Trump éves mérlege

Publikálás dátuma
2017.12.13. 06:33
Fotó: AFP/Saul Loeb

Első hivatali évének végéhez közeledve eddig egyetlen modern kori amerikai elnöknek sem volt ilyen rossz az elfogadottsági indexe, mint a republikánus Donald Trumpnak: a Pew közvélemény-kutató központ legutóbb 32 százalékra mérte.

Tárgyilagosan nézve ugyanakkor megállapítható, hogy a gazdaságban lecsapódó elnöki teljesítménye nem olyan negatív, mint amilyen a róla alkotott általános összbenyomás. Azt a kampányígéretét elég jó arányban tudta teljesíteni, hogy eltöröl számos olyan jogszabályt, amely korlátozza az üzleti vállalkozás szabadságát.

Ez alatt részben, de nem kizárólagosan a Barack Obama demokrata párti kormányzata által meghozott környezetvédelmi előírások kigyomlálását, a fosszilis energiafelhasználás „újraélesztését” kell érteni. Az év vége felé a jelek szerint sínre került a vállalkozásokat és a tehetőseket sújtó adó nagy mértékű csökkentésének az ügye, valamint az Obama-féle egészségbiztosítási program elleni Trump-roham gyümölcse szintén beérni látszik.

A deregulációnak az összhatása persze vitatott, az adócsökkentés szerkezete és az Obama-care visszanyesése pedig szociálisan vitathatatlanul igazságtalan. Tény azonban, hogy az amerikai gazdaság állapota tovább javul, a részvénytőzsdék rekordokat döntenek, ami akkor is elismerendő, ha figyelembe vesszük, hogy Trump már eleve növekedőben levő gazdaságot örökölt meg elődjétől.

Hosszabb távon természetesen megmutatkoznak majd a szociális és környezeti negatívumok, de az emelkedő gazdasági mutatók akkor is erős érvek, így ezeknek az intézkedéseknek a megvalósítása politikai sikernek mondható.

A minap a muszlim országokból való beutazás elnöki korlátozása megnyerte a január óta tartó jogi csatát a legfelsőbb bíróságon – igaz, a bevándorlás korlátozásának a nagy ígérete, a mexikói határ mentén végighúzódó fal még messze van a megvalósulástól.

A nemzetközi politikában azonban sokkal rosszabb az összkép: a Trump-adminisztráció szemmel láthatóan képtelen békésebb irányba terelni az atomfegyvereivel fenyegetőző Észak-Koreát, kezelni a távol-keleti konfliktust. Legutóbb Jeruzsálem Izrael fővárosaként való amerikai elismerése korbácsolta fel a zsidó állammal kapcsolatos indulatokat és a közel-keleti békefolyamattal kapcsolatos félelmeket, nem utolsósorban Európában. Amilyen megütközéssel szemléli a külvilág Donald Trump külpolitikájának egyes megnyilvánulásait, ugyanolyan döbbenettel viszonyul az amerikai demokráciát kiemelkedő értéknek tekintő belföldi közvélemény jó része arra a stílusra, ahogyan Trump egyes konfliktushelyzeteket kezel, például ahogy időnként útszéli hangon gyalázza a neki nem tetsző médiát.

Szokni kell a Fehér Házat

Publikálás dátuma
2017.12.13. 06:31
Az exkatona stábfőnöknek és az elnök vejének nincs egyszerű dolga Fotó: Shealah Craighead
Lassan egy éve Donald Trump tölti be az amerikai elnöki tisztséget, de bennfentes beszámolók szerint még ma is furcsán fogja fel szerepkörét.

Donald Trump minden reggel fél hatkor ébred, bekapcsolja a hálószobában elhelyezett tévét, meghallgatja a híreket a szívből utált, de még mindig alapvető tájékozódási forrásnak tekintett CNN-en, átkapcsol a konzervatív Foxra, ahol ötleteket nyer a twitterezéshez, majd a liberális MSNBC „Reggeli Joe” című programjára vált, talán azért, hogy kellően felpaprikázza magát a munkanaphoz.

Néha már ágyból, párnák közül kezdi kilövöldözni a világba Twitter-üzeneteit. Van úgy, hogy pizsamában hosszan elidőz még a lakosztályi dolgozószobában is, azt figyelve, melyik tévécsatornán mit mondanak róla. A New York Times minapi terjedelmes írása szerint John Kellynek, a házi stáb vezetőjének, a nyugalmazott négycsillagos tengerészgyalogos tábornoknak, aki 2003-ban, az iraki invázó idején az ellenség golyózáporában is sikerrel nyomult előre hadoszlopával, mostanra nagyjából sikerült elérnie, hogy Trump legalább kilenc, fél tíz tájban munkára készen megjelenjen az Ovális irodában.

A New York Times összesen hatvan tanácsadót, munkatársat, barátot, illetve törvényhozót faggatott ki, hogy „testközeli” képet nyerjen arról, miként látja el hivatalát az Egyesült Államok közel egy évvel ezelőtt hivatalba lépett, 45. elnöke.

A fő következtetés: Trump még ma is úgy tekint az elnökségre, mint Hillary Clinton felett aratott meglepő győzelmének napján: elnyert díjnak tartja, amit nap mint nap kemény küzdelemben kell megtartania. A többi elnök számára minden egyes nap azt a kihívást jelentette, hogy vezetni kell egy országot. Trump szemében a napi kihívás a hivatal megőrzéséről szól. Naponta legalább négy órát szán arra, hogy figyelje az elnöki tevékenységéről szóló tévéműsorokat. Még ma sem elnökként viselkedik, hanem úgy, mintha az elnökségért kampányolna.

Trump meggyőződése, hogy Robert Mueller különleges ügyész az ő legitimációjának az aláásásását célzó összesküvés jegyében kezdte vizsgálni az orosz bavatkozás kérdéseit. Lindsey Graham dél-carolinai republikánus szenátor szerint Trump „szenvedélyesen hiszi, hogy a liberális baloldal és a média tönkre akarja őt tenni”. Veje – és egyben tanácsadója -, Jared Kushner azt mondja, a 71 esztendős Trump már nem fog változtatni a felfogásán és szokásain, és ha ezekkel nincs összhangban az elnöki poszt eddigi felfogása, akkor nem ő fog igazodni a tisztséghez, hanem a tisztséget fogja önmaga képére átformálni.

A beszámolókból azonban olyan kép bontakozik ki, hogy sajátos küzdelmet folytat a Fehér Házban az üzleti világból érkezett elnökkel a már említett Kelly exkatona, a stábfőnök, aki igyekszik Trump napirendjét pörgősebbé tenni, teletűzdelni megbeszélésekkel és találkozókkal, hogy az elnöknek ne legyen annyi ideje saját kedvtelésének – a meggondolatlan Twitter-üzenetek szerteküldésének – hódolnia. Trump az elmúlt hónapokban valamelyest meghajolt Kelly „tapintatos diktatúrája” előtt, naponta tucatszor hívja telefonon a stábfőnököt, és kikéri a tanácsát. A minap azonban a Hálaadás ünnepét a floridai Mar-a-Lagóban töltő Trump „kihágott”, olyan emberek tömegével partizott együtt, akik, ha John Kellyn múlik, soha nem kerülnek fel az elnök látogatóinak listájára.

Az, hogy Donald Trump csak nehezen alkalmazkodik az elnöki hivatal ellátásának követelményeihez, a New York Times meglátása szerint abból is fakad, hogy előzetesen sokkal inkább egy birodalom fölötti uralkodásnak vélte a szerepkört, és nem gondolt arra, hogy a végrehajtói hatalomnak meg kell találnia az együttélés módját a törvényhozói és az igazságszolgáltatási hatalmi ággal.

Egy alkalommal Mitch McConnell, Kentucky állambeli szenátor, a szenátus republikánus többségének a vezetője tartott prezentációt az Ovális Irodában az egészségbiztosítás bonyolult kérdésköréről, és Trump közbekotyogott. „Ne szakítson félbe” - szólt rá az elnökre hűvösen a szenátor.

A sivatag ajándéka

Publikálás dátuma
2017.12.13. 06:18
Fotó: Shutterstock
A világ csökkenő vízkészlete miatt a kaktusz válhat a XXI. század egyik legfontosabb haszonnövényévé. Táplálék, takarmány és vízraktározó egyben.

A világ vízkészleteire nehezedő egyre nagyobb nyomás miatt a kaktusz válhat a 21. század egyik legfontosabb haszonnövényévé - írja a greenfo.hu. Nagyfokú ellenállóképességüknek hála, ezek a szúrós növények jelenthetik élelmezési szempontból az egyik utolsó mentsvárat a klímaváltozás által legsúlyosabban érintett száraz területeken.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a kaktuszfélék továbbá rengeteg vizet tárolnak: ez hektáronként akár 180 tonnát is jelenthet, ami öt kifejlett tehén ellátására elegendő. ,,A Madagaszkár déli részét sújtó közelmúltbeli aszály során a kaktuszok fontos táplálék-, takarmány- és vízforrásként szolgáltak a helyiek és állataik számára" - húzta alá a FAO.

Az ENSZ-ügynökség szerint míg a kaktuszfélék többsége táplálkozásra nem alkalmas, addig a fügekaktuszok vagy medvetalpkaktuszok nemzetségébe tartozó fajok ehetőek, és Brazíliában, Észak-Amerikában, valamint Etiópiában már jó ideje termesztik őket.

A kaktuszfügét az indiánok már 9000 éve ették; a nazca és a maya indiánok már termesztették is. A párducmacska és a jaguárbőrrel együtt fizetőeszközzé vált, és a kereskedelembe vonásával egész Közép-Amerikában gyorsan elterjedt, sőt, Kubába és a Karib-szigetekre is átjutott. Lisszabonba valószínűleg Kolumbusz közvetítésével került. A XV.-XVI. század fordulóján a hajósok skorbut ellen használták, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a mediterrán, száraz klímán Európában is elterjedjen. A XVIII. században ferences szerzetesek már Kaliforniában is termesztették.

A kaktuszfüge elterjedt fogyasztási cikk: zöldségként eszik vízraktározásra módosult, levélszerű szárát. Felhasználása hasonló, mint a zöldbabé. A szárat feldarabolják, és hússal, tojással, babbal, hagymával megfőzik. A nopalt fogyasztják főzve, sütve, grillezve, de nyersen is, salátának. Ital is készül belőle, sőt, alkoholtartalmú koktélokat is ízesítenek vele.

Szerző