Tanácstalanul

A közelmúltban a bíróság első fokon jogszerűtlennek ítélte a Népszabadság 2016 őszén történő, üzleti mezbe öltöztetett megszüntetését. Az indok: nem történt meg a munkavállalók képviseletének bevonása a megszüntetés folyamatába, amit a Munka Törvénykönyve előír. A képviseletre jogosult szervezet az Üzemi Tanács (ÜT) volt, amelynek tagjai országszerte a működés lehetetlenségéről, a teljesen beszűkült mozgástérről, az elfogadás hiányáról beszélnek. Ez az eset akár cáfolat is lehet. Jogilag az ÜT-k messze tovább nyújtózhatnának, mint amennyire ezt teszik.

1993-ban a törvényhozás nyugati mintára hívta életre az Üzemi Tanácsokat, azzal a céllal, hogy részvételi jogokat biztosítson a munkavállalóknak a társaságok üzletmenete, szabályozó rendszerei nyomon követésében. Az ÜT nem sztrájkolhatott, bértárgyalásokat közvetlenül nem kezdeményezhetett, ám jogosult volt tájékoztatást kérni a munkáltatótól, például az üzleti és foglalkoztatási tervek kapcsán. Számos helyen felkészült, véleményvezér-típusú munkavállalók alkották e választott testületeket, akik fontos kérdésekben hallatták eredményesen a hangjukat. Az évek során azonban a szakszervezetekkel együtt az Üzemi Tanácsok jogosítványai is csorbultak.

Számos hatáskör ugyanakkor életben maradt, Üzemi Tanácsokról mégis elvétve hallani. Pedig az ÜT-k választásának jogosultsága 50 fő feletti alkalmazotti létszám esetében megmaradt. Részvételi joguk érvényben van, továbbra is tájékoztatást kérhetnek alapvető kérdésekről, véleményezhetnek meghatározó témákat.

Az Üzemi Tanácsok ezzel a lehetőséggel azonban alig élnek, pedig a munkavállalók folyton információ-hiányról panaszkodnak. Sajnos általános tendenciaként fogalmazható meg, hogy az ÜT-kre is rátelepedett az a munkahelyeken uralkodó szemlélet, miszerint hallgatni arany. Elszoktunk a termékeny vitáktól, kinyilatkoztatásokba, sms-ekbe, email-ekbe tömörített, visszacsatolást nélkülöző, arra igényt sem tartó rendelkezések vannak helyettük. Korábban ezer fő feletti létszám esetén függetlenített ÜT-elnököt foglalkoztathattak a cégek, ma már több ezres nagyságrendű vállalatnál sem hoznak létre főállású státuszt, ugyanis a jogvédelem csak papíron létezik. Egy szakszervezeti vezető vagy ÜT-elnök a mai törvényi keretek között már könnyűszerrel eltávolítható.

Mindezek ellenére a szociális partnereknek egyaránt érdekük lenne egy hatékony, életképes Üzemi Tanács léte, elég csak az információáramlásra gondolni. De úgy látszik, mind a munkáltatói, mind a szakszervezeti oldalról csak pusztába kiáltott szó a munkavállalók tájékoztatásának igénye. Miután a szociális feleket különösebben nem hatja meg az Üzemi Tanácsok állapota, és a munkavállalók sem hisznek bennük, így a kör bezárult. Hiába létezik egy törvényileg biztosított szervezeti keret, nem tudunk élni vele. Ezért is van az, hogy a munkavállaló kiszolgáltatottnak, bizonytalannak érzi magát, nem bízik senkiben és semmiben.