Lőrinczy György: Show must go on

Publikálás dátuma
2017.11.18 06:46
FOTÓK: Szalmás Péter
Fotó: /
Lőrinczy György, az Operettszínház főigazgatója a zaklatási botrány utáni újrarendeződésről, az évadbéli változásokról és a művészi munkáról.

- Elcsitulni látszik az ügy első nagy hulláma. Vissza tudott már térni a normális kerékvágásba?

- Pályám során eddig személyesen nem találkoztam a zaklatás fogalmával. Nem tudtam, milyen ez, és most mégis begyűrűzött az életembe. Az elején sok mindent másként láttam, mint ahogyan most látok. Nagyon nehéz volt például néznem a csodálatos A Notre Dame-i toronyőrnek az ügy kirobbanása utáni első szériáját. Minden gesztus és szó más értelmet kapott. Érzelmileg nehéz volt, de az én feladatom most, hogy hideg fejjel, racionálisan vezessem az intézményt.

Névjegy
Kulturális menedzser, a Budapesti Operettszínház főigazgatója, az NKA alelnöke; a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára, emellett a Postakürt Alapítvány kuratóriumi elnöke.Tizennyolc éven át vezette a Pentaton koncertügynökséget.

- Mi történik most?

- Folytatjuk a belső vizsgálatot, amelynek a teljes kommunikációját és jogi részét kiszerveztük egy ügyvédi irodának. Pszichológusokat kértünk fel, hogy a társulat tagjai szükség esetén hozzájuk is fordulhassanak, azok a dolgozók pedig, akik úgy érzik, hogy sérelem érte őket, ha szeretnék, az ügyvédnél letétbe tehetik a vallomásaikat, így megőrizve az anonimitásukat. Ily módon csak az esetleges elkövető fogja megismerni a nevüket, az iroda pedig el tudja látni sértetti képviseletüket az esetleges bírósági eljárásokban. Nekünk az ügyvéd annyit mond ilyen esetben, hogy van X ügy, és javaslatot tesz a további lépésekre. Ha lesz is ilyen, én akkor sem fogom ismerni a részleteket. A konkrétumok nélküli pletykákat le kell zárnunk. Lényegileg: az Operettszínház igazgatósága szeretne a jövőben a művészi munkára, az újratervezésre koncentrálni. Mi ezentúl nem nyilatkozunk erről az ügyről, a továbbiakban ez az ügyvédi iroda dolga lesz.

- Lesz új etikai kódex?

- Kaptam külföldi partnerszínházaktól mintákat, pszichológusok és több jogászcsapat dolgozik az ügyön. A korábban megkeresett Helsinki Bizottság jogászai a szakmai ernyőszervezetünkkel, a Színházi Társasággal közösen folytatják a munkát egy, az egész színházi szakmára irányuló protokoll kidolgozására. Az Igazságügyi Minisztérium egyébként 2017 júniusa óta biztosít bejelentési lehetőséget az áldozatsegítő program keretében, és mivel mi állami intézmény vagyunk, ezt a lehetőséget is felajánljuk a dolgozóknak. Marad az együttműködés az Előadóművészi Jogvédő Irodával, és természetesen a belső vizsgálat vezetőihez is fordulhat bárki segítségért.

- Feltételezem, nem könnyű a történtek után kitalálni, pontosan mi is szerepeljen abban a kódexben.

- Rengeteg nagy kérdést felszínre hozott az utóbbi három hét. Például tényleg szükséges-e, hogy az emberségből, emberi létből adódó, eleve létező, eddig evidenciaként kezelt normákat lefektessük. Hol kell kezdődnie az etikai kódexnek? Honnan kezdjük? Azt is le kell írnunk, hogy nem szúrok le senkit konyhakéssel? Óriási dilemmák kötődnek ehhez a folyamathoz. Kinek, mi fér bele? Megmondhatja-e valaki a másiknak, hogy az szexuális zaklatásnak, támadásnak tekintsen-e valamit, amit magától amúgy nem tekintene annak?

- Mi történik a művészeti vezetői poszttal, amelyet eddig Kerényi Miklós Gábor töltött be?

- Jövőre lejár a megbízatásom, ősszel pályáznom kell, ezért úgy döntöttem, a következő pályázat beadásáig nem lesz betöltve ez a poszt. Jelenleg Makláry László főzeneigazgató, Bodor Johanna balettigazgató, Dinyés Dániel első karmester és Lőrinczy Attila vezető dramaturg végzi a művészeti vezetési feladatokat a színházban. Ehhez a csapathoz meghívtunk egy tanácsadói testületet – ez lett a főigazgatói tanácsadói testület –, amelynek tagjai külsősök, tehát megbízási szerződéssel dolgoznak. Ők Székely Kriszta és Béres Attila rendezők, Silló István, Bolba Tamás karmesterek és Galambos Attila dramaturg. Ennek a csapatnak a feladata segíteni abban, hogy megmaradjon az eddigi művészeti színvonal, emellett pedig közösen új dolgokat találjunk ki.

- Mi történik Kerényi Miklós Gábor rendezéseivel?

- Természetesen azokat a már elkészült, sikeres műveket, amelyeket Kerényi Mikós Gábor rendezett, játszani fogjuk, amíg a közönség kíváncsi rájuk. Rengeteg ember kemény munkája van bennük, és nem szeretnénk megtagadni azt, amit művészileg az utóbbi tizenöt évben felépítettünk. A sevillai borbély előadásait megtartjuk, éppúgy, mint Szegeden, hiszen az egy Szentendrén bemutatott előadás, kész produkcióként tekintünk rá. Fischl Mónika hónapok óta készül, hogy csodálatos Rosina legyen, és az Operettszínház színpadán is bemutatkozhasson operaszerepben.

- Mi lesz a készülő, de még nem bemutatott rendezéseivel?

- A Levi Strauss életét feldolgozó Jávori Ferenc Fegya-darab, A farmerkirály bemutatója most elmarad. A rendezővel nagyon nagy utolsó munka várt volna a stábra a következő hónapokban. Próbálkozhattunk volna rendezőcserével, de egyelőre így láttuk helyesnek. Bérleteinket három előadással oldjuk meg. Részben külföldi meghívásra készül a Mindhalálig musical gála, amit november végén mutatunk be, ez kerül be a Premier bérletekbe. Emellett több Rebecca-előadást játszunk majd. Ez Béres Attila legendás rendezése volt az Operettben, nagyon készülünk a felújítására. Ezenkívül felújítjuk az Én és a kisöcsémet is – e három produkció pótolja a kieső bemutatót.

- Mennyiben alakul át a Kálmán Imre Teátrum programja?

- Hogy a klezmer-rajongók ne maradjanak program nélkül, tavasszal bemutatunk egy Mohácstól Los Angeles-ig című Jávori Ferenc-Fegya szerzői estet, amelyben a szerző több darabjából hallhatunk részleteket mindig változó fellépőkkel. Lesz új bemutató is, méghozzá márciusban: Bella Máté és Karafiáth Orsolya Macskadémon című darabja Hegedűs D. Géza rendezésében, címszerepben Szemenyei Jánossal, és olyan művészekkel, mint Peller Anna és Oszvald Marika. Ami még újdonság: Felföldi Anikó közelgő kerek születésnapja alkalmából új díszlettel újítjuk fel az Amerikai komédiát.

- Mit gondol, a közelgő bemutatókra hatással lesznek művészileg a történtek?

- A sors iróniája, hogy két új előadásunk is vonatkozó témákat feszeget: a Kékszakáll című Offenbach-operett – amelyben a szenátort Szacsvay László alakítja majd – a hatalom és szexualitás kérdéskörét, a Dorian Gray-musical pedig azt, hogy mit áldoz be az ember a hírnévért, az örökkévalóságért.

- Mit tudhatunk a korábbi művészeti vezető családtagjainak jövőjéről?

- Maximális tiszteletemet szeretném kifejezni mind a Frankó Tündének, mind Kerényi Miklós Máténak. Mindkettőjükkel tisztáztuk, hogy az ügy és a művészi munka egymástól független. Igazságtalannak tartottam azokat a megjegyzéseket, amelyek a szakmai kvalitásaikat kérdőjelezték meg az utóbbi hetekben. Tünde ismert és elismert énekesnőként, a Pavarotti Énekverseny döntőseként lett KERO felesége, Máté pedig Kerényi Imre, Szirtes Tamás és Léner Péter osztályában végzett a Színművészetin, édesapjától teljesen függetlenül. Tünde egészen fantasztikus premiert csinált november elején a Luxemburg grófjában, most A sevillai borbélyban Berta lesz, közben vendégszerepelt Egerben, a Kreatív kapcsolatokban. Lenyűgöző, hogy milyen magas művészi színvonalon teljesíti az előadásait. Ugyanez érvényes Mátéra is. Ők mindketten a színház elismert és a közönség által szeretett művészei, amíg nekik való feladatunk lesz, és ők úgy érzik, hogy tudják és szeretnék vállalni azokat – márpedig mindketten ezt jelezték –, addig a társulat boldog, hogy itt vannak. Én személyesen is.

- Milyen a hangulat a romeltakarítás közben-után a házban?

- Nagyon érdekes, a művészeknél mennyire működik a show must go on. A társulatnak azt mondtam: másfajta színházat fogunk csinálni, mert olyat, mint eddig volt, nélküle úgysem tudnánk.

Pro Urbe-díj Lőrinczynek
Budapest Főváros Közgyűlése november 17-én Pro Urbe Budapest-díjat adományozott Lőrinczy Györgynek Budapest kulturális életében betöltött több évtizedes kiemelkedő tevékenységéért, a Kálmán Imre Teátrum létrehozásáért, valamint a főváros kulturális értékeinek nemzetközi megismertetéséért.



2017.11.18 06:46

A színkeverés mesterei a Müpában

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:49

Fotó: Müpa/
A kiváló kölni zenekar kivételesen bőkezűen bánt a hangszínekkel mind Mendelssohn, mind Mahler művének előadása során.
Isabelle Faust Kurtág Doloroso című művét játszotta ráadásként, ezzel tovább erősítette a kontúrjait annak a képnek, amit a versenymű előadójaként rajzolt fel magáról. Megmutatta ismét, hogy a hegedülésben a hangszeres játék csak eszköz, a lényeg, hogy értékes műveket játsszunk, a bennük rejlő gondolatokra irányítva a figyelmet. A német hegedűs a rá jellemező technikai fölénnyel szólaltatta meg Mendelssohn közismert dallamait is, ez, és a szintén sokszor hangoztatott elmélyült előadásmódja azonban arányban állt egymással, utóbbi nem telepedett rá a műre. Az első tétel fülbemászó dallamait, a lassútétel melankóliáját, a zárótétel könnyedségét a helyén kezelte, szép és elismerésre méltó olvasatát kivitelezve a darabnak. Már itt kiderült, a Gürzenich zenekar átlagon felüli képességekkel rendelkezik a hangszínek kikeverése terén: sokszor hívta fel legalább olyan erővel fel magára a figyelmet, mint a szólista.
A zenekar messzire nyúló hagyományokkal rendelkezik, ők mutatták be 1904-ben a Mahler szimfóniát is a szerző vezényletével. François-Xavier Roth négy éve áll a zenekar élén, és úgy tűnik, nem nyúlt mellé a város, amikor zeneigazgatónak választotta – ő az opera vezetőkarmestere is – az egykori fuvolistát. Olyan forradalmi tett is fűződik nevéhez, mint Sztravinszkij Tavaszi áldozatának korabeli hangszereken való előadása, a mű bemutatójának százéves évfordulója tiszteletére hat évvel ezelőtt. Ilyenkor persze el kell hagyni a Roger Norrington által sokszor kárhoztatott vibrátózást, vagy legalább is korlátok közé kell szorítani, hogy az általa „hollywoodi glamournak" nevezett megszólalási mód ne telepedjen rá hangzásra. Ez az olyan csillogó-villogó mai hangszerek használatakor is fontos, mint amilyenekkel most ült ki a színpadra a zenekar, mert ez kell ahhoz, hogy Mahler néha kegyetlenül metsző szólamai kiteljesedhessenek. Kiváló volt a rézfúvós szekció, ha szólózni, ha együttesen harsogni (nem harsánykodni) kellett, de nem maradtak el tőlük a fuvolások, klarinétosok, oboások és a fagottosok sem. Olyan szintű zenekari munka volt ez, ami már önmagában is sikerre ítéli egy olyan hatalmas - majd hetven perces - bonyolult mű előadását, mint az 5. szimfónia. Nehézségekkel teli utat kell bejárniuk a zenészeknek, az első tétel kezdő trombitaszólójától,a gunyoros gyászindulótól, a szerelmi vallomásként írt Adagiettón, és a többi tételen keresztül a zárótétel kontrapunktikus forgatagán át az utolsó hangig. Ha egy zenekar képes ezt a gazdagságot a maga teljességében, hiányosságok nélkül bemutatni, már nagyon sokat tett az élményért. De a kölniek ennél szerencsére jóval többre voltak képesek, a hangszíneik sokszor önálló előadói alkotóeszköznek tűntek. François-Xavier Roth csak azt a kérlelhetetlen élességet nem tudta hozni, ami a legjobb előadásainak sajátja. Hiányzott az a bizonyos életigenlés, ami az Alma Mahler iránti szerelem tükröződése, ami a sokszor kegyetlen hangzások után sejlik fel. E kettősséget kontúrosabban lehetett volna érzékeltetni. Infó: Mahler 5. szimfónia Isabelle Faust hegedű Gürzenich Zenekar Karmester: François-Xavier Roth Február 15. Müpa 
2019.02.17 15:49

A popkultúra átütő ereje - Újra Budapesten Guido és Maurizio de Angelis

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:32

Fotó: MTI/ Mohai Balázs
Guido és Maurizio de Angelis újabb budapesti fellépése nem csupán egy koncert volt. Már a két évvel ezelőtti produkciójuknál is egyértelmű volt, hogy itt nem csak a zene a fontos, a dalok túlmutatnak önmagukon. A két olasz dalszerző és előadó ugyanis számos Bud Spencer mozis örökzöldnek írta a zenéjét. Így tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az ítész mit gondol a zenék virtuozitásáról (vagy annak hiányáról), mivel ezek a nóták alapvetően nem színpadra, hanem filmzenének készültek. Tehát egy egészestés mozgókép atmoszférájának az erősítésére. Mivel Magyarországon a tévékultúra tett arról, hogy Bud Spencer és Terence Hill pofozkodós filmjeit még az is kívülről fújja, akinek nem állt szándékában rajongóvá válni, de nem tudta kikerülni a popkulturális nyomást. Így az is meghatódik a címadó dallamok felhangzásakor, aki nem tudja kívülről az összes Piedone epizódot. De így van ez Guido és Maurizio de Angelis a magyar piacon szintén kultikussá lett Sandokan című tévésorozat főcímdalával is, melynek magyarosított változatát annak idején a Neoton Família is nyomta – bárcsak feledni tudnám ezt az élményt. De nem ez volt az este csúcspontja, hanem a Különben dühbe jövünk című filmben felhangzó nóta, a Dune Buggy, amely kisebb táncot is generált az amúgy ültetős koncerten. A koncert sztárvendége maga Terence Hill volt, aki szerencsére nem énekelt, inkább csak mesélt a Bud Spencerrel való közös élményeiről, arról, hogy mennyire tiszteli Guido és Maurizio de Angelis-t és persze a kortársukat, Ennio Morricónét, akivel a Nevem: Senki című produkcióban dolgozott együtt. Sajnos, ahhoz túl távol voltam, hogy megkérdezhessem: Sergio Leone csak besegített, vagy titokban tényleg ő rendezte ezt a filmet? De Hill nem is ezért volt itt elsősorban, hanem azért, mert ő volt az arca és védnöke a annak a jótékonysági akciónak, ami a koncerten zárult: egy eredeti (nem a Különben dühbe jövünk-ben rommá tört) autóra, a Dune Buggy-ra lehetett licitálni, a befolyt összeget pedig a Heim Pál Gyermekkórház kapja meg.  Infó: Guido and Maurizio de Angelis február 16. Papp László Budapest Sportaréna
2019.02.17 15:32