Dohnányi-nap - Tündéri világ

Publikálás dátuma
2017.12.07 06:45

Fotó: /
A Nemzetközi Dohnányi-napon ma az utolsó romantikusra, a 140 évvel ezelőtt született zeneszerző Dohnányi Ernőre emlékezik a hazai zenetudományos élet.
Fotó: Leeimage/Luisa Ricciarini

Fotó: Leeimage/Luisa Ricciarini

Mitől számít jelentős zeneszerzőnek Bartók Béla és Kodály Zoltán kortársa? Mennyire közönségbarátok és mennyire könnyen taníthatóak művei? Mi a XX. század első felében élt zeneszerző Dohnányi Ernő titka? A titok megfejtésére nem vállalkozott, saját Dohnányi olvasatáról azonban mesélt lapunknak Fülei Balázs zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kamarazenei Tanszékének vezetője, aki az elmúlt évadban Dohnányi több művét, köztük az 1. zongoraversenyt és a c-moll zongoraötöst is eljátszotta.

„Dohnányi összegző komponistaként nagyon érzékeny volt azokra a hatásokra, amelyek más zeneszerzőktől érték. Szintetizáló képessége jól működött: Brahms halála előtt két évvel azt mondta hallva opus 1-es zongoraötösét, hogy maga sem írhatott volna jobbat. Mindez nem az utánzást, hanem a tökéletes stílusérzéket jelentette a fiatal Dohnányi Ernő esetében, aki később rátalált csak őt jellemző, egyéni stílusára” - ad támpontot a befogadónak Fülei Balázs, aki szerint Dohnányi, a briliáns előadó, félelmetes memóriájú zongorista a zeneszerzésben is megőrizte virtuozitását. „Olykor paródiába hajló darabjaival ugyan feltételezi a hallgató zenei nyelvismeretét, ám ragyogó hangszerelésének, dallamos muzsikájának és a klasszikus zene sok-sok rétegének köszönhetően közönségbarát műveket alkotott. Nem törődött a korszellemmel: akkor szerzett nagyon dallamos zenét, amikor az épp kevéssé volt divatos, a XX. század első felében nem a dallamon és a tonalitáson nyugvó muzsika számított trendinek” - mutatja be a lázadó szellemű komponistát a zongoraművész.

A felfedezés
Cziffra György még kisfiú volt, amikor meghallatásra jelentkezett Dohnányinál, ám a portás nem vette komolyan, s el akarta zavarni. Ám megjelent Dohnányi, beinvitálta, és meghallgatta a megszeppent fiatalembert. Ekkor csörgött a telefonja – valaki találkozót kért tőle, ő azonban kimentette magát. A vonal túloldalán azt hitték, a női nem nagy rajongója egy randevú miatt nem ér rá, rákérdezett hát az illető, milyen gyöngyszem tartja vissza Dohnányit. A komponista a beszélgetés után azt motyogta: „Hogy miféle gyöngyszem tart vissza? Nem gyöngyszem, ez maga a Kooh-i-noor gyémánt!” - Cs. A.

„Könnyen befogadható dallamai olyannyira képiek, hogy filmzenének is beillenének. A színek, hangulatok és karakterek kezelése, besűríthetetlen, hömpölygő stílusa tündéri világot idéz. Nemrég a Zeneakadémián az 1. zongoraversenyét játszottam, és megfordult a fejemben, hogy koncert közben képeket vagy homokanimációt kellene vetíteni” - meséli Fülei Balázs. A zenész és tanár nem feledkezik meg a zeneszerető, de nem szakértő közönség szempontjairól sem. „Dohnányi zenéjének könnyen befogadhatóságát jelzi az is, ahogy például a Változatok egy gyermekdalra című művében bűvészkedve vonultatja fel a stílusokat a barokktól Brahmsig. Ezért is tudom ezzel a darabbal megragadni a fiatalokat. Miközben rengeteg hangot tartalmazó hangszeres szólamai nehezek és alapos zenészi felkészültséget igényelnek, zongoradarabjai „kézre állnak”. Ugyanakkor Dohnányi Ernő az a zeneszerző, akinek műveihez elengedhetetlen az éles logika és az egyéni invenció” – említ két fontos előadói és hallgatói szempontot Fülei Balázs zongoraművész.

Hányattatott életút, hazajutó hagyaték
Az 1877-ben Pozsonyban született zeneszerző, zongoraművész és karmester 1949-től haláláig, 1960-ig az Amerikai Egyesült Államokban élt. 1931–1944 között a Magyar Rádió Zenei Osztályának igazgatója, 1934-től a Zeneakadémia főigazgatója lett. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal is elismerték. 1945-ben politikai rágalomhadjárat indult ellene, háborús bűnösséggel vádolták meg, s annak ellenére, hogy a hivatalos minisztériumi vizsgálat minden kétséget kizáróan felmentette őt előbb Magyarországon, majd később, amikor a vizsgálat lefolytatását kérték, az Egyesült Államokban is, a vádaskodás kiirthatatlannak bizonyult. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki. Az Egyesült Államokban töltött éveiről sokáig még a szakértők is viszonylag keveset tudhattak. A budapesti Dohnányi Archívum 2002. január 1-jén, a zeneszerző születése 125. évfordulójának évében kezdte meg működését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az MTA Zenetudományi Intézete alapításában. 2014-ben Magyarországra érkezett amerikai hagyatéka. A gyűjteményt Dr. Seàn E. McGlynn, Dohnányi Ernő mostohaunokája ajándékozta az MTA BTK Zenetudományi Intézetnek.

Infó:

Nemzetközi Dohnányi-nap

December 7., 9 óra, MTA BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem

Az eseményen 12 angol nyelvű előadás mellett filmvetítést és hangversenyt is rendeznek.

Dohnányi Ernő műveit játssza Frankl Péter világhírű zongoraművész és a Kelemen Kvartett december 13-án, a Zeneakadémia Nagytermében.

Hompola Krisztina

Szerző
2017.12.07 06:45

A Cofidistől kértek hitelt a dzsihádisták

Publikálás dátuma
2018.08.17 14:35

Fotó: AFP/ JAVIER SORIANO
A barcelonai terroristasejt viszonylag kevés pénzből hajtotta végre a tavalyi akcióját, de mégiscsak szükségük volt forrásokra. A nyomozók mára felderítették, milyen módszerekkel jutottak pénzhez.
A 16 halálos áldozatot követelő, tavaly augusztusi katalóniai merényletek után egy évvel közzétett rendőrségi dokumentumok arról tanúskodnak, hogy az Iszlám Állam nevében cselekvő dzsihádistáknak viszonylag kevés pénzből sikerült véghez vinniük az akciót.   Bár a szélsőségesek a tömegbe hajtva gyilkoltak a népszerű La Ramblán majd Cambrilsban, eredetileg robbantani akartak. Csakhogy a házi készítésű bomba napokkal korábban véletlenül felrobbant az egyik búvóhelyükön. A „Sátán anyjaként” emlegetett robbanószer alapanyagaira 1225 eurót költöttek. Ezen kívül csupán a mozgásukhoz használt autók, és a ramblai gázoláshoz használt kisbusz bérleti díját kellett finanszírozniuk. Ez az El País spanyol napilap összefoglalója szerint 1161 euróba került. Alig több mint 2300 eurót (mintegy 730 ezer forintot) kellett tehát előzetesen összeszedniük. A nyomozók arra a megállapításra jutottak, hogy ennél valamivel többet, mintegy 2530 eurót igen egyszerűen, ékszerek eladásából szerezték meg. Három alkalommal, két boltban bonyolították le az üzletet. Állítólag lett volna egy negyedik próbálkozás is, ám az ékszerész gyanút fogott az arany eredetét illetően, és nem akart többet üzletelni a dzsihádistákkal. Ezen kívül a Caixabankban vezetett számlájukról is leemeltek összegeket a terrorista sejt tagjai. 
A harmadik forrásukat a hitelszolgáltatók jelentették. Az egyik terrorista, Mohamed Hihami a merénylet előtti hónapban több alkalommal is felhívta a személyi kölcsönöket kínáló Cofidist. Végül Junesz Abujakub és három családtagja volt az, aki hitelt vett fel – nem világos, hogy a francia cégtől vagy egy másik intézettől. Mohamed Huli pedig a Moneyman és a Dinerorapid nevű vállalkozástól kérvényezett – a Nelu Daniel álnevet használva – több alkalommal hitelt, egyenként maximum 300 eurót. A Moneyman elismerte, hogy érkezett ezen a néven kérelem, de hangsúlyozta, hogy elutasították a hitelkérelmet, miután kiderült, hogy a személyazonosságot igazoló papír lopott.
2018.08.17 14:35

Morzsolódik Le Pen birodalma

Publikálás dátuma
2018.08.17 12:30

Fotó: AFP/ Francois Mori
Franciaországban még él az egykori államfő, De Gaulle hagyatéka. Legalábbis abban az értelemben, hogy szilárd a köztársaság, bár pártjai sokszor inognak.
A francia sajtóban továbbra is kiemelt téma a május elsején verekedő testőrtiszt ügye, ami egyáltalán nem tett jót a köztársasági elnök megítélésének. Ennek is köszönhető, hogy a közvélemény-kutatásokban jelenleg 42 százalék körül van Emmanuel Macron népszerűsége. Tény, az államfő szeszélyes természetének is szerepe van abban, hogy honfitársai neheztelnek rá. Nem javította megítélését például az, hogy nemrég - kényelemből - távol maradt a nagy nemzeti ünnepről, beosztott miniszterét küldte el maga helyett.  Ugyanakkor az is igaz, hogy az elnök mégis rokonszenves egyéniség, nem véletlenül győzött magabiztosan a tavalyi választáson. Ráadásul azóta elérte azt is, hogy már csak agonizál a nyugati világ egyik legerősebb szélsőjobboldali tömörülése, Marine Le Pen pártja. A kényszerből átkeresztelkedett mozgalmat, az egykori Nemzeti Frontot - magyar ikerpárjához, a Jobbikhoz hasonlóan - pénzszűke gyötri. A bíróságok megvonják forrásait, több millió euró hiányzik a büdzséjükből. Szinte utánozva Vona Gábor kezdeti kísérletét, gyűjtést indítottak a tagok között, hátha így sikerül talpon maradni, de kiderült, ott is tekintélyes összegek tűntek el ellenőrizhetetlenül. A hívek hamar észrevették, hogy kicsúszik talpuk alól a talaj, menekülni kezdtek. Akad olyan megyei szervezet, amely egyetlen hónap alatt úgy 20-30 ezer tagjától volt kénytelen búcsúzni. Ezek előbb csupán a tagdíjfizetésről „szoktak le”, később feledtetni igyekeztek azt is, hogy valaha is jártak a mozgalom környékén.  A korábbi vezető szélsőséges erő hanyatlásával új fölállás kezd kirajzolódni. A klasszikus baloldal - hasonlóan a tehetetlen magyar ellenzékhez - a közeli újjászületés esélye nélkül mondhatni romokban vergődik. A sztálini önkényuralmat majmoló kommunista párt már rég eltűnt. Az egykori köztársasági elnök, Francois Hollande kapálózik, célja most az, hogy a mitterrandi nosztalgiával a 2022-es elnökválasztásokra visszaszivároghasson. Arra törekszik, hogy a demokratikus konzervatívok ne nyerhessenek teret, s ne az orbánihoz hasonló illiberális jobboldal, az ugyancsak volt elnök, Nicolas Sarkozy vezetésével alakíthassa a maga képére Európát. Nem véletlen, hogy a nyugati sajtó jelentős része kíméletlenül ostorozza az orbáni gyakorlatot, mert a demokrácia legnagyobb veszedelmét látja benne. Mindent megmozgatnak tehát, hogy a jövő tavasszal esedékes európai parlamenti választáson a Macron-Merkel tipusú Európa kerekedhessen fölül. Nem könnyen elérhető cél, mégsem kilátástalan. 

Hogyan tovább?

Macron irányításával él a De Gaulle-i hagyaték, a háromnegyed évszázada szilárdan álló Ötödik Köztársaság töretlenül őrzi demokratikus hagyományait, átvészelte pillanatnyi üzemzavarait. Hasonlóan az Angela Merkel vezette Németországhoz inog, de nem süllyed el. Közben viszont torzul Európa egésze. Az orbánista politika hatására lassan, de makacsul terjednek  a harmincas évek illúziói, s bomlasztanák az integrációt. A kicsinyek túlfűtött öntudata mozaikjaira tördelné a kontinenst, a régi-új rendet támasztaná föl. Ez a tétje a közelgő közösségi parlamenti választásoknak.

2018.08.17 12:30
Frissítve: 2018.08.17 12:30