Az olasz vereség hatása

Némileg tájékozódhatunk arról a hatásról, amit az olaszok katasztrofális veresége az ántánt polgári sajtójára tett.

A francia határról ma már jött néhány alaposan elkésett újság, az olasz határon átengedik a kormánylapok cikkeinek távirati kivonatait, az angol lapok is cammognak s így némileg tájékozódhatunk arról a hatásról, amit az olaszok katasztrofális veresége az ántánt polgári sajtójára tett.

Természetes, hogy a kormányok s az imperialisták orgánumai egyhangúlag igyekeznek lebecsülni az esemény horderejét s hangosan kurjongatják a „csak azért is!"-t, „mi kitartunk”-ot, sőt — ami már komikus, éppen az olaszokról lévén szó — a „boche hitszegés"-t is.

A nemzeti lelkesedés fönntartását célzó háborús uszítás mögött ott lovagol az „atra cura", a sötét aggodalom és fölbukkannak a tervek Olaszország tehermentesítésére. Ez a tehermentest tán most nem jöhet az orosz frontról, mint már egyszer megtörtént. A macedón fronton későn jönne. A franciák és angolok igen sok erőt elfecséreltek a nyugati német-fronton, amely — úgy látszik — erősebb, mintsem a tehermentesítést lehetővé tenné. Vigasztalónak marad a francia-angol, sőt amerikai segítség ígérete s a segítő hadak parancsnokságainak kinevezése, ami az ántánt politikai egységének kitűnő demonstrációja lehet, de svájci katonai szakértők szerint, idején legföljebb — olasz-francia határnak, mint erős védővonalnak kiépítésére érkezik el.

Az Olaszországból jövő hírek szerint a kormánylapok a szent egység szükségességéről írnak, de az Avanti! idevágó véleményét s általában a szocialisták magatartásáról szóló híreket nem engedik át.

Annyit tudni mindössze, hogy Carrara, a szocialista, többségű Milánó választott sindico-ja (polgármestere) kiáltványt bocsátott ki, amelyben a munkásokat a honvédelemben való összetartásra hívja föl és elítéli a háborús szabotázst. Erre a kiáltványra éppen Milánóban lehet leginkább a kormánynak szüksége.

Az ilyen apró jelenségek arra vallanak, hogy az olasz szocialisták a történtek után sem vonták vissza a háborúnak szóló hadüzenetüket, bár agitációjuk, amely eddig azzal a jelszóval folyt, hogy „mi nem védőháborút folytattunk, hanem rablóhadjáratot Ausztria ellen” — most természetszerűleg megnehezült.

Népszava 1917. november 15.