Téli olimpia - Moszkva még nem döntött

A jövő keddi oroszországi Olimpiai Gyűlés dönt arról, hogy az orosz sportolók semleges indulóként részt vesznek-e a phjongcshangi téli játékokon - jelentette ki kedd éjjel Moszkvában Mihail Gyegtyarjov, az Állami Duma (az orosz parlament) alsóháza testnevelési bizottságának elnöke.

Az orosz médiumokban megszólaló orosz honatyák többsége amellett foglalt állást, hogy a sportolók ne utazzanak el Dél-Koreába. Gyegtyarjov és a többi politikus azt követően nyilatkozott erről, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végrehajtó bizottsága úgy határozott, az orosz sportolók semlegesként, olimpiai zászló alatt indulhatnak Phjongcshangban a februári téli játékokon, az Orosz Olimpiai Bizottságot (OKR) pedig felfüggesztette, amivel egyben kizárta a testületet a dél-koreai seregszemléről.

A december 12-i orosz Olimpiai Gyűlésen a volt nemzeti csapat tagjelöltjei, a szövetségek vezetői és az edzők vesznek majd részt.

Gyegtyarjov az OKR felfüggesztését "az orosz társadalom megosztására irányuló kísérletnek" minősítette, és azokat az ukrajnai beavatkozás miatt Oroszország ellen bevezetett gazdasági büntetőintézkedésekhez hasonlította.

Ivan Melnyikov, a duma alelnöke szerint a semleges zászló alatti részvétel nem lenne korrekt azokkal az orosz versenyzőkkel szemben, akiket korábban minden bizonyíték nélkül eltiltottak az olimpiától és a sporttól. "Az orosz sportolók totális üldöztetésének célja Oroszország és az egész népünk megalázása. Minden mai, elképzelhetetlenül kegyetlen döntés ennek a politikának a része" - mondta Melnyikov.

Az alsóház egy másik alelnöke, Igor Lebegyev az Orosz Olimpiai Bizottság (OKR) felfüggesztése miatt a téli olimpia bojkottjára szólított fel és szintén "megaláztatásról" beszélt. Oroszország nélkül ez nem olimpia lesz, mert Oroszország az egyik fő esélyes minden éremre, bármelyik sportágban - nyilatkozott.

"A zászló az a dolog, amelyért egy sportoló küzd az aranyéremért. A zászló az, amit a sportoló a feje fölé emel, ha kiharcolta az olimpiai aranyat, ezüstöt, vagy bronzot" - tette hozzá.

Pjotr Tolsztoj az alsóház egy harmadik alelnöke elfogadhatatlannak nevezte a nemzeti zászló nélküli olimpiai szereplést, indoklása szerint azért, mert Oroszország "sportnagyhatalom". Hangsúlyozta, hogy az orosz sportolók "nem fognak vezekelni" Thomas Bach NOB-elnök előtt.

Franc Klincevics, a Szövetségi Tanács (felsőház) védelmi bizottságának első elnökhelyettese szintén nem értett egyet azzal, hogy az orosz sportolók ne orosz zászló alatt szerepeljenek. Szavai szerint egy nagyhatalomnak nem illik "inkognitóban" kiutaznia az olimpiára.

Az Eho Moszkvi rendszerbíráló rádió hírösszefoglalójában emlékeztetett rá, hogy egy korábbi nyilatkozatában Vlagyimir Putyin elnök is "megalázónak" nevezte azt a lehetőséget, hogy Oroszországnak semleges lobogó alatt kelljen majd szerepelnie az olimpián.

Jelena Vjalbe, az orosz sífutók szövetségének elnöke úgy vélekedett, minden sportolónak magának kell eldöntenie, hogy elutazik-e Phjongcshangba. Vjalbe bevallotta, hogy "sokkolta" a NOB döntése.

Jelena Iszinbajeva kétszeres olimpiai rúdugró bajnok és háromszoros volt világbajnok, Orosz Doppingellenes Ügynökség (RUSADA) ellnőrző tanácsának elnöke szavai szerint Oroszország nélkül "sánta" lesz az olimpia. Mint mondta, a NOB döntése nem volt váratlan, de ő mégis abban bízott, hogy a "tiszta" sportolóknak megengedik a saját zászló alatti szereplést.
Jolanda Csen volt atlétikai világbajnok arra figyelmeztetett, hogy a bojkott-felhívások miatt az Olimpiai Charta értelmében akát két ciklusra is eltilthatják Oroszországot.

Pavel Kolobkov orosz sportminiszter egyelőre csak annyit mondott, hogy Oroszország várja azokat a hivatalos dokumentumokat, amelyek alapján a NOB végrehajtó bizottsága meghozta döntését. Szavai szerint részletes kommentár csak a dokumentumok ismeretében adható.

Alekszandr Zsukov, (OKR) elnöke Lausanne-ban egyebek között azt is hangsúlyozta, hogy a NOB visszavonja az OKR ellen bevezetett retorziókat, ha a phjongcshangi olimpiai orosz szabálysértések nélkül zajlik le. Mint mondta ebben az esetben visszavonják az orosz sportolók ellen bevezetett szankciókat és vizsgálatokat. Az Interfax hírügynökség jelenése szerint Zsukov bocsánatot kért a NOB-tól a doppingellenes előírások megsértéséért.

Szerző
2017.12.06 09:08

Madridi küzdelem a Szuperkupa-trófeáért

Publikálás dátuma
2018.08.15 10:30
Gareth Bale (fehérben) veheti át a vezérszerepet Ronaldótól.
Fotó: AFP/ GABRIEL BOUYS
Thibaut Courtois egykori klubja ellen mutatkozhat be a Real Madridban. A matracosok szurkolói plüsspatkányokkal készülnek, hogy megdobálják a belga hálóőrt.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) által időről időre közzétett koefficienslista (a legutóbbi öt év európai kupákban szerzett pontok adódnak össze) alapján napjaink két legjobb csapata találkozik az európai Szuperkupa ma esti döntőjében. A Bajnokok Ligája háromszoros címvédője, a Real Madrid 21 órától (Tv: M4 Sport) a regnáló Európa-liga győztes Atlético Madriddal méri össze erejét Tallinban.
Az 1972-ben életre hívott sorozat legutóbbi két fináléját a királyi gárda nyerte, amely összességében ötödik sikerére készül, ezzel pedig holtversenyben a legeredményesebb csapat lenne a Barcelona és az AC Milan társaságában.
Nagy volt a jövés-menés a Realnál, ugyanis a sikeredző Zinedine Zidane után az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldo is távozott. Julen Lopetegui a portugál gigászt Gareth Bale-lel próbálja meg pótolni, miközben a klub nem sajnált euró tízmilliókat költeni a jövő embereire. A 18 éves brazil Vinícius Júnior 45 millióért érkezett, míg a Daniel Carvajal cseréjének szánt Álvaro Odriozola 30 millióba került.
„Attól, hogy az Atlético Madrid lesz az ellenfél, nem gondolom, hogy nagyobb nyomás van rajtunk. Ez egy kupadöntő, a győzelem pedig a Real Madrid DNS-ébe van kódolva. Ezért is kötelességünknek érezzük, hogy megnyerjük a finálét”
– mondta Lopetegui, akinek immár fejtörést okozhat, kit állítson a kapuba.
A Real Madrid számára a nyári érkezők közül csupán Thibaut Courtois megszerzése jelent egyértelmű erősítést, noha kapusposzton Keylor Navas játékára sem lehetett panasz. Kettejük rivalizálása szülhet még problémát az öltözőn belül, a ma esti találkozó azonban minden bizonnyal a belga hálóőrnek okozhat majd fejfájást.
Courtois 2011 és 2014 között még az Atlético kapuját őrizte, a matracosok szurkolói pedig árulónak tarják egykori kiválóságukat. A drukkerek mindenkit arra biztatnak, hogy vásároljanak az IKEA-ban plüsspatkányokat, s dobálják meg vele a kapust, amikor pályára lép.
Az Atlético a városi riválissal szemben jelentősen megerősödött a nyári átigazolási piacon. A klub 70 milliót csengetett ki a Monaco kiválóságáért, Thomas Lemarért. Rajta kívül Rodri 20 millióért jött a Villarrealtól, Nikola Kalinic 14,5 millióért az AC Milantól, Santiago Arias 11 millióért a PSV-től, míg a Sportinggal szerződést bontó Gelson Martins ingyen tette át székhelyét Madridba.
A matracosok eddig kétszer játszottak európai Szuperkupa-döntőt, s 2010-ben és 2012-ben is győztesen hagyták el a pályát. A ma esti összecsapáson debütál a videóbíró az UEFA-szuperkupák történetében, emellett pedig fontos újítás, hogy itt is életbe lép a negyedik csere a hosszabbításban. Továbbá nincs korlátozás a kispadon, így gyakorlatilag minden játékos ott lehet a meccskeretben.
2018.08.15 10:30
Frissítve: 2018.08.15 10:30

Körvonalazódik a Trump-Putyin korszak képlete

Publikálás dátuma
2018.08.15 10:00

Fotó: AFP/ BRENDAN SMIALOWSKI
Washington és Moszkva ma is ott tart be egymásnak, ahol tud, de Amerika már nem figyel úgy Európára.
Rég letűntek azok az idők, amikor az amerikai-orosz viszony lényege - és egyúttal a világbéke ügye - leírható volt azzal, hogy hajlandó-e tartani magát a Fehér Ház és a Kreml a nukleáris hadászati egyensúlyhoz. A szovjetekkel való szembenállás idején is léteztek ugyan másodlagos hadszínterek, például Szuez, Vietnam, Angola, Nicaragua, de bármennyire is voltak véresek azok a csaták, azt soha senki nem kérdőjelezte meg: addig nincs komoly baj, amíg az atomtakéták a silókban maradnak. Mára viszont a másodlagos hadszínterek váltak elsődlegessé: az ukrajnai konfliktus, a szíriai polgárháború, az iráni nukleáris törekvések, illetve a koreai helyzet körül mozdulnak meg leginkább a nagyhatalmi érdekek, és mozognak a figurák a globális sakktáblán. Attól senki nem tart igazán, hogy amerikai-orosz atomháború törhet ki – még azzal együtt sem, hogy Vlagyimir Putyin újabban minden korábbinál pusztítóbb és kivédhetetlenebb orosz rakétakapacitással büszkélkedik, az amerikaiak pedig éppen a minap döntöttek az űrhadviselési képességeik önálló haderőnemmé fejlesztéséről. A változások oka nem csupán az, hogy az Egyesült Államok megnyerte a hidegháborút, hanem az is, hogy nem neki dolgozik az idő a Kínával való gazdasági versengésben. Amerikának, ha a legtöbb energiáját az egyre fontosabbá váló távol-keleti térségre akarja fordítani, akkor érdeke fűződik az oroszokkal való viszony rendezéséhez. Vannak, akik szerint ez olyan érdekelhatárolást jelenthetne, hogy Washington belenyugszik az oroszok ukrajnai térnyerésébe, Moszkva pedig cserébe megzabolázza Iránt. Mások viszont úgy vélik: a demokratikus Nyugat életveszélybe sodorja magát, ha feladja Európa és Észak-Amerika transzatlanti partnerségét. A washingtoni döntéshozók fejébe azért is nehéz most belelátni, mert a Fehér Ház lakója olyan ember, aki minden külpolitikai tapasztalat nélkül lett az Egyesült Államok elnöke, viszont szinte példátlan önbizalmat hozott magával az üzleti életből, ahol kegyetlen ragadozóként aratott sikereket. Meggondolatlan Twitter-bejegyzéseivel jelentősen nehezíti, hogy Amerika racionális világpolitikát vigyen, és csak remélhető, hogy a legmegfontoltabb tanácsadói egyben a legügyesebbek is, akik elérik, hogy Donald Trump rájuk hallgasson.

Iránban a rendszerváltás is felmerülhet

Az Irán ellen amerikai részről a minap újra bevezetett szankciókkal az Egyesült Államok lényegében szembe helyezkedett a nemzetközi közösséggel, amelynek e vonatozásban Oroszország inkább része, mint az Egyesült Államok. A világ nagyobb része bízni akar a perzsa államnak a békés célú nukleáris kutatásról szóló ígéreteiben, bár tudja, hogy ennek a garanciái jelenleg valóban gyengék. Még nem látható, hogy a büntető intézkedések idővel olyan elégedetlenséget váltanak-e ki Iránban, ami megbuktathatja a rezsimet. Ha igen, az alapvetően átrendezné a tágabb értelemben vett Közel- és Közép-Kelet erőviszonyait. Kérdés, hogy a Szíriában katonailag jelenlévő Oroszország mit szólna ehhez. Egyes nézetek szerint elképzelhetőleg megelégedne azzal, hogy meg tudta tartani szövetségese, Asszad számára a szír elnöki posztot, és közben közönyösen nézné az irániak kiszorítását Szíriából – ugyanazzal a közönnyel, amellyel Trump szemléli Ukrajnát, és csak azt várja el Putyintól Európában, hogy „eddig és ne tovább”.    

Putyin ilyen értelemben egyszerűbb eset: a Kreml leghatalmasabb íróasztalánál egy öregedő, de dörzsölt KGB-tiszt ül, aki már soha nem fog változtatni megkövesedett nézetén, miszerint Oroszországnak biztonságot nyújtó ütközőzónára van szüksége, nem engedheti közvetlen testközelbe a NATO-t. Az említett globális sakktáblán az utóbbi években minden korábbinál nagyobb szerepet kapott a szankció nevű sakkfigura, amelynek az ellenféllel szembeni használati értéke a gyalogtól a vezérig terjedhet, de van egy olyan tulajdonsága is, amivel a valódi sakkfigurák nem rendelkeznek: alkalmazásakor kárt okozhat a saját táborában is. A világpolitika szempontjából három ország elleni szankcióknak van különös jelentőségük: az Oroszországot, az Iránt, illetve az Észak-Koreát sújtó szankcióknak. Ezen belül Oroszország vonatkozásában két eltérő vonalon is születtek nyugati büntető intézkedések: az egyik szankciós rezsimet az Ukrajnával szembeni agresszív orosz fellépés, tehát valóban súlyos ok váltotta ki. A másiknak az alapját a Szkripal-ügy képezi, amelynek a hatalmi erőviszonyokat befolyásoló súlya nincs, jelképes fontossága viszont annál inkább.

Korea ügyében Kínával kell dűlőre jutniuk az amerikaiaknak

Viszonylag a legkevésbé a Phenjan elleni nemzetközi szankciók kapcsolódnak az amerikai-orosz viszonyhoz. Észak-Korea fő támasza egyértelműen Kína, és a térségben az oroszok meglehetősen passzívak. Ha Washingtonnak sikerül tető alá hoznia a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítését, az a Pekinghez, és nem a Moszkvához fúződő amerikai viszonyt fogja alapvetően befolyásolni.

Amikor a Nyugat – élén a demokrata párti washingtoni kormányzattal – 2014 februárjában nagy nyereségként könyvelte el az oroszbarát ukrán elnök, Viktor Janukovics bukását, hírszerzésből csúfosan megbukott: nem látta előre – vagy ha látta, az még nagyobb baj -, hogy a Kreml brutális cselekvésre szánja el magát, és márciusra már annektálja is a Krím félszigetet, miközben a nagyrészt oroszok lakta Kelet-Ukrajnában fegyveres lázadást szít, amelynek a nyomán Ukrajnán belül ma is demarkációs vonal húzódik. Erre a moszkvai provokációra válaszul a Nyugat olyan szankciós intézkedésekkel sújtotta Oroszországot, amelyeknek a hátrányos következményei miatt ma is panaszkodik egy sor európai uniós ország. Az idén tavasszal kirobbant Szkripal-ügy sokkal inkább „elvi kérdés”. A kormányok nem szokták nagydobra verni, ha egy beszervezett, átállított ellenséges kémen egyszer csak keresztülhajt egy teherautó: ez ilyen szakma. Ami a briteknél kiverte a biztosítékot Szergej Szkripal volt orosz hírszerző tiszt és lánya angliai megmérgezése nyomán, az az volt, hogy Moszkva a nemzetközi egyezmények által tilalmazott vegyi fegyverrel hajtott végre támadást brit földön, nagy-britanniai lakos ellen. Az már később csak fokozta London felháborodását, hogy halálos áldozata is lett a valamiképpen hátrahagyott Novicsoknak, mégpedig nem a célszemély, hanem ártatlan brit állampolgár személyében. 
Az Európai Unióból éppen távozóban levő Nagy-Britannia mellett – amelyet egyes washingtoni stratégák szeretnének magukhoz édesgetni - Trump Amerikája keményen kiállt, és kiutasított egy csomó orosz diplomatát, a minap pedig újabb szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben. Ez utóbbi intézkedés gyaníthatóan annak tudható be, hogy az amerikai elnök környezetében most azok a hangadók, akik a nyugati szolidaritást sorolják előre, és szeretnék feledtetni Donald Trump és Vlagyimir Putyin titokzatos tartalmú és az elnökkel szemben széles körben gyanakvást kiváltó, nagy visszatetszést keltő helsinki találkozót. Putyinnak nem csak az elbaltázott Szkripal-akció felelőseivel gyűlhetett meg a baja, hanem az is kiderült: a titkos orosz kibernetikai hadviselés emberei árulkodó nyomokat hagytak maguk után, és az amerikai hírszerzés feltárta: az oroszok igyekeztek Trump oldalán beavatkozni a 2016-os amerikai elnökválasztásba. A demokraták érthető módon foggal-körömmel kapaszkodnak az erről folyó vizsgálatba, így most Putyin az amerikai belpolitikai küzdelmek fortyogó katlanjában találja magát. Donald Trump sokak által egyébként is megkérdőjelezett legitimációja - párosulva ezekkel az „orosz összejátszásra” vonatkozó vádakkal - oda vezetett, hogy ma már Trump aligha tudna bármiben megállapodni Putyinal, amit Amerikában helyeslően fogadnának. Legalábbis nem a novemberi kongresszusi választásig, ahol eldől majd, megszűnik vagy éppen megszilárdul-e az amerikai törvényhozásban a republikánus többség.
2018.08.15 10:00
Frissítve: 2018.08.15 10:00