenni Salvini mozgalma. Ez a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) jelenlegi frakciójára támaszkodik. Az ENF a mandátumbecsléssel foglalkozó Europe Elects jóslata szerint 62 mandátumra számíthat az új EP-ben. Amennyiben az olasz belügyi tárca irányítója mindhárom euroszkeptikus, bevándorlásellenes frakciót egységesítené, akkor 160 körüli mandátumot szerezhetnének, erre azonban jelenleg semmi esély sincs. Két frakció fúziója esetén száz körüli mandátumra számíthatnának, ez esetben komoly versenyfutásban lehetnek a liberálisokkal a harmadik helyért.

Ők alkotják a populisták magját

Matteo Salvini azért gondolhatta, hogy neki kell egy Európa szintű euroszkeptikus mozgalom élére állnia, mert a jobboldali populista pártok közül a Liga számíthat a legjobb eredményre az EP választáson. Közvélemény-kutatóktól függően 31-35 százalékra számíthat. Egyértelmű ugyanakkor, hogy a párt elérte zenitjét, nem tudja tovább gyarapítani híveinek számát. Jó eredményt érhet el az Osztrák Szabadságpárt, amelyre 22-25 százalék szavazhat. Az FPÖ ugyan csatlakozott Salvini mozgalmához, de a pártvezető, Heinz-Christian Strache, igyekszik megválni a szélsőségesektől. Bizonyítani kívánja, hogy a párt alkalmas a kormányzásra. Ugyanakkor a legtöbb ideológiai különbség talán a Liga és az FPÖ között fedezhető fel. Két oroszbarát tömörülésről van szó, s mindketten tagjai hazájuk kormányának. Különbség azonban, hogy míg az olasz kabinet meghatározó ereje a Liga, Salvini nem is fogja vissza magát, Strache kénytelen megfelelni Sebastian Kurz elvárásainak. Ami az oroszbarátságot illeti, Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Gyűlés sem marad el mögöttük. Ha a RN ígéretének megfelelően valóban, hivatalosan is csatlakozna a populista mozgalomhoz, az szintén komoly fegyvertény lenne Salvininek, hiszen a francia párt 20-22 százalékra lehet jó. Ugyanakkor nincs teljes összhang a Liga és a RN között sem. Marine Le Pen egyébként felszámolná a schengeni övezetet, ami semmiképpen sem állna Salvini érdekében. A belügyminiszter csak annyit mondott, lezárják a repülőtereket is, ha Berlinből menekülteket akarnak visszatoloncolni az országba. Ez azonban természetesen nem a schengeni vívmányokkal való leszámolást jelenti. Csatlakozott a mozgalomhoz a Finn Párt, amely kis híján megnyerte a vasárnapi parlamenti választást, valamint a júniusi parlamenti voksolásra készülő Dán Néppárt, amely 14 százalékkal a harmadik helyen áll a közvélemény-kutatásokban. Ugyancsak a mozgalom tagja lesz a spanyol Vox. Az ibériai országban április 28-án rendezik meg a parlamenti választást, s a jobboldali populista erő tíz százalék körüli eredményre számíthat. Ez azért kellemetlen, mert fél éve még nem is igen létezett szélsőjobb Spanyolországban, s a Vox tavaly december óta vált egyre népszerűbbé. Felemelkedését nagyban köszönheti Salvininek: lezárta az olasz kikötőket a menekültek előtt, akik ezért Spanyolország felé vették az irányt.

Frissítve: 2019.04.17 10:30

Magyar labdarúgás: közpénzeső, veszteség, hazugság

Publikálás dátuma
2019.04.15 06:45

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Az első osztályú magyar labdarúgás egyre jobban hasonlít a hazai kormánypárti sajtóra: egyikben sem számít a nézettség, a pénzt pedig mindkettőben a politika osztja.
A foci 2011 és 2017 között több mint 200 milliárd forintnyi átengedett társasági adót (tao) kapott – ehhez képest szinte csoda, hogy néhány éve újra elkezdett veszteséget termelni. Három éve, 2016-ban még csupán a Diósgyőr volt deficites a klubok által közzétett kimutatások szerint, a következő évben (amiről 2018-ban készült mérleg) már a csapatok negyedénél veszteség mutatkozott.
Az egyik lehetséges magyarázat a focistafizetések elszállása. A legfőbb bevételi láb az átengedett társasági adó (tao), vagyis önmagában emiatt is teljesen átláthatónak kellene lennie az ágazatnak (a kormány az Európai Bizottsággal 2011-ben és 2017-ben kötött tao-megállapodásban vállalta, hogy tíz éven át elérhetővé teszi a támogatási szerződéseket, amiből máig semmi nem valósult meg, sőt két minisztérium a jogerős bírósági döntésekkel dacolva nem hajlandó kiadni a papírokat, többek között a felcsúti futballklub támogatásairól). A klubok költségvetéséről így leginkább önbevallással készült információink vannak, amelyeket még az európai szövetség, az UEFA sem hisz el – a közzétett számokat a szervezet 110 százalékos szorzóval igyekszik közelebb vinni a valósághoz. A költségvetések legnagyobb tétele a bér, amelyre 2017-ben összesen 17,5 milliárd forintot költöttek a csapatok. Egy átlagos magyar focista havonta 2-3 millió forintot keres bruttóban, arról pedig a fideszes kormánytöbbség gondoskodott, hogy a nettó ne legyen sokkal kisebb a bruttónál: ősszel törvényt módosítottak azért, hogy a labdarúgók esetében ne évi 250, hanem évi 500 millió legyen az ekho-határ, vagyis az a küszöb, ami alatt minimális adóval lehet fölvenni a fizetést. Az évi 500 millió havi 40 milliós bért jelent.
A klubok költségvetésének megcsapolására, az ingyenpénz kivételére számos trükkös módszer létezik. A legegyszerűbb, hogy a sztárjátékosok játékjogával nem a klub, hanem a tulajdonos (vagy annak egy sokadik cége) rendelkezik, így eladáskor nem a klubhoz érkezik a bevétel – de vannak kifejezetten költséggenerálásra, a támogatások kilapátolására létrehozott céghálók is a csapatokat üzemeltető cégek környékén. Ha a permanensen veszteséges Diósgyőrtől eltekintünk, az NB I-ben egyetlen ember, George F. Hemingway, a Honvéd volt tulajdonosa tett be jelentősebb összeget a csapatba a saját vagyonából, de egyrészt már ő is kiszállt, másrészt stadiont a Honvédnak sem a tulaj, hanem az állam épített, vagyis az egyenleg a társadalom szempontjából ott is negatív.
Frissítve: 2019.04.15 12:49