Putyinnak nincs párja

Publikálás dátuma
2018.01.06 06:29
FOTÓ: KIRILL KUDRYAVTSEV / POOL / AFP

Noha 2018 elnökválasztási év Oroszországban, aligha hoz bármiféle változást az ország életében és politikájában. Igaz ugyan, hogy 64 elnökaspiráns készül ringbe szállni a március 18-i megmérettetésen, valós tétje a voksolásnak nincs. Vlagyimir Putyin győzelmét és immár negyedik elnöki mandátumát senki és semmi sem veszélyezteti. Támogatottsága 73 százalék körül mozog annak ellenére, hogy a választók 28 százalékának egyelőre nincs konkrét opciója. Egyetlen riválisa sem tudta még elérni a 10 százalékot sem. Tulajdonképpen akkor is biztos, bár valószínűleg nem 70 százalék körüli győzelemben reménykedhetne, ha egyetlen széles körben ismert potenciális kihívóját, Alekszej Navalnijt nem zárta volna ki a választási bizottság büntetett előéletére hivatkozva.

Fotó: Alexsey Druginyn/RIA Novosti/Sputnik

Fotó: Alexsey Druginyn/RIA Novosti/Sputnik

Az ismert korrupcióellenes blogger így talán még többet is árthat Putyin győzelmi százalékainak, mintha maga is megméretkezhetne, mert bár nem áll mögötte konkrét politikai erő, Navalnij már bizonyította, hogy képes tömegeket megmozgatni demonstráció céljából. Most pedig bojkottra szólított, január végétől tüntetéseket szervez, ami igencsak megtépázhatja az elnökválasztás imidzsét, és tovább csökkentheti az amúgy is rekord alacsony választókedvet. Mivel Putyin számára nem a győzelem a tét, s a korábbi választások története azt mutatta, hogy viszont a győzelem mértékét fontosnak tartja, ezért már nem egy esetben „szépítettek” az adatokon, vélhetően ezúttal sem fogják megengedni, hogy utolsó elnöki mandátumát szépséghibákkal csúfítva szerezze meg a Kreml ura.

Az elmúlt években többször felmerült szakértői szinten, hogy a romló gazdasági helyzet, a szankciók és nemzetközi elszigetelődés okozta gondok miatt lehet, hogy előrehozott elnökválasztásra kerül sor, hogy Putyin még ki tudja használni a Krím elcsatolásával szerzett népszerűséget. Az előrehozott választásra tippelők azzal érveltek, hogy az olajár 2015-2016-os drasztikus csökkenésével súlyosbított gazdasági nehézségek, a növekvő fogyasztói árak és csökkenő jövedelmek miatt az orosz társadalom türelme nem biztos, hogy kitartana 2018-ig, s ezt a Kreml valamilyen módon megpróbálja megelőzni.

Tévedtek. Az OPEC-megállapodás az olajtermelés visszafogásáról meghozta gyümölcsét, az olajár fokozatosan emelkedett és a meghatározó árfolyamok 2014 után először ismét 60 dollár fölött kezdték az új évet. Az orosz gazdaság is lassan bár, de elkezdett növekedni. Hogy ezt márciusig mennyit tudja kamatoztatni a Kreml, tud-e bármennyit javítani a lakossági közérzeten, kérdéses. A regnáló hatalom rendelkezésére álló hatalmas médiapropaganda gépezet minden bizonnyal valamelyest tud segíteni, ha mással nem, akkor a győztes szíriai háború sulykolásával, illetve azzal, hogy Putyinnak köszönhetően „kezd a világ rendje” helyreállni és (legalábbis látszólag) ismét kétpólusúvá válni, ahol a keleti pólus természetesen a Kreml.

Szerző

Gyors siker után jött a bukás a Monacónak

Publikálás dátuma
2019.02.22 10:30
Mbappé (29-esben) szerződtetése, majd eladása bőségesen megtérült
Fotó: AFP/ PASCAL GUYOT
A hercegségbeli labdarúgó klub a másodosztály megnyerése után nem sokkal már a Bajnokok Ligája elődöntőjében találta magát, napjainkban viszont az élvonalbeli kiesés elől menekül.
Mindössze öt év kellett a két orosz üzletembernek, Dmitrij Ribolovljevnek és Vagyim Vasziljevnek, hogy az egykoron a francia másodosztályban szerénykedő Monacóból bajnok csapatot csináljon az élvonalban. Ribolovljev 2013 januárjában tanácsadónak nevezte ki Vasziljevet, aki később vezérigazgató-helyettes és alelnök lett. Vasziljev próbálta maximalizálni a bevételeket, s kőkemény tárgyalásokat folytatott le. Tudta, hogy a Monaco nem lesz képes a Paris Saint-Germain modelljét lemásolni, ugyanis míg Párizsban több mint kétmillióan élnek, addig a hercegségben csupán negyvenezren.
Kezdetben Vasziljev nagynevű játékosokat igazolt, mint James Rodriguez, Radamel Falcao vagy Joao Moutinho, ám az idő múlásával egyre nehezebben volt képes betartani az európai szövetség (UEFA) pénzügyi szabályait, mivel nem tudott annyi szponzort bevonzani, mint korábban remélte.
A klub ezért változtatott átigazolási stratégiáján, s olyan játékosokat szerződtetett, akikben azt a lehetőséget látta, hogy később többszörös áron túlad rajtuk. Így tett a Monaco Kylian Mbappéval, akit 180 millió euróért értékesített a PSG-nek. Hasonló a története Lemarnak, aki 4 millióért érkezett, majd 70 millióért távozott az Atlético Madridhoz, de Benjamin Mendy, Fabinho, Bernardo Silva, Anthony Martial, Tiémoué Bakayoko, Layvin Kurzawa, Yannick Carrasco, Geoffrey Kondogbia és Guido Carrillo eladása is nem kevés profitot termelt.
A hosszú névsor is jelzi, hogy a Monaco rövid időn belül két sikeres csapatot felépített, a klub pedig az elmúlt öt évben mindig az első három között zárt a bajnokságban, miközben 2015-ben bejutott a BL negyeddöntőjébe, majd 2017-ben az elődöntőbe.
A Monaco egy fenntartható, nyereséges klubbá formálódott, a mostani szezonra azonban valami megváltozott. Ribolovljev nem kertelt, a napokban kijelentette, hogy az elmúlt év során komoly hibákat követtek el, ami a csapat pocsék teljesítményéhez vezetett.
A problémák Michael Emenalo érkezésével kezdődtek, a Chelsea-től szerződtetett sportigazgató ugyanis változtatni kívánt a klub átigazolási politikáján. A Monaco összesen 40-45 millió eurót költött két tizenhat éves játékosra (Pietro Pellegri és Willem Geubbels), akik ugyan tehetségesek, ám inkább a jövő, mintsem a jelen emberei.
Vasziljevet a napokban kirúgta Ribolovljev, s sajtóhírek szerint Emenalónak sem lesz már sokáig maradása. Vasziljev sorsa azzal pecsételődött meg, hogy menesztette Leonardo Jardim vezetőedzőt, aki képes volt gyorsan és folyamatosan jó csapatot kialakítani más-más játékosokból. Mindezt úgy, hogy a fiatal futballisták látványosan fejlődtek a kezei között.
A klub a nyáron több mint 300 millió euróért árusította ki a fél keretét, a 44 éves portugál tréner pedig nem tudta megformálni immár sokadszor megújuló csapatát. Októberben elbocsájtották, a helyére érkező, vezetőedzői tapasztalattal nem rendelkező Thierry Henry irányítása alatt pedig tovább süllyedt a tabellán a klub. A korábbi kiváló támadónak januárban megköszönték a munkáját, Ribolovljev pedig saját maga fordult Jardimhoz, hogy térjen vissza. „Bocsánatot kértem tőle a történtekért és megkértem, hogy térjen vissza” - nyilatkozta a szakember, aki elfogadta Jardim átigazolási javaslatait, s az ő kérésére szerezte meg Youri Tielemanst, Gelson Martinst, Carlos Viníciust és Adrien Silvát.
Jardim irányításával a klub valamelyest kilábalt a gödörből, a csapat legutóbbi három bajnokiján hét pontot gyűjtött, amelynek köszönhetően feljött a 16. helyre, azaz elmozdult a kiesőzónából.
Ribolovljev szerint eljött az idő a változásra, ezért Oleg Petrovot nevezte ki Vasziljev helyére. Petrov erős üzleti háttérrel rendelkezik, ugyanakkor nem beszél franciául. Ribolovljev elismerte, hogy hibákat követtek el, ám nem kizárt, hogy a legnagyobb hiba Vasziljev eltávolítása volt.
Frissítve: 2019.02.22 10:30

Hiába költött a kormány százmilliárdokat katonai fejlesztésre, csak álom marad az önvédelem

Publikálás dátuma
2019.02.22 06:45

Fotó: AFP/ PHILIPP SCHULZE
Javítanak a magyar véderő állapotán az elmúlt hónapok katonai beszerzései, ám ettől még a magyar haderő messze nem éri el a kormánypolitikusok által emlegetett „régiós nagyhatalmi” szintet.
Nagyotmondási versenybe bocsátkozott a kormány haderőreform kapcsán: a miniszterelnöki beszédek visszatérő eleme, hogy a jelenleg zajló hadászati reform eredményeképpen Magyarország önállóan, pláne NATO segítség nélkül is ellent tud állni egy külső támadásnak. Ennél óvatosabban fogalmazott a nemrég leváltott honvédelmi miniszter Simicskó István, aki 2017-ben azzal indította el a magyar haderőreform Zrínyi 2026 programot, hogy a végére Közép Európa „legmeghatározóbb” hadserege lehet majd a magyar.  Hadászati szakértők szerint ez inkább csak a saját tábornak szóló, rendpárti ihletésű politikai üzenetek, amit legjobb esetben is csak megszorító értelemmel lehet idézni. Így Orbán Viktor minap, a Figyelő kormánylapnak adott interjújában megpendítette, hogy Magyarország a NATO segítségtől függetlenül is ellenállni képes magyar haderőt fejleszt. Ez a biztonsági szakma nyelvére lefordítva nagyjából annyit jelent, hogy Magyarország külső támadás esetén az első NATO-segítségnyújtásig úgy-ahogy ellent tudjon állni a támadásnak.  Ugyanakkor az már egyértelműen politikusi légvár, hogy az ország NATO szövetségi rendszere nélkül is meg tudná védeni az országot: Magyarország zömében síkvidéki, teljesen nyitott terület, így önmagában a most beszerzett fegyverzet, illetve a tervek szerint 2026-ig bő harmadával kibővülő honvédségi létszám többszöröse sem lenne elegendő, hogy hosszabb ideig ellenálljon egy elhúzódó, támadó műveletnek. Ráadásul a magyar hadsereg fejlesztésével sem ugrik ki a régióból, mivel az ukrajnai orosz agresszió nyomán időközben a többi térségi szomszéd is erőteljes hadseregfejlesztésbe fogott. Szerencsére még jó darabig nem lehet arra szükség, hogy a magyar haderőt tényegesen egy területvédő háborúba bevessék: a térségben középtávon nincsenek olyan katonai forgatókönyvek, amelyek szerint egy hagyományos, területvédő államközi konfliktus kirobbanásával kellene számolni. Magyarországot zömében NATO tagállamok veszik körül, illetve a nem NATO tag szomszédok – Ukrajna, Szerbia – is a nyugati szövetségi rendszer felé tartanak, így partnerségi szerződést kötöttek a NATO-val. Ugyanakkor a dél-ukrajnai orosz agresszió is azt mutatta, hogy a határ menti NATO tagállamok az eddigieknél erősebb haderőt állítsanak fel, ami elveheti az orosz fél kedvét a hasonló, hibrid háborús akciótól.  Ugyanakkor a fegyverbeszerzések kritikusai szerint a beszerzések körüli kormányzati titkolózás miatt azt sem tudja a nagyközönség megítélni, hogy ténylegesen milyen elgondolás szerint történnek ezek a beszerzések, ahogyan arról is csak jobbára találgatásra vagyunk utalva, hogy az egyes fegyverrendszerek hogyan illeszkednek be a közös NATO hadviselés rendszerébe? Így a legtöbb újonnan beszerzett nagy értékű harci járműnél ma sem tudni, hogy milyen kiszolgálói, háttérrel, kiképzői bázissal fognak üzemelni. Arról nem is beszélve, hogy a nyilvánosság teljes kizárásával lebonyolított százmilliárdos hadi beszerzések kapcsán rendre felmerül a kormányzati korrupció sanda gyanúja. A mostani haderőreform kritikusai szerint elve az sem volt soha sem letisztázva, hogy voltaképpen milyen hadsereget kellene felépíteni.   Így az egyik megközelítés szerint Magyarország lényegében a NATO szövetségi rendszerén belül kellene fejlesztenie magát, azaz: a külföldi, expedíciós műveletek támogatása mellett az eredeti NATO-felajánlások – többek között a biológiai és vegyi fegyverek elleni védekezésben, a NATO közös felderítő rendszerének tervezésében és fejlesztésében, a légi utántöltési kapacitás megteremtésében – kellene fejleszteni. Ezzel szemben az utóbbi években, az orosz agresszió miatt is egyre inkább az országvédelem került az előtérbe, ezzel párhuzamosan a Trump-adminisztráció kifejezett szándéka is volt, hogy a NATO tagállamok ne „potyautasai” legyenek a védelmi rendszernek, hanem a jelenleginél erősebb saját hadseregeket állítsanak fel. A beszerzések támogatói szerint viszont a most beszerzett eszközök – függetlenül attól, hogy milyen körülmények között történnek a fegyvervásárlások - a most beszerzett, több száz milliárd forintnyi – a pontos adatok nem nyilvánosak – fegyverek valóban XXI. századi, modern fegyverzetek, illetve sokoldalúan bevethető harci járművek, amivel a honvédség részint a honvédség törleszt a rendszerváltozás óta maga előtt görgetett modernizációs adósságaiból, másfelől egy füst alatt a magyar honvédség most leválik a zömében még a Magyar Néphadseregből megörökölt, orosz haditechnikáról. A beszerzett eszközök- például a helikopterek - egy része multifunkciós, azaz a katonai célok mellett békeidőben katasztrófavédelmi, logisztikai feladatok ellátására is szolgálnak.

Minden titok, ami haderőfejlesztés

Immáron megszokott jelenet játszódott le a napokban az Országgyűlésben: A honvédelmi feladatok 2017. évi megvalósításáról, a Magyar Honvédség felkészítéséről, állapotáról és fejlesztésérőlszóló jelentést kapásból titkosnak minősítették. A magyar haderőfejlesztési koncepció legnagyobb problémája, hogy azt legfeljebb csak a beavatott kevesek ismerhetik, már ha egyáltalán létezik ilyen - voltak ugyanis olyan vélekedések, hogy a világszinten is egyedülálló magyar titkolózás egyik lehetséges magyarázata, hogy voltaképpen nincs is, időről - időre ötletszerű döntések születnek haderőreform címén. Ami biztos: jelenleg sem tudni, hogy a kormány az idén pontosan mennyit költött, illetve mennyit fog elkölteni az adófizetők pénzéből hadiipari beszerzésekre, illetve maguk beszerzések egyéb részletei sem ismertek, például nem tudni, hogy a beszerzendő tankok, helikopterek szervizelését, karbantartását, a személyzet kiképzését hol és milyen kötelékben fogják elvégezni.

Búcsú a Kalasnyikovoktól

A leginkább átgondoltnak tűnő, távlati koncepciót felmutató fejlesztés a 2004-ben a FÉG megszűnésével leállt magyar fegyvergyártás újraélesztése Kiskunfélegyházán ahol a cseh tervezésű kézi lőfegyverekkel cserélnék le a magyar honvédség szovjet érából átörökölt, a legendás szovjet kalasnyikov-elgondolás alapján elkészült, a magyar hadseregben AK-63 (illetve a belbiztonságnál AMD -65) gépkarabélyokat, a FÉG-fejlesztésű 96 N P9RC pisztolyokat és a KGP-9 géppisztolyokat. Mivel a kiskunfélegyházi fejlesztés pénzügyi adatai megint csak titkosak, így nem tudni, hogy pontosan milyen megtérülése lehet a lényegében zöldmezős beruházásnak. Volt olyan forrásunk, aki úgy vélte: rövidtávon biztos, hogy olcsóbb lett kész lőfegyvereket vásárolni a morvaországi cseh gyártótól, ám hosszútávon, ha valóban újra akarják indítani a magyar lőfegyvergyártást úgy kifizetődő lehet az üzem létrejötte, mivel az afféle kiindulópontja lehet a jövő fegyvermérnök képzésének is. Így volt olyan vélekedés, hogy az egykori FÉG - fegyvermodellek „újraélesztése” is azért lett volna kétséges, mivel időközben az egykori magyar fegyvermérnökök zöme elhagyták a pályát. A kész cseh licencekkel viszont világszinten ismert és bizonyított fegyverrendszert vásárol a honvédség. A politikusi nyilatkozatokból annyi ismert, hogy tízéves távlatban mintegy 100 millió euró értékben 200 ezer lőfegyvert gyártanának Kiskunhalason, ami bőven elegendő a magyar honvédség és belbiztonság „önellátására” de ebből a cseh hadsereg is részesülne. Úgy tudni, hogy egyelőre a Csehországban elkészült alkatrészek összeszerelése is zajlik, ám idővel kiváltanák a kinti alkatrészgyártást.   

Jönnek a multifunkciós helikopterek

A Varsói Szerződés idejéből megörökölt Mi-8 és Mi-17 szállító, illetve Mi-24 harci helikopter, orosz helikoptereket az összesen 36 darab, francia Airbus forgószárnyasai váltják fel a tervek szerint 2023-tól. A filigránabb, H145M verziójú helikopterből 20 darabot vesz az ország. A többfunkciós, könnyű gépből a német védelmi minisztérium, Szerbia, Thaiföld is vásárolt, illetve az UH 72A Lakota-névre keresztelt verzióból több százat vett az USA hadserege. Az eredeti verziót a igen széles körben, egészségügyi, logisztikai, katasztrófavédelmi helyzetekre használták, a hadászat számára kifejlesztett verzió légvédelmi rakéták elleni önvédelmi rendszerrel, fedélzeti gépfegyverzettel, oldalpilonokra függeszthető fegyverzettel, a HForce rendszerrel van ellátva. Hadi körülmények között így futárszolgálatra, felderítései feladatokra, illetve könnyű tűztámogatói feladatokra is alkalmas.  A H145M nagyobb testvére, a robosztusabb H225M helikopterből 16 darabot rendeltünk meg. A nagy távolsági logisztikai feladatok ellátására alkalmas helikopter elődjét még az ezredfordulón a francia légierő kérésére fejlesztették ki, akik kutató-mentő alakulatok mellett használták. Az akkor még EC725 Caracal-néven repült gépet a francia légierő harci kutató-mentő helikopternek használta, ebből lett 2015-ben átnevezve a H225M. A konténerbe szerelt 20 mm-es gépágyúval vagy 12,7 mm-es nehézgéppuskával szerelt helikopterek inkább az Európán kívüli világban népszerűek, így Magyarország mellett most is a kazah és a kuvaiti légierő rendelt belőle több tucatot. Mindkét helikopterre igaz, hogy külső csörlőrendszerrel vannak ellátva, azaz harci feladatok mellett katasztrófavédelmi helyzetben is bevethetőek lesznek. 

Leginkább a tankvásárlást vitatják

A legtöbb szakmai-politikai vita a szintén ismeretlen vételárért történt német tankvásárlásokat övezik. Mint ismeretes, Benkő Tibor honvédelmi miniszter ugyanis arról állapodott meg december közepén Frank Haun KMW-vezérigazgatóval, hogy Magyarország 44 új Leopard 2A7 és 12 használt Leopard 2A4, valamint 24 PzH-2000 önjáró löveget vásárolt. Önmagában a magyar tankhaderő fejlesztése annyiban furcsán hat, hogy ha végül mind az 56 tankot is hadrendbe állítják – lecserélve ezzel a szovjet T-72-eseket- az is önmagában vajmi kevés lenne a magyar síkvidék védelmére. Nem véletlen, hogy a tankbeszerzések kapcsán felmerült, hogy a beszerzésnek inkább politikai oka volt, konkrétan az Orbán-kormányzat a német nagyiparnak adott megrendeléssel „vásárolta meg” a kormány, illetve a paksi bővítés iránt megértőbb német hozzáállást. Ugyanakkor szakmai berkekből hallottunk olyan vélekedést is, hogy a magyar nehézpáncélos erő fejlesztése beleilleszkedhet majd a NATO elképzeléseibe is. A donyecki -medencében kirobbant ukrán háború egyik komoly tanulsága volt, ahogy az orosz oldalról az orosz tüzérség órák alatt felmorzsolta a határ menti ukrán alakulatokat, aminek csak egy megfelelő mennyiségű harckocsival rendelkező erő állhatott volna ellent. Így felmerült az orosz nyomulás határterületein egy hangsúlyos nehézpáncélos NATO jelenlét szükségessége, amit egy rotációban működő, egymást váltó lengyel-amerikai-magyar alakulatok láthatnak el. Ami biztos: a megvásárolt 44 új és 12 használt Leopard gyakorlatilag az EU harckocsiipar csúcsa, XXI. századi high-tech hadigépek. A 12 használt tank megvásárlásának a magyarázata ebben az összefüggésben az lehet, hogy a magyar katonák ne a méregdrága vadonatúj gépeken gyakorolják be az új haditechnika alkalmazását, ugyanakkor később a 12 használt jármű is felhozható a vadonatúj high-tech elektronikával ellátott gépek szintjére. A hetven tonnás, NATO-kompatibilis 120 milliméteres lövedékkel tüzelő, egy tankolással 450 kilométert megtevő óriásgép a hagyományos és az aszimmetrikus hadviselésben – nem állami, hanem különféle diverzáns alakulatok elleni fellépésnél – alkalmazhatók, így nem véletlen, hogy a fegyverrendszer a „tűzkeresztségén” az afganisztáni majd iraki hadszíntéren esett át. A nehézpáncélos fejlesztés kiegészítése, hogy a honvédség három 80 tonnás, Leopard-2-es vázra szerelt „Leguan” hídvető harckocsit és három „Wisent2-es, 32 tonna megemelésére alkalmas toronydaruval és bulldózerrel szerelt műszaki harcjárművet is vett a honvédség – ez utóbbi a szintén német FlensburgerFahrzeugbau fejlesztése.  

Orbán sem bírt ellenállni a „nem kormánygépeknek”

A ködös, eltitkolt katonai beszerzések iskolapéldája lehet a gyakran kormánygépnek is használt két darab francia-német Airbus A-319 illetve a francia, Dassault Falcon 7X gép beszerzése, ez utóbbiról a sajtónak kellett utólag kinyomoznia, hogy abból kettőt is vett a honvédelem, ráadásul az egyik Falcont polgári lasjtromszámmal regisztrálták Magyarországon. A polgári lasjtromszám leginkább arra jó, ha a gépet használó miniszterelnök – legutóbb ilyennel utazott Brazíliába JairBolsonaro beiktatására – katonai géphez képest jóval kisebb feltűnéssel tud utazni vele. Bár a régi, szovjet An-26-os – katonai szlengben: Ancsa - gépet leváltó Airbusokat előszeretettel használják kormánygépként, tény, hogy a gépeket időközben már csapatszállításra is bevetették külföldi műveleti területen. A gépek jellemzően harci háttér-támogató logisztikai feladatokat látnak el, így kiépült, betonos leszállópályára tudnak leereszkedni, illetve ejtőernyős desszantos bevetésekre nem alkalmasak.   
Frissítve: 2019.02.22 06:45