Csiba Katalin - Szociális unió: remény vagy hiú ábránd?

Publikálás dátuma
2018.01.06 08:40

Fotó: /

Kétéves előkészítés után, november 17-én Göteborgban aláírták a Szociális Jogok Európai Pillérének nyilatkozatát, amely műfaját tekintve csupán egy politikai deklaráció. Azonban a folyamat mégis nagy port kavart, ugyanis ez a Maastrichti Szerződés szociális kritikájára adott első európai szintű reakció.

Megrekedt konvergencia

A 2008-as gazdasági válság következményeinek hatására került be a közbeszédbe, hogy az európai jogrendből fájóan hiányzik a humánpolitikák, azaz a foglalkoztatás- és szociálpolitika, az egészségügy és az oktatás érdemi harmonizációja. A kérdés megértéséhez vissza kell nyúlnunk a 25 éves Maastrichti Szerződésig, mely az EU történetének egyik legfontosabb dokumentuma. Mivel ez Európa legnagyobb gazdaságainak integrációját hivatott szolgálni, a legfontosabb gazdasági ágazatok egybeolvasztása, valamint az euró és közös monetáris politika bevezetése alkotja a gerincét. Azonban a foglalkoztatás- és szociálpolitikák egységesítéséről, valamint a humánerőforrásba való közösségi befektetésről valójában azóta sincs szó uniós szinten. Amikor az Európai Bizottság 2016 folyamán útjára bocsátotta a szociális pillér becenevű kezdeményezést, a Juncker vezette bizottság lényegében azt a kérdést tette fel, hogy képesek vagyunk-e befoltozni a humán szakpolitikák terén tátongó lukat, ami miatt megtorpant a szegényebb tagországok felzárkózása, és ami közrejátszik a szegények és gazdagok közötti szakadék növekedésében szinte minden tagországban.

Az európai integrációs folyamat egésze mögött az a klasszikus gazdaságpolitikai feltételezés állt, hogy az egybeolvasztott piacok, főleg a közös munkaerőpiac és a munkaerő teljesen szabad mozgása magától ki fogja egyenlíteni az európai béreket és a jóléti szolgáltatások is közelíteni fognak egymáshoz. Jelenleg azonban úgy tűnik, mintha egy köztes állapotban rekedt volna meg a folyamat. Többek között a nyelvi korlátok miatt az EU-s munkaerőpiac nem elég mobil ahhoz, hogy gyors bérkiegyenlítődést eredményezzen. A bérkiegyenlítődés magától is lassú, de a keleti blokk jobboldali kormányai rendre igyekeznek korlátozni azt, és védik az olcsó munkaerőre épített nemzetstratégiájukat. Ez komoly feszültséget kelt a nyugat-európai országokban, ahol a keleti olcsó munkaerő lefele nyomná a béreket, és a “szociális dömping” miatt erőre kaptak a szélsőjobboldali nézetek. A szociál- és foglalkoztatáspolitikák törvényi hatáskörét a tagországok pedig különböző okokból, foggal körömmel saját hatáskörben akarják tartani. Ez hasonló helyzet, mint hajdanán a környezetvédelmi problémák - melyek ugyanúgy nem tisztelik az adminisztrációs határokat - nemzeti hatáskörben való kezelése, sűrű egymásra mutogatás közepette.

A szociális pillér

Az EU új politikai pillére a válság miatt megtorpant társadalmi konvergenciát hivatott újraindítani, azonban a közel egyéves konzultáció során világossá vált, hogy nincs egységes tagállami politikai akarat az EU szociális hatásköreinek megerősítésére. Ezért jelen állás szerint két út áll nyitva: a jelenlegi hatáskörökön belül lehet jobb uniós törvényeket alkotni, vagy a hatáskörök módosítása nélkül szürke-zónás területeket keresni, amely szükségszerűen a jogászok hatásköri harcával kezdődő procedúra.

A Göteborgban aláírt nyilatkozat erőssége az, hogy eltérő hangnemet üt meg az eddigi kereslet-kínálat alapú munkaerőpiaci diskurzustól, és leszögezi a munkások tisztességes bérezéshez való jogát. A pillér túlmutat az EU klasszikus hatáskörein, és még olyan területeket is kiemel, amelyek a nemzeti jogalkotásban is alulreprezentáltak - ilyen például a lakhatáshoz való jog. Emellett hangsúlyozza, hogy a szociális pillér semmilyen módon nem fogja megakadályozni, hogy a tagállamok vagy a társadalmi partnerek az itt megfogalmazottaknál erősebb szociális védelmet biztosítsanak. Az asztalra kerülő szöveggel azonban az a probléma, hogy a tagállamok legfőbb félelmére is reagálnia kellett, így deklarálja, hogy nem szól bele társadalombiztosítási alrendszerek alapvető elveibe, amely anyagi terhet róna a tagállami költségvetésekre.

Az európai egyenlőtlenség felszámolásához szükség lenne a 27 jóléti állam harmonizációjára, melynek lehetséges változatai széles skálán mozognak. Az egyik széle az, hogy a föderális államok rendszereire emlékeztető kétszintű juttatási rendszert hozunk létre, ahol - például a munkanélküli segély esetén - a munkaadói befizetések egy része az EU-s költségvetésbe folyik, viszont a kifizetés egy része is az EU-s kasszából érkezik a rászorulók számlájára. Ezen koncepció ellen főleg a gazdagabb tagországok ágálnak. A szociálpolitikai harmonizációs lehetőségek másik széle - amit még harmonizációnak lehet nevezni - a kötelező szociális minimumok bevezetése, amit aztán minden tagállamnak magának kell finanszíroznia. Ez pedig általában a szegényebb tagországoknak nincs kedvére.

Az egyik legizgalmasabb javaslat az “európai munkanélküli segély” néven ismert kezdeményezés, mely az Andor-kabinet időszakában volt utoljára a napirenden. Azt a célt szolgálná, hogy a munkanélküli juttatások kifizetését akkor is fenn lehessen tartani, amikor valamilyen hirtelen gazdasági sokk ér egy országot. Például, amikor hirtelen megugrik a munkanélküliség (ami egy gazdasági krízishelyzet biztos mutatója), az európai automatikus biztosító rendszer életben tartaná a munkanélküli segélyek folyósítását és a kilábalás időszakában befoltozná a szakadozó védőhálót. Az automatikus stabilizációs mechanizmus felgyorsította volna a 2008-as válság utáni kilábalást. A javaslat azonban ennél több lehetőséget rejt. A mechanizmus bevezetésének feltétele bizonyos fokú harmonizáció a tagországok - elsősorban eurózóna - nemzeti munkanélküli ellátórendszerei között.

Szociális Európát!

Lassan 10 évvel a gazdasági válság kitörése után itt az ideje újrakezdeni a vitát az Európai Szociális Modell mibenlétéről, amely diskurzust a pénzügyi válság a víz alá nyomott. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e összehangolni a 4-5 európai jóléti modellt egy közös modellé, minimum kritériumokkal.

Nem indokolatlan a remény, hogy a Brexit után az Egyesült Királyság, a jelenlegi brit kormány, a külön parlamenti frakciót alkotó brit konzervatív képviselők és az angolszász jóléti modell távozásával a politikai kompromisszumok közelebb kerülnek a szociáldemokrata ideálhoz. Még jelentősebb tényező az új német koalíciós kormány magatartásának megváltozása az eurózóna-tagországok közötti szolidaritás fejlesztése érdekében. A jelenlegi gazdasági stabilitás optimális klímát nyújt a lépésenkénti EU-s szociális reformokra. Az EU szerkezetéből adódóan rémesen reagál a válságokra, hiszen minden tagországban bekapcsol az önvédelmi reakció. Ezért volna sürgős még a következő évtizedben érdemi eredményeket elérni.

Kihívást jelent azonban, hogy a harmonizáció elleni kifogások néha a legmeglepőbb helyről érkeznek. Az északi/skandináv tagországok vagy erősebb tagállami szakszervezetek saját vívmányaikat féltve gyakran érvelnek a szociálpolitikák harmonizációja ellen anélkül, hogy igazából aktívan keresnék a megoldást. További kihívás, hogy minden jel szerint a közös biztonságpolitika megerősítése lesz a következő nagy fejezet az EU történetében. Ha ez elmossa a szociálpolitikai integrációról szóló diskurzust, az további évtizedekre visszavetheti a Szociális Európa kiépítését.

Tanulságos látni, hogy társadalmaink integrációja közel sem úgy és olyan ütemben halad, ahogy azt eleink elképzelték. A szociális pillér közel sem nevezhető a teljesen egyenlő és igazságos EU garanciájának, viszont a legjobb, amit tehetünk az az, hogy építünk erre az eredményre és még erősebben követeljük a gyakorlati megvalósítást azon politikusoktól, akik továbbra is hezitálnak.

Szerző
2018.01.06 08:40

Digitális diktatúra Kínában

Publikálás dátuma
2018.09.21 12:00

Fotó: EYEPRESS NEWS/
Kínában a Kommunista Párt által „társadalmi elismerésnek” nevezett digitális megfigyelő rendszer 2020-ban már teljes kapacitással fog működni.
A "társadalmi elismerés" mindenkiről részletes feljegyzést fog vezetni az 1,4 milliárd lakosú országban. A 200 millió kamera országos hálózata a nap 24 órájában követ majd nyomon mindenkit, nem lesz olyan sötét sarok, ahová el lehet rejtőzni előlük. Az egyik, már működő nyilvántartó program próbaverziója összesen 800 pontot adhat. A sikeres, gazdag üzletemberek, akik sok „állampolgár-pontot” szereznek, VIP ellátást kapnak a hotelekben, repülőkön, olcsó kölcsönökhöz juthatnak, a legjobb egyetemekre járhatnak, és gyorsan kapnak munkát. A kevés pontszámmal rendelkezőket gyakorlatilag kizárják a társadalomból, nem utazhatnak, nem kaphatnak kölcsönt, állami munkát. A mindent átfogó nyilvántartást a legmodernebb megfigyelőrendszer üzembe helyezése teszi lehetővé. A kamerák arcfelismerővel, testletapogatóval és nyomkövető rendszerrel lesznek felszerelve, állandó megfigyelés alatt tartva minden állampolgárt. Emellett az okostelefonok is monitorozzák a tulajdonosaik tevékenységét napról-napra. A társadalmi elismerést, amely a fejlesztés különböző fokozatában van, már legalább egy tucat városban tesztelik. Az is tudható, ki, mit vesz a szupermarketban, túl sok alkohol vásárlása például pontvesztéshez vezet, míg a pelenkavásárlás, amely felelősségtudatról tanúskodik, plusz pontokat hoz, ami azonnal megjelenik a rendszerben. Pontvesztéshez vezethet az is, ha valamelyik szülő vagy barát negatív megjegyzést tesz a kormányra. És természetesen pontokban jelentkezik az is, kikkel randevúzik, kivel házasodik össze a kínai állampolgár. Az ABC News által megszólaltatott Dandan Fan, aki jól menő üzletasszony, és 770 pontja van a lehetséges 800-ból, nem tiltakozik a mindent átfogó megfigyelés ellen, mint mondja, minden ember minden országban stabil és biztonságos társadalmat akar, ezért ha mindenhol kamera van, nem érzi veszélyben magát. Mivel Kínában a polgárok megfigyelése hagyományos gyakorlat, az emberek hozzászoktak, hogy a kormány meghatározó szerepet játszik magánéletükben is. A privát szférának nincs akkora értéke, mint nyugaton, a közjó előbbre való, mint az egyén érdeke. Vannak azonban a rendszernek már kárvallottjai is. Liu Hu oknyomozó újságírót, aki kormányzati korrupciós ügyekre hívta fel a figyelmet, és sorozatgyilkosságokat oldott meg, a kormány ellenségnek tekinti, és elvesztette szociális hitelét. Karrierje tönkrement, elszigetelődött, félti családja jövőjét. Szeretné, ha a világ megértené, milyen veszélyt jelent a "társadalmi elismerés". 
Szerző
2018.09.21 12:00
Frissítve: 2018.09.21 12:00

A hatóságok szerint Ahmed H. terrorista

Publikálás dátuma
2018.09.20 19:05

Fotó: MTI/ Rosta Tibor
Három év után született jogerős ítélet Ahmed H. ügyében. A szír férfinek papírja van arról, hogy a magyar hatóságok szerint terrorcselekményt követett el.
– Csalódottak vagyunk, hiszen három rács mögött töltött év után a csütörtöki döntés Ahmed H.-nak, a feleségének és két kislányának nem szolgáltat igazságot – így kommentálta lapunknak Demeter Áron, az Amnesty International Magyarország emberi jogi szakértője a röszkei terrorper vádlottjának büntetését. Az első fokon kiszabott 7 év helyett Ahmed H.-t 5 év szabadságvesztésre ítélte a Szegedi Ítélőtábla. A bíróság három évvel a röszkei határon lezajlott tömegzavargások után hozott csak jogerős ítéletet. A per kétszer is megjárta az elsőfokú eljárást. Először tíz év fegyházat kapott Ahmed H. terrorcselekményért és a határzár megsértéséért, de a Szegedi Ítélőtábla döntése szerint meg kellett ismételni az eljárást. Az ezután következő elsőfokú ítélet a szír férfit hét év fegyházra ítélte és tíz évre kiutasította Magyarországról. Csütörtökön ismét Szegeden született döntés, az 5 év börtönbüntetésbe pedig beleszámít Ahmed H. előzetesben töltött ideje is, így mintegy négy hónap múlva feltételesen szabadulhat. A HVG tudósításából kiderült, hogy Ahmed H. védője, Bárándy Péter arra hívta fel a figyelmet, a terrorcselekményt nagyon árnyaltan kell értelmezni, szerinte ebben az esetben nem erről van szó. Védence, aki ciprusi állampolgár, a határzár megsértésével nem bűncselekményt, hanem csak szabálysértést követett el. A bíróság nem fogadta el Bárándy érvelését, terrorcselekményért ítélte el a vádlottat. Demeter Áron is úgy látja, hogy Ahmed H. nem követett el terrorcselekményt, ezt pedig szerinte a bizonyítékok is alátámasztják. Ahogyan ő is elismerte – folytatta Demeter - , a szír férfi a zavargás során eldobott pár követ, de ez még nagyon messze van a tényleges terrorcselekménytől. Ahmed H. bűncselekményt követett el a határon, de semmiképpen sem terrorista, ahogyan azt a magyar kormány képviselői évek óta szünet nélkül hirdetik – hangsúlyozta az emberi jogi szakértő. A jogerős ítélet meghozatala előtt pár nappal egyébként a civilszervezet petíciót juttatott el az Igazságügyi Minisztériumhoz (IM), amelyben Ahmed H. büntetésének enyhítését kérték. A petíciót 109 ezren írták alá 163 államban, köztük ezer magyar állampolgár. Az IM Demeter közlése szerint percekkel a petíció megjelenése után felszólította a jogvédő szervezetet, hogy tartózkodjon az igazságszolgáltatás befolyásolásától. – Minden civilszervezetnek és állampolgárnak szíve joga, hogy bírósági döntésekkel ne értsen egyet – közölte Demeter, hozzátéve: ez nyilván nem helyez semmilyen nyomást a magyar igazságszolgáltatási rendszerre. Ellentétben a jogvédő szerint a kormányzat felől érkező nyomással. – Már azelőtt, hogy megindult a bírósági tárgyalás, arról beszéltek, hogy terrorista. Az IM közleményében szintén terroristának nevezte, a jogerős ítélet előtt. Ha valami képes nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra, azok az ilyen kormányzati nyilatkozatok – vélekedett Demeter Áron.

Kronológia

Három éve, egy nappal a tömeges bevándorlásról szóló törvény hatályba lépése után Röszke-Horgos határátkelőnél egymásnak feszültek a magyar oldalon felsorakozó rendőrök és a Szerbiában feltorlódott, Nyugat-Európába készülő menekültek. A törvény szerint az akkora felépülő határzár megsértése bűncselekménynek számított. A jogi határzár életbe lépésekor több ezer menekült rekedt Szerbiában. Az ott várakozó csoportok szeptember 16-án kezdték követelni a kapu megnyitását, kövekkel és palackokkal dobálták a határvonal szerb oldaláról a magyar oldalon sorakozó rohamrendőröket, akik vízágyúkat is bevetettek. A csaknem másfél órán át tartó zavargás után a magyar területre kerülteket előállították, közülük tíz ember ellen vádat emeltek a határ megsértése és terrorcselekményben való aktív részvétel miatt. Ahmed H.-t napokkal később, egy vonaton tartóztattak le, a szír férfit a kezdetektől terrorcselekmény gyanújával vádolták és vették őrizetbe.

Témák
Ahmed H
2018.09.20 19:05
Frissítve: 2018.09.21 10:26