Nem akarják látni a szegregációt

Nagy szükség lenne az iskolai elkülönítés országos feltérképezésére, a kormány mégis vonakodik átfogó felmérést indítani.

Leszavazta az Országgyűlés Fidesz-KDNP-s többségű Kulturális Bizottsága Ikotity István és Szél Bernadett LMP-s képviselők indítványát, amelyben egy, a magyarországi iskolai szegregációt feltérképező vizsgálat megindítására tettek javaslatot. A képviselők azt szerették volna elérni, hogy az Országgyűlés kérje fel a kormányt, 2019. január 1-ig végezze el a hazai iskolarendszerben érvényesülő szegregáció társadalomtudományi felmérését, valamint az eredményekből kiindulva dolgozza ki, és széles körű társadalmi egyeztetés után fogadja el az iskolai szegregáció visszaszorítását célzó aktualizált cselekvési programot.

"Ilyen, olyan, amolyan"

Ikotity és Szél szerint erre azért lenne szükség, mert a feltételezhetően származási alapú szegregációra (ami leginkább a roma és nem roma diákok elkülönített oktatásában jelenik meg) vonatkozóan a köznevelés-statisztika nem tartalmaz adatokat. "Így az elkülönítés mértékére vonatkozó információk kizárólag korábbi társadalomtudományi felmérések alapján állnak rendelkezésünkre. Mivel a kormány – legalábbis szavakban – nagyon fontosnak tartja a szegregáció felszámolását, kulcsfontosságú, hogy ehhez egyáltalán a magyar iskolarendszerben érvényesülő szegregációval, az aktuális helyzetképpel tisztában legyünk" - írták.

- Ezzel a határozati javaslatunkkal lényegében egy 2015-ös, hasonló kezdeményezésünknek próbáltunk újból érvényt szerezni - közölte megkeresésünkre az LMP szóvivője. Kanász-Nagy Máté szerint már akkor is teljesen átlátszó kifogásokkal utasították el a javaslatot, az egyik legfőbb ellenérv az volt, hogy a szegregáció pontos meghatározása nem tisztázott. Ezt az álláspontot egyébként a fideszes Pósán László képviselte a leghatározottabban. Az ülés jegyzőkönyve szerint Pósán azt kifogásolta, hogy a szegregáció szót az elmúlt években "nem egy esetben politikai indíttatásból is, hol ilyen, hol olyan, hol amolyan értelmezésben" használták, és amíg nincs "egyféleképpen értelmezett jelentéstartalma a szónak", addig egy ilyen felmérés nyomán "nagyon furcsa eredményekre juthatunk".

Pósán László fejében Szabó Szabolcs független képviselő igyekezett rendet tenni. "Amennyire én a szociológiai szakirodalmat ismerem társadalomkutatóként, ott ez nem kérdés. Tehát ez egy viszonylag tisztázott fogalom, és társadalomtudományi, szociológiai módszerek léteznek arra, hogy származási alapú szegregációt, akár számszerűen is tudjunk bizonyítani. Tehát ez módszertani értelemben nem lehetetlen, sőt kidolgozott módszertan van rá" - mondta. Ikotity István pedig azt hangsúlyozta: attól függetlenül, hogy a kormány megrendelésére készülne egy felmérés, az abban használt módszertant és terminológiát nem a képviselőknek kell meghatározni. "Az már az adott tudományterületnek a feladata" - szögezte le.

Korábban kutatták

A politikusokkal ellentétben a tudomány képviselői nagyon is tudják, hogyan fogjanak neki egy-egy kutatásnak. Ezt bizonyítják az elmúlt évek vizsgálati eredményei, amelyek rávilágítanak a hazai iskolai szegregáció helyzetére is. Legutóbb például a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) publikált egy több mint 300 oldalas tanulmányt "A közoktatás indikátorrendszere 2015" címmel. Ebben egy szegregációs index segítségével mérték fel a többségi és a kisebbségi tanulók közötti kapcsolatok, érintkezések kialakulásának valószínűségét (az adatok 2010-2013 közötti időszakra vonatkoznak). Minél magasabb indexérték jött ki, az annál nagyobb iskolai elkülönülést jelent. Arra jutottak: a vizsgált időszakban 27,2-ről 32,9-re nőtt országos szinten a szegregációs index, vagyis nőtt az elkülönítés a magyar közoktatási rendszerben.

Legalább ennyire figyelemre méltó az a kutatás is, amit az MTA és a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) kutatói publikáltak 2013-ban. A Roma Educational Fund és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok támogatásával létrejött projektben száz magyar város adatain vizsgálták a roma és nem roma tanulók iskolai elkülönülésének okait. Eredményeik szerint az iskolai szegregáció összefüggésben áll a tanulói mobilitással (magasabb társadalmi státusú tanulók közül sokan járnak lakóhelyüktől távolabbi iskolákba), a település roma lakosságának arányával és a helyi oktatáspolitikákkal. Ezzel kapcsolatban azt írták, egyes városok esetében erősebb, másokban gyengébb ez a hatás, ám az országos helyzetre leginkább az jellemző, hogy a helyi oktatáspolitika erősíti az iskolák közötti szegregáció mértékét.

Az Oktatási Hivatal hallgat

Megkérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi), milyen adatok állnak rendelkezésükre az iskolai szegregációval kapcsolatban, illetve támogatnák-e egy átfogó, országos felmérés megindítását. Válaszukban annyit közöltek, hogy a "szegregáció megelőzése, megakadályozása érdekében a "Lemorzsolódással veszélyeztetett intézmények támogatása" című felhívás rögzíti a deszegregációt szolgáló intézkedések megvalósítását. A felhívás 2016 októberében jelent meg, a megvalósítás 2017-ben kezdődött. A megvalósításhoz kapcsolódóan szegregációs index alapú felmérés készült az Európai Bizottság által kiadott iránymutatásnak megfelelően".

Az említett "index alapú felmérés" eredményeiről azonban nem árultak el részleteket. Magában a pályázati felhívásban korábbi kutatási eredményei szerepelnek. Úgy tudjuk, a projekt megvalósításáról az Oktatási Hivatal (OH) és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) gondoskodik. Szerettünk volna részleteket megtudni (például, hogy milyen szakértők vesznek részt a munkában), ám sem az OH-tól, sem az OFI-tól nem kaptunk válaszokat többszöri megkeresésünkre sem.

Annyi biztosnak tűnik, hogy a a Magyar Tudományos Akadémia segítségét nem kérték, legalábbis Varga Júlia, az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának tagja (és a 2015-ös MTA kiadvány szerkesztője) nem tud arról, hogy részükről bárki is részt venne a munkában. Varga lapunknak azt is elmondta, az MTA már dolgozik a következő, a közoktatás indikátorrendszerével foglalkozó kiadványon, amit várhatóan 2018 elején publikálnak majd.

Brüsszel is figyelmeztet

Az Európai Bizottság (EB) országjelentésében is gyakran foglalkozik a szegregációval. Az idei, novemberben megjelent jelentés szerint annak ellenére, hogy 2013-ban a magyar állam az összes állami iskola kezelését átvette az önkormányzatoktól azzal a céllal, hogy csökkentse az egyenlőtlenségeket, a legtöbb roma gyermek még mindig olyan iskolába jár, ahol az összes vagy a legtöbb gyermek roma származású. A romák körében a korai iskolaelhagyás több mint hatszor olyan magas (59,9 százalék), mint a nem romák esetében (8,9 százalék). Az EB 2016 májusában kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a roma gyermekekkel szemben a magyar oktatásban alkalmazott hátrányos megkülönböztetést illetően a faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmódról szóló irányelv megsértése miatt.

"A politika feladata, hogy a legjobb megoldást keresse"

Az iskolai szegregációról azért kell beszélni, mert köztudott, hogy a társadalmi hátrányokat felnagyítva termeli újra az oktatási rendszer - fogalmazott lapunknak Teller Nóra szociológus, a Városkutatás Kft. (Metropolitan Research Institute) munkatársa.

- Valóban szükség lenne egy, a kormány által indított, az egész országot lefedő kutatásra?

- Mindegy, hogy ki indítja, de nagyon időszerű lenne, hogy valós képe legyen a döntéshozóknak a mai helyzetről, hiszen csak úgy lehet felelősen beavatkozni a minden fenntartóra érvényes beiskolázási szabályozásokba és oktatásszervezési rendszerekbe, ha tudjuk, hol történik a szisztematikus elkülönítés, és hol vannak olyan társadalmi-térségi folyamatok, ahol ezen felül más beavatkozások is szükségesek ahhoz, hogy mindenki a képességeit és készségeit legjobban fejlesztő iskolába és csoportokba tudjon kerülni, függetlenül attól, hogy hova született.

- Hogyan nézne ki egy ilyen kutatás?

- Az iskolai szegregáció kutatásának vannak hazai előzményei, mind a gyermekek és családjaik, mind a települések szintjén. Az Oktatási Hivatal adatai alapján akár évente frissített adatokat "szállító" kutatás is megoldható lenne, csak a döntéshozói szándék kellene hozzá.

- Igaz egyes politikusok állítása, hogy a szegregáció fogalma nem tisztázott, s emiatt torz eredmények születhetnek?

- A képviselők feladata és társadalmi felelőssége, hogy a lehető legjobb megoldást megkeressék, nem az, hogy egy társadalmi tényről - esetleg korlátos ismereteik keretein belül - be akarják bizonyítani, hogy az nincs is. Adatok vannak róla, hogy mind az egyéni, mind az intézményi teljesítmény igenis összefüggésben áll azzal, hogy milyen társadalmi összetételű csoportban tanulhat ma egy gyermek Magyarországon.

- Ön hogyan definiálná a szegregációt?

- Akkor áll fenn a szegregáció, amikor a hátrányos helyzetű ("hh-s") gyermekek felülreprezentáltak egy-egy oktatási intézményben vagy osztályban (tanulócsoportban), vagyis az oktatási rendszer/intézmény elkülöníti egymástól a szegény és rossz helyzetben élő gyermekeket a jobb sorsú kortársaiktól. Amennyiben az egész település maga egy szegregátum, akkor az ott élő össze iskoláskorú létszámhoz mért "hh" arányt szoktuk vizsgálni.