Lendvai Ildikó: Rezsi- és nőfelelős

Németh Szilárd valóságos polihisztor. Utoljára Michelangelo és Leonardo volt ilyen, bár őket sosem választották volna meg a Fidesz alelnökének. Hogyisne, hiszen állítólag a saját nemükhöz vonzódtak. De itt van nekünk Németh Szilárd, aki szintén mindenhez ért, ám rendíthetetlen híve a hagyományos családerkölcsnek. Általában is rendíthetetlen híve mindennek, amit Orbán Viktor gondol.

A miniszterelnök nőügyekkel nem foglalkozik, tudjuk a washingtoni magyar nagykövet asszony leváltása óta. Így az ország fele kiesne a figyelméből, és ez most nem igazán célszerű, hiszen valami hülyék annak idején a nőknek is adtak szavazati jogot. Hiba volt, persze, de most már ez van. Kell föléjük egy nőfelelős, aki ügyel, hogy el ne szemtelenedjenek. Kövér sem rossz, az unokaszüléstől hogy hápogott a sok feministája! Semjén is kreatív fiú, a nőkre rontó migráns hordákkal tromfolta le azokat, akik már egy kis zaklatás miatt is hőbörögtek. Az nagy kár, hogy még egyik molesztáló sem kiabált „Allah Akbar”-t, mindjárt egyszerűbb volna a helyzet.

Addig is itt van Németh Szilárd. Ő majd rendet tart a nők között, ha mindenféle nemzetközi szerződésre mutogatnának. Rezsibiztos már volt, most bizonyíthat nőfelelősként. Elég macsó ahhoz, hogy senki se hasonlítsa a nőfelelősök korábbi prototípusához, akik a pasa háremében eunuchként gondoskodtak a fegyelemről. Fegyelem, az kell most is: az isztambuli egyezményről ne is álmodjon senki fehérnép. Új minőségében megmondta Németh Szilárd, kerek perec. Egy új Orbán-kormányról két dolgot tudunk biztosan: amíg vannak, addig lesz kerítés, és nem lesz isztambuli egyezmény. Ez máris több információ, mint amit a 2014-es programjukról kaptunk.

Németh Szilárd tisztában van vele: hosszú haj, rövid ész, kivéve Deutsch Tamást. Ezért aztán nem nagyon zavartatta magát a tényektől. Nála tétovább lelkek belevesztek volna a magyarázkodásba, hogy ha az egyezmény tényleg támadás a hagyományos család ellen, „lopakodó genderpolitika”, akkor mi a csudáért írta 2014-ben alá a kormány? A mentegetőzés a gyengeség jele. Egy férfias nőfelelős simán letagadja az egészet. Az kizárt, hogy össze-vissza hadoválna. Úgy lehet, hogy már a kormány aláírását is hamisítják! Micsoda világ! Lehet, hogy ez a magyarázat, amiért olykor egészen ostoba jogszabályokat olvashatunk?

Most már olyan bizalmatlan vagyok, hogy az első betűtől az utolsóig elolvastam az ördögi dokumentumot. Nagyon figyeltem, hogy ne dőljek be a látszatnak , miszerint a 23 ország által már ratifikált és az EU mint szervezet által is aláírt szerződés a nők elleni és általában a családon belüli erőszakkal szemben, a megelőzés és az áldozatvédelem érdekében szab meg teendőket a jogalkotásban, az oktatásban, a segélyszolgálatok, menedékházak működtetésében. Elolvastam egyszer, elolvastam kétszer, és még mindig nem értettem, mi a baja Németh Szilárdnak és a többi kivont kardú hitbuzgalmárnak, pl. az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségnek. Jó, tudom, hogy az összes felmérés szerint a KLIK-korszakban ijesztően romlott a diákok szövegértési képessége, na de az mégiscsak erős, ha a szövegértés hiánya felvételi követelmény is a politikai pozícióknál!

Mert az egyezmény angol szövegében ugyan kétségtelenül szerepel a gyűlölt „gender” szó, de ennek definíciójában világosan kifejtik, hogy a „társadalmi nem” nem valami extrém őrület, hanem „azok a szerepek, viselkedési formák, tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint”. Mi ebben a veszélyes? Ettől fogják a lányok milliói fiúnak hinni magukat, és viszont? Azt még Németh Szilárd sem tagadhatja, hogy ma más szerepet várnak a nőktől, mint 300 éve. Vagy éppen az a baja, hogy ez így van? És mi rombolja itt a családot? Az, hogy bűn a gyengébbet bántalmazni? A nők egyenlőségét, emberi méltóságát kétségbe vonni? Hogy túl kell lépni az „apa olvas, anya főz”, „nekem olyan asszony kell, ha beteg is, keljen fel, főzze meg a vacsorát” sztereotípiáin? A „fehérvári huszárok” világán? Hogy az erőszak ellen hivatalból (és nem csak az ezerszer megfélemlített sértett feljelentésére) fel kell lépni akkor is, ha a családi otthonban történik? Hát mit tartanak ezek, a nőfelelős és társai ideális, hagyományos családnak?

Ez már nem Németh Szilárd szokott bumfordisága. Vele és mögötte a kormány játszik. Amelyik 2014-ben nem merte nem aláírni az egyezményt. Csak egy évvel volt azután, hogy nagyon megégette magát a témában. Több mint 100.000 aláírás és a népharag kényszerítette rá, hogy kezdeti tiltakozása ellenére végül helyet adjon a büntető törvénykönyvben a családon belüli erőszaknak. A fideszes képviselők tahó kiszólásai, a „vak komondor” emléke csak olajat öntöttek a tűzre. De azóta nyeregben érzik magukat. Nőképük dohszaga, erőkultuszuk, macsó bunkóságaik csak erősödtek. Pénzt se szívesen költenének áldozatok segítésére, meggyötört nők, fiú- és lánygyerekek védelmére, ebben nincs üzlet a haveroknak. A kormány visszatáncolna, soha napján léptetné hatályba az egyezményt. Ami ráadásul isztambuli. Újabb muszlim csel, de nem dőlnek be neki!

2017.11.18 07:03

A félelem bére

Ha a tudósok már félnek, akkor ebben a felpuhított állapotban jöhet a félelem bére. Nem nagy, de mégis valami.
 Yves Montand-nal „A félelem bére” igazi kultuszfilm volt, a címe is önálló életre kelt. A szorult helyzetben lévő főszereplők a jó pénz, jobb élet reményében elvállalják, hogy pár napig félni fognak: folyékony robbanóanyaggal teli teherautókat vezetnek el egy 500 kilométerre lévő fúrótoronyhoz. Csak egyikük éli túl, és veheti fel a félelem bérét, ám amikor már megkönnyebbülten autózik hazafelé, egy szakadékba zuhan. Nem ússza meg ő sem. 
Nálunk mintha a film magyar változatát forgatnák újra. Ha vállalod, hogy félelemben élsz, hogy azt csinálod, arra mész, amerre parancsolják, megjutalmaznak. Vagy legalábbis ígérik. Először persze meg kell teremteni a félelem és kiszolgáltatottság légkörét, fenyegetéssel, zsarolással, ijesztgetéssel. Aztán fel lehet kínálni az alkut: ha erről vagy arról lemondasz, ezt megteszed, amazt viszont soha többé, megkapod engedelmességed bérét. Lehet, hogy ez csak annyi: mégsem veszik el mindenedet, csak a felét. Ahogy a régi polgári lakásokba beszállásolták a társbérlőket: még mindig jobb volt, mint a kitelepítés, legalább ott maradhattál az egyik szobádban. Bevált ez az önkormányzatoknál is: tulajdonuk jó része fölött már az állam rendelkezik, de azért még ott vannak. 
Ha a fent lévők mindenhatónak tűnnek, az istenfélőknél is nagyobb számban jelennek meg a hatalomfélők. Egyik sem feltétlenül rossz érzés: biztonságot, kapaszkodót is adhat. Minimum ez a félelem bére, de lehet ennél több, konkrétabb juttatás is. Félős ország lettünk, nem ok és előzmény nélkül. Nem úszhatja meg senki, még olyan rangos testület, mint az Akadémia sem. Először jól megijesztették őket azzal, hogy elveszik pénzük és függetlenségük jó részét. Nem tűnt játéknak: ezzel egy időben csaptak le az egyetemi autonómiára, kormányrendelettel tiltva be egy képzési irányt. Az unokáim szerint ha már, akkor igazán megtehetnék ezt a nyelvtannal is, de egyelőre ott nem tartunk. A nyelvtant olykor tiszteletben tartják a diktátorok is. 
Ludassy Mária írásában olvastam, hogy amikor Napóleon ment neki hasonló módon a francia Akadémiának, így érvelt: „Kizárólag néptanítókat képezzenek nekünk, s ne irodalmárokat, filozófusokat, társadalomtudósokat. Egy francia katonának elég a francia nyelvtan ismerete.” (Ez már túlhaladott álláspont, a magyar kormány a szakmunkásképzésben a nyelvtan és az egyéb közismereti tárgyak javát is feleslegesnek ítélte.) Pedig Napóleon maga is tagja volt az Akadémiának. Na és! Az MTA elleni roham levezénylésével megbízott Palkovics is az.
A lényeg, hogy a félelmet sikerült felkelteni. Ami nagyon helyes, a tudósok sem kaphatnak más elbánást, mint a többi állampolgár. Mi mást jelentene a demokrácia, amiről Tusnádfürdőn megtanultuk, hogy csak nálunk létezik, persze az egyedül lehetséges illiberális formájában. A demokrácia alapfeltétele a liberalizmus (és talán az Akadémia) kiirtása. A híres Delacroix-festményt („A Szabadság vezeti a népet”) kissé ki kell javítani a tankönyvekben. Nem az a fő baj, hogy a nő félpucér rajta, ami nemkívánatos irányba terelheti a gendertanoktól még meg nem zavart serdületlen ifjúság figyelmét, hanem a címe is csonka. Helyesen így hangzik: „A Szabadság a szabadelvűség ellen vezeti a népet”. Kicsit hülyén hangzik, de legalább rendet tesz a fogalmak között. Még jobb, ha az a ledér nőszemély nem a barikádra, hanem a Békemenetre irányítja a népet, de „A Szabadság a szabadelvűség ellen a Békemenetre vezeti a népet” kicsit hosszú lenne. Igaz, a kép se kicsi.
Szóval ha a tudósok már félnek, akkor ebben a felpuhított állapotban jöhet a félelem bére. Nem nagy, de mégis valami. Az Akadémia megtarthatja a pénzét, csak éppen egy kormánnyal közös testület osztaná el. Vagyis marad a lakás, csak belejön pár társbérlő. Illetve nemcsak pár, hanem hét tudós mellé hét kormánydelegált. Egyelőre. Így kezdődött a kulturális alapnál és az akkreditációs bizottságnál is, aztán ma már meg is van a kormánytöbbség. Palkovicsék óhaja, hogy ez a testület döntsön a kutatási irányokról és az intézetvezetőkről. Mégsem járja, hogy a tudósok szabadon randalírozzanak, és holmi szakmai szempontra hivatkozzanak. Csurka is megmondta, hogy a szakértelem pusztán bolsevik trükk. Világos: a kormányszóvivő ezért nevezte Heller Ágnest öreg kommunistának. Gyanúsan ért a szakmájához. Mármint Heller, nem a szóvivő. Utóbbit ezen az alapon nem is komcsizza le senki.
Ja, és a hírek szerint volna még egy aprócska feltétele a kormánynak. Szinte semmiség. Az MTA hagyja abba az állítólagos „aktuálpolitizálást” (mármint pl. azt, hogy véleményt mond a magyar oktatásról vagy a CEU ügyéről), és maradjon a „bölcs semlegességnél”. Amely semlegességet semmi sem szolgálja jobban, mint a kormány nyilván teljesen semleges és pártatlan képviselői.
Az Akadémia a közös testületbe kínjában már belemenne, de a többi feltételtől ódzkodik. Talán néhány idősebb tudós látta A félelem bérét. És emlékszik rá, hogy ha adnak is fájdalomdíjat a félelemért, aki elfogadja, az sem ússza meg. Nem robbantják fel rögtön, de ott a szakadék.
2018.08.18 09:00
Frissítve: 2018.08.18 09:52

Ígéret, közöny

Amióta a horvát bíróság a devizahitelesek szerződéskötéskori árfolyama mellett tette le a voksot, a hazai adósok reménykednek.
A számmisztika szerint - bár ennek hitelessége őszintén szólva erősen megkérdőjelezhető - a 38-as szám az ökölbe szorított kezet jelképezi. De feltehetően pontosan áll ez azokra az ellenzéki képviselőkre, akik éppen ennyien jelentek meg a parlament rendkívüli ülésnapján, hogy a volt devizahiteladósok egyre tarthatatlanabb helyzetét megvitassák. Ökölbe szorult a kezük, mert azt ugyan már megszokhatták, hogy az - ellenzéki indítványra - rendre augusztusban összehívott ülésen a kormánypártok padsorai üresen maradnak, és így hiába várnak a napirend megtárgyalására, arra azonban még nemigen volt példa, hogy cinikus módon a miniszteri bársonyszékek mindegyike is üres marad. 
Orbánék vállukat vonogatva átsiklanak afelett, hogy a devizahitelek forintosítása és a bankokkal való elszámoltatása egymillió szerződést érintett, és napjainkban - a közüzemi és egyéb tartozásokat is beleértve - már kétszer ekkora a fizetési nehézségeket tükröző szerződések száma. 118 ezer végrehajtási stádiumba jutott, s csak az elmúlt negyedévben 2500 kilakoltatás történt.
Amióta a horvát legfelsőbb bíróság a devizahitelesek szerződéskötéskori árfolyama mellett tette le a voksot, a hazai adósok ismét reménykednek. A kilakoltatási tilalom felélesztésében, kálváriájuk lezárásában, a kormány józanságában.  
"A kormány számításai szerint az a helyzet, hogy (ha) a hiteleiket visszafizetni nem tudó embereket kiteszik a hitelező pénzintézetek az utcára, majd utána azok munkanélkülivé válnak, egzisztenciájukban süllyedésnek indulnak, családjaik szétesnek, gyermekeikről az államnak kell gondoskodnia, (ez) összességében nagyobb terhet jelent a köznek és az államnak, mint ha kellő időben avatkoznánk közbe. A kormány azt az álláspontot fogja képviselni: a kilakoltatást el nem fogadó jelzálog-hitelezési rendszert teremtsük meg Magyarországon."
A 2010-es választásokat a devizahitelesek terhei megoldásával megnyerő Fidesz elnöke, Orbán Viktor programbeszédéből idéztünk. Elhangzott a Parlamentben, telt padsorok előtt.
2018.08.18 09:00
Frissítve: 2018.08.18 09:54