Nem akarják látni a szegregációt

Publikálás dátuma
2017.12.21 21:00

Fotó: /
Nagy szükség lenne az iskolai elkülönítés országos feltérképezésére, a kormány mégis vonakodik átfogó felmérést indítani.

Leszavazta az Országgyűlés Fidesz-KDNP-s többségű Kulturális Bizottsága Ikotity István és Szél Bernadett LMP-s képviselők indítványát, amelyben egy, a magyarországi iskolai szegregációt feltérképező vizsgálat megindítására tettek javaslatot. A képviselők azt szerették volna elérni, hogy az Országgyűlés kérje fel a kormányt, 2019. január 1-ig végezze el a hazai iskolarendszerben érvényesülő szegregáció társadalomtudományi felmérését, valamint az eredményekből kiindulva dolgozza ki, és széles körű társadalmi egyeztetés után fogadja el az iskolai szegregáció visszaszorítását célzó aktualizált cselekvési programot.

"Ilyen, olyan, amolyan"

Ikotity és Szél szerint erre azért lenne szükség, mert a feltételezhetően származási alapú szegregációra (ami leginkább a roma és nem roma diákok elkülönített oktatásában jelenik meg) vonatkozóan a köznevelés-statisztika nem tartalmaz adatokat. "Így az elkülönítés mértékére vonatkozó információk kizárólag korábbi társadalomtudományi felmérések alapján állnak rendelkezésünkre. Mivel a kormány – legalábbis szavakban – nagyon fontosnak tartja a szegregáció felszámolását, kulcsfontosságú, hogy ehhez egyáltalán a magyar iskolarendszerben érvényesülő szegregációval, az aktuális helyzetképpel tisztában legyünk" - írták.

- Ezzel a határozati javaslatunkkal lényegében egy 2015-ös, hasonló kezdeményezésünknek próbáltunk újból érvényt szerezni - közölte megkeresésünkre az LMP szóvivője. Kanász-Nagy Máté szerint már akkor is teljesen átlátszó kifogásokkal utasították el a javaslatot, az egyik legfőbb ellenérv az volt, hogy a szegregáció pontos meghatározása nem tisztázott. Ezt az álláspontot egyébként a fideszes Pósán László képviselte a leghatározottabban. Az ülés jegyzőkönyve szerint Pósán azt kifogásolta, hogy a szegregáció szót az elmúlt években "nem egy esetben politikai indíttatásból is, hol ilyen, hol olyan, hol amolyan értelmezésben" használták, és amíg nincs "egyféleképpen értelmezett jelentéstartalma a szónak", addig egy ilyen felmérés nyomán "nagyon furcsa eredményekre juthatunk".

Pósán László fejében Szabó Szabolcs független képviselő igyekezett rendet tenni. "Amennyire én a szociológiai szakirodalmat ismerem társadalomkutatóként, ott ez nem kérdés. Tehát ez egy viszonylag tisztázott fogalom, és társadalomtudományi, szociológiai módszerek léteznek arra, hogy származási alapú szegregációt, akár számszerűen is tudjunk bizonyítani. Tehát ez módszertani értelemben nem lehetetlen, sőt kidolgozott módszertan van rá" - mondta. Ikotity István pedig azt hangsúlyozta: attól függetlenül, hogy a kormány megrendelésére készülne egy felmérés, az abban használt módszertant és terminológiát nem a képviselőknek kell meghatározni. "Az már az adott tudományterületnek a feladata" - szögezte le.

Korábban kutatták

A politikusokkal ellentétben a tudomány képviselői nagyon is tudják, hogyan fogjanak neki egy-egy kutatásnak. Ezt bizonyítják az elmúlt évek vizsgálati eredményei, amelyek rávilágítanak a hazai iskolai szegregáció helyzetére is. Legutóbb például a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) publikált egy több mint 300 oldalas tanulmányt "A közoktatás indikátorrendszere 2015" címmel. Ebben egy szegregációs index segítségével mérték fel a többségi és a kisebbségi tanulók közötti kapcsolatok, érintkezések kialakulásának valószínűségét (az adatok 2010-2013 közötti időszakra vonatkoznak). Minél magasabb indexérték jött ki, az annál nagyobb iskolai elkülönülést jelent. Arra jutottak: a vizsgált időszakban 27,2-ről 32,9-re nőtt országos szinten a szegregációs index, vagyis nőtt az elkülönítés a magyar közoktatási rendszerben.

Legalább ennyire figyelemre méltó az a kutatás is, amit az MTA és a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) kutatói publikáltak 2013-ban. A Roma Educational Fund és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok támogatásával létrejött projektben száz magyar város adatain vizsgálták a roma és nem roma tanulók iskolai elkülönülésének okait. Eredményeik szerint az iskolai szegregáció összefüggésben áll a tanulói mobilitással (magasabb társadalmi státusú tanulók közül sokan járnak lakóhelyüktől távolabbi iskolákba), a település roma lakosságának arányával és a helyi oktatáspolitikákkal. Ezzel kapcsolatban azt írták, egyes városok esetében erősebb, másokban gyengébb ez a hatás, ám az országos helyzetre leginkább az jellemző, hogy a helyi oktatáspolitika erősíti az iskolák közötti szegregáció mértékét.

Az Oktatási Hivatal hallgat

Megkérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi), milyen adatok állnak rendelkezésükre az iskolai szegregációval kapcsolatban, illetve támogatnák-e egy átfogó, országos felmérés megindítását. Válaszukban annyit közöltek, hogy a "szegregáció megelőzése, megakadályozása érdekében a "Lemorzsolódással veszélyeztetett intézmények támogatása" című felhívás rögzíti a deszegregációt szolgáló intézkedések megvalósítását. A felhívás 2016 októberében jelent meg, a megvalósítás 2017-ben kezdődött. A megvalósításhoz kapcsolódóan szegregációs index alapú felmérés készült az Európai Bizottság által kiadott iránymutatásnak megfelelően".

Az említett "index alapú felmérés" eredményeiről azonban nem árultak el részleteket. Magában a pályázati felhívásban korábbi kutatási eredményei szerepelnek. Úgy tudjuk, a projekt megvalósításáról az Oktatási Hivatal (OH) és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) gondoskodik. Szerettünk volna részleteket megtudni (például, hogy milyen szakértők vesznek részt a munkában), ám sem az OH-tól, sem az OFI-tól nem kaptunk válaszokat többszöri megkeresésünkre sem.

Annyi biztosnak tűnik, hogy a a Magyar Tudományos Akadémia segítségét nem kérték, legalábbis Varga Júlia, az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának tagja (és a 2015-ös MTA kiadvány szerkesztője) nem tud arról, hogy részükről bárki is részt venne a munkában. Varga lapunknak azt is elmondta, az MTA már dolgozik a következő, a közoktatás indikátorrendszerével foglalkozó kiadványon, amit várhatóan 2018 elején publikálnak majd.

Brüsszel is figyelmeztet
Az Európai Bizottság (EB) országjelentésében is gyakran foglalkozik a szegregációval. Az idei, novemberben megjelent jelentés szerint annak ellenére, hogy 2013-ban a magyar állam az összes állami iskola kezelését átvette az önkormányzatoktól azzal a céllal, hogy csökkentse az egyenlőtlenségeket, a legtöbb roma gyermek még mindig olyan iskolába jár, ahol az összes vagy a legtöbb gyermek roma származású. A romák körében a korai iskolaelhagyás több mint hatszor olyan magas (59,9 százalék), mint a nem romák esetében (8,9 százalék). Az EB 2016 májusában kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a roma gyermekekkel szemben a magyar oktatásban alkalmazott hátrányos megkülönböztetést illetően a faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmódról szóló irányelv megsértése miatt.

 "A politika feladata, hogy a legjobb megoldást keresse"

Az iskolai szegregációról azért kell beszélni, mert köztudott, hogy a társadalmi hátrányokat felnagyítva termeli újra az oktatási rendszer - fogalmazott lapunknak Teller Nóra szociológus, a Városkutatás Kft. (Metropolitan Research Institute) munkatársa.

- Valóban szükség lenne egy, a kormány által indított, az egész országot lefedő kutatásra?

- Mindegy, hogy ki indítja, de nagyon időszerű lenne, hogy valós képe legyen a döntéshozóknak a mai helyzetről, hiszen csak úgy lehet felelősen beavatkozni a minden fenntartóra érvényes beiskolázási szabályozásokba és oktatásszervezési rendszerekbe, ha tudjuk, hol történik a szisztematikus elkülönítés, és hol vannak olyan társadalmi-térségi folyamatok, ahol ezen felül más beavatkozások is szükségesek ahhoz, hogy mindenki a képességeit és készségeit legjobban fejlesztő iskolába és csoportokba tudjon kerülni, függetlenül attól, hogy hova született.

- Hogyan nézne ki egy ilyen kutatás?

- Az iskolai szegregáció kutatásának vannak hazai előzményei, mind a gyermekek és családjaik, mind a települések szintjén. Az Oktatási Hivatal adatai alapján akár évente frissített adatokat "szállító" kutatás is megoldható lenne, csak a döntéshozói szándék kellene hozzá.

- Igaz egyes politikusok állítása, hogy a szegregáció fogalma nem tisztázott, s emiatt torz eredmények születhetnek?

- A képviselők feladata és társadalmi felelőssége, hogy a lehető legjobb megoldást megkeressék, nem az, hogy egy társadalmi tényről - esetleg korlátos ismereteik keretein belül - be akarják bizonyítani, hogy az nincs is. Adatok vannak róla, hogy mind az egyéni, mind az intézményi teljesítmény igenis összefüggésben áll azzal, hogy milyen társadalmi összetételű csoportban tanulhat ma egy gyermek Magyarországon.

- Ön hogyan definiálná a szegregációt?

- Akkor áll fenn a szegregáció, amikor a hátrányos helyzetű ("hh-s") gyermekek felülreprezentáltak egy-egy oktatási intézményben vagy osztályban (tanulócsoportban), vagyis az oktatási rendszer/intézmény elkülöníti egymástól a szegény és rossz helyzetben élő gyermekeket a jobb sorsú kortársaiktól. Amennyiben az egész település maga egy szegregátum, akkor az ott élő össze iskoláskorú létszámhoz mért "hh" arányt szoktuk vizsgálni.

2017.12.21 21:00

Orbánról jót vagy semmit

Publikálás dátuma
2018.11.13 08:00

Fotó: MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/ SZECSŐDI BALÁZS
Az RMDSZ és a Fidesz összeborulásának egyik legtragikusabb eredménye az erdélyi magyar nyilvánosság "kivégzése" lett. Az „ingyenpénznek” komoly ára van.
Egyik napról a másikra szüntette meg a bukaresti rádió magyar adása Magyari Nándor László kolozsvári szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatójának szerződését. Magyari évek óta keddenként jelentkezett heti jegyzettel a közrádióban. A szerződésbontás formálisan rendben van, a  történet mégis igen súlyos, mérföldkőnek számít a romániai magyar médiatérben. Hogy miért? Azért, mert az utóbbi években Magyarországról szinte irigykedve figyeltük, hogy Romániában a közmédia (viszonylag) szabad maradt. Miközben a romániai magyar médiát egészében kezdte lenyelni a Fidesz, a román közszolgálati rádiók és televíziók magyar adásai a román és a magyar kormányt, illetve az RMDSZ-t érő bírálatoknak, a velük szemben kritikus véleményformálóknak változatlanul teret adtak. (Az erdélyi magyar médiatermékek többsége Fidesz közeli cégek és magyar állami támogatásból működő alapítványok tulajdonába került. Az RMDSZ alapítványa, a Progress az RMDSZ-Fidesz végső összeborulás eredményeképpen gazdasági okokra hivatkozva megszüntette 2017. januárjától a liberális szemléletű, az Orbán-kormány illiberalizmusával szemben kritikus Erdélyi Riport hetilapot és menesztette a legolvasottabb magyar portál, a maszol.ro véleményrovatának minden „balliberális” publicistáját.) Magyari műsorának kiebrudálására október 30-i, „Egy ámokfutás utolsó lépései” című jegyzete után került sor. A román és magyar kormánnyal szemben egyaránt következetesen kritikus szerző jegyzetében ugyanis azt a kérdést teszi fel (nem először), hogy „vajon a rommagyar formációk (már az egyéni haszonszerzésen túl) nem csupán a Fidesz sugallatára/utasítására maradnak az illiberális irányba haladó hatalmi pártok mellett? Annál is sürgetőbb a kérdés megválaszolása, mert úgy tűnik, hogy szinte tökéletes csapda, amibe belesétáltak, és ha Dragnea bukik ez biza hosszú távra fogja esélyeiket szinte lenullázni.” Az egy nappal korábbi Kelemen Hunor – Orbán Viktor budapesti találkozó kapcsán pedig azt állította, hogy a két magyar vezetőről készült fénykép „jól mutatja az itteni (és az ottani) főnök helyzetét. A kényszeredett mosoly, mely Kelemen Hunor arcán ül, a meglepett tekintet és mimika, a megalázkodó testtartás, a kardotnyelt Orbán Viktor mellett, semmi jót nem ígér. A rommagyar vezér, minden bizonnyal nem kapott engedélyt a Dragnea-tól való elszakadásra, menetelni kell az illiberális úton, egyébként oda a magyarországi pénzek, és kegyvesztetté válik a vezér. Semmi más nem számít”. Ezek után a Liviu Dragnea vezette kormányzó román Szociáldemokrata Párt volt szenátorából lett rádióvezér Magyari nyelvezetére hivatkozva bontotta fel azonnali hatállyal szerződését. Tény, hogy Magyari „nyelvezetével” mindig is voltak gondok, nem egyszer közölt személyeskedésbe átcsapó jegyzetet, de mindeddig azt senki sem kifogásolta a rádió vezetéséből, a román közszolgálati rádióban pedig eddig szabadon lehetett bírálni mind a román politikai elitet, mind az RMDSZ-t, mind az Orbán-kormányt. A Fidesz irányította RMDSZ keze azonban már elért a román közmédiáig, legalábbis annak bukaresti szerkesztőségéig. A múlt héten Bukarestben és Kolozsváron is tárgyaló Szijjártó Péter készségesen meg is ígérte román kollégájának, hogy „Magyarország sem fog semmilyen politikai alapon, elfogult nem kormányzati szervezetek véleménye alapján elindított politikai támadást támogatni Románia ellen”. (A román jogállamiság kérdése épp ma kerül újra terítékre az Európai Parlamentben.) A magyar külügy első embere az RMDSZ-hez sem érkezett üres kézzel, Kolozsváron azt jelentette be, hogy Székelyföldre is kiterjeszti Magyarország azt a gazdaságfejlesztési programot, mely Erdélyben eddig Maros megye mezőségi részén nyújtott támogatásokat gazdálkodóknak és kisvállalatoknak. Egyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Fidesz lenyelte Erdélyt, befolyása Bukarestben is egyre jelentősebb. Az RMDSZ, amely több mint két évtizeden át a Kárpát-medencei magyarság legerősebb és mindvégig önálló politikai ereje volt, mára kettős kiszolgáltatottságba került, Budapesttől való függősége pedig immár romániai pozícióit fenyegeti. Merthogy, amint Magyari fogalmazott egyik jegyzetében, „ingyenebéd a korrupciós láncolatban sincs”. Az erdélyi magyar média tehetetlen, ugyanis az vagy direkt magyarországi Fidesz- és kormányközeli tulajdonban van, vagy RMDSZ alapítványi tulajdonban, a néhány még létező független médiatermék pedig a román állami támogatásokat kezelő RMDSZ alapítvány, a Communitas, vagy magyar állam támogatása nélkül nem tud létezni. Főképp nem úgy, hogy az Orbán-kormány milliárdokból fejleszti saját erdélyi médiabirodalmát.  

Parászka Boróka: nem kell kompromisszumot kötni

Valóban változik-e a helyzet, érezhető-e politikai nyomás a szerkesztőségen? - kérdeztük Parászka Borókától, a marosvásárhelyi közrádió magyar adásának szerkesztőjétől, az egyik legismertebb erdélyi médiaszereplőtől. Parászka szerint az erdélyi magyar média tere pontosan olyan ritmusban szűkül, mint a magyarországi, és a sajtószabadságot nagyon hasonló módon korlátozza a hatalom, amit eufemisztikusan „tulajdonosi körnek” szoktak nevezni. A román közmédia hosszú időn át nagyon szerencsés helyzetben volt, mert a „tulajdonosi kör” maga a rádió és tévéilletéket fizető állampolgár volt, biztosított volt az anyagi és tartalmi függetlensége. A rádióilletéket néhány éve eltörölték, a közmédia függővé vált a költségvetéstől. „Ezzel együtt a közmédiának abban a részében, ahol én dolgozom, a tartalomgyártás eddig zavartalanul, hatalomgyakorlás nélkül, szabadon működik. Ez pedig a szerkesztőség stratégiai döntésének, a szerkesztőségen belüli szolidaritásnak, a szakmai szervezetek támogatásának köszönhető. Engem háromszor jelentettek fel csak az idén, immár a legmagasabb, média ellenőrző hatóságnál, az Audiovizuális Tanácsnál. A korábbi években is gyakoriak volt a feljelentések, a mobbing, a fenyegetések. Az idei eljárás hasonló volt ahhoz, ami tavaly a Pátria Rádió munkatársát, Gazdag Józsefet érintette. Őt a szlovák frekvenciatanács, névtelen feljelentés alapján lefolytatott eljárás után, figyelmeztetésben részesítette egy műsor miatt, amelyben a CEU körüli vitákról volt szó, illetve elhangzott egy Bődöcs Tibor -féle Orbán paródia is. Az én műsoromat is azért jelentették fel – többek között – mert kritikus az Orbán-kormánnyal, illetve mert ellenzéki meghívottjaim voltak (az egyik kifogásolt meghívott Szalai Erzsébet, a másik Hont András illetve Böröcz József volt). A román audiovizuális tanács bekérette a hanganyagokat, azok fordítását, kielemezték a tartalmakat. Több hónapon át folyt az eljárás, de nem találtak kifogásolni valót.” A marosvásárhelyi újságíró elmondta, az ő műsoraiban is rendszeresen felmerülnek romániai, magyarországi ellenzéki témák, megszólalnak ellenzékiek. És nem csak az általa vezetett Értsünk Szót adásában, de a rádió többi műsorában is folyamatosan figyelemmel kísérik a legvitatottabb kérdéseket (így a CEU-t is, a menekültválság eseményeit, a közép-kelet európai korrupciós ügyeket, az újságírókat és a médiaszabadságot fenyegető atrocitásokat). Igaz, tette hozzá Parászka, hogy a „nyomásgyakorlás, a fenyegetések, a lejárató kampányok nem enyhülnek, sőt fokozódnak. Erre számítok a továbbiakban is, erre készülök”. Értékelése szerint azonban tartósabbnak bizonyul a szakmai elkötelezettség, a minőség. Ma a Marosvásárhelyi Rádió közmédiaként működik, olyan védett térként, ahol máshol el nem hangzó ügyekkel, témákkal szembesül a székelyföldi hallgató, és „ez egy olyan felelősség, amellyel kapcsolatban nem lehet, és nem kell kompromisszumot kötni”. (G.M)

Az erdélyi magyar sajtónak is vége

Az Erdélyi Riport felszámolása és a maszol.ro véleményrovatának megtisztítása kapcsán Tamás Gáspár Miklós 2017. január 3-án a hvg-ben azt a következtetést vonta le, hogy „az erdélyi magyar sajtónak is vége”. Az azóta történtek őt igazolták. TGM akkor úgy vélte, “Az erdélyi magyar értelmiség persze majd a hivatalos médiaszerkezeten kívül is valahogy majd megszervezi önmagát, de az RMDSZ-szel folytatott gyöngéd viszonyának alighanem vége. Így is túl sokáig tartott, és a kölcsönös tolerancia záloga – a hallgatás és a mellébeszélés – már nem áll, mert nem állhat fönn. ”A romániai magyar médiatérből kiszorított értelmiségi réteg azonban máig keresi az önszerveződés lehetőségeit, de a közösségi médián túlmenően egyelőre nem sok sikerrel. És távlatilag sem körvonalazódik semmi, TGM közel két éve megfogalmazott helyzetértékelése máig helytálló: „Egyelőre azonban nincs olyan gazdaságilag és politikailag önálló része a Duna-medencei magyar életnek, amelyben ne Orbán miniszterelnök úr hatalma lenne a döntőbíró. Kikerülni már nem lehet. Szembeszállni vele azonban még mindig lehetséges". 

2018.11.13 08:00
Frissítve: 2018.11.13 08:00

Harmadával kevesebb jut a nehezen élőknek: a szegényeken spórol a kormány

Publikálás dátuma
2018.11.12 07:30

Fotó: / Radó ferenc
Összességében harminc százalékkal kevesebb segítséget kapnak a legrászorultabbak azóta, hogy kormány 2015-ben átalakította a segélyezési rendszert – derül ki egy friss tanulmányból.
A humántárca 2015 márciusától eltörölte a korábbi központi lakásfenntartási és adósságrendezési támogatást, valamint megváltoztatta a méltányossági közgyógyellátás és ápolási díj szabályait. Ezek helyett egységes települési támogatást vezetett be, amit már csak akkor finanszíroz a kormány, ha az adott önkormányzat adóbevételei nem elegendőek a segélyek kifizetésére. Mindössze 260 városban és községben olyan magas az adóerő, hogy az állam egy fillért sem ad a segélyekre, a hazai települések 83 százaléka a legalacsonyabb adóbevétellel rendelkező kategóriába tartozik, ahol a kormánynak kell a zsebébe nyúlni a támogatások kifizetésekor. Mégis sokat spórol a szegényeken az állam, hiszen az új szabályok hatására 2014 és 2016 között drasztikusan, 30 százalékkal csökkent a rászorulóknak kifizetett összeg és átrendeződött a támogatások szerkezete is– olvasható a Tárki múlt héten bemutatott Társadalmi riport 2018 című kötetének egyik tanulmányában. Szociológusok már az átalakítás hónapjaiban arra figyelmeztettek, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás megítélésének és keretének járási szintre emelése, valamint a helyi segélyek átalakítása miatt sokan kieshetnek a támogatásból a rászorulók közül. Kopasz Marianna és Gábos András tanulmánya is ezt igazolja – bár a szerzőpáros rögtön az anyag elején megmondja, hogy a munkát a humántárca szociális ügyekért felelős államtitkársága felkérésére végezték el. A hatásvizsgálat épp azért különösen izgalmas, mert eddig nagyon kevés kormánydöntés társadalmi hatásait értékelő szakértői anyag került nyilvánosságra.
A kutatók az anyaggyűjtés során azt tapasztalták, hogy miközben nem csökkent jelentősen az önkormányzati segélyt igénylők száma, 2016-ban már csak a változás előtti létszám fele kapott pénzt, a támogatásra költött összeg pedig a 70 százalékára esett vissza. Ez a durva zuhanás elsősorban a lakhatást segítő támogatások csökkenése miatt következett be. A Tárki tanulmánya szerint a szinte teljes körű ellátástól két év alatt odáig jutottunk, hogy már csak a városok és falvak háromnegyede működtetett lakástámogatási rendszert, a korábban segélyezetteknek pedig már csak a 44 százaléka kapott segítséget a rezsiköltségek egy részének fedezésére. A gyógyszertámogatást kérők száma alig változott, az ezen a címen megítélt támogatás viszont a kormánydöntés hatására a felére esett vissza és hatalmas a visszaesés a családtagjukat otthon ápolók támogatásában is. 2014-ről 2016-ra megfeleződött a segélyezett ápoló családtagok száma, ráadásul sokkal kevesebb pénzt kaptak, mint korábban. Kopasz Mariann és Gábos András adatokkal igazolja, hogy a kormány átalakítási döntése nyomán kevesebb pénz jut a válsághelyzetben lévők megsegítésére is, holott ez maradt az egyetlen segélyezési forma, amit kötelezően működtetnie kell minden településnek. Csakhogy 2016-ban a 13 százalékuk egyetlen ilyen kérést sem teljesített. Jellemzően az aprófalvak nem tudnak annyi pénzt megspórolni, hogy kisegíthessék a krízishelyzetbe került lakóikat. Ugrásszerűen megnőtt ugyanakkor az áttekinthetetlenebb, kiszámíthatatlanabb „egyéb” támogatás címén megítélt segélyek aránya. 2016-ban már az összes támogatás több mint felét ilyen alapon osztották ki. A Tárki tanulmánya tehát egyértelműen bebizonyítja, hogy a segélyezési rendszer átalakításával a kiszámítható támogatások aránya jelentősen csökkent, ami a szociális biztonság csökkenéséhez vezetett. Ráadásul a legszegényebbek helyzete akkor is romlott, ha valamilyen jogcímen mégis hozzájutottak valamilyen támogatáshoz, mert ilyenkor is sokkal kevesebbet kaptak, mint a törvénymódosítás előtt. Már csak az a kérdés, hogy a kormány a felmérés nyomán akar-e változtatni az új gyakorlaton, hogy segítsen a rászorulókon. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás feltételeinek belügyminisztériumi szigorítási terve, hogy a jogosultság jövedelmi határának megállapításakor vegyék figyelembe egy másik családtag közmunkás bérét is, azt jelzi: ha lesz is változás, az tovább ront a társadalmi periférián lévők helyzetén.

Mindenki rosszabbul járt

A lakhatási szegénység felszámolásáért dolgozó Habitat for Humanity Magyarország még az önkormányzati segélyezés átalakításának évében megvizsgálta az új helyi szociális támogatási szabályzatokat. Az erről készült összefoglaló szerint a települések több mint 15 százaléka egyáltalán nem segítette lakosai lakásfenntartását 2015 márciusától, de a legszegényebbek mindenhol kevesebb pénzt kaptak erre a célra, mint korábban. Minél többen éltek egy háztartásban, annál rosszabbul jártak. Lakásfenntartási támogatást 2013-ban – amikor a segély 90 százalékát még az állam fizette minden település lakóinak – 450 ezer háztartás kapott

Hézagos rezsicsökkentés

Majdnem 370 ezer háztartás kért idén szociális tűzifa támogatást – ezt a Belügyminisztérium (BM) a csepeli Szabó Szabolcs független parlamenti képviselő írásbeli kérdésére válaszolva a múlt héten hozta nyilvánosságra. Az érintettek október 15-ig jelenthették be támogatási igényüket a helyi önkormányzatoknál. A kérelmeket a BM most összegzi, de ahhoz, hogy a települések megkaphassák az erre fordítható pénzt, külön kormánydöntést is kell hozni. Ennél nagyobb baj, hogy az állam csak a fa árát téríti meg, a tüzelő szállításának és esetleg felvágásának költségeit mindenhol az önkormányzatoknak kell kigazdálkodnia.

2018.11.12 07:30
Frissítve: 2018.11.12 12:26