Istent faragtak Putyinból

Vlagyimir Putyin akkor kerülne igazán nehéz helyzetbe, ha Kijev lemondana Kelet-Ukrajnáról, Európa kirúgná a gazdag oroszokat a kontinensről, az ellenzék pedig végre összefogna – véli Vlagyiszláv Inozemcev, orosz közgazdász, szociológus.

- Másról sem szólnak a hírek, mint az amerikai elnökválasztás, valamint sorsdöntő európai ügyek – így a Brexit-népszavazás vagy a Katalónia függetlenségéről szóló referendum – befolyásolására tett orosz kísérletekről. Mekkora szerepe volt valójában a Kremlnek ön szerint?

- Az amerikai elnökválasztás során volt ugyan valamekkora orosz befolyás, de a többi esetben – pl. Brexit vagy Katalónia –, úgy vélem, minimális. Ennek ellenére az oroszok igyekeznek úgy eladni, mintha óriási szerepük lett volna benne. 2000-ben az orosz sajtó munkatársai, még a független médiumok is, azt az utasítást kapták, hogy annyit írjanak és beszéljenek Vlagyimir Puytinról, amennyit csak tudnak. Lehet kritizálni, dicsérni, a lényeg, hogy beszéljenek róla. Az üzenetnek annak kellett lennie, hogy ez Putyin Oroszországa, és minden tőle függ. Fontosnak kellett láttatni, mintha Isten lenne. Amikor ezt sikerült elérni Oroszországban, akkor kitűzték a következő célt: kiterjeszteni ezt az egész világra. Ezért Putyin most valójában nagyon örül az amerikai vizsgálatnak, és a Brexittel kapcsolatos pletykáknak.

- Ha már a befolyásnál tartunk, az Európai Unióban és Magyarországon is sokan mondják, hogy Vlagyimir Putyin Trójai falóként tekint a magyar kormányfőre. Mit gondol, valóban erre használja őt az orosz elnök vagy más céljai is vannak vele?

- Túlzásnak tartom ezt az összehasonlítást, mert Orbán nem képes megálljt parancsolni az európai integrációnak. Az, hogy fogadja Putyint, csak arra jó, hogy az emberek lássák: az orosz elnököt szívesen látják Európában, de még az orosz sajtóban is megmosolyogják ezt.

A kettejük viszonyát szerintem nem a kereskedelmi érdekek vagy esetleg zsarolás határozza meg, hanem a hasonlóság. Putyin a kezdetektől fogva rettegett a demokráciától, mert ahányszor csak szembesült vele, mindig felforgatta az életét. A 80-as évek végén, amikor szétesett a Szovjetunió, elvesztette a jó kis állását az NDK-ban… azóta tudja, hogy az embereknek nem lehet szavuk. Ha erős vezető akar lenni, akkor totalitárius eszközökkel kell kormányozni. Orbán tudtommal igen kritikus volt Oroszországgal szemben, amikor hatalomra került. Ha azonban valaki a kezdetektől fogva autoriter vezető akar lenni, akkor természetes, hogy keresi a sikeres példákat. Putyin kétségkívül az egyik legjobb példa. Orbán mesterként tekint Putyinra, akit érdemes követni.

- Ebben az autoriter rendszerben, amelyet Putyin az évek során bebetonozott, lehetséges demokratikus úton leváltani a vezetést?

- Nem, Putyint nem lehet demokratikus úton legyőzni. Attól tartok, hogy semmi sem fog változni az elkövetkező legalább tíz évben. Ott van Alekszej Navalnij, akit személy szerint nem kedvelek, de kétségtelen, hogy ő az egyik legérdekesebb politikus jelenleg. Egy igazi self-made man, aki az igen népszerű korrupcióellenes harcot tűzte zászlajára. De nem indulhat a választásokon. Azt, akit Vlagyimir Putyin nem akar, nem regisztrálnak. Hogy lehet demokratikusan leváltani a rezsimet, ha valakinek nem engedik, hogy elinduljon a választásokon?

- És ha indulna, mekkora lenne a támogatottsága?

- Tíz százalék alatt, olyan 3-6 százalék között.

- Ez nem túl sok, pedig a tüntetésein nagy tömegeket aktivizál.

- Nem bizony. Az a helyzet, hogy Oroszországban nincs ellenzék, ahogy a Szovjetunióban sem volt a 60-as években. Sok ellenzéki van, nagyon érdekes emberek, akik elutasítják a jelenlegi rezsimet, de nem tudják egyesíteni az erejüket, és közös politikai mozgalmat alakítani. Teljesen széttöredezett az ellenzék, mindenki a saját szakállára tevékenykedik.

- Navalnij megítélése egyébként is ellentmondásos, egyesek szerint a rendszer része...

- Egyesek úgy vélik, hogy ő is az elit cselszövésének az egyik eleme. Szerintem nem az. Kétségtelen azonban, hogy a befolyásos orosz politikusok, az egymás elleni csatározásaik során használják őt. Ott van a kisfilm, amelyet Navalnij készített Dmitrij Medvegyevről (az orosz kormányfő korrupciós ügyeit teregette ki a dokumentumfilmben – a szerző.). Senki nem tud felbocsátani egy drónt Medvegyev rezidenciája fölé, anélkül, hogy azonnal lelőnék a szerkezetet. Navalnijnak sikerült. Azért, mert ez vélhetően nem az ő, hanem a KGB drónja volt, amelyet olyanok bocsátottak rendelkezésére, akik utálják Medvegyevet. Nem ez volt az első alkalom, hogy anyagokat küldtek neki. Ő kiváló „csatorna”, ha valaki biztosra akar menni, hogy a lejárató információk egy nap alatt hárommillió emberhez eljutnak. Navalnij tehát egyfelől része a hatalmi játszmának, de nem része a hatalomnak.

- A közvélemény-kutatások alapján ráadásul úgy tűnik, hogy Putyinnak nagy a támogatottsága. Egy júniusi felmérés szerint például az oroszok 87 százaléka bízik az orosz elnök külpolitikai döntéseiben. Mennyire lehet ezek alapján messzemenő következtetéseket levonni?

- Nem szabad megbízni ezekben. Az ördög abban rejlik, hogy miként zajlik a felmérés. Ha az emberektől azt kérdezik: „Úgy véli, Vlagyimir Putyin a legrátermettebb az ország vezetésére?”, persze, hogy a többség igennel felel, mert nincs alternatíva a politikusok között. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha az embereket az utcán kérdezik erről, a 90 százalékuk azt hiszi, hogy a KGB akar információt szerezni róluk, úgyhogy nem fogják azt mondani, hogy Navalnijt preferálják. De az mindenki számára világos, hogy ha Putyin börtönbe kerülne, akkor nem vonulna fel a lakosság 87 százaléka, hogy a kiszabadításáért tüntessen. Ezek az emberek sosem lesznek aktív támogatói a rendszernek, de nem is fognak részt venni a kormányellenes tüntetéseken. Ezt Putyin is kiválóan érti, ezért tart a színes forradalmaktól. Tudja, hogy a támogatói csendesek és közömbösek.

- Dmitrij Medvegyev a minap azt mondta, az Oroszországot nem viselik meg a szankciók. Mennyire érintik súlyosan a kormányt és a lakosságot a büntető intézkedések?

- Mióta bevezették őket, azt hajtogatom, hogy nem lényegesek. Ha az olaj ára a mostaninál sokkal magasabb, hordónként 120 dollár körül mozogna, az más lenne… Korábban sok projekt zajlott az olajkitermelés területén. A nyersanyag ára azonban visszaesett a felére. A szankciók értelmében az amerikaiak megtiltották az olajvállalatoknak, hogy részt vegyenek orosz mélytengeri projektekben. De a szankciók nélkül sem invesztálna senki oroszországi olajüzletbe, mert az olajfeltárás költsége 80 dollár hordónként, ám az olaj hordónkénti ára ennél sokkal kevesebb, 55 dollár körül mozog. A jelenlegi gazdasági helyzet miatt az olajipart érintő szankcióknak nincs hatásuk. Ugyanez igaz a banki hitelekre és az élelmiszeriparra is. A szankcióknak inkább pszichológiai jelentőségük van, semmiképp sem lehet azt mondani, hogy a büntető intézkedések miatt ilyen gyenge a gazdasági teljesítmény.

- Akkor mivel lehetne nyomást gyakorolni a rezsimre?

- Ha uniós vezető lennék, megmondanám az oroszoknak, akik Európában tartják a vagyonukat: nem kobzunk el semmit, nem kell sem az ingatlan, sem a pénz, csak ürítsék ki a számlát, adják el az ingatlant, fogják a pénzt és menjenek. A diákokat vagy egyszerű embereket, akik itt dolgoznak, és mondjuk 5 ezer eurónál kevesebb pénz van a számlájukon, ez nem érintené. Azokat viszont igen, akik 3 millió eurót mentenek át franciaországi bankszámlákra, vagy offshore paradicsomokba, amelyből aztán spanyolországi villákat vásárolnak. Egyébként az is elég lenne, ha vagyonbevallásra köteleznék ezeket a gazdag embereket: minden európai ingatlanjukat, vagyonukat, az útlevelükkel együtt publikussá kellene tenni az interneten. Oroszországban nincsenek erre kötelezve, így vagy haza kellene menniük vagy végleg Európába kellene emigrálniuk, de az a többségnek nem áll érdekében, hiszen Oroszországban vannak az üzleti érdekeltségeik. Tehát kénytelenek lennének nyomást gyakorolni a rezsimre. Fél- és kétmillió között van azok száma, akik óriási vagyont menekítettek Európába, ők komoly Putyin-ellenes frontot tudnának képezni. Ha valaki nyomást akar gyakorolni az orosz elnökre, a gazdag oroszokat kell ellene fordítania.

- Kelet-Ukrajnában jó ideje nincs előrelépés. Mi Putyin célja?

- Azt hiszem, a minszki béketárgyalások során komolyak voltak a szándékai. Az volt az elképzelése, hogy visszatolja Donbászt Ukrajnának, a régió autonóm státust kap, majd a moszkvai befolyás hatására meggátolta volna Ukrajna minden közeledését a NATO és az EU irányába. Mivel az ukránok nem akartak Putyin szabályai szerint játszani, az orosz elnök most úgy van vele, hogy ezt a status quo-t éveken át fent lehet tartani. Nem vonul vissza, de megszerezni sem tudja. Putyin sosem vonul vissza. Ha beismerné, hogy rossz döntést hozott, az öngyilkossággal érne fel. Szerintem az a baj, hogy az Ukránok nem akarják megtenni az első lépést. Ha lemondanának Donbászról, átírnák az alkotmányt, és kialakítanák a határt, azzal szörnyű helyzetbe hoznák Putyint, mert akkor bizony igazán sok pénzt kellene beleölnie ebbe a területbe. Ez a régió teljesen irányíthatatlan, bűnbandák uralkodnak, amelyeknek több tízezer fegyverük van. Mindez Oroszország határában. Moszkvának több tízezer dollárt kellene fektetnie abba, hogy stabilizálja a régiót. Ez komoly kihívás lenne.

Névjegy

Vlagyiszláv Leonyidovics Inozemcev a moszkvai Posztindusztriális Társadalom Kutatóintézetének igazgatója. Rendszeresen publikál európai és amerikai lapokban. Magyarországra az Új Köztársaság Alapítvány és a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által szervezett, „Oroszország – szemben Európával?” című konferencia egyik vendégelőadójaként érkezett.