Trump éves mérlege

Első hivatali évének végéhez közeledve eddig egyetlen modern kori amerikai elnöknek sem volt ilyen rossz az elfogadottsági indexe, mint a republikánus Donald Trumpnak: a Pew közvélemény-kutató központ legutóbb 32 százalékra mérte.

Tárgyilagosan nézve ugyanakkor megállapítható, hogy a gazdaságban lecsapódó elnöki teljesítménye nem olyan negatív, mint amilyen a róla alkotott általános összbenyomás. Azt a kampányígéretét elég jó arányban tudta teljesíteni, hogy eltöröl számos olyan jogszabályt, amely korlátozza az üzleti vállalkozás szabadságát.

Ez alatt részben, de nem kizárólagosan a Barack Obama demokrata párti kormányzata által meghozott környezetvédelmi előírások kigyomlálását, a fosszilis energiafelhasználás „újraélesztését” kell érteni. Az év vége felé a jelek szerint sínre került a vállalkozásokat és a tehetőseket sújtó adó nagy mértékű csökkentésének az ügye, valamint az Obama-féle egészségbiztosítási program elleni Trump-roham gyümölcse szintén beérni látszik.

A deregulációnak az összhatása persze vitatott, az adócsökkentés szerkezete és az Obama-care visszanyesése pedig szociálisan vitathatatlanul igazságtalan. Tény azonban, hogy az amerikai gazdaság állapota tovább javul, a részvénytőzsdék rekordokat döntenek, ami akkor is elismerendő, ha figyelembe vesszük, hogy Trump már eleve növekedőben levő gazdaságot örökölt meg elődjétől.

Hosszabb távon természetesen megmutatkoznak majd a szociális és környezeti negatívumok, de az emelkedő gazdasági mutatók akkor is erős érvek, így ezeknek az intézkedéseknek a megvalósítása politikai sikernek mondható.

A minap a muszlim országokból való beutazás elnöki korlátozása megnyerte a január óta tartó jogi csatát a legfelsőbb bíróságon – igaz, a bevándorlás korlátozásának a nagy ígérete, a mexikói határ mentén végighúzódó fal még messze van a megvalósulástól.

A nemzetközi politikában azonban sokkal rosszabb az összkép: a Trump-adminisztráció szemmel láthatóan képtelen békésebb irányba terelni az atomfegyvereivel fenyegetőző Észak-Koreát, kezelni a távol-keleti konfliktust. Legutóbb Jeruzsálem Izrael fővárosaként való amerikai elismerése korbácsolta fel a zsidó állammal kapcsolatos indulatokat és a közel-keleti békefolyamattal kapcsolatos félelmeket, nem utolsósorban Európában. Amilyen megütközéssel szemléli a külvilág Donald Trump külpolitikájának egyes megnyilvánulásait, ugyanolyan döbbenettel viszonyul az amerikai demokráciát kiemelkedő értéknek tekintő belföldi közvélemény jó része arra a stílusra, ahogyan Trump egyes konfliktushelyzeteket kezel, például ahogy időnként útszéli hangon gyalázza a neki nem tetsző médiát.