Csiba Katalin - Szociális unió: remény vagy hiú ábránd?

Publikálás dátuma
2018.01.06 08:40

Fotó: /

Kétéves előkészítés után, november 17-én Göteborgban aláírták a Szociális Jogok Európai Pillérének nyilatkozatát, amely műfaját tekintve csupán egy politikai deklaráció. Azonban a folyamat mégis nagy port kavart, ugyanis ez a Maastrichti Szerződés szociális kritikájára adott első európai szintű reakció.

Megrekedt konvergencia

A 2008-as gazdasági válság következményeinek hatására került be a közbeszédbe, hogy az európai jogrendből fájóan hiányzik a humánpolitikák, azaz a foglalkoztatás- és szociálpolitika, az egészségügy és az oktatás érdemi harmonizációja. A kérdés megértéséhez vissza kell nyúlnunk a 25 éves Maastrichti Szerződésig, mely az EU történetének egyik legfontosabb dokumentuma. Mivel ez Európa legnagyobb gazdaságainak integrációját hivatott szolgálni, a legfontosabb gazdasági ágazatok egybeolvasztása, valamint az euró és közös monetáris politika bevezetése alkotja a gerincét. Azonban a foglalkoztatás- és szociálpolitikák egységesítéséről, valamint a humánerőforrásba való közösségi befektetésről valójában azóta sincs szó uniós szinten. Amikor az Európai Bizottság 2016 folyamán útjára bocsátotta a szociális pillér becenevű kezdeményezést, a Juncker vezette bizottság lényegében azt a kérdést tette fel, hogy képesek vagyunk-e befoltozni a humán szakpolitikák terén tátongó lukat, ami miatt megtorpant a szegényebb tagországok felzárkózása, és ami közrejátszik a szegények és gazdagok közötti szakadék növekedésében szinte minden tagországban.

Az európai integrációs folyamat egésze mögött az a klasszikus gazdaságpolitikai feltételezés állt, hogy az egybeolvasztott piacok, főleg a közös munkaerőpiac és a munkaerő teljesen szabad mozgása magától ki fogja egyenlíteni az európai béreket és a jóléti szolgáltatások is közelíteni fognak egymáshoz. Jelenleg azonban úgy tűnik, mintha egy köztes állapotban rekedt volna meg a folyamat. Többek között a nyelvi korlátok miatt az EU-s munkaerőpiac nem elég mobil ahhoz, hogy gyors bérkiegyenlítődést eredményezzen. A bérkiegyenlítődés magától is lassú, de a keleti blokk jobboldali kormányai rendre igyekeznek korlátozni azt, és védik az olcsó munkaerőre épített nemzetstratégiájukat. Ez komoly feszültséget kelt a nyugat-európai országokban, ahol a keleti olcsó munkaerő lefele nyomná a béreket, és a “szociális dömping” miatt erőre kaptak a szélsőjobboldali nézetek. A szociál- és foglalkoztatáspolitikák törvényi hatáskörét a tagországok pedig különböző okokból, foggal körömmel saját hatáskörben akarják tartani. Ez hasonló helyzet, mint hajdanán a környezetvédelmi problémák - melyek ugyanúgy nem tisztelik az adminisztrációs határokat - nemzeti hatáskörben való kezelése, sűrű egymásra mutogatás közepette.

A szociális pillér

Az EU új politikai pillére a válság miatt megtorpant társadalmi konvergenciát hivatott újraindítani, azonban a közel egyéves konzultáció során világossá vált, hogy nincs egységes tagállami politikai akarat az EU szociális hatásköreinek megerősítésére. Ezért jelen állás szerint két út áll nyitva: a jelenlegi hatáskörökön belül lehet jobb uniós törvényeket alkotni, vagy a hatáskörök módosítása nélkül szürke-zónás területeket keresni, amely szükségszerűen a jogászok hatásköri harcával kezdődő procedúra.

A Göteborgban aláírt nyilatkozat erőssége az, hogy eltérő hangnemet üt meg az eddigi kereslet-kínálat alapú munkaerőpiaci diskurzustól, és leszögezi a munkások tisztességes bérezéshez való jogát. A pillér túlmutat az EU klasszikus hatáskörein, és még olyan területeket is kiemel, amelyek a nemzeti jogalkotásban is alulreprezentáltak - ilyen például a lakhatáshoz való jog. Emellett hangsúlyozza, hogy a szociális pillér semmilyen módon nem fogja megakadályozni, hogy a tagállamok vagy a társadalmi partnerek az itt megfogalmazottaknál erősebb szociális védelmet biztosítsanak. Az asztalra kerülő szöveggel azonban az a probléma, hogy a tagállamok legfőbb félelmére is reagálnia kellett, így deklarálja, hogy nem szól bele társadalombiztosítási alrendszerek alapvető elveibe, amely anyagi terhet róna a tagállami költségvetésekre.

Az európai egyenlőtlenség felszámolásához szükség lenne a 27 jóléti állam harmonizációjára, melynek lehetséges változatai széles skálán mozognak. Az egyik széle az, hogy a föderális államok rendszereire emlékeztető kétszintű juttatási rendszert hozunk létre, ahol - például a munkanélküli segély esetén - a munkaadói befizetések egy része az EU-s költségvetésbe folyik, viszont a kifizetés egy része is az EU-s kasszából érkezik a rászorulók számlájára. Ezen koncepció ellen főleg a gazdagabb tagországok ágálnak. A szociálpolitikai harmonizációs lehetőségek másik széle - amit még harmonizációnak lehet nevezni - a kötelező szociális minimumok bevezetése, amit aztán minden tagállamnak magának kell finanszíroznia. Ez pedig általában a szegényebb tagországoknak nincs kedvére.

Az egyik legizgalmasabb javaslat az “európai munkanélküli segély” néven ismert kezdeményezés, mely az Andor-kabinet időszakában volt utoljára a napirenden. Azt a célt szolgálná, hogy a munkanélküli juttatások kifizetését akkor is fenn lehessen tartani, amikor valamilyen hirtelen gazdasági sokk ér egy országot. Például, amikor hirtelen megugrik a munkanélküliség (ami egy gazdasági krízishelyzet biztos mutatója), az európai automatikus biztosító rendszer életben tartaná a munkanélküli segélyek folyósítását és a kilábalás időszakában befoltozná a szakadozó védőhálót. Az automatikus stabilizációs mechanizmus felgyorsította volna a 2008-as válság utáni kilábalást. A javaslat azonban ennél több lehetőséget rejt. A mechanizmus bevezetésének feltétele bizonyos fokú harmonizáció a tagországok - elsősorban eurózóna - nemzeti munkanélküli ellátórendszerei között.

Szociális Európát!

Lassan 10 évvel a gazdasági válság kitörése után itt az ideje újrakezdeni a vitát az Európai Szociális Modell mibenlétéről, amely diskurzust a pénzügyi válság a víz alá nyomott. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e összehangolni a 4-5 európai jóléti modellt egy közös modellé, minimum kritériumokkal.

Nem indokolatlan a remény, hogy a Brexit után az Egyesült Királyság, a jelenlegi brit kormány, a külön parlamenti frakciót alkotó brit konzervatív képviselők és az angolszász jóléti modell távozásával a politikai kompromisszumok közelebb kerülnek a szociáldemokrata ideálhoz. Még jelentősebb tényező az új német koalíciós kormány magatartásának megváltozása az eurózóna-tagországok közötti szolidaritás fejlesztése érdekében. A jelenlegi gazdasági stabilitás optimális klímát nyújt a lépésenkénti EU-s szociális reformokra. Az EU szerkezetéből adódóan rémesen reagál a válságokra, hiszen minden tagországban bekapcsol az önvédelmi reakció. Ezért volna sürgős még a következő évtizedben érdemi eredményeket elérni.

Kihívást jelent azonban, hogy a harmonizáció elleni kifogások néha a legmeglepőbb helyről érkeznek. Az északi/skandináv tagországok vagy erősebb tagállami szakszervezetek saját vívmányaikat féltve gyakran érvelnek a szociálpolitikák harmonizációja ellen anélkül, hogy igazából aktívan keresnék a megoldást. További kihívás, hogy minden jel szerint a közös biztonságpolitika megerősítése lesz a következő nagy fejezet az EU történetében. Ha ez elmossa a szociálpolitikai integrációról szóló diskurzust, az további évtizedekre visszavetheti a Szociális Európa kiépítését.

Tanulságos látni, hogy társadalmaink integrációja közel sem úgy és olyan ütemben halad, ahogy azt eleink elképzelték. A szociális pillér közel sem nevezhető a teljesen egyenlő és igazságos EU garanciájának, viszont a legjobb, amit tehetünk az az, hogy építünk erre az eredményre és még erősebben követeljük a gyakorlati megvalósítást azon politikusoktól, akik továbbra is hezitálnak.

Szerző
2018.01.06 08:40

Mercikkel bővül a Mol Limo

Publikálás dátuma
2018.09.25 16:58
Ratatics Péter, a Mol fogyasztási szolgáltatási vezetője
Fotó: / Népszava
Jelentősen bővíti bérautó-szolgáltatását a Mol, új Mercedesek kerültek a társaság fővárosi flottájába.
Félszáz A-osztályú, részben Magyarországon gyártott Mercedesszel bővíti a fővárosban elérhető, Mol Limo nevű bérautó-szolgáltatását a Mol – közölte tegnap az olajcég. Ennek díja percenként előfizetőknek 99, alkalmi felhasználóknak 111 forint. A lépést kérdésünkre Ratatics Péter, a csoport fogyasztási szolgáltatásokért felelős ügyvezetője a magasabb minőségű gépjárművek iránti fogyasztói igényekkel indokolta. Egyszersmind szolgáltatási területüket Angyalföld északi és Újpest déli részének bevonásával 60-ról 70 négyzetkilométerre növelték.  Az év elején indult autómegosztó rendszer ezen kívül háromszáz benzin- és száz elektromos meghajtású Volkswagen up!-ból áll. Ezek percenként 66, illetve 77 forintért vehetőek igénybe. Az ügyvezető továbbra is tarthatónak látja a célként kitűzött kétéves megtérülési időt. 35 ezer regisztrált ügyfelük eddig összesen másfél millió kilométert tett meg. Felük már legalább kétszer közlekedett Mol Limóval, ötödük havonta legalább egyszer él a lehetőséggel, átlagosan 5 kilométeres úton. (A Mol Bubi nevű budapesti kerékpárkölcsönzési rendszerben az olajcég csak támogató, így ott nincsenek megtérülési terveik.)  Kérdésünkre az ügyvezető közölte: egy éven belül cseh és horvát leányvállalatukon keresztül Prágában és Zágrábban is megjelennek hasonló szolgáltatással. A fogyasztói igények alapján hosszabb távon más magyar városokat-térségeket is megcélozhatnak. Így például „csak beállítás kérdése”, hogy a lehetőséggel a nyári szezonban például néhány forgalmasabb Balaton-parti helyszínen is előrukkoljanak.  Kérdésünkre Ratatics Péter kifejtette: bár azt a vállalásukat is tartják, hogy 2020-ra – évente megújított - gépjárműveik többségét elektromosra cserélik, a technológiai fejlődés kevéssé tart ütemet az igényekkel. Míg egy benzines up! egy töltéssel 400-450, addig az elektromos nyáron, ideális időben 100-130, télen 80 kilométer megtételére képes. Ráadásul, míg nyáron egy gyorstöltés fél, addig télen 3-4 óra. Ez értelemszerűen főként a töltöttségről gondoskodó Molnak okoz fejtörést: e szempontok a megtérülést is rontják. Ratatics Péter bízik benne, hogy az idő előrehaladtával a technológia továbbfejlődik. A Mol ugyanakkor a maga részéről teljesítette „házi feladatát”: meglévő öt, szintén bővítés alatt álló e-töltőpontjuk mellé a fővárosban még idén további tízet telepítenek. Ez az ügyvezető szerint már elegendő a Mol Limo-flotta ellátására. (Ezen kívül egy nemzetközi cégszövetség tagjaként az autópályák mentén idén 15, 2020-ig pedig térségszerte 250 e-töltőt létesítenek.) Az elektromos autózással kapcsolatos, készülő törvénytervezet kapcsán Ratatics Péter a Mol és az iparág legfőbb igényének az egyértelmű szabályozást nevezte. Annak kapcsán, hogy a Mol elsőként kér pénzt az e-töltésért, közölte: a kereslet az előzetes várakozásaik szerinti mértékben esett vissza. Tavaly a Mol-töltőállomások leírások előtti nyeresége 350 millió dollárra rúgott, az első fél évben pedig közel harmadával az előző év hasonló időszaka fölé nőtt. Ebben – az iparági folyamatokba illeszkedően - a három évvel ezelőtti 20 százalékhoz képest 2030-ig 30 százalékra növelnék az üzemanyagon kívüli termékek arányát.

Robogó E.ON-robogók

Október 1-től a jelenlegi 50 mellé további 30 e-robogóval bővül az E.ON által támogatott blinkee.city nevű alkalmazás - közölte a német hátterű energiavállalat. Az állomások nélküli budapesti e-robogó-megosztóba a nyári indulás óta 12 400 felhasználó regisztrált. A járműveket nyáron naponta átlagosan 340-szer bérelték ki. Az energiavállalat és magyar partnere rövidesen több hazai nagyvárosra is kiterjesztené a rendszert.

2018.09.25 16:58
Frissítve: 2018.09.25 20:23

Klubrádió: túlélési gyakorlat

Publikálás dátuma
2018.09.24 11:55
illusztráció
Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
A Klubrádió mostantól három héten át számít a hallgatók pénzbeli támogatására. Az akció nyitányaként szombaton közönség-találkozót rendeztek.
Kérdéses, hogy a váltakozó zenés és prózai programok, vagy a bográcsban készülő ételek, netán a különféle italok vonzották a közönséget, valószínűleg mindegyik. Az viszont nem kétséges, hogy újra sikeres volt a Klubrádió immár hetedszer megtartott Szörp-Szóda Fesztiválja. Szombat délután több száz ember gyűlt össze a rádió épületének - egyébként nem túl tágas - parkolójában, hogy részese legyen az eseménynek.
Arató András, a Klubrádió elnök-vezérigazgatója nyitotta meg a találkozót és köszöntötte azokat, akik az ősziesre fordult időben is elég bátrak voltak, hogy felkeressék a szabadtéri rendezvényt. Lapunknak pedig azt is elmondta, miért éppen a szörp és a szóda szavak szerepelnek a fesztivál címében. "Azért, mert ezek kedves dolgok és mi is kedvesek vagyunk. A józanság vezérel bennünket, s ez épp olyan jelképes, mint a Klubrádió logóján szereplő zebra, amely a szabadság szimbóluma. Nem vonalas, nem lehet idomítani, nincs belőlük két egyforma" - mondta Arató.

Természetesen komolyabb dolgokról is beszélgettünk, hiszen ez az esemény hagyományosan a Klubrádió őszi gyűjtőheteinek nyitánya. Ilyenkor kérik a hallgatókat, hogy adományaikkal segítsék további működésüket és felhívásuk mindig eredményes is. Arató András ezt túlélési gyakorlatnak is nevezi. Mint mondta, átlagosan mintegy 50 millió forintot hoz az akció, amelyből évente kettő is van. Így költségeiknek mintegy harmada származik a támogatók felajánlásaiból, amiért nem tudnak elég hálásak lenni. Cserébe igyekeznek több, jobb és változatosabb műsort adni. Amire azért is nagy szükség van, mert napjainkban egyre nagyobb jelentősége van a Klubrádiónak, hiszen szűkülnek az ellenzéki - szavai szerint a független - média lehetőségei. A Klubrádió viszont még mindig vállalja a nemzeti együttműködés rendszerében a fékek és ellensúlyok szerepét, a hallgatók pedig ezt is várják tőle.
A média helyzetéről a fesztivál pódium-beszélgetésein is sok szó esett. A Hír TV-től nemrég visszatért Lampé Ágnes moderálásával három újságíró beszélt a gondokról és a célokról. Lapunk szerkesztője, Hargitai Miklós - egyben a MÚOSZ elnöke - mellett az egykori Válasz.hu - jelenleg a Magyar Hang - újságírója, Dévényi István, valamint a Klubrádió egyik munkatársa, Pikó András vett részt a sajtó-kerekasztalon. Bolgár György ezúttal is élőben, ráadásul a közönség között sétálva találkozott a hallgatókkal a népszerű Megbeszéljük című műsor különkiadásával. A rádió munkatársainak egy része főzőtudományával bizonyította, hogy nem csak egy dologhoz - történetesen a műsorkészítéshez - ért. Öt bográcsfőnök volt, két Judit - a nemzetközi lapszemléket összeállító Csernyánszky és a szerkesztő-műsorvezető, Bálint -, valamint három András - Arató mellett Pikó és egy másik műsorvezető, Borgula -, közülük Pikó lecsója győzött. Aki kulturális élvezetekre vágyott, meghallgathatta a Pa-dö-dőt, amely kuriózumként kuplékat adott elő, valamint Bornai Tibort és Karinthy Verát, továbbá a Cseh Tamás dalokat éneklő Bata Istvánt.
Arató András lapunknak azt is kiemelte, mennyire fontosnak tartják a közvetlen kapcsolatot a hallgatókkal. A Szörp-Szóda Fesztiválon ez maradéktalanul megvalósult. A sikerhez nyilvánvalóan hozzájárult, hogy senki sem ázott el. Az eső végül elkerülte a rendezvényt.            

A számlaszám

A Szabad Sávért Alapítvány számlaszáma, amelyre ezúttal is várják az adományokat: 10918001-00000068-67980006 

2018.09.24 11:55
Frissítve: 2018.09.24 12:13