Távozik Peter Martins, a New York-i balett koreográfusa

Publikálás dátuma
2018.01.03. 06:47
Fotó: Robin Platzer/NurPhoto

Véglegesen távozott a New York-i balett éléről Peter Martins, a társulat vezetője, világhírű dán koreográfus, miközben jelenleg is vizsgálat zajlik az ellene felhozott szexuális zaklatási vádak ügyében. A 71 éves Martins hétfői levelében közölte a New York City Ballet igazgatói tanácsával, hogy eljött az ideje a visszavonulásának, hiszen a botrány fájdalmas terhet ró rá és a családjára is. A levélben továbbra is tagadta, hogy szexuálisan zaklatta volna a társulat tagjait, táncosait, illetve azt is kifogásolta, hogy a cikkek jórészt névtelen, évtizedes vádakat tartalmaztak. A New York-i balett decemberben jelentette be, hogy Martins ideiglenesen abbahagyja a munkát és szabadságra megy. A társulat vezetősége egy névtelen levél állításai miatt egy független ügyvédi irodát bízott meg azzal, hogy vizsgálja ki az ügyet. "Hiszem, hogy a vizsgálat eredménye engem igazolt volna" – írta Martins a hétfői levélben. Peter Martinst jelenleg két tucat táncos vádolja azzal, hogy hatalmával visszaélve különböző szexuális bűncselekményeket követett el. Az eddigi vádak alapján az első ismert eset 1983-ban történhetett.

Szerző

Adyt nem hagyjuk!

Publikálás dátuma
2018.01.03. 06:46
Móricz Zsiga az újságírás lényegét magyarázza
A Nyugat nagyjai megküzdenek a zombikkal a New York kávéházban, szerzőnk pedig alámerül a képregények számára eddig ismeretlen világába.

Vak vezet világtalant. Nem hiszem, hogy lapunk olvasói a trendi képregényeken nőttek föl, ahogy én sem. Sokkal inkább a Nyugat folyóirat alkotóinak bűvöletében. Ahogy én is. Sőt azt is valószínűnek tartom, hogy az egész képregényesdit gyerekes játszadozásként, amolyan tömegkulturális őrületként fogják föl, amit nem érdemes komolyan venni.

Azt azért remélem, hogy legalább annyira nyitottak, mint én, és velem tartanak, hogy kiderítsük, mi a fene lehet 260 oldalnyi fekete-sárga rajz azzal a címmel, hogy Nyugat+zombik.

A nyugatosok Ady vezérletével kirajzanak a körútra

A nyugatosok Ady vezérletével kirajzanak a körútra

Még olvasás – mit is beszélek?!, nézegetés – előtt belém hasított, hogy „És összecsaptunk. Rengett a part, / Husába vájtam kezemet, / Téptem, cibáltam. Mindhiába.” Lehet a Harc a nagyúrral sorait úgy venni, mint föltámasztott halottakkal való soha véget nem érő küzdelmet?! Amit Ady elveszíthet, miáltal maga is zombivá lesz?

Előre bocsátom, hogy ez a könyv egyik alapkérdése: zombi-e már a Nyugat szellemi vezére. Vagy vudu-varázslat hatása alatt állt mindig is, mámoros révületben írta életünk meghatározó költeményeit? Megmenekülhet? És a többiek?

Ó, jaj, nem lehet igaz! Tóth Árpád, a kölyök, Karinthy Frici, Kosztolányi Dide – és alteregója, Esti Kornél – meg Morzsi, azaz Móricz Zsigmond és Józsi, azaz Csáth Géza mind egy-egy képregénykaraktert kapnak. A róluk való tudásunk leegyszerűsített megtestesítőjeként vetik bele magukat a véres harcba. Mert valamikor az I. világháború közepén elözönlik törzshelyüket, a New York kávéházat a zombik. A magyarok.

A főnök pedig Szent Mihály, vagyis maga Babits, aki ráadásul egy szerelmi-szexuális kaland főhőse is egyben.

Kapkodom a fejem, de közben büszke vagyok, mennyi mindent értek irodalomtörténeti ismereteim alapján. Például, hogy Csáth orvos volt és nem piát, hanem ópiátot vett magához, eredeti neve meg Brenner József, innen a Józsi. Csak hát mennyi mindent meg nem érthetek, mert fogalmam sincs a nemzetközi meg magyar képregény-történeti utalásokról. Pedig sejtem, hogy azok is magával ragadók lehetnek a rajtuk szocializálódottaknak.

Nem vagyok ahhoz sem szokva, hogy nem elég ránézni a képecskékre, elolvasni a buborékokban a szereplők szavait, de tanulmányozni kell a rajzot, vissza-visszalapozni, megérteni, mi történt két képkocka között. Mert bármennyire mozgalmas műfaj ez, nem mozgókép: valahonnan valahová csak agyi rásegítéssel lehet eljutni. Mint a jó irodalmi művekben is, nem?

Összművészeti alkotás, a könyvből kibeszélő szerző fejezetenként zenét is ajánl hozzá, aláfestő, megvilágosító, szórakoztató darabokat. Elsőre nélkülöztem őket, de legközelebb csakis hallgatásuk közben lapozom végig ezt a könyvnek látszó, multikulturális tárgyat.

Mert lesz legközelebb!

Közösségi finanszírozásból
Csepella Olivér, a Csaknekedkislány nevű rock -– vagy milyen – zenekar énekese, grafikus 2014-ben közzé tett néhány rajzot az interneten, és gyűjteni kezdett arra, hogy elkészüljön ez a képregénykönyv. Az első napon (!) összejött a megcélzott hárommillió forint, a teljes összeadott pénz 7,5 millió lett. Csepella lassan dolgozott, csak nem akart elkészülni a mű. Voltak, akik meg is orroltak rá, mert úgy érezték, elvette a lehetőséget mások ötletei elől. Kérdés, megnyugodnak-e a kedélyek azáltal, hogy most már kézbe vehető az első közösségi finanszírozású magyar képregény.

Nagy Népszava-körkép: film

Publikálás dátuma
2018.01.03. 06:46

Mit néztünk, hallgattunk, olvastunk 2017-ben? Szakértőket kértünk fel, hogy osszák meg velünk szakmai és személyes élményeiket, összegezzék az évet. Hatodik rész: film
Mozi vagy házimozi?

Buda Andrea, a Cinema City marketing- és PR-igazgatója: Csakis MOZI, csupa nagybetűvel. A hangulat miatt is. Külföldön mindig elmegyek helyi moziba.

Kovács Bálint, az Index.hu kritikusa: Ha csak lehet, mozi, de nem pátoszból: egyszerűen a vászon mérete és hangtechnika lehetőségei sokszor képesek plusz egy dimenziót hozzáadni a filmhez 3D-szemüveg nélkül is. Elvi alapon nem érvelnék a házimozi ellen, sőt, inkább azt tartanám jónak, ha a streaming előretörésével párhuzamosan egyre elérhetőbb lenne a hasonló technika otthonra is.

Herendi Gábor filmrendező: Még mindig hiszek a moziban. Igazi közösségi élmény, amikor a nézők együtt élnek a filmmel. Fontosnak érzem, hogy egy program, el kell oda menni, beülni a sötétbe és semmi nem zavarja meg a film élvezetét.

Tóth Csaba, a VOX Mozimagazin főszerkesztő-helyettese: Még mindig a mozit preferálom, mert a varázsa utánozhatatlan, ám olyan nagy mennyiségben fogyasztom a filmeket, hogy időhiány miatt – már amit lehet – kénytelen vagyok otthon is nézni.

Köbli Norbert forgatókönyvíró: A legtöbb filmet otthon nézem, de havi háromszor-négyszer szeretek elbújni vadidegenekkel együtt egy sötét teremben, hogy a téglalap alakú, óriás kulcslyukon át rituálisan belessek mások életébe.

A legizgalmasabb magyar film 2017-ben

Buda Andrea: ‎A Kincsem-ben tetszett, hogy széles körű célcsoportnak szól, s a profi marketinggel meg is tudták azt szólítani. Többször is láttam, nem untam sokadszorra sem. Az Aurora Borealis sztorija megérintett (szeretek sírni a filmeken), s nagyon elgondolkodtatónak találtam az 1945-öt. Imádom a Budapest Noir korát, s lenyűgöző, hogy a mostani Budapesten helyszínek drasztikus megváltoztatása nélkül el lehet játszani ezeket az éveket. Drukkolok a Testről és lélekről sikeréért az Oscaron.

Kovács Bálint: Testről és lélekről. Szinte teljesen tökéletes, abszolút egyéni látásmóddal, újszerű nézőpontból és eszközökkel, ráadásul hihetetlenül okosan képes a témájáról beszélni, ami – az emberi kommunikáció, megértés és közeledés nehézségei – egyike a legfontosabbaknak.

Herendi Gábor: A Kincsemen kívül? Nagy rajongója vagyok Enyedi Ildi Testről és Lélekről című filmjének, de nagyon szeretem az inkubátor programban elkészült Hetedik Alabárdost, amely sajnos méltánytalanul kevés nézőt produkált.

Tóth Csaba: A Pappa Pia. Megmutatta, mi sül ki abból Magyarországon, ha egy produkció megrendelésre készül, és a megrendelőn kívül egyik alkotója sem hisz benne igazán.

Köbli Norbert: Jó év volt ez a magyar filmnek. Ha csak egyet emelhetek ki: A Viszkis.

Hollywoodi kedvenc 2017-ből‎

Buda Andrea: Szeretem az igaz történeteket, így elgondolkodtatott a Számolás joga. Meglepő volt a Tűnj el!, James McAvoy játéka az Összetörve című filmben nagyon sokáig bennem maradt.

Kovács Bálint: Dunkirk. Egyszerre tud minden képkockájával és hangjával ellenállhatatlanul hatásos lenni és abszolút mentesnek maradni a hatásvadászattól. Az elsőtől az utolsó percig lenyűgöző.

Herendi Gábor: A szörnyű című Nyomd, bébi, nyomd. Érdekes atmoszférájú stíluskavarodás, de jó. Mindvégig feszült, izgalmas karakterek, feszes dialógok, jó zene.

Tóth Csaba: Jarmusch az Hollywood? Inkább csak Amerika. A Patersont mondanám, de helyette inkább a Wind River – Gyilkos nyomont mondom, amiben minden ott volt, amit Hollywood fénykorában, a hetvenes években szeretni lehetett.

Köbli Norbert: Stephen King: Az. Sírtam, nevettem, féltem, drukkoltam. Ritkán van film rám ilyen hatással.

A legjobb európai film‎

Buda Andrea: A Négyzet. És amit többször láttam mind a humora, mind a mögöttes mondanivalója miatt, az az olasz Teljesen idegenek. Sokaknak ajánlottam.

Kovács Bálint: A Testről és lélekről nemzettől függetlenül az év legjobb filmje volt, az egyetlen, amelyről azt éreztem, filmtörténeti jelentőségű, mert mindenhez képest újat tud mutatni, amit eddig a filmekről tudtam.

Herendi Gábor: Teljesen idegenek. Igazi kamaradráma egy szobában, fantasztikus olasz színészekkel.

Tóth Csaba: Testről és lélekről és Lady Macbeth holtverseny lehet? Mindkettő egy nő öntudatra ébredésének története, és azt meséli el, mi történik, ha végre megpróbálják a kezükbe venni az irányítást. Mégsem különbözhetnének jobban egymástól.

Köbli Norbert: Nem idei, de magyarul csak idén jelent meg az Aknák földjén (más címen: Homok alatt) című német-dán II. világháborús dráma. Kitűnő, szívből ajánlom.

Teljesen idegenek - Az alkotás díjjal is büszkélkedhet

Teljesen idegenek - Az alkotás díjjal is büszkélkedhet

Alkotó, akitől bármit megnézne

Buda Andrea: Imádom a francia humort, a François Ozon-filmeket biztosan megnézem. Mióta láttam moziban Szász Attila Félvilág című filmjét, tőle is jöhet bármi. Nemrég voltam az Azt beszélik a városban – bűnügyi történetek, pletykák Budapesten városnéző túrán, nagyon kíváncsi vagyok, Szász János miként dolgozta fel a sztorit, amiről ott meséltek, a Hentes, a kurva és a félszemű filmjében.

Kovács Bálint: Taika Waitititől a Hétköznapi vámpírok és a Vademberek hajszája után bármit, még egy nélküle teljesen érdektelen Thor 3-at is megnéztem. Annál nagyobbat csalódtam. Marad Sean Baker a Tangerine után a Floridai álommal, illetve Martin McDonagh az Erőszakik meg a teljes eddigi életműve után a Három óriásplakát Ebbing határában-nal: ők ketten tényleg csúcsformában vannak.

Herendi Gábor: Alejandro Inarritu. Elképesztő atmoszférateremtő.

Tóth Csaba: Damien Chazelle. Idén nem volt új filmje, de bármit csinál, rohanok meglesni.

Köbli Norbert: Haneke, David Lynch, Woody Allen.