Szégyenpad - Egyre lejjebb kerülünk az egyetemi rangsorban

Publikálás dátuma
2017.11.22 06:00
Népszava fotó
Fotó: /
Továbbra is a nagy múltú magyar egyetemek vezetik a hazai rangsorokat, pedig a nemzetközi listákon egyre hátrébb szorulnak. Ami nem is csoda, hiszen a kutatás-fejlesztési (K+F) ráfordítások jelentősen csökkennek.

Mind az egyetemek, főiskolák, mind a felsőoktatás iránt érdeklődők (különösen a leendő hallgatók és szüleik) számára iránymutatóként szolgálnak a különböző egyetemi rangsorok. Legutóbb a HVG összesítéséből értesülhettünk arról, melyek a legjobbnak tartott magyarországi egyetemek. Az élbolyt vizsgálva senkit nem érhetett nagy meglepetés, továbbra is a nagy múltú egyetemek szerepelnek a lista élén. Az első helyezést a tavalyi évhez hasonlóan az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) szerezte meg, ám idén nemcsak az összesített rangsorban, hanem az oktatói és hallgatói kiválóság tekintetében is (ezekben tavaly: 7. és 2. helyezés).

Hol van a CEU?
Miért nem szerepel a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) a legjobb magyar intézmények rangsorában vagy valamely nemzetközi listán? A válasz egyszerű: a legtöbb rangsorban azokat az egyetemeket mérik, amelyek alapképzést is kínálnak. Ezzel szemben a CEU kizárólag mester- és posztgraduális képzéseket indít.
A CEU eredményeit a különböző alrangsorokban lehet nyomon követni: a QS képzési területekre lebontott listáján politikatudomány és nemzetközi tanulmányok programja 42. helyen szerepel. A CEU szociológia, filozófia, valamint társadalompolitika és adminisztrációs képzései az 51-100. hely közötti helyezést érték el. A Times Higher Education (THE) júniusi közlése szerint a CEU a 160 legjobb európai egyetem között van. A világ legjobb, 50 évnél fiatalabb egyetemeinek THE-rangsorában pedig a 39. helyet szerezte meg a CE .
A Soros György alapította egyetem 25 éve működik Budapesten, ennyi idő alatt sikerült előkelő helyre felküzdenie magát. Bazsa György szerint az egyetem "kitűnő oktatói gárdát verbuvált" az évek során, jó oktatói fizetést és magas hallgatói ösztöndíjakat biztosít. A MAB volt elnöke úgy vélte, a CEU jó példája annak, hogy koncepcionális és jól támogatott működéssel egy-két évtized alatt egészen magas minőség-kategóriába lehet jutni.
Jó példát mutat, de országos méretekben nem követhető. Amíg a finanszírozás nem a minőségen és a teljesítményen, hanem fejkvótákon alapul, egyetemeink kénytelenek lesznek a mennyiségre koncentrálni. A minőségre így kevesebb figyelem jut.

Jól szerepeltek a hagyományos vidéki intézmények is: a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) második, a Debreceni Egyetem (DE) ötödik, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) hatodik lett.

Akár emelhetik is az ösztöndíjakat
Folynak a tárgyalások az ösztöndíj-rendszer átalakításáról, az oktatási államtitkárság szeretne e kérdésre még az év végéig pontot tenni - mondta Palkovics László tegnap az Országgyűlés kulturális bizottságában. Az oktatási államtitkár jelezte: a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával (HÖOK) folytatott megbeszélés részét képezi a juttatások emelése is. Gulyás Tibor HÖOK-elnök elmondta: az elmúlt tíz évben nem történt alapvető változás az ösztöndíjaknál, a hallgatói normatíva nem lett magasabb, és ez nemcsak a teljesítményalapú, hanem a rászorultsági juttatásokat is érinti.

Mint szakegyetem, a klasszikus intézményekhez képest is igen jól teljesített a Semmelweis Egyetem (SE), amely a negyedik helyezést érte el, elsősorban a kiemelkedő hallgatói teljesítmények miatt. Mind oktatói, mind hallgatói kiválóság terén kiemelkedő teljesítmény nyújtott (3. és 7. hely) a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE), amely így harmadik lett az összesített rangsorban.

A lista középső részén a művészeti egyetemeket és a kisebb vidéki intézményeket találjuk. Előbbiek közül a korábbi évekhez hasonlóan a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (LFZE, 18. hely) és a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE, 20. hely) szerepelt a legjobban. Utóbbiak sorában a Dunaújvárosi Egyetem (DUE) sokat lépett előre: míg tavaly a 34. helyezést érte el, idén a 28. helyen szerepel. A lista legvégén, a 44. helyen a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) áll.

Összességében elmondható, az elmúlt évekkel összehasonlítva a rangsor nem tükröz hangsúlyos változásokat, ami egyrészt abból adódik, hogy az összeállítás alapjául szolgáló szempontrendszert érdemben nem befolyásolták az olyan jelentős átalakítások sem, mint a közelmúltban lezajlott kari átszervezések, főiskolák egyetemmé alakítása.

A lista készítői az oktatói kiválóság alrangsorának összeállításánál a következőket vették figyelembe: tudományos fokozattal, MTA-címmel rendelkező oktatók száma és aránya, az egy tudományos fokozattal rendelkező oktatóra jutó hallgatók száma. A hallgatói kiválóság értékelésénél szempont volt az első helyes jelentkezők száma, a felvettek pontátlaga, a nyelvvizsgával felvettek aránya, valamint a középiskolai versenyeken helyezést elért diákok száma.

Szégyenpad
Nemcsak a matematika, a szövegértés és a természettudományok területén, de az informatikát és problémamegoldó készségeket illetően is alulteljesítenek a magyar diákok - derült ki a 2015-ös PISA-felmérés eredményeiből. Noha ezekről már tavaly is megtudhattunk részeredményeket, a teszteket összeállító és értékelő OECD most adta ki részletes elemzését. A 15 éves diákok körében végzett felmérés során 2015-ben vizsgálták először az együttműködési, problémamegoldó készségeket, a magyar fiatalok sajnos átlag alatt teljesítettek, 472 pontot szereztek (az OECD-átlag 500 pont volt). A legmagasabb pontszámot Szingapúr (561) érte el, amelyet Japán (552) és Hongkong (541) követ.
A vizsgált térségbeli országok közül Csehország (499), Észtország (535), Horvátország (473) és Szlovénia (502) is megelőzte Magyarországot, és csak Bulgáriánál (444), Litvániánál (467) és Szlovákiánál (463) teljesítünk jobban. Az elemzés szerint az elért teljesítmény Magyarországon kimagaslóan erős összefüggést mutatott a diákok és az iskolák társadalmi-gazdasági helyzetével is.
A gyenge teljesítmények nemcsak a középfokú oktatásban, hanem a felsőoktatásban is éreztetik hatásukat: több esetben azzal kell eltölteni az első szemesztert, hogy a diákok hiányosságait pótolják. Részben talán ez is közrejátszik abban, hogy nagy múltú egyetemeink is mind hátrébb csúsznak a nemzetközi rangsorokban.

Míg a hazai listán a helyzet többé-kevésbé változatlan, a nemzetközi rangsorok vegyes képet mutatnak - ami nem meglepő, hiszen a szempontrendszereikben is jelentős különbségek vannak. Az eredmények nem túl hízelgőek a magyarországi intézmények szempontjából: például a Center for World University Rankings (CWUR) listáján egyre hátrébb kerülnek a hazai legjobbak. Az ELTE 2014-ben a 371. helyen szerepelt, idén az 515. lett (ennek ellenére ebben a rangsorban is az ELTE a legjobb hazai intézmény). A CWUR összesen nyolc szempont alapján rangsorolja az egyetemeket, ezek közül talán a legfontosabb, hogy figyelembe veszik a végzett hallgatók elhelyezkedését is.

A brit Quacquarelli Symonds (QS) egyetemi rangsor összeállításánál a nemzetközi kutatói "hírnév" számít bele legnagyobb súllyal a végeredménybe (a rangsor az első 500 egyetemet részletesen, utána csoportokba szedve mutatja). Ezen a listán az ELTE hátrébb csúszott: a tavalyi 601-650-es csoportból idén átkerült a 651-700-asba. A QS értékelése szerint azonban a legjobb magyarországi egyetem nem az ELTE, hanem az SZTE (az 501-550-es csoportba sorolva).

A top-helyeken valamennyi listán amerikai és brit egyetemek szerepelnek. Fábri György, az ELTE PPK oktatója blogján erről azt írta: ebből is látszik a globális felsőoktatási és kutatás-fejlesztési piac további koncentrálódása az angolszász, de egyre erőteljesebben a kínai akadémiai világra is.

"Speciálisan magyar tényezőként a felsőoktatási kutatás-fejlesztési ráfordítások jelentős csökkenése említhető, ami 2010-óta folyó áron is közel 10 százalékos (61,8 milliárd forintról 56,7 milliárd forintra). A folyamat ráadásul rosszabbodik, hiszen a 2015-ös adataihoz viszonyítva a 2016-ban több, mint 16 százalékkal csökkent a felsőoktatási kutatási ráfordítások mértéke. Kevesebben is kutatnak: a tényleges kutatói létszám 3 százalékkal lett kisebb" - írta Fábri, aki szerint a közeli jövőben sem lehet látványos javulásra számítani, hiszen a kutatási ráfordítások mind a publikációkban, mind a nemzetközi együttműködésekben közvetlenül meghatározzák az egyetemi rangsorok helyezéseit.

A rangsoroknál a trend a lényeg
A minőségértékelésére épülő akkreditáció nem ad alapot a különböző egyetemi rangsoroknak - mondja Bazsa György a Debreceni Egyetem tanára, egykori rektora. Ugyanakkor a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) korábbi elnöke szerint figyelmen kívül sem lehet őket hagyni, különösen akkor, ha - javuló vagy romló - trendet jeleznek.
- Mennyire hisz a rangsorokban?
- Mint a MAB egykori elnöke, saját gyakorlatomként is mondom, hogy a minőségértékelésére épülő akkreditáció - és annak bármely formája - nem kíván sem építeni a rangsorokra, sem alapot adni nekik. Ennek ellenére nem lehet figyelmen kívül hagyni a listákat.
- Az egyetemek sokáig rangsorok nélkül működtek.
- Az úgynevezett "ranking" (rangsorolás - a szerk.) ügyét a média, elsősorban az amerikai futtatta fel, mert ahol verseny van, ott a rangsorolás is óhatatlanul megjelenik. Felesleges ellene hadakozni, akkor is, ha nem szeretjük vagy nem értünk egyet vele.
- Olykor szembetűnő különbségek vannak a listák között.
- Vannak olyan tényeken alapuló mérőszámok, amelyek mégsem teljesen objektívek. Ilyenek a hallgatók jelentkezési arányai, a jelentkezők pontszámai, a végzettek elhelyezkedési arányai. Az oktatóknál a tudományos fokozatok száma, aránya, a publikációs és hivatkozási adatok. Ezeket minden tisztességes ranking-rendszer felméri, súlyozásukat is közli, ám utóbbiban gyakran nagy különbségek vannak, s jórészt innen származik az egyes intézmények helyezésének különbsége. Ebben nem lehet igazságot tenni: a szerkesztők döntik el, miket tartanak fontosnak, súlyosabbnak.
- Mennyire hiteles így egy rangsor?
- Bár egy-egy intézmény pozíciója rangsoronként különbözhet, három dolog azért mégis viszonylagos objektivitással és fontos információval bír: vannak egyetemek, melyek rendre ott vannak az első tízben, vagy százban, vagy kétszázban, vagy ötszázban, s ezekre mindenki úgy tekint, hogy a kiválóság egy-egy fokát jelentik - értelemszerűen abban a kategóriában. Oxford, Cambridge, Harvard, MIT, Stanford, Yale - évente vívnak egymással presztízscsatát, de semmi sem múlik ezen: Oxford akkor is kiváló, ha valamelyik listán első, egy másikon ötödik.
- Ön szerint mitől jó egy egyetem?
- Kiváló professzoraitól, oktatóitól, ehhez kapcsolódó hallgatóitól, végzőseitől, jó menedzsmentjétől, autonómiájától és a szélesen értelmezett minőségi, korszerű infrastruktúrájától. A rangsoroknál akkor kell igazán figyelni, ha trendet látunk: ha javuló, meg kell vizsgálni, hogyan sikerült azt elérni, ha romló, fel kell tárni az okokat. Listák mindig is lesznek, az okosak inkább tanulnak belőle és kevésbé szidják. De lehet fordítva is.



2017.11.22 06:00

Körvonalazódik a Trump-Putyin korszak képlete

Publikálás dátuma
2018.08.15 10:00

Fotó: AFP/ BRENDAN SMIALOWSKI
Washington és Moszkva ma is ott tart be egymásnak, ahol tud, de Amerika már nem figyel úgy Európára.
Rég letűntek azok az idők, amikor az amerikai-orosz viszony lényege - és egyúttal a világbéke ügye - leírható volt azzal, hogy hajlandó-e tartani magát a Fehér Ház és a Kreml a nukleáris hadászati egyensúlyhoz. A szovjetekkel való szembenállás idején is léteztek ugyan másodlagos hadszínterek, például Szuez, Vietnam, Angola, Nicaragua, de bármennyire is voltak véresek azok a csaták, azt soha senki nem kérdőjelezte meg: addig nincs komoly baj, amíg az atomtakéták a silókban maradnak. Mára viszont a másodlagos hadszínterek váltak elsődlegessé: az ukrajnai konfliktus, a szíriai polgárháború, az iráni nukleáris törekvések, illetve a koreai helyzet körül mozdulnak meg leginkább a nagyhatalmi érdekek, és mozognak a figurák a globális sakktáblán. Attól senki nem tart igazán, hogy amerikai-orosz atomháború törhet ki – még azzal együtt sem, hogy Vlagyimir Putyin újabban minden korábbinál pusztítóbb és kivédhetetlenebb orosz rakétakapacitással büszkélkedik, az amerikaiak pedig éppen a minap döntöttek az űrhadviselési képességeik önálló haderőnemmé fejlesztéséről. A változások oka nem csupán az, hogy az Egyesült Államok megnyerte a hidegháborút, hanem az is, hogy nem neki dolgozik az idő a Kínával való gazdasági versengésben. Amerikának, ha a legtöbb energiáját az egyre fontosabbá váló távol-keleti térségre akarja fordítani, akkor érdeke fűződik az oroszokkal való viszony rendezéséhez. Vannak, akik szerint ez olyan érdekelhatárolást jelenthetne, hogy Washington belenyugszik az oroszok ukrajnai térnyerésébe, Moszkva pedig cserébe megzabolázza Iránt. Mások viszont úgy vélik: a demokratikus Nyugat életveszélybe sodorja magát, ha feladja Európa és Észak-Amerika transzatlanti partnerségét. A washingtoni döntéshozók fejébe azért is nehéz most belelátni, mert a Fehér Ház lakója olyan ember, aki minden külpolitikai tapasztalat nélkül lett az Egyesült Államok elnöke, viszont szinte példátlan önbizalmat hozott magával az üzleti életből, ahol kegyetlen ragadozóként aratott sikereket. Meggondolatlan Twitter-bejegyzéseivel jelentősen nehezíti, hogy Amerika racionális világpolitikát vigyen, és csak remélhető, hogy a legmegfontoltabb tanácsadói egyben a legügyesebbek is, akik elérik, hogy Donald Trump rájuk hallgasson.

Iránban a rendszerváltás is felmerülhet

Az Irán ellen amerikai részről a minap újra bevezetett szankciókkal az Egyesült Államok lényegében szembe helyezkedett a nemzetközi közösséggel, amelynek e vonatozásban Oroszország inkább része, mint az Egyesült Államok. A világ nagyobb része bízni akar a perzsa államnak a békés célú nukleáris kutatásról szóló ígéreteiben, bár tudja, hogy ennek a garanciái jelenleg valóban gyengék. Még nem látható, hogy a büntető intézkedések idővel olyan elégedetlenséget váltanak-e ki Iránban, ami megbuktathatja a rezsimet. Ha igen, az alapvetően átrendezné a tágabb értelemben vett Közel- és Közép-Kelet erőviszonyait. Kérdés, hogy a Szíriában katonailag jelenlévő Oroszország mit szólna ehhez. Egyes nézetek szerint elképzelhetőleg megelégedne azzal, hogy meg tudta tartani szövetségese, Asszad számára a szír elnöki posztot, és közben közönyösen nézné az irániak kiszorítását Szíriából – ugyanazzal a közönnyel, amellyel Trump szemléli Ukrajnát, és csak azt várja el Putyintól Európában, hogy „eddig és ne tovább”.    

Putyin ilyen értelemben egyszerűbb eset: a Kreml leghatalmasabb íróasztalánál egy öregedő, de dörzsölt KGB-tiszt ül, aki már soha nem fog változtatni megkövesedett nézetén, miszerint Oroszországnak biztonságot nyújtó ütközőzónára van szüksége, nem engedheti közvetlen testközelbe a NATO-t. Az említett globális sakktáblán az utóbbi években minden korábbinál nagyobb szerepet kapott a szankció nevű sakkfigura, amelynek az ellenféllel szembeni használati értéke a gyalogtól a vezérig terjedhet, de van egy olyan tulajdonsága is, amivel a valódi sakkfigurák nem rendelkeznek: alkalmazásakor kárt okozhat a saját táborában is. A világpolitika szempontjából három ország elleni szankcióknak van különös jelentőségük: az Oroszországot, az Iránt, illetve az Észak-Koreát sújtó szankcióknak. Ezen belül Oroszország vonatkozásában két eltérő vonalon is születtek nyugati büntető intézkedések: az egyik szankciós rezsimet az Ukrajnával szembeni agresszív orosz fellépés, tehát valóban súlyos ok váltotta ki. A másiknak az alapját a Szkripal-ügy képezi, amelynek a hatalmi erőviszonyokat befolyásoló súlya nincs, jelképes fontossága viszont annál inkább.

Korea ügyében Kínával kell dűlőre jutniuk az amerikaiaknak

Viszonylag a legkevésbé a Phenjan elleni nemzetközi szankciók kapcsolódnak az amerikai-orosz viszonyhoz. Észak-Korea fő támasza egyértelműen Kína, és a térségben az oroszok meglehetősen passzívak. Ha Washingtonnak sikerül tető alá hoznia a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítését, az a Pekinghez, és nem a Moszkvához fúződő amerikai viszonyt fogja alapvetően befolyásolni.

Amikor a Nyugat – élén a demokrata párti washingtoni kormányzattal – 2014 februárjában nagy nyereségként könyvelte el az oroszbarát ukrán elnök, Viktor Janukovics bukását, hírszerzésből csúfosan megbukott: nem látta előre – vagy ha látta, az még nagyobb baj -, hogy a Kreml brutális cselekvésre szánja el magát, és márciusra már annektálja is a Krím félszigetet, miközben a nagyrészt oroszok lakta Kelet-Ukrajnában fegyveres lázadást szít, amelynek a nyomán Ukrajnán belül ma is demarkációs vonal húzódik. Erre a moszkvai provokációra válaszul a Nyugat olyan szankciós intézkedésekkel sújtotta Oroszországot, amelyeknek a hátrányos következményei miatt ma is panaszkodik egy sor európai uniós ország. Az idén tavasszal kirobbant Szkripal-ügy sokkal inkább „elvi kérdés”. A kormányok nem szokták nagydobra verni, ha egy beszervezett, átállított ellenséges kémen egyszer csak keresztülhajt egy teherautó: ez ilyen szakma. Ami a briteknél kiverte a biztosítékot Szergej Szkripal volt orosz hírszerző tiszt és lánya angliai megmérgezése nyomán, az az volt, hogy Moszkva a nemzetközi egyezmények által tilalmazott vegyi fegyverrel hajtott végre támadást brit földön, nagy-britanniai lakos ellen. Az már később csak fokozta London felháborodását, hogy halálos áldozata is lett a valamiképpen hátrahagyott Novicsoknak, mégpedig nem a célszemély, hanem ártatlan brit állampolgár személyében. 
Az Európai Unióból éppen távozóban levő Nagy-Britannia mellett – amelyet egyes washingtoni stratégák szeretnének magukhoz édesgetni - Trump Amerikája keményen kiállt, és kiutasított egy csomó orosz diplomatát, a minap pedig újabb szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Ez utóbbi intézkedés gyaníthatóan annak tudható be, hogy az amerikai elnök környezetében most azok a hangadók, akik a nyugati szolidaritást sorolják előre, és szeretnék feledtetni Donald Trump és Vlagyimir Putyin titokzatos tartalmú és az elnökkel szemben széles körben gyanakvást kiváltó, nagy visszatetszést keltő helsinki találkozót. Putyinnak nem csak az elbaltázott Szkripal-akció felelőseivel gyűlhetett meg a baja, hanem az is kiderült: a titkos orosz kibernetikai hadviselés emberei árulkodó nyomokat hagytak maguk után, és az amerikai hírszerzés feltárta: az oroszok igyekeztek Trump oldalán beavatkozni a 2016-os amerikai elnökválasztásba. A demokraták érthető módon foggal-körömmel kapaszkodnak az erről folyó vizsgálatba, így most Putyin az amerikai belpolitikai küzdelmek fortyogó katlanjában találja magát. Donald Trump sokak által egyébként is megkérdőjelezett legitimációja - párosulva ezekkel az „orosz összejátszásra” vonatkozó vádakkal - oda vezetett, hogy ma már Trump aligha tudna bármiben megállapodni Putyinal, amit Amerikában helyeslően fogadnának. Legalábbis nem a novemberi kongresszusi választásig, ahol eldől majd, megszűnik vagy éppen megszilárdul-e az amerikai törvényhozásban a republikánus többség.
2018.08.15 10:00
Frissítve: 2018.08.15 10:00

Újra nő a szegény háztartások adóssága

Publikálás dátuma
2018.08.14 06:00

Fotó: MTI/ Vajda János
A lakossági rezsitartozások csökkennek, de a felújítási és vásárlási hitelek miatt megint nő a szegény háztartások adóssága. A kormány legfeljebb hitellel segít.
Hatszázezer magyar család legalább egyszer nem tudta kifizetni az utóbbi öt évben a lakbért, a hiteltörlesztést, a közműszolgáltatások díját vagy a közös költséget. A megdöbbentő adat úgy jön ki, hogy a 2016-os Mikrocenzus (kis népszámlálás) szerint 4 millió 21 ezer háztartás van Magyarországon, az egy évvel korábbi lakásfelmérés pedig azt mutatja, 15 százaléknak volt valamilyen hátraléka. A KSH lakásfelmérésének részletes eredményeit összegző nemrég megjelent tanulmánykötet rámutat, az állam alig segíti a rászoruló családokat, hogy könnyebben fenn tudják tartani otthonaikat. A Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivataltól (MEKH) származó táblázatok csökkenő lakossági tartozásokat mutatnak, de még így is nagyon magasak a számok. A Népszavának megküldött adatok szerint 2017 júniusában majdnem 20 ezer lakossági fogyasztónál volt kikapcsolva a villany, több mint 36 ezernél a gáz és ezernél a távhőszolgáltatás. Ők 60 napon túl sem tudták törleszteni tartozásaikat. Míg egyhónapos csúszásban 304 ezer áramfogyasztó volt, majdnem ugyanennyien, 298 ezren egy éven túl sem tudták kifizetni felgyűlt számlaelmaradásukat. Egy évvel ezelőtt összesen 893 ezer adós szerepelt az áramszolgáltatók listáján, ez a 4,9 millió villanyszerződés majdnem ötöde. A 3 millió 200 ezer lakossági gázfogyasztó közül több mint 363 ezren voltak az adóslistán. Ez a kör csökkent a leglátványosabban az utóbbi időben, öt év alatt megfeleződött. Nagyságrendekkel kisebb a távhőszolgáltatásba bekapcsolt háztartások száma, a 657 ezer fogyasztó közül mégis 169 ezer nem rendezett minden számlát és csak 20 ezerrel lettek kevesebben az utóbbi öt évben. A lakhatási szegénységgel foglalkozó Habitat for Humanity szerint az utóbbi hónapokban megtorpant a rezsitartozások csökkenése (következő éves jelentésüket a hazai lakáshelyzetről október első felében adják ki). 
Csakhogy itt még nincs vége a családok lakásfenntartással kapcsolatos bajainak. A jegybank februárban megjelent tavalyi összesítése szerint a magánszemélyek lakáscélú hitelfelvétele megint meglódult és már majdnem elérte a 2006-os szintet. A kormány túlhajtott propagandával a fiatal párok lakásvásárlását és építését támogatta a csok-on keresztül, és tavaly még szó sem volt az építőanyagok kedvezményes áfájának eltörléséről. A frissen csalódott sok ezer család tavaly még homokba dugta a fejét, és a Fidesz-kormány sem akar nagyon beszélni a lakáshiteleibe az utóbbi öt évben belebukott, végül otthonát elvesztő 47 ezer család sorsáról, meg arról az 1,6 millió élő lakossági részletfizetési tartozásról, amit a bankok nyilvántartanak. A portfolio.hu márciusi elemzése szerint a Magyar Nemzeti Bank „csodásan hangzó” összesítése igaz, valóban harmadára esett vissza a lakosság 90 napon túli banki hiteltartozása, de ebből csak 15 százalék azok aránya, akik akár lakásuk eladása árán is, de törlesztették adósságaikat. A tartozások 40 százaléka követeléskezelőknél landolt és innen már csak pár lépés a kilakoltatás megindítása. Érdemes arra is kitérni, hogy a társasházakban élő családok mindezeken túl újabb kihívásokkal szembesültek az utóbbi években. Sok lakóközösség ugyanis külső szigeteléssel, napelemek beépítésével próbálja csökkenteni a házban élők energiafogyasztását, ezeket a beruházásokat azonban az állam nem támogatja vissza nem térítendő pályázatokkal, csak nulla százalékos hitellel. A Lakásszövetkezetek és Társasházak Érdekképviseleti Szakmai Szövetségének elnöke szerint az utóbbi évek energiatakarékossági felújításainak már érződik a hatása, ezekben az épületekben kisebb lett az energiaigény, így a lakók rezsiköltsége is. Csakhogy cserében a banki hitelek visszafizetésekor mélyen a zsebükbe kell nyúlni, és azok a háztartások, amelyek korábban a közüzemi számlák kifizetésével sem boldogultak, most a rezsiszámlák csökkenése ellenére sem tudják rendszeresen fizetni a rájuk eső magas hiteltörlesztési önrészt – hangsúlyozta Vass Ferenc. Ez nagyjából 3 százalékkal emeli a társasházak hiteltartozásait. A szakember hozzátette: nincs országos vagy fővárosi összesítés arról, hányan és mekkora közös költséggel tartoznak, de az biztos, hogy nem csökkent jelentősen a kintlévőség, jó esetben stabilizálódott a hiány.    Szakemberek állítják, nincs összesítés az ország területén található lakásokról, legfeljebb helyi adatok vannak. Márpedig aki nem akarja ismerni a valóságot, az nem is akar változtatni a mostani zavaros helyzeten.

Egyharmad bajban van

A KSH már említett lakásfelmérését feldolgozó tanulmánykötetben a 2015-ben elvégzett országos lakásfelmérés adatait elemezve a Városkutatás Kft. munkatársai a lakás megfizethetőségének problémáival küzdő háztartásokat három tipikus csoportba osztották. Hegedüs József és Somogyi Eszter az első körbe azokat sorolja, akiknek a lakásfenntartás költségeinek kifizetése után nem marad elég pénzük a tisztességes megélhetésre. A második csoport tagjai rossz minőségű, vagy társadalmi státusuknak nem megfelelő lakásba kényszerülnek, míg a harmadik csoport tagjai jövedelmük több mint 40 százalékát költik lakásukra. Összesítve a háztartások 31,8 százalékáról mondják a kutatók, hogy a lakhatásuk megfizetése gondokat okoz nekik. Az átlagnál is nagyobb a baj, ha valaki vidéki kistelepülésen, családi házban él, de egyedül maradt idős korára, vagy egyedül neveli gyermekeit, ahogy az is hátrány, ha tanulatlan. A felmérés meglepetése, hogy a panel lakótelepeken élők az átlagnál jobb és főleg stabil feltételek mellett használják lakásaikat. Az viszont nem meglepő eredmény, hogy az államnak sokkal több segítséget kellene adni a lakásfenntartási nehézségekkel küzdő családoknak, de a „családbarát” kabinet épp tőlük fordítja el a fejét évek óta.

Sokba kerül a lakásfenntartás

A szilárd tüzelést használó magyar háztartások hét éve létező szociális tüzelőanyag-támogatása ma már az egyetlen központi segítség a lakásfenntartáshoz a rászoruló családoknak. A Habitat for Humanity Magyarország a tavasszal részletes elemzést készített az alacsony, mindössze 3-4 milliárd forintos keret felhasználásáról. Bajomi Anna szociálpolitikus lapunknak úgy nyilatkozott, hogy az elosztás igazságtalanságai főként a települések között jelentkeznek. Ráadásul a kormány nem kért az unió egyszeri vissza nem térítendő fűtéskorszerűsítési keretéből.  – Mi okoz feszültséget a tűzifa támogatás szétosztásakor? – Kutatásaink azt igazolták, hogy azok a települések kapják a keret kisebbik részét, ahol nagyon sok lenne a segítségre szoruló család. Ebből következően a szegényebb térségekben az egy rászoruló családra jutó támogatás jóval alacsonyabb, mint a jobb helyzetű településeken. Ráadásul a helyi rendeletek változó rászorultsági feltételeket szabnak,  az elosztáskor szerepet játszhatnak a segélyosztáskor megjelenő helyi függőségi viszonyok, konfliktusok. – Az elosztás központi elvein kellene változtatni? – Át kellene alakítani a települések rászorultsági szabályait, mert nem törvényszerű, hogy ahol több a közmunkás, ott több a támogatásra jogosult család. Ugyanígy torz feltétel az is, hogy hány 80 év feletti idős ember lakik helyben, hiszen egy friss nyugdíjas, de akár egy aktív korú munkanélküli is jogosan kérhetne segítséget, ha nagyon alacsony a család jövedelme. És az sem igaz, hogy csak az ötezer fő alatti kisebb településeken élők lehetnek bajban, márpedig jelenleg ennél nagyobb városok nem kapnak egy fillért sem fűtéstámogatásra. – Az áprilisi választás előtt a tűzifa-támogatási keret egymilliárdos megemeléséről beszélt a kormány. Ez mekkora segítséget jelent? – Az emelés a tavalyi évhez hasonlóan, az induló 3 milliárdos keretet emelte 4 milliárd forintra. Fontos volna, hogy a nagyobb települések rászorulói is hozzáférhessenek a támogatáshoz, ehhez nagyobb keretre volna szükség. Az elosztás feltételeinek átalakítása is javítana a rászorulók helyzetén. – A szociális tűzifa támogatás csak tűzoltás? – Igen, a lakhatási szegénységgel foglalkozók, így a Habitat is a lakásfenntartási támogatás megszüntetésének pillanatától, vagyis 2015 márciusától követelik vissza ezt a támogatási formát, ami rászorultsági alapon mindenkinek járna, függetlenül attól, hogy mekkora településen él és milyen fűtési módot használ. – Más programok segítik a legszegényebbeket, hogy olcsóbban fűthessenek? – A korszerűbb fűtőberendezések és a házak megfelelő szigetelése is csökkentené a családok kiadásait, de most csak egy nulla százalékos hitelkeret érhető el, ha valaki ilyen energiatakarékossági beruházásra szánja rá magát. A kormány történelmi tévedése szerintem, amikor nem élt a lehetőséggel, hogy a jelenlegi ciklusban uniós pénzből vissza nem térítendő támogatást adjon erre a célra. Azokban az országokban, ahol kiterjedt szociális bérlakás rendszer működik, jelentős számú háztartáshoz érhetnek el az ilyen programok. Az uniós forrás nélkül régiónkban korszerűsítés csak akkor tud megvalósulni, ha a tulajdonosoknak van elegendő tőkéjük, vagy létezik valamilyen jelentősebb állami program. Hazánkban a panel program óta ilyenre nem volt példa. – Aki nem tud fát venni, nem tud hitelt sem felvenni. – A magánhitel felvétel belépő költsége nagyságrendileg százezer forint, hiszen energetikai tanúsítványt kell szerezni és vannak ügyintézési költségek is. Emellett a hitelfelvétel, még ha kamatmentes is, a lakásfenntartási gondokkal küzdő, alacsony jövedelmű családoknak egy kockázatot jelent. Tehát ez a hitel a lakásfenntartás nehézségeivel legnehezebben megbirkózó családoknak nem megoldás. A másik energiatámogatási rendszer, az Otthon melege program kiírása kiszámíthatatlan és a gyakorlatban az épületek megújítására szóló pályázatok csak a megtakarítással rendelkező háztartások számára érhetők el, mert előbb ki kell fizetni a beruházást és csak utólag kapja vissza a tulajdonos a felhasznált összeg felét. Ha kiszámítható lenne a kiírás és társulna mellé egy hitelprogram a visszatérítésig várható hónapokra, az már nagy segítség lenne egy újabb rétegnek, de még mindig nem a legrosszabb körülmények között élőknek.  

2018.08.14 06:00
Frissítve: 2018.08.14 06:21